Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-29 / 150. szám, szerda

1994. JÚNIUS 1551. ÚJ SZÓKALEIDOSZKÓP 1497 Viharos változások után Beszélgetés Holocsy Istvánnal, a Komáromi Jókai Színház igazgatójával - Beke Sándort váltotta fel az igazgatói székben. Köztudott, hogy az őt ellenzők tábora jelölte Önt erre a posztra. Mivel négy éve Bekével együtt kezdték el a színház arculatának átformálását, eléggé elgondolkodtató ez a mostani állapot. - A rendszerváltást követően ezt a munkát együtt kezdtük el. Több színész megbízásából kerestem fel őt, hogy jöjjön hozzánk igazgatónak. Sőt, amikor közölte, hogy a pályázaton csak akkor indul, ha a társulat támogatja őt," magam kezdtem el az aláírásgyűjtést. Nagyon örülök és büszke vagyok arra az évadra, amit együtt kezdtünk el, mert nagyon eredményes volt. Akkor még tudtunk együtt dolgozni, s a következő évadért is vállalom a közös felelősséget. Utána azonban mind művészeti téren, mind az emberek között kialakuló viszony alapján megszaporodtak a nézetkülönbségek. - Ez vezetett volna oda, hogy a társulat nagyobbik része folyamatosan tiltakozott a minisztériumban az őmódszerei ellen? - Mások helyett nem nyilatkozom. Részemről meghatározó volt, hogy egyre jobban úrrá lett rajta a megalománia, a cezarománia, és szolgaként nem voltam képes ugrálni körülötte. A segíteni akaró embereket egyszerűen elüldözi maga mellől. Azt nem lehet elvárni a harminc-negyven éve pályán lévő színészektől, hogy megalázva éljenek körülötte. Sajnos, nagyon sok megaláztatás érte őket. Klikkek kialakítása, emberek egymásnak ugratása nem teremt alkotó légkört a színházban. A másik része a konfliktusok, Ezzel Zessin módosítja a gyilkosságra vonatkozó „különös kegyetlenség" jelzőt, hisz a darabolás már a halál után következett. Az áldozat emléke előtt az ügyvéd szerint gúny és cinizmus volna tisztelegni, ha neki a védencével eltöltött másfél esztendő alatt nem vált volna a legmélyebb meggyőződésévé, hogy dr. Pesti Gábor ártatlan. Rendkívül szellemes gondolatmenettel Zessin doktor két nagy érvet talál a védence mellett: az egyik Pesti Gábor, a másik pedig Helmut Frodl. Pestinek az író és rendező kettős szerepet szánt: egy tréfásat nak művészeti indíttatású. Ez legelőször Madách Az ember tragédiájának ilyen dramaturgiai és rendezői értelmezésben való színrevitelekor csúcsosodott ki. Képtelen voltam meggyőzni az elképzelés tarthatatlanságáról. Harmadik része volt a konfliktusnak a színház gazdasági helyzete, amibe művészeti vezetőként sem engedett számomra betekintést. Felkínálta nekem, hogy megosztja velem a hatalmat a színházban, de ellentmondtam, mert itt nem hatalmaskodni kell, hanem vezetni. Felajánlotta a Bástya Színház igazgatói posztját. Megköszöntem, de nem fogadtam el, mert azt várta tőlem, hogy kössek vele szerződést, s legyek egy báb, aki aláírja a talán már fel is vett pénzeket. Ugyanez történt a Klapka-drámapályázat bírálóbizottsági elnöki megbízatásával, mert előre tudta, ki fogja megnyerni a pályázatot. Etikátlan dolgokban nem tudtam résztvenni. Háromszor adtam be a felmondásomat, majd egy nagyon alkalmatlan helyzetben, idegenek előtt, a Tragédia főpróbája után éjjel tizenegykor váltott le. - Ezek bár személyes jellegű konfliktusok, valójában a színház egészére voltak kihatással. Nem ellensúlyozta ezt a művészeti produktum, a sikerek, a közönség szeretete, a jó előadások? - Igazából a Caliguló után már nem tudta rendezőként meggyőzni a társulatot. Megszületett még a Godot-ra várva, de a Két úr szolgája már rendezői kudarcsorozatot zárt le. Közben előttem elveszítette szavahihetőségét, s ezért sem tudtam vele dolgozni. Kiléptem a színháztól, de ez már újra személyes dolog. Benesét, a házassági terveket fontolgató Köberlt Budapestre csalogató csáblány nagybátyjáét. De egyszersmind egy komolyat is, amely már a gazdasági tanácsadónak szólt. Nevezetesen, hogy filmgyártók jönnek majd össze a Visegrádi utca harmadik emeletén, hogy a mindenkit alulkínáló Köberlt áregyezségre vegyék rá. Zessin szerint Köberl alig több egy névnél védence számára, s amit tud róla, azt csak a Frodl által neki írt szerepkönyvből. Ezt követően dr. Zessin Pesti tragikus betegségsorozatáról beszél, az 1992 március végi rákoperációról, Viszont a színészek maradtak. Bennük nőtt a feszültség, s ennek következményeként leveleket írtak a minisztériumba. Akkor ez az állapot már helyrehozhatatlannak látszott. Amikor aztán egy évvel meghosszabbították a kinevezését, szép lassan elkezdődött a bosszúállás. Mindez azonban nem látszott, csak befelé forrt a düh, a harag, a dac és a csendes ellenállás. Közben kijelentette, hogy elsősorban a fiatalokra támaszkodik, ami nonszensz, hiszen egy társulat korosztályok szerint tagolt, s ennek megfelelően játsszák az egyes szerepeket. Negyvenévesen már nem játszhatom el Rómeót, vagy nagymamakorban Júliát. Ezekben a dolgokban a dráma, a szerep a meghatározó, nem a kinyilatkoztatások. - Lehetséges az, hogy ez a fajta kizárólagosság eredményezte áz egyes produkciók háttérbe szorulását? Születtek jó előadások, melyekkel prezentálhatta volna magát a színház Szlovákiában is, de mert mások rendezték azokat, nem neveződtek be fesztiválokra ? - Megítélésem szerint ezekkel a produkciókkal ez történt, amit igazol valamennyi magyarországi vendégszereplésünk is, hiszen Budapesten kizárólagosan Beke rendezéseivel vendégszerepeltünk. Ez a fajta egoizmus egy vezetőhöz nem méltó. Nem is szólva arról, a portás is tudta, hogy a Tragédiára rendelkezésre állt félmillió korona, de a Kaviár és lencsét harmincöt ezerből ki kellett állítani. Ezek a nyilvánvaló megkülönböztetések is növelték az elégedetlenséget. - Volt egy olyan rejtély, amit kritikusként nem tudtam megmagyarázni. Előadások sorát társrendezőkkel vitték színpadra azok, akik megkapták a megbízást. Mit takart ez a státusz? - Ez sem takar mást, minthogy beleszólt mindabba, amit valaki elképzelt. Ha valaki kijelenti nekem, hogy a színház én vagyok, akkor óhatatlanul elgondolkodom fölötte. A vendégrendezők esetében is az történt, ami az ő magyarországi rendezéseinek az útját egyengette. A Tragédia bemutatójára autóbusznyi ember jött Budapestről, ugyanakkor nem mehetünk ki Nyárasdra szerepelni, mert nincs üzemanyagra pénz. - Mi a véleménye arról, amit a minisztérium hivatalnokai állítanak? Szerintük a Jókai Színház nem prezentálta magát kellőképpen a szlovákiai kulturális, illetve színházi kontextusban? - Kétségtelenül kizártuk magunkat, szeparálódtunk, amit végül is amely után kemoterápiára kényszerült, attól kezdve a „fáradtság állandó árnyékával". A műtét előtt öt évvel érte Pestit a szörnyű autóbaleset, amely leparancsolta őt emelkedő életpályájáról. Örökre megtörte munkaerejét, beszűkítette emlékezőtehetségét, a gyerekkor után visszavágyódó férfit csaknem gyermekké változtatta. Erre a Pesti Gáborra csapott le a gyilkosság vádja. Mi késztette volna védencét arra, hogy egy számára vadidegen embert megöljön - tette fel a költői kérdést az ügyvéd. Válaszolt is rá: az ügyész szerint a gazdagodás vágya. A helytelenítettem. Nekünk nagyon jó kapcsolataink voltak szlovák kollégákkal, rendezőkkel, s nem hiszem, hogy kárunkra lett volna, amikor mondjuk Štefan Korenči itt rendezett előadást. - Hogyan lehet ez a törekvés táplálója a két színházi kultúra kapcsolatának úgy, hogy közben ne kényszerüljön a színház feladni magyar voltát, aminek igen erős kisugárzása volt Beke igazgatósága alatt? - Ki kell építeni mindezt. Látnunk kell azt, hogy mi Kassától, a kelet- és közép-szlovákiai közönségtől is elzárkóztunk. Igazából ezeket a kapcsolatokat szinte a nullpontról kell újra elkezdenünk. - Miként .vélekedik a társulat arról a tényről, hogy a Jókai Színház az eltelt négy év alatt átalakult tipikus városi kőszínházzá? - Bármennyire is tetszetős volt mindez a kezdet kezdetén, a mi színházunknak specifikus helyzete van. Nem csupán Komárom és közvetlen vonzáskörzetének a színháza vagyunk. Nincs jogunk bizonyos régiókat diszkriminálni. Tudatosítanunk kell, hogy ahová mi nem vagyunk hajlandók elmenni tájolni, megjelenik a magyarországi szakma. Rimaszombatban rendszeresen vendégszerepel a miskolci, az egri, a nyíregyházi színház vagy éppen a budapesti Radnóti Színház. Tehát igény van a színház iránt, természetesen a jó színház iránt. Aligha elégíthet ki bennünket az otthoni siker. Kötelességünk odafigyelni a táj előadásokra is. - Pályázat útján kapta meg az igazgatói posztot. Beke Sándoron kívül Gálán Géza is pályázott, akit valójában távolléte miatt szinte eleve kizárt a minisztérium. Igazságosnak tartja ezt? - Tudok az esetről, s telefonon beszéltem is Gálán Gézával, aki június 27-én tér haza Amerikából. ígérte, hogy felkeres engem, s akkor megbeszéljük az együttműködés lehetőségeit. Kérdeztem tőle, hogy a miniszteri döntés fényében akar-e együttműködni, esetleg tagként dolgozni. Akkor kapásból nem tudott rá válaszolni, de találkozásunk alkalmával minden bizonnyal. - Sajtóhírekből ismert: felállt egy csapat, amely részt vállal a művészeti irányításból. Mi lesz ennek a konkrét formája ? - Elsődleges dolga lesz ennek a héttagú választott testületnek, hogy segítsen engem és az újonnan kinevezett társulatvezetőt. A színház központi helye a színpad, s az ezzel kapcsolatos dolgokat a társulatvehangstúdió lebegett lelki szemei előtt. De hát Pesti vagyonos ember. Igen, idézte Zessin az ügyészt, de a gazdagoknak sohasem elég, még többet akarnak. Ebből az általános igazságból vezeti le az ügyész Pesti gyilkos szándékát. De hát Pesti egy gazdasági szakember, aki pontosan tisztában van vele, hogy a vállalkozás az nem egyenlő egy halom pénzzel, egy vállalatnak passzívái, adósságai is vannak. Ami talán nem is éri meg. Zessin előreveti, tanúkkal kívánja bizonyítani, hogy Pesti a gyilkosság estéjén, és nem miként a vádiratban áll, egy nappal korábban kopogott be a Visegrádi utcában a szomszédokhoz, elnézést kérve a lakásból hallatszó zajokért. Ez sikerül is neki, az a terve viszont, hogy B. Miklós tanúvallomásával Pesti azon hitét is igazolja, miszerint filmes megbeszélés készült a lakásban, nem. Az ügyvéd szerint Frodl is segítségére van a védelemnek. Először terhelő vallomást tett a rendező Pesti Gáborra, aztán egy bizonyos Borisz Pjetkint választott tettesnek. Ezzel lényegében felmentette a korábbi vádjai alól Pestit. Az ügyvéd szerint nem helyes, hogy az ügyész habozás nélkül elveti a Pjetkin-verziót. Pedig ez fontos betekintést enged Frodl zető irányítja majd. Ez nem ment fel senkit eddigi munkája alól. A művészeti vezető továbbra is felelős lesz az arculatért. - Visszatér-e arra a pontra, ahol még együtt tudott működni a távozó igazgatóval a közösen kimunkált művészeti tervek megvalósításában? - Az embernek nem változnak egyik napról a másikra a színházról alkotott elképzelései. Most is vállalom valamennyit, gazdagítva azokkal, amelyeket hiányoltam. Az őszinte emberi érzéseket közvetítő, a sírva-nevető színház eszményét keresem. Nem állítom, hogy ez egyegy előadásunkban nem volt jelen, de sok volt a súlyos gondolat, a sokak számára érthetetlennek tűnt produkció. Számomra fontos a család, hiszen kilencedik gyerekként születtem, ami eleve erre predesztinál. Éppen ezért a mindannyiunkat foglalkoztató mindennapi létkérdésekről is szeretném, ha szólna a színház. - Befejezésül a következő évad előkészületeiről már mondhat valamit? - Annyit mindenképpen, hogy kiváló rendezőkkel folytatjuk a tárgyalásokat. Későn született meg a döntés, db közöttük van Valló Péter. Bár elfoglalt, tartja velünk majd a kapcsolatot Ascher Tamás. Mind a ketten elvállalták a nagy művészeti tanácsbeli tagságot. Folytatjuk a győriekkel az együttműködést, s az igazgató Korcsmáros György rendezni is fog. Ugyanígy Gali László az egri színházból. A pozsonyiak közül Emil Horváth és Martin Huba Ígérte meg az együttműködést. Felújítjuk a szakmai kapcsolatot a nagyszombati színházzal. A társulatépítésben a képzett fiatal színészekhez ragaszkodom, s a tapasztalt, idősebb pályatársaikhoz. Mindezt hatalmi kényszer nélkül szeretném megvalósítani, úgy, hogy az elszerződöttek is visszajöjjenek. - Bizakodjunk együtt a sikerben! Köszönöm a válaszokat. ír* ^ A szerkesztő megjegyzése: Sajnálom, hogy Beke Sándor nem engedett a rábeszélésnek, hogy a súlyos vádakra reagáljon. Mindenképpen lezárult egy művészeti eredményekben gazdag fejezete a Komáromi Jókai Színháznak, s ez minden állítás ellenére is maradandó lesz az intézmény történetében. Remélem, nem múlik el az a kisugárzás, amely magyarként és emberként egyformán erősített bennünket. Remélem azt is, hogy Beke Sándor nem tiltatik ki rendezőként két magyar színházunk egyikéből sem. DUSZA ISTVÁN vallomásának lelki mélységeibe. Zessin úgy látja, hogy Frodl a borderline-szindróma kényszere alatt húzta barátja arcára az ördög maszkját és csinált belőle démont, aki neki a lőparancsot kiadta. Aztán az események feldolgozása, a „kreatív beszédmunka" öngyógyításként hatott Frodlra, s ezért később az igazat mondta Pestiről. Az ügyvéd elképzelhetőnek mondja, hogy az általa előadott érveket az esküdtek a védelem alkotásának, utólagos kitalációjának tartják, aminek - ha így van - az lehet az oka, hogy a sajtó más tálalásban már taglalta az eseményeket. Zessin doktor bizalmat előlegezett az esküdteknek: nem a vasárnapi reggelizőasztal mellőli véleményt formálják, nem állnak előzetes befolyás alatt, hanem lelkiismeretük szavát követik. Végezetül emlékeztette a tizenketteket arra a felelősségre, hogy a nép képviselőiként élet és halál feletti hatalommal rendelkeznek. Egy, emelkedett gondolatokra érzéketlen esküdt (vele hamarosan meggyűlik a védők baja) köhögőrohamot kap. Emiatt tapintatlanul, az alakítás csúcspontján szakítják félbe az ügyvédet, tíz perc szünetre. (Folytatjuk) Archív felvételünkön Holocsy István (jobbról) a Tiszták című Illyés-darabban. Partnere a jelenetben Skronka Tibor. (Nagy Tivadar felvétele)