Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-29 / 150. szám, szerda

8 hIrdetés 1994. JÚNIUS 28. | TEGNAP OLVASTUK J Schmögnerová a vagyonjegyes privatizációról A gazdasági és a privatizációs minisztérium között feszülő ellentétek tükrében hogyan értékeli a vagyonjegyes privatizáció előkészületeit? kérdezte a» lap munkatársa Brigita Schmögnerovát, a kormány gazdasá' gi kérdésekkel megbízott miniszterelnök-helyettesét. - Nem. kell túlbecsülni a véleménykülönbségeket; a különböző nézetek a megbeszélések során fokozatosan tisztázódnak. Meglátásom szerint nincs veszélyben a vagyonjegyes privatizáció. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a már jóváhagyott privatizációs projektek megvalósuljanak, azaz hogy folytatódjék az állami vállalatok részvénytársaságokká történő átalakulása. A vagyonjegyes privatizáció reklámozására is gondot kell fordítani, hogy ne csak a kínálat legyen elegendő, hanem az igény is megfelelő. - Mi az ellentétek közös nevezője ? - A vita egyik kiváltója, hogy a privatizációs minisztérium nagyobb hangsúlyt fektet a vagyonjegyes privatizáció második hullámába kerülő összvagyon nagyságára, míg a gazdasági tárca inkább a kuponos módszernek az egyes vállalatokra gyakorolt hatására figyel. Ezzel kapcsolatban valóban mérlegelni kell, vajon a vagyonjegyes privatizáció egyikmásik cég működésére milyen hatással van. Természetes tehát, hogy a gazdasági miniszter a konkrét szükségletekre és követelményekre ügyel, főleg a nagyobb vállalatok esetében, míg a privatizációs minisztérium első embere inkább a végső célokat tartja szem előtt. (Ivan Štulajter, SME) Gyűjtés Dubček síremlékére (TA SR-hír) A Dubček Alapítvány gyűjtést indít a szlovák politikus síremlékére, amelyet az idén novemberben, születésének évfordulóján szeretnének felavatni a pozsonyi csalogányvölgyi temetőben. A svéd gránitból készülő emlékmű Teodor Baník szobrászművész alkotása lesz, és kifejezi majd Dubček becsületességét, igazság- és emberszeretetét. A polgárok a VÜB Bratislava-mesto 55938-012/0200 számú számlára fizethetik be adományaikat. VížóR j Az elmúlt héten Szlovákia öntözött területein nem volt csapadék, és a nyár kezdetét aránylag nagy meleg jellemzi. Júniusban az évi átlagnál sokkal kevesebb csapadék hullott. Léva környékén a csapadék mennyisége elérte a 44,5 millimétert, Nagymihály környékén azonban csak 16,2 Galántán és Ógyallán 34 mm volt, ami az átlagnak a 20-57 százalékátjelenti. A Szlovák Hidrometeorológiai Intézet előrejelzése szerint továbbra is száraz, napsütéses, rendkívül meleg idő várható. A hét végén nyugat felől megnő a felhőzet, és vasárnap elszórtan záporok, zivatarok lesznek. Az öntözött területeken tovább nőtt az egyes növények csapadékhiánya, ami meggyorsítja a búza, a borsó érését, míg a többi növény öntözésre szorul. Különösen kedvezőtlen a helyzet Záhorien, a Csallóközben, Ógyalla és Losonc környékén, ahol hervadni kezdhet a növényzet, sőt helyenként ki is száradhat. Ezért teljes mértékben ki kell használni az öntözőberendezéseket. Elsősorban a zöldség, kukorica, napraforgó, cukorrépa és az évelő takarmányok szorulnak öntözésre, de gondolni kell a gyümölcsösökre és a szőlőkre is. Öntözési Kutatóintézet Pozsony Babilon után Monarchia Pozsonyban járt a Győri Balett Könnyen utaztatható, de magas technikai tudást igénylő egyfelvonásosokkal vendégszerepelt a minap Pozsonyban Közép-Európa egyik legjelesebb táncszínháza, a Kiss János vezette Győri Balett. Robert North amerikai koreográfus két kompozíciója közül az estet záró Entre dos Aguas volt a szebb, csiszoltabb darab; Bombicz Barbara érzelmekkel teli etűdje, a Kovács Margit kerámiája nyomán született Párkák a léleknek is adni tudott, nemcsak a szemnek; a Münchenben élő Barbay Ferenc Tíízmadara (Müller Ervin és William Fomin bravúros táncával) pedig már egyértelműen azt bizonyítja: a győri együttes műhelyéből Markó Iván távozását követően nem illant el a megszállottság és a páratlan csapatszellem, s ha valóban tehetséges, invenciózus koreográfusokkal dolgozik a társulat, technikailag és művészileg egyaránt értékes műveket hoz létre. • Szóba kerülnek még a régi darabok, a Győri Balett első tíz éve, Markó Iván fanatizmusa? Vagy minden, ami volt, végérvényesen lezárult és már senki sem emlegeti? - Előre nézünk természetesen. Amióta Iván elhagyott bennünket, méginkább a jövőre figyelünk mondja Kiss János. - Mindenkit az foglalkoztat: mi lesz holnap és holnapután, az új évadban, kivel dolgozunk és milyen darabokban. Iván persze így is szóba jön köztünk. Főleg, ha valamit hallunk róla. Hetekkel ezelőtt például Bécsben volt bemutatója. A Boleró

t tanította be kinti táncosokkal, de a női szólószerepet ismét Ladányi Andreának adta. • Megdöbbent a társulat? - Ha csak azt mondanám: elcsodálkoztunk, nem lennék őszinte. Iszonyúan felkavart bennünket, hogy amit elvett tőlünk, amit ránk, a mi testünkre és a mi lelkünkre talált ki, azt most csak úgy „odaajándékozta" valakinek. De még ennél is jobban megdöbbentett bennünket azzal, hogy a bécsi próbák elkezdése előtt felkereste szcenikusunkat, Hani Jánosi egy kinti táncos, hogy „szerezze meg" neki a Bolero nacionáléját, vagyis a hangfelvétel számát, amely nálunk van archiválva. Hani János erre azt felelte a táncosnak, hogy ő ugyan nem fogja titokban „kinyomozni" a felvétel számát, hívjanak fel engem, forduljanak hozzám. Utol is ért aztán telefonon a Volksoper művészeti titkára, és mondja, hogy nagyon nagy kérésük lenne. Semmi akadálya, feleltem, és már küldtem is nekik a szükséges adatokat. Ami pedig Ivánt illeti, én már csak egyetlenegy dolgot sajnálok a történtek után. Hogy ő, aki olyan termékeny alkotó volt, az elmúlt három év alatt a Siratófalon kívül semmit sem koreografált. • Ott van még az együttes kezében a mankó? Vagy már anélkül lépdel a maga útján ? - Talpon vagyunk, ez a legfontosabb. Hogy mankóval, vagy mankó nélkül, ezzel nem nagyon foglalkozunk. Dolgoznunk kell, és mi dolgozunk. Senkire nem számíthatunk, csak magunkra. S ami mindenképpen megnyugtató: sok jó dolog történt velünk mostanában. William Fomin például bekerült a Budapesten megrendezett Nurejev Balettverseny döntőjébe, és merem állítani: az együttes többi tagja is nagyot fejlődött technikailag. Balettiskolásaink vizsgaelőadását meghívták Franciaországba. Tavasszal, pontosabban április 30-án ismét egész estét betöltő darabot mutattunk be; Bombicz Barbara koreográfiáját, a Tolcsvay László zenéje nyomán készült Bábeli. • Ennél időszerűbb témát talán nem is választhattak volna. -Igen, a nyelvzavarról szólunk. Arról, hogy mindenki csak a magáét fújja, és úgy megyünk el egymás mellett, hogy a kapcsolatteremtés igénye ugyan felmerül bennünk, de hogy valóra is váljék, amit szeretnénk, azért már nem sokat teszünk. Csak a Művész marad életben a darab végén, hegedűvel a kezében, hiszen a kultúrát nem lehet végérvényesen eltiporni, legfeljebb lerombolni. A művészet mindig a politika fölött áll, s aki nem figyel rá, az a jövőjét áldozza fel, hirdeti a darab. • Bécsben, júniusban Donau Balett néven új táncegyüttes alakult, amelyben a Győri Balett is meghatározó szerepet játszik. - Ezt is az idei évad sikereként könyvelhetjük el. A Donau Balett, . amelynek az Austrian Art Service a létrehozója, egy közép-európai régiót összefogó együttes lesz, amelynek trieszti, ljublanai, rijekai, maribori, prágai, budapesti, győri és remélhetőleg pozsonyi táncosai is lesznek. Az első bemutatóra 1995 júniusában kerül sor. A produkciót a Holland Táncszínház finanszírozza. 1996-ban, a világkiállítás évében Budapest és Győr lesz a házigazda, ezt az előadást pedig a spanyol kormány támogatja. A magyarországi bemutatót - követően közép-európai fellépéssorozatra indul a nemzetközi társulat - a tagszínházak városába. • Az új Győri Balett produkciói meddig jutottak el, amióta Markó Iván külön utakon jár? - Portugáliában, Ausztriában, Németországban és Pozsonyban léptünk fel az utóbbi években, és remélem, nem kiabálom el: Amerikában is várnak már ránk. Akárhol járunk is, azt tapasztaljuk: a Győri Balett jó híre még mindig ott él a köztudatban, Európa legjobb együttesei között tartanak számon bennünket. Utazásaink száma két ok miatt csökkent. Először is: Iván döntése alapján semmit sem tarthattunk meg a régi repertoárból, előbb tehát el kellett jutnunk arra a pontra, hogy új koreográfiákat tudjunk felkínálni. Ma már e téren sincs gondunk, csakhogy időközben változott a világ is. Mostanában jóval kevesebb pénz jut kultúrára, külföldi együttesek meghívására, mint öt-tíz évvel ezelőtt. Es ez nemcsak nálunk van így, másutt is ugyanez a helyzet. Következő bemutatónkkal kapcsolatban furcsa mód mégis azt kell mondanom: „gyilkos turné" előtt állunk. Günter Pick német koreográfus Carl Orff Carmina buranáját állítja színpadra az együttessel, de nem Győrben, hanem Berlinben. Ott lesz a premier március 10-én, és ezt követi majd huszonnégy előadás német városokban. S ami még ennél is nagyobb reklám számunkra: a Malév összes tengeren túli járatain tízperces „kóstolót" kapnak az utasok a Bábelből és a Tűzmadárból. • Régóta dédelgetett tervük, a Monarchia, monarchia mikor valósul meg? - Ez is a következő évad bemutatója lesz. A Gulliver úr utazásait követően kértem meg Gombár Juditot, állandó jelmez- és díszlettervezőnket, hogy írja meg egy egész estét betöltő darab szüzséjét. Két éve megvan a darab, most átdolgoztuk kissé, és összeültünk Andreas Baksáyal, aki már régebben jelezte: szeretne az együttes számára zeneművet komponálni. A darab vezérmotívuma Erzsébet királynőre épül, és szerepet kap a történetben eddig nem nagyon emlegetett szerelme, András is. Augusztus 15-én kezdjük el a próbákat. • Már csak a koreográfus nevét szeretném hallani. - Kiss János. Most először, de nem egyedül. William Fominnal közösen. • Táncolni nem fog már? - Kollégám, jó barátom, Demcsák Ottó is ezt kérdezte a minap. Lehet, hogy őt is meg fogom lepni. A Monarchia, monarchia tripla premier lesz számomra. Igazgatóként, koreográfusként és táncosként is. SZABÓ G. LÁSZLÓ ' (Archívumi felvétel) | ~ AHOGY ÉN LÁTOM J Mečiar kampánya Akik 1992 tavaszán figyelemmel kísérték a pártok agitációs stratégiáját, azoknak szükségszerűen észre kellett venniük, hogy egyetlen politikai erőnek sem volt olyan precízen, sőt tudományosan kidolgozott koncepciója, mint a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak. Be kell ismerni, hogy az ő kampányuk - pestiesen szólva - meg volt csinálva. Állítólag nyugati kampányszakembert szerződtettek, aki kérlelhetetlen volt, és a legapróbb részletekig meghatározta, mikor, melyik fázisban, hol és melyik társadalmi rétegre hogyan kell hatni. Pszichológus tervezte meg minden választókerületre a „mosolygó hetek" óriásplakátjait, de még a mezei propagandisták jelszavait is. Sok víz lefolyt azóta a Vágón, és sok mindent megtanultak két év alatt Mečiar egykori küzdőtársai. Akik minden útkanyarban ott szerepeltek az óriás 'plakátokon. Moravčík és Roman Kováč, Filkus és Kňažko, meg a többiek. Úgyszólván már senki sincs ott az egykori vezérkarból a régi pretoriánusok közül, legfeljebb Gašparovič, a házelnök, meg Keltošová, aki azonban csak a második vonalba tartozik. És sokat megtanultak más pártok vezető férfiúi is a mečiarizmus mibenlétéről, módszereiről, idegenpárt-bomlasztási mániájáról, így még a legbátrabbak is csak husánggal a kézben mernek a DSZM elnökéhez közeledni. Egyvalami, úgy tűnik, nem változott meg Szlovákiában. A lakosság kb. egynegyed része változatlanul hisz a Vezérben, és tőle várja sorsának jobbra fordítását. Ezeket az embereket az sem tántorította meg, hogy Mečiar a legértékesebb munkatársait a szó szoros értelmében elmarta maga mellől. Vagy akit nem mart el, ha volt benne önérzet, úgy tett, hogy távoznia kelljen a csapatból. Valószínűleg majd most is alkalmaz a mozgalom nyugati kampányszakembert. Ezúttal azonban aligha lesz képes „mosolygó heteket" ábrázoló óriásplakátok igazi személyiségekkel való benépesítésére. Az alvezérek távoztak, ellenpártot alapítottak, és voksokat szeretnének elhódítani Mečiartól. Ez vagy sikerül nekik, vagy nem. Ahogy elnézem a szlovákiai választók már említett egynegyed részét, inkább nem sikerül... Ennek ellenére minden bizonnyal most is lesznek óriásplakátok. Új al vezérekkel, akik azonban egy-egy mozgalmon belüli konfliktus esetén még annyi fejfájást sem okoznak Mečiarnak, mint annak idején Kňažko okozott, vagy Roman Kováč, vagy Rudolf Filkus. Akik - vagy múltjuknál, vagy a mögöttük álló szakszervezeteknél, vagy szaktudásuknál fogva - mégis csak valakik voltak. Mérget lehet rá venni, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom jelöltlistájára ezúttal legalább 95 százalékban olyanok neve kerül fel, akik bátran elmondhatják magukról, hogy politikai létüket csak és kizárólag Vladimír Mečiarnak köszönhetik. A Vezér majd így gondoskodik róla, hogy senki egy pillanatra se vonhassa kétségbe vezéri mivoltát. Ezt a receptet egyébként nem Mečiar találta ki. Sztálin, Brezsnyev és Hitler is alkalmazta már jó eredménnyel a pártegység érdekében. így félrevezetőek azok a Demokratikus Baloldal Pártja háza tájáról fel-felreppenő hírek, amelyek szerint előfordulhat, hogy október 1-je után úgy sikerül majd megszelídíteni a DSZM-et, hogy a mozgalom vezetése majd detronizálja (mondjuk tiszteletbeli elnöknek nevezi ki) Mečiart. Új jelenség a mozgalom eddigi kampányában, hogy Mečiar gyakran egyedül szerepel a nagygyűléseken. Nem viszi magával sem Keltošovát, sem Tóthovát, sem mást a szűkebb vezérkarból. Mint egy „jól megcsinált kampányban" általában, ez sem véletlenül, az alvezérek más irányú elfoglaltsága miatt történik így. A „ministránsok" nélküli jelenléttel személyének megkérdőjelezhetetlenségét kívánja aláhúzni. Mečiar mozgalma idült szakemberhiányban szenved. Érdekes mozzanata tömeggyűléseiknek, hogy a DSZM elnöke egyetlen ilyen fórumon sem felejti el hangsúlyozni, hogy a tudósok, a mérnökök, a professzorok és a művészemberek naponta százával kopogtatnak a pártközpontban bebocsáttatásért. Nincs kizárva, hogy valóban kopogtatnak. Mint ahogy az értelmiségiek évtizedekkel ezelőtt a kommunista párt ajtaján is kopogtattak. Sőt be is bocsátották őket, és a párt vezető szerepét elismerve még dolgozhattak is. így alakult ki negyven év alatt a középszerűség kultusza. Mečiar aligha akar díszelnök lenni a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban. Gondoskodik róla, hogy alvezérei közül egy se legyen olyan, aki meg tudná buktatni. TÓTH MIHÁLY