Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-27 / 148. szám, hétfő

1994. JÚNIUS 27, RIPORT Drogfüggőség - Mit szedsz? - kérdezi tőlem a pozsonyi drogközpont orvosi rendelője előtt egy lányom korabeli fiatal. - Újságíró vagyok, s a kábítószerfogyasztás elleni nap alkalmából a drogfüggőségről szeretnék beszélgetni dr. Ľubomír Okruhlica pszichiáterrel. És te "mit szedsz?- kérdezem vissza. ' - Semmit, leszokás alatt vagyok. Amikor három hónappal ezelőtt megkínáltak' cigivel, nem sejtettem, hogy heroin van benne. Néhány nap elteltével viszont már pem bírtam meglenni nélküle. Van egy nyolc hőnapos kisfiam, nem akarom elveszíteni, nem akarom, hogy intézetbe helyezzék. És meghalni sem akarok... A szüleim segítenek abban, hogy talpon maradjak, s megszabaduljak ettől az átoktól. - A férjed nem segít? - Leányanya vagyok, a gyerek apja börtönben van - közli, miközben izeg-mozog,, fel-felugrik a székről, majd gyorsan hadaija tovább: - Már jól vagyok, most is csak altatóért és . nyugtatóért jöttem az orvoshoz. A barátaim tudják, hogy gyógyíttatom magam, nem kínálnak heroinnal. Engem már az sem zavar, ha az arcombafújják a füstöt. - Nem kerülöd a heroinisták társaságát? - Minek? Mondom, hogy gyógyuló ban vagyok... Dr. Ľubomír Qkruhlica, miután felírta a gyógyszert, kiigazítja a lány önvallomását. - Minden kissé másképp van. Az igaz, hogy M. három hónappal ezelőtt kapott rá a heroinra, de az is igaz, hogy noha már kétszer megpróbálta abbahagyni, nem sikerült neki. A kábítószer-függőségben szenvedők átka az, hogy amikor úgy gondolják, megszabadultak a Méry Gábor illusztrációs felvétele drogtól, visszaesnek. Segítség nélkül nagyon kevés embernek sikerült leszoknia. Nemcsak Szlovákiában, hanem a világ azon országaiban is, ahol a kábítószerezésnek sokkal nagyobb múltja van- Hiszen a leszokás nem csupán orvosi, egészségügyi probléma, hanem főleg ,társadalmi. Ha valóban segíteni akarunk a betegeken, mert a függőség betegség, akkor Össze kell fogni; jó törvényekre van szükség, a narkósokat ellátó magán-, illetve karitatív intézményrendszerre, alapítványokra, önsegélyező társulásokra, állandó bizalom-vonalra, ahol szakemberek válaszolnák meg a narkósok kérdéseit. Éppen ezért fölöttébb örvendetes, hogy áprilisban Somorján megalakult a Drogstop Alapítvány, Pozsonyban pedig a narkózó fiatalok hozzátartozói fogtak össze, s Társulást hoztak létre. Az alulról jövő kezdeményezés partnere lehet a somorjai alapítványnak, s kapcsolatba léphetnek különféle külföldi társasággal, hogy közösen próbálják meg a lehetetlent: segíteni a narkósok leszoktatásában, illetve részt vállalni a megelőző-felvilágosító programok kidolgozásában és véghezvitelében. S mivel a központban éppen a Társulás alapítói üléseztek, az orvos közéjük invitált. -A legnagyobb gond az, hogy kevés szülő, rokon vallja be: tud gyermeke kábítószer-függőségéről. A másik az, hogy a fiatalkorú narkósokat, mivel rendszertelenül élnek, nem akarja alkalmazni senki sem. A harmadik az, hogy számos országban, methadon (szintetikus drog) adagolásával segítik a narkósokat abban, hogy ne nyúljanak a kábítószerhez. A methadon szedése mellett rendes családi életet élhetnek, dolgozhatnak anélkül, hogy környezetük bármiről tudna. Tudomásunkra jutott, Csehországban két hónapon belül engedélyezni fogják a methadon-kúrák alkalmazását. A szimpatikus hölgy sokáig sorolta a Társulás elképzeléseit, majd sor került a feladatok elosztására. Szinte észrevétlenül a kábítószerező gyerekekre terelődött a szó. Családi tragédiákról szereztem tudomást. A szülők kétségbeeséséről, önmarcangolásáról, keservéről, dühéről és tehetetlenségéről, - A fiam 17 éves heroinista. A múlt tanévben jelentkeztek a gondok, nem szerette az inasiskolát. Talán már akkor is szedett valamit, csak én nem tudtam róla. Egy nap azzal állt elő, hogy pénzre van szüksége. Mire kell? - kérdeztem. Mondott valamit, de mivel jól ismerem, láttam rajta, hazudik. Nem is tagadott sokáig, kipakolta Elmondta, heroinnal kezelt cigarettákra szokott rá, és nem tud létezni a drog nélkül... Egy világ dőlt össze bennem. Arra gondoltam, ha megtagadom tőle a pénzt, lopni vagy akár ölni is képes lesz. Megegyeztünk abban, hogy mindig csakis tőlem szerzi meg a szükséges anyagiakat. Néhány hétig nem voltam eszemnél... Leselkedtem utána, aztán házi őrizetben tartottam. És elolvastam mindent, ami a témával összefügg. Annyit sikerült elérnem, hogy a fiam belátta, ez így nem élet, ezért elmentünk dr. Okruhlicához a drogrendelőbe. Beutalták a bazini elmegyógyintézetbe, ahol több hétig kezelték. Amikor onnan hazajött, már nem szívta, hanem intravénásán szúrta be magának a heroint! Elmesélte, hogyan jöttek az intézetbe a drogkereskedők, s ők hogyan játszották ki az ápolókat. Néhány hónap alatt háromszor hagyta abba és esett vissza. Most ismét rendszeresen eljár az ellenőrzésekre, igaz, mivel nincs időérzéke, késve érkezik. Túljutott az elvonásos tünetek őrjöngésein és fájdalmain, de hogy meddig bírja, nem tudom. Amikor ismét szedni kezdett, közöltem vele: felkészültem arra, hogy hamarosan eltemetem. - Mivel az én fiam már nagykorú, nem kísérhetem el a rendelőbe. Most ő is azt állítja, hogy tiszta. Dühös magára, hogy az életét, cselekedeteit a drog irányítja. Számomra a legszörnyűbb az, hogy ismerem a drogkereskedőket, de a fiam gyógyulása érdekében nem léphetek. Ugyanis kijelentette, ha szólok a rendőröknek, nem kezelteti magát. Érdekes, hogy a srác a heroin hatására víg kedélyű, készséges, szófogadó gyerekké változott. Csak akkor lett ingerült, amikor kifogyott az anyagiakból. Lopott, és pénzzé tette mindenünket.' Miután értesültem viselt dolgairól, megpofoztam. Azt hittem, észhez tér, és abbahagyja. Aztán bezártam a szobájába. Rosszul tettem, mert amíg megvolt az adagja, nyugodt volt. De amikor kifogyott a készlet... Őrjöngött, dührohamot kapott, összetörte a berendezést, majd sírva könyörgött, mentsem meg, belehal a fájdalmakba. Féifi létemre megtanultam, mikor mit kell tennem. A feleségem labilis idegzetű, belebetegedett abba, hogy a fia narkós lett. Ma már tudjuk: noha nagykorú, nem felel tetteiért. A községben, ahol élünk, senki nem tud semmit. Ezért sem szerepelhetek nyilvánosan, hiszen ha ezt a barátaim megtudnák, szombatonként be sem tehetném a lábam a kocsmába. Nem csodálkozom a szülőkön, hiszen míg a társadalom az alkoholizmust tolerálja, a narkósok felett pálcát tör. A közvélemény elutasító magatartásának megváltoztatása szintén a Társulás feladata lesz. Ugyanis, kár titkolni, 1993 nyara óta rohamosan megnőtt a narkósok száma, és egyetlen szülő sem lehet biztos abban, hogy gyermeke lesz olyan okos és elővigyázatos, hogy visszautasítja a felkínált cigarettát. Ha nem - hiszen többnyire azt hiszik, sima cigiről van szó -, akkor néhány héten belül pokollá változik az élete. A hozzátartozóié is. Ezért szükséges, hogy szélesebb mértékben foglalkozzunk a fiatalok felvilágosításával, a megelőzéssel és a már függőségben lévők megsegítésével. Hinni szeretném, a szülők kezdeményezése és a somorjai Drog-stop Alapítvány a szenvedélybetegek hasznára lesz. PÉTERFISZONYA 1990 drog 10% alkohol 2 90% 1991 drog 9% alkohol 91% A fiatalok alkohol- és drogfüggőségének alakulása Szlovákiában 1992 drog 23% alkohol 77% A 200 férőhelyes teremben rengetegen állni kényszerülnek, őket a karhatalom kivezeti. A karzatot lezárják, fölülről csak az egymás mellé felzárkózott rendőrök szemlélhetik az eseményeket. A hallgatóság rutinos, perjáró nyugdíjasokból, érdeklődő jogászhallgatókból álló törzsközönségét ismert televíziós személyiségek, az osztrák film- és videóipar emberei egészítik ki. Nagyon sokan papírral-ceruzával ülnek, jegyzetelni készülnek, az egyik kommentár szerint azért, hogy álcázzák leskelődő hajlamaikat. - Bármilyen kegyetlenül hangzik, számomra Frodl kuriózum - vallja bejövetele okát Margaretha Kührner osztrák operaénekesnő. -A művésznek szenzibilisnek kell lennie, számomra egyelőre teljesen felfoghatatlan, hogy egy érzékeny, intelligens ember miként képes egy ilyen tett elkövetésére. A dán énekes, George Lendrop egyenesen Koppenhágából repült a bécsi perre, ismeri Frodlt, még a Jolly-Jokeres időkből. - Hogyan képes egy ilyen kedves, barátságos ember ennyire mélyre süllyedni, ezt akarom itt ma megfejteni, s arra is kíváncsi vagyok, hogy mit tud felhozni mentségére. Itt vannak az áldozat barátai, a nagynéni, s Köberl egykori barátnője is végigüli a pert. Eljön Frodl feleségének barátnője, aki már középiskolás kora óta ismeri a házaspárt. Mint mondja, saját maga számára is megdöbbentően egyáltalán nem lepődött meg azon, ami történt. A tárgyalást a filmszínész külsejű Fritz Zöllner bíró vezeti, neki is, miként az ügyésznek, Ernst K'oybernek - aki a komoly tárgyalás közben is csillogtatja gunyoros humorát óriási tapasztalata van közizgalmat kiváltó ügyekben. Zöllner legismertebb esetei közé tartozik a volt osztrák kancellár, Fred Sinowatz elleni per a híres-neves Noricum-ügyben, amikor is állami segédlettel, állami tilalmat megszegve, fegyvereket adtak el az egymással háborúzó Iránnak és Iraknak. Kloyber ügyész skalpjai között ott ékeskednek a lainzi kórházbeli „halál angyalai", az idős betegektől méreggel szabaduló nővérek. Bíró és ügyész, az alkalomhoz illő fekete talárban, belépnek a terembe, a hallgatóság illemtudóan feláll. Itt vannak már az esküdtek is, s jönnek a védők, szintén fekete talárban. Lehner, az. életfogytiglani ügyek védője, aki éhezi az akciót, s olyan eseteket is elvállal, amelyeket „magukra adó" ügyvédek visszautasítanak. Hogy miért utasítják vissza? Mert fennáll a veszélye, hogy a védőt előbb-utóbb azonosítják védenceivel. Lehnernek viszont meggyőződése, hogy a legelvetemültebb bűnözőnek is joga van a korrekt jogi eljárásra. Arról nem is szólva, hogy hírneves ügyvéd, az egyik ügy hozza neki a másikat. A Pestit védő Karl-Dieter Zessin úgyszintén híres ügyvéd. Színészi képességeit, a suttogást megemelt, hangerővel váltogató beszédmodorát, a kedvességet és az elkomolyodó magatartást keverő előadásmódját szélesebb skálán csillogtatja, mint kollégája, készséggel tesz kirándulást a gazdasági bűnügyek területére. Pestivel párhuzamosan az Ausztria történetének legnagyobb csalásával vádolt Béla Rabelbauert, Big Bélát védi, aki szintén magyar származású. (Zessin doktor egyetlen szót ismer magyarul, úgy hangzik: hatlövetű.) De Pestinek van még egy védője, a szikár Nachtnebel doktor, aki Pesti barátjaként, „kancelláriaszomszédjaként" egészíti ki a főügyvéd látványos alakításait. Pattanásig feszül az izgalom a te-, remben, a fotósok megállás nélkül csattogtatnak, vádlotttak híján az igazságügyi csapatot. A kezdés meghirdetett időpontja után 10 perccel egy minibusz gördül a bíróság eladdig lezárt hátsó bejárata elé, és bilincsbe verve hozzák a gyanúsítottakat. Harminc rendőr védi őket a kíváncsiskodóktól, majd agyonnyomják az élő kordont, ahogy közelednek a tárgyalóterem felé. Kinyílik az oldalajtó, felfokozott a hangulat, már csak a dobpergés hiányzik. Nem baj, helyettesíti a fényképezőgépek kattanása, villanása. Elsőként Helmut Frodl lép be, a rutinos közszereplő, mintha gúnyosan mosolyogna. Lefogadnám, a Dallas filmsorozat Bobyjára veszi a figurát, szelíd, de erőteljes. Elegáns kék zakó van rajta, fehér díszzsebkendővel, kék ing, finom selyemnyakkendő, szürke nadrág. Kétségtelenül ellopja a látványosságot a kevésbé mutatós Pesti Gábor elől, pedig még a fekete-fehér újságképeken is észrevehető, hogy az ő sötét öltönye sem két fillérbe került. (Folytatjuk)