Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-23 / 145. szám, csütörtök

1994. JÚNIUS 23. lŰJSZÓ* MOZAIK Nappali szanatórium a beszédzavarban szenvedő gyerekeknek Betegség, de kezelhető' - Mondd azt, hogy helikopter. - Hekilo... - Még egyszer, helikopter... - Hepiko... - Tudom, hogy ez nehéz szó, de ismételd szépen utánam... Naponta, számtalanszor, rövidebbhosszabb megszakításokkal, de mindig vidám, játékos keretek között zajlik a tanulás a pozsonyi Egyetemi Kórház mellett működő nappali szanatórium óvodájában és az alapiskola első és második osztályában. Fáradságos, gyakran idegölő, ám rendszeres gyakorlással érhető csak el, hogy a diszfáziában (beszédzavar: a gondolatok beszédbeli kifejezésének akadályozottsága egyébként egészséges embernél) szenvedő gyermek érthetően beszélni kezdjen. - Gyakran hónapok, évek kellenek ahhoz, hogy a csöppség egyáltalán képes legyen a szavak kiejtésére. A diszfáziás gyerekek már csak ilyenek, és sajnos, az utolsó évtizedben a központi idegrendszeri sérüléssel születettek száma megnövekedett. A szakirodalom az okok felsorolásakor elsősorban a koraszüléseket, a csecsemő éretlenségét, az újszülött-sárgaságot, a nehéz szüléseket említi. Mindezeket tudatosítva határoztuk el magunkat arra, hogy az Egyetemi Kórház Orr-, Fül- és Gégészeti Klinikája mellett létrehozzuk a nappali szanatóriumot. A volt kórházi üzemi óvoda épülete adott volt, átépítése sem került sokba. Tény viszont, hogy a mai pénzszűk időkben komoly anyagi gondjaink vannak - tájékoztatott dr. Ľudmila Ambrušovd főorvos. - A kicsik ebéd után pihennek, a nagyok pedig ebédelnek - nyitottunk be az étterembe. Amikor a tanulók megpillantották doktor nénijüket, hangosan üdvözölték. - Nem hallom, hogy beszédzavaruk lenne - állapítom meg, de a főorvosnő nem ért velem egyet. - A látszat csal. Az igaz, hogy nem különböznek az egészségesektől, ám tudni kell, hogy a beszédzavar betegség. Az is tény, hogy a beteg, épp azért, mert nem beszél, illetve hadarva, értelmetlenül ejti ki a szavakat, szellemi fogyatékosnak tűnhet. így kerülnek, sajnos, gyakran későn, a rendelőnkbe - nyilatkozta, majd arra a kérdésemre, a kis beteg végül is kinek az ajánlására juthat a szanatóriumba, a következőket mondta: - Amikör a szülő felfigyel gyermeke némaságára, Szól a gyermekorvosnak. A kollégák gyakran türelemre intik az anyákat, mondván, a gyerek lassúbb, később érő stb. Amikor aztán két-három évesen beszélni kezd, s csak a szülei értik meg, a gyermekorvos akkor küldi logopédushoz, pszichológushoz, neurológushoz és esetenként fülorvoshoz. Persze, közben valamennyien várakoznak, reménykednek, hátha javulni fog a beszéd érthetősége, s ezzel hónapok, évek telnek el. -A főorvosnő nyomban érdekes példát említ. - Jancsikát tavaly márciusban gyermekpszichiáterek küldték hozzánk, autista diagnózissal. Ötéves volt és nem beszélt. Megvizsgáltuk, majd megállapítottuk, több szakorvos egymástól függetlenül, hogy se nem autista, se nem néma. Diszfáziás csupán. Foglalkozni kezdtünk vele, míg Jancsika beszélni kezdett. S hogy lássam, miről van szó, bemutatta a kisfiút. Jancsika boldogan telepedett az orvosnő ölébe, s válaszolt a feltett kérdésekre. Olykor szótagolva, de többnyire hadarva. Amikor meglátta a ventilátort, az orvosnőbe bökött, és azt mondta: bmk, brnk, miközben köröket rajzolt az ujjával. - Igen, forog, ismételd te is - gyakoroltatta azonnal a kisfiút, aki képtelen volt elismételni az egyszerű szót. Minden gyerek számára - a diagnosztizáló csoportban hatan, a gyógycsoportban szintén hatan vannak - individuális korrekciós programot dolgozunk ki és valósítunk meg. Nemcsak a beszéd elsajátítására összpontosítunk, hanem, logopédus segítségével, a szavak érthetőségére is. A főorvosnő nem tagadja, az iskoláskorú diszfáziás gyerekek többsége képtelen lépést tartani az egészséges osztálytársakkal. Ha a pedagógus nem tud a károsodásról, a tanulót kuA főorvosnő mosolyogva vizsgálja kis betegét (Méry Gábor felvétele) darcsorozat éri, s többnyire, noha nem oda való, áthelyezik a kisegítő iskolába. Ezt kiküszöbölendő harcolták ki a kétosztályos alapiskola létesítésének jogát, ahol jelenleg 17 gyermek tanulhat. S ha már szóba került a pénz, dr. Ambrušová megemlíti, hogy támogatók nélkül nehezen boldogulnának. Alapítványt hoztak létre (számlaszám: 10040-989/0900 SŠTSP, ústredie, experimentálna pobočka v Bratislave - Nadácia Slovo k deťom), s várják a szponzorok segítségét. - A Szlovák Takarékpénztár városi fiókja nemcsak pénzadományokkal segíti a szanatóriumot, hanem tárgyi ajándékokkal is. Az oktatáshoz nélkülözhetetlen munkalapokat ők sokszorosítják, s nemrég az intézetnek számítógépet kölcsönöztek. Nemcsak adattárolásra használjuk majd, hanem akár a személyiségvizsgáló tesztlapok értékelésére is. Az idei gyermeknapon pedig tetszetős hátizsákkal lepték meg az összes gyereket. Elmenőben dr. Sümegi Zita logopédussal is váltok néhány szót. Kiderül, hogy a szanatóriumban a magyar gyerekekkel, bizonyos szintig, anyanyelvükön képesek foglalkozni. - Felvettük a kapcsolatot a budapesti Beszédjavító Intézettel, s reméljük, együttműködésünk gyümölcsöző lesz. Ígéretet kaptunk arra, hogy rendelkezésünkre bocsájtják a magyar gyerekek beszédjavítását elősegítő módszertant. Ha igaz, ősszel a főorvosnővel ellátogatunk az intézetbe, mert jó volna látni, ők hogyan csinálják. Hogyan értékelik az alkalmazottak munkáját a szanatóriumban gyógyulok szülei? Íme, egy vélemény a sok közül. - Amit itt képesek megtenni a gyerekekért, az maga a csoda. Kisfiam nehezen jött a világra, élesztgetni kellett. Lassabban fejlődött, ám az orvosok azzal nyugtattak, hogy a fiúk lusták. Időben kezdett beszélni, de nem értettük, mit mond. Voltak, akik arra céloztak, hogy talán szellemi fogyatékos. Hallottam a szanatóriumról, s magam kértem, vizsgálják meg a gyereket. A főorvosnő a diagnosztikai csoportba osztotta, s kiderült, hogy szellemileg ép. A múlt héten pedig először mondta ki tisztán, érthetően azt, hogy anyuka. Az orvosok utasításait megtartva naponta foglalkozom a gyerekkel, s bízom benne, hogy beszédzavarát kinövi. S ha netán mégsem, a szanatóriumban megtanulja, miként kell elfogadni s együtt élni ezzel a rendellenességgel. PÉTERFISZONYA Pesti az előzetes letartóztatás tizennyolc hónapja alatt mindvégig makacsul kitartott amellett, hogy neki semmilyen személyes köze nincs az egész ügyhöz, a baráti szolidaritás - amihez némi félelem vegyült - az egyedüli magyarázata annak, hogy segítséget nyújtott Frodlnak. A szabadkőműves testvériség elve vezette és a hála, amiért Frodl hűségesen látogatta őt a kórházban akkor, amikor szinte mindenki magára hagyta. Amikor a bíróságon erről beszélt, hangja elcsuklott, sírógörcs szakította félbe a szavait. A váratlan sírásokkal járó ideggyéngeség is az autóbaleset következménye. Abból a kevésből, amibe Pesti a börtönben kapaszkodhatott, talán a legfontosabb veszett el: a barátság. Frodl az első adandó alkalommal elárulta őt, az első vallomás során minden „érdemit" Pestire kent, aki még javában azon ügyeskedett, hogy mindkettőjüknek mentse az irháját. Pestit egyszer szólaltatták meg az osztrák újságok, amikor Frodl könyvéből a folytatások megjelentek. Mi igaz a regényből? Ezt firtatták. Pesti cáfolta, hogy ő lett volna a tett kitalálója, mint ahogyan azt is, hogy létezik a titokzatos KGB-ügynök, aki a gyilkosságot elkövette. - Vannak-e KGB-kapcsolatai? — hangzott a kérdés. Pesti régi, fanyar humorát csillogtatta: - A KGB-heZ pontosan annyi kapcsolat fűz, mint a CIA-hoz, ahonnan egyetlen embert ismerek, George Busht. Tudom, hogy ez ócska vicc, de legalább egy kicsit oldja ezt az ostoba feltételezést. - Örül-e annak, hogy a regényben Frodl csillogó alakjának az árnyékában áll, hogy másodhegedűs! szerepre „kárhoztatja"? - érdeklődött Pestinél a News című hetilap. - Adótanácsadóként a száraz számok, a józan tények embere vagyok. A filmesek világában sohasem voltam otthon. Egy ideig úgy hírlik, hogy Pesti ügyvédje azt fontolgatja, megakadályozza Frodl regényének megjelenését. Aztán meggondolja magát. Pesti meg is mondja, miért. - Frodl irománya nyugodtan megjelenhet. Úgy vélem, hogy ezzel az én javamra szolgáló bizonyítékot szolgáltat. A „harmadik ember" elmélet ugyanis éppen az ellentéte annak, amit Frodl a legelső vallomásában állított, s ami kimondottan engem terhelt. A Táglich Alles című bulvárlapnak, amely az egész darabolós ügyben főszerepet játszott, mindössze annyit sikerült előkotornia a másodrendű gyanúsított múltjából, hogy politikai kapcsolatai révén rátette a kezét Bécs XXI. kerületében egy 96 négyzetméteres víkendházfélére, amely az annak idején ENSZ-segítséggel az 1956-os magyarországi menekültek számára létesített, úgynevezett magyar telepen található. Pesti mindössze havi 1000 schillinget fizetett a lakásért, amelyet sohasem használt. A spekulációs célokból megszerzett ház 30 ezer schillingért a tulajdona lett. A Täglich Alles állítása szerint Pesti már a Köberl-vagyonra spekulált, 100 ezer schillingért a ház villamos rendszerének teljes felújítását rendelte meg. A szerelő 1992. június 15-én szállt ki, de a rendőrökbe botlott, akik hazaküldték. A tálalás kellőképpen illusztrálja, hogy az osztrák újságolvasó ilyen és hasonló sztorikból alakította ki véleményét a harpagoni természetű Pestiről. A vádlott édesanyja korrigálja az újsághírt. A lakás nem 96, hanem csupán 50 négyzetméteres. A kiutalás pillanatában romhalmaz, amit egy vagyonért lehet helyreállítani. A nosztalgikus dr. Pesti erre azért áldozna, mert ezen a floridsdorfi magyar telepen nőtt fel, szívesen költözne oda vissza. Szüleinek is többször felajánlotta, hogy elegáns lakását cseréljék el az ő telepi otthonukkal. Napvilágot látott az utolsó nyilvános szereplés is, ahol Pesti Gábor egy magyar politikuson követelte elmaradt magyarországi tiszteletdíját. Ehhez az anyai kommentár: - Mondtam a fiamnak, ha ezer dollárt ígértek volna a közreműködésedért, elhittem volna, hogy megkapod. De tízezret? Annyi az egész magyar kormánynak nincs. Arról viszont az újságok nem írtak, de igaz, hogy 1993 tavaszán N. Sándor producer kíméletesen felszólítja Pestit, hogy közösen létesített vállalatukből, amelytől Frodl eredetileg villát akart bérelni a Köberl elleni merénylethez, vonuljon ki, mert üzleti kapcsolatuk nem vetne jó fényt a cégre. (Folytatjuk) Az UJ SZO írta 45 éve A városi dolgozókkal szemben a falunak kötelezettségei vannak. Ezek a kötele^ttsxgek elsQso.rban a ..becfitHctes lnunkábán és a termelt^ javak egy részének beszolgáltatásában nyilvánulnak meg. Ezeket a kötelezettségeket falusi dolgozóink teljesítik. A falu összetétele azonban nem csupán öntudatos, dolgozó emberekből, hanem irigy, zsírosparasztokból és üzérkedő asszonyaikból is áll. Ezek minden eszközt igénybe vesznek, hogy a fejlődést meggátolhassák és az ellátás sikerét megakadályozzák. Ez a kegyetlen falusi reakció különösen most készül utolsó nagy erőkifejtésére, amikor a fejlődés a falura is eljutott, és a dolgozó parasztság végre a kezébe vehette sorsának vezetését és irányítását. Most a falu hasznot leső, üzérkedő zsírosparasztjai és hozzátartozóik a gyermek legnagyobb kincsén át akarnak a dolgozók társadalmán sebet ütni, amikor a tejet - ha ugyan egyáltalán beszolgáltatják - piszkos, megvizezett, megsavanyodott állapotban adják le, az óvintézkedéseket figyelembe sem véve. 30 éve A kínai vezetők a kommunista mozgalom kérdéseivel kapcsolatos dogmatikus nézeteik kifejtésében nem egyszer hazánkra is utalnak. A történelmi valóságot elferdítve hazánkat is példának hozzák fel a szocializmusba való átmenet békés útjának lehetetlenségéről vallott nézetük alátámasztására. Helytelenítik pártunk politikáját, becsmérlik forradalmi tapasztalatait. Ennek a XII. pártkongresszuson is tanúi voltunk, ahol a kínai küldött felszólalásában opportunizmussal vádolta a kongresszust. A kínai vezetőknek azért nem tetszett a XII. kongresszus, mert egyhangúlag elítélte téves nézeteiket. A marxizmus-leninizmus klasszikusai, a kapitalizmus osztályösszetételének tüzetes elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a proletariátusnak erőszakkal kell megdönteni a burzsoázia hatalmát. Ezt a tételt azonban nem értelmezték egyoldalúan. 20 éve Pár nap múlva lezárjuk az első félévet. Valamit még tehetünk a tervteljesítésért, de már nem sokat. Ahol az év elejétől kezdve igyekeztek teljesíteni a tervfeladatokat, ott biztosak lehetnek a dolgukban. Elég a gondjuk viszont azoknak a vállalatoknak, ahol a negyedévi feladatok teljesítése után áprilisban egy kicsit „pihentek". S az ilyen vállalatok száma bizony nem kevés. Ilyenkor a tervezők figyelemmel kísérik a teljesítményeket és a különféle mutatókat, mert a félidő eredményeit ezek tükrözik a leghívebben. S ebben az aránylag feszült helyzetben a minisztériumok, a szakágazatok, a vállalatok és az üzemek fokozatosan mind megkapják a következő időszakra szóló tervjavaslat irány- » elveit. A tervezők már megszokták, hogy amikor a dolgozók többsége á nyári szabadságát élvezi, számukra akkor van a legtöbb munka. Azt is megszokták, hogy munkájukkal valaki mindig elégedetlen. 5 éve Szlovákiában elsőként a Gombai (Hubice) Állami Gazdaságban (Dunaszerdahelyi - Dunajská Streda járás) kezdték meg az őszi árpa aratását. Egyelőre nyolc kombájnnal végzik a munkát, de nemsokára további 33 érkezik majd a senicai, gellei (Holice), losonci (Lučenec) és a chrastavai szövetkezetekből. A téli és a tavaszi hónapokban a csapadékhiány miatt öntözni kellett a kétezer hektáros gabonatáblát. Annak ellenére, hogy az itteni földművesek száraz, homokos földeken gazdálkodnak, az árpa állapota kielégítő. Az aratás előkészületeinek nagy figyelmet szentelnek. A jövő héten megkezdődik az aratás a Galántai (Galanta) járásban, Hurbanovóban. Martoson (Martovce) és a Komáromi járásban.