Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-21 / 143. szám, kedd

6 SZÜLŐFÖLD •ÚJ SZŐ

1 1994. JÚNIUS 21. A hívott szám ismeretlen Távközlési gondok a Komáromi járásban Az elmúlt évtizedekben kevés figyelmet fordítottak a távközlési hálózat kiépítésére, annak további fejlesztésére. A gondok csak tornyosulnak, mert a még mindig állami kézben levő' Szlovák Távközlési Vállalat bevételeinek csak kis hányadát fordíthatja további bővítésre, új, a fejlett világban elterjedt digitális központok telepítésére. Vajon mennyire elviselhető a helyzet e téren a Komáromi járásban? - tettem fel a kérdést Pavel Záhoran mérnöknek, a Szlovák Távközlési Vállalat komáromi központja igazgatójának. - A járásban mintegy 5600 telefonkérvényt tartunk nyilván, ebből 2500-at a járási székhelyen. Komáromban a legkritikusabb a helyzet, mert mindkét központunk gyakorlatilag telítve van. Ez pedig azt jelenti, hogy az újabb igényléseket csupán abban az esetben tudjuk kielégíteni, ha valamilyen oknál fogva felszabadul egy vonal. '— Milyen esetekben szabadulhatnak fel vonalak? - Ha valaki elköltözik vagy ha a telefontulajdonos nem teljesíti vállalt kötelezettségeit. Többek közt akkor, ha valaki folyamatosan nem fizeti a havi díjat. A telefon teljes kiiktatása sajnos nem olyan egyszerű, mert először is levélben kell figyelmeztetnünk azt, aki a fizetéssel elmaradt. Ha nem törleszti adósságát, ideiglenesen leblokkoljuk készülékét és a tőlünk független, egyébként minden járási székhelyen működő Távközlési Hivatalt felkérjük az eset kivizsgálására. Ha ők sem jutnak egyezségre, akkor végérvényesen kiiktatjuk az állomást. - Ez meglehetősen körülményes és hosszadalmas folyamat. - A gyakorlatban bizony fél év is eltelik, amíg egy nem fizető telefontulajdonost kiiktathatunk. Sajnos ilyenek az érvényes törvények, amelyek elsősorban az állampolgárok érdekeit védik. így fordulhat elő járásunkban az a nagyon kellemetlen helyzet, hogy a havi 7-8 millió koronás követeléseinknek csupán a fele érkezik be a számláikra. Tulajdonképpen az óriási kintlévőségeink akadályoznak bennünket a komolyabb fejlesztésekben. - A Komáromi járás lakosai mikorra várhatnak lényegesebb javulást? - Ha minden igaz, akkor a jövő év végén adjuk át azt az új digitális központot, amely az összes beérkezett igénylést kielégíti. A központ építésével egyidőben a hálózat rekonstrukciójára is sor kerül. Az új központ átadásáig azonban szeretnénk legalább mérsékelni a jelenlegi rossz helyzetet, ezért Komáromban két ideiglenes központot helyeztünk el az év végéig. - Véleményem szerint Silovákia távközlési problémái csak akkor oldódnak meg, ha sor kerül az állami vállalat privatizációjára. Számíthatunk-e a közeljövőben valamilyen előrelépésre ? - A távközlés privatizációja már nagyon hosszú ideje húzódik. Részvénytársasággá fog alakulni, de hogy részvényeinek hány százaléka marad állami kézben, az még nincs eldöntve. KOSÁR DEZSŐ Csak ne a könyvtár igya meg a levét! Régen örvendett olyan közérdeklődésnek a kassai Bocatius Könyvtár, mint mostanság. Pontosabban: nem is a több százezres gyűjteményére irányul a fokozott figyelem, hanem az épület sorsára. Tudniillik, ha Fő utcai, 1780-ban, klasszicizáló stílusban kivitelezett házremek 1927-től napjainkig a város központi könyvtára, ám korábban városháza volt, s így a jelenlegi városvezetők azt szeretnék, ha visszakapná eredeti szerepét. Ezzel a tervvel a rendszerváltás utáni első főpolgármester rukkolt elő. Ügy látszik, elképzelésében van fantázia, mert a mostani városvezetés felelevenítette a visszaszerzés ügyét. Azt akarják, hogy az állami ingatlannak számító objektum tulajdonjogát, valamint magát az épületet is a város hivatalos úton kapja vissza, s a mai újvárosi korszerű irodapalotából oda költözhetne a magisztrátus. Csakhogy ennek a tervnek a megvalósítása nem egyszerű. Ugyanis egy 1991-ben elfogadott törvény szerint csak akkor lenne rá joga a városnak, ha az épület a negyvenes évek végén még városháza lett volna. Akkor viszont már régen könyvtár volt. A másik akadály pedig az, hogy a könyvtár nem akar elköltözni a felajánlott, de a szakértők szerint ilyen célra kevésbé megfelelő, két más objektumba. A szakemberek megállapították, hogy a Hviezdoslav utcai épületben csak 88 ezer kötet férne el a jelenlegi székházban található 250 ezerből, a Tajovsky utcai épületben pedig még annál is kevesebb. Mert hiába vannak ott tágas pincehelyiségek, a könyveket nedves helyen nem ajánlatos raktározni. Tovább folyik tehát az egyezkedés a magisztrátus és a városi könyvtár között. Úgy tűnik, részben mindkettőnek igaza van. A főpolgármesternek például abban, (íogy a magisztrátusnak a patinás belvárosban van a helye, ott illene székelnie és fogadnia a város hivatalos vendégeit is. A könyvtár igazgatójának pedig abban van igaza, hogy a számukra már szűk, de úgy-ahogy megfelelő épületből nem költözhetnek még rosszabb körülmények közé. Hogy mi lesz a műemléképület sorsa, kit szolgál majd a jövőben, ma még nem lehet tudni. MindenA szerző felvétele esetre, a könyvtárat nem szabad mostohán kezelni. A legelfogadhatóbb megoldás talán az lenne, ha a város rövidesen felépítene Kassa központjában egy tágas, korszerű könyvtárat. Mert ahol a könyvet megbecsülik, ott a műveltségen, tudáson alapuló jövőtől nem kell félni. Gazdasági szempontból sem. (gazdag) Beje válni akar A Tornaijához közeli, mintegy 400 lelket számláló Beje község az utóbbi időben leginkább talán veszélyes autóáráról vált nevezetessé. A falut átszelő Kassa-Zólyom főútnak két olyan kanyara is van Bejében, ahol szinte heti rendszerességgel ismétlődnek a balesetek. Többször szorgalmazták már a helybeliek, hogy a forgalmas utat valahol a falu mellett kellene elvezetni, de mindeddig nem találtak megértésre. Ezen az autóúton, mely egyúttal a falu főutcája is, gyalogosan sem veszélytelen a közlekedés. Beje lakosai szerették volna, ha legalább egy járdát építenek az út mellé. Járda helyett azonban csak egy - az átlagosnál valamivel szélesebb - aszfaltsávot kaptak az autóút szélét jelző fehér vonal innenső oldalán. Ez volt talán az a csöpp a pohárban, amely után Beje polgárai elhatározták: immár nem kívánnak Tornaijához tartozni, önálló önkormányzatú községként szeretnének létezni. Á 60-as évek végén a kis gömöri falut a polgárok megkérdezése nélkül Tornaijához csatolták. 1989 után történtek ugyan kísérletek Beje önállósítására, de végül mégis megmaradtak a közös fedél alatt. Most, a közelgő új önkormányzati választások előtt úgy tűnik, a bejeiek határozottabbak lesznek. Május végén falugyűlést tartottak, majd nyílt levelet írtak a tornaijai önkormányzatnak, melyben kérik a népszavazás kiírását. A szavazás dátuma immár ismert: június 26-án döntenek Beje önállósodásáról. A bejei válóokokról a petíciós bizottság három tagjával beszélgettem: Antalik Albinnal, Rajtuk Lászlóval és Laczkő Jánossal. Ez utóbbi egyben a bizottság szóvivője is. - Bejében lassan-lassan elsorvadt, s mára szinte teljesen megszűnt a közösségi élet - kezdi Laczkó úr. - Az iskolát már régebben bezárták, az idei tanévvel, gyermek híján, az óvoda is megszűnik. Valamikor egész jó focicsapat volt itt, melynek öltözőt építettek. Csapat már évek óta nincs, az öltözőt .körbenőtte a dudva. Megvallom, nekem éppen ennek az épületnek a látványa adta a végső lökést ahhoz, hogy valamit tegyek a község önállósulásáért. A hangosbemondó se működik nálunk, ezért Rajtuk kollégámmal körbebicikliztük a falut, azzal, hogy falugyűlést tartunk a bejei önállósulásról. A nagy többség azzal fogadott, hogy már régen meg kellett volna ezt a gyűlést tartani. - Nem is olyan régen még Beje ékessége volt a hajdani Szent-Iványi kastély - fűzi hozzá Antalik Albin. - Igaz, a tulajdonosok kiköltöztetése után lassan-lassan megkopott a fénye, de az 50-es és 60-as években gyönyörű parkjának szabadtéri színpadán még rendszeresen Csemadok-ünnepségeket szerveztek. A kastélyban egészen a közelmúltig színpad, könyvtár és ifjúsági klub működött. Az utóbbi egy-két évben azonban vandálok az egész belsőt tönkretették, már a tégla egy részét is elhordták. Ezt nem lett volna szabad megengedni. - Nem tudom, anyagilag jobban áll-e majd a község až önállósulás után - mondja Rajtuk László. Annyi azonban bizonyos, ha magunk választunk polgármestert és a képviselő-testület is helyben lesz, a falu sorsát jobban szívükön viselik majd. Schwartz Árpád, Tornaija polgármestere nem ellenzi, s természetesen nem is ellenezheti a bejei önállósulási törekvéseket. Azt állítja azonban, Tornaija nem bánt mostohán a bejei városrésszel. - Akármivel fordultak hozzánk, minden kérésükkel komolyan foglalkoztunk. Két bejei tagja van az önkormányzatunknak, őket a Bejére vonatkozó kérdésekben nem lehet leszavazni. Lehetőségeinkhez mérten segítettünk a falun, azonban ha ott nem volt meg az akarat, a városházáról nem tudtuk azt ösztönözni. - A bejeieknek van néhány problémájuk: a közművesítés, az óvoda megszűnése, a járda hiánya, a sport- és kulturális élet pangása és a kastély állapota. Ezekről mi a véleménye? - Vízvezeték van a faluban, agázvezeték és a csatorna építését azonban a pénzhiány mellett főképpen az hátráltatja, hogy az autóút egyúttal a falu főutcája is. Azt pedig nem lehet fölásni, s ezzel akadályozni a forgalmat. Szélesebb járdát is azért nem lehetett építeni, mert az. út egyszerűen már nem szélesíthető. Ami az óvodát illeti, az június végével valóban megszűnik. A város hajlandó lett volna pénzzel is támogatni, de az óvodába csak öt gyermeket írattak, s így a tanügy nem vállalta a működtetését. A kastély kérdésében már majdnem megszülett a megoldás, az önkormányzat nem is olyan régen úgy döntött, ingyen átadja a református egyháznak, amely felújítva egy szociális otthont rendez be az épületben. Időközben azonban jelentkezett a volt tulajdonosok leszármazottja, akinek a restitúciós törvény értelmében joga van a kastély egyhatodára. Az egyház így nem vehette át az épületet, mivei a Szlovák Földalap még nem mondta ki a végső szót. - Mindezt egybevetve - tette még hozzá Schwartz Árpád - megértem a bejei törekvéseket. A polgároknak kell eldönteniük, hogyan látják jobbnak községük jövőjét. KLINKÓ RÓBERT Érsekújvár Új régészeti leletek Sajnos, egyre többször történik meg, hogy az építkezéseken vagy egyéb földmunkák során felbukkanó régészeti leletekről a megtalálók nem értesítik sem a legközelebbi múzeumot, sem a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézetét. A leletek ilyenkor általában magángyűjteményekben kötnek ki, ahol nemigen tudnak a megfelelő konzerválásukról és restaurálásukról gondoskodni. Gyakoribb eset azonban, hogy fel sem ismerik a lelet jelentőségét, és eldobják vagy tönkre is teszik azt. Évente rengeteg régészeti emlék veszik így el örökre. Ezért is köszönet jár annak a párkányi magángyűjtőnek, aki a munkája során talált érdekes régi tárgyakat az Érsekújvári Honismereti Múzeumnak felajánlotta megvételre. A leletek közül a legrégebbi korát kb. 3800-7000 évre becsülhetjük. Ez a tárgy kőkori, a pattintott kőeszközök készítéséhez használt kovakődarab. Az évezredek során a hosszúkás rög felszínén szép világos- és sötétbarna színű patina képződött, Törökkori agyagpipa restaurálás előtt amely szarvasagancsszerű külsőt kölcsönöz a kőnek. A további három tárgy a középkorból származik. Egy 15-16. századi agyagedényről és két törökkori, a 16. század végéről vagy a 17. század első feléből származó cseréppipáról van szó. A szépen díszített apró pipák közül az egyik eredeti török, a másik korabeli magyar mester munkája. A Párkányból és Mocsról származó lele

r tek megvételét a.szatelitrendszerek és szórakoztató elektronika árusításával, szerelésével és javításával foglalkozó TechnoPrompt kereskedelmi házólat tette lehetővé. Támogatásukat ezúton is köszönjük. PÁLINKÁS TIBOR Gűtor és Kerekegyháza barátsága A csallóközi kis falu, Gátőr és a Bács-Kiskun megyei nagyközség, Kerekegyháza között barátság van kialakulóban. Mária Lúčnától, a 769 lakosú csallóközi falu polgármesterétől kérdeztem, hogyan kerültek kapcsolatba a mintegy hatezer lelket számláló magyarországi községgel. A polgármesternő elmondta, hogy tavaly nyáron a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának szervezésében a Dunamenti Régió képviselői is részt vettek a II. Európa Jövője Nemzetközi Gyermektalálkozón Kerekegyházán. A házigazdák érdeklődtek, nem vehetnék-e fel a kapcsolatot valamelyik csallóközi faluval, s a vendégek Gútort ajánlották a figyelmükbe. Szívesen fogadták az érdeklődést a gútoriak, s az idén tavasszal egy öttagú delegáció el is látogatott Kerekegyházára, a Bács-Kiskun Megyei Nemzetiségi Hagyományőrző Fesztiválra. Mégismerkedtek a faluval, az iskolákkal, a nyugdíjasklubbal, az egészségügyi központtal, a községben működő üzemekkel. A kérekegyházi gyermekek július elején nyolcnapos kirándulásra jönnek Szlovákiába, s egy egész napot töltenek majd Gútoron. A csallóközi gyerekek nagy várakozással készülődnek a találkozóra, címeket cserélnek majd a kis vendégekkel, hogy levelezhessenek egymással. A két falu együttműködésének egyik fő célja, a gyerekek csereüdültetése. Persze nemcsak a gyerekek számára lehet hasznos az ilyen együttműködés, a felnőtteknek is sokat adhatnak a regionális politika vagy a gazdasági együttműködés terén kicserélt tapasztalatok. Legközelebb június 25-26án, a Gútorról szóló első írásos emlék megjelenésének 750. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású ünnepségre várják Kerekegyháza küldötségét. - (gaál)