Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-02 / 127. szám, csütörtök

1994. JÚNIUS 2. Gŕmesí nosztalgia >1ÚJSZÓPUBLICISZTIKA Hogy kerül a do táció a golfpályák helyére Szemerkélő, októbert idéző eső. Másodmagammal bandukolok a gímesi úton. Előttünk, utánunk táborba igyekvők, onnan jövők. Gondolataim tíz' évvel szállnak vissza. Az volt az első művelődési táborom... A szívemhez nőtt. „Azok, akik 15 évé járnak Gímesre, tudják, hogy miért fogalom Gímes. Ha idén vagy itt először, akkor pillanatokon belül • ráérzet a hangulatra " - sugallja a műsorfüzet címlapja. Szeretném érezni, de nem érzem. Hideg van. Felhők takarják a napsugarakat. A bal -oldali faház előtt rendezetlen asztalok és alakok. Itt a tábori büfé; Sörös- és egyébüvegek, poharak. Tömeg! Láttam már ilyet máshol, harmadrangú kocsmák körül. Néhány pillanatra megáll az értelmem. Pár méterrel odébb két kopjafa emlékeztet valami másra. Helyettük is szégyellem magam, A tábor már egy napja elkezdődött. Mondják, hajnalig tartott a nosztalgiabuli. Erről sokat hallani. A műsorfüzet jelezte dr. Veres Pál: „Afrika szarván született a szerelem" minden bizonnyal érdekes, Dunai Lász\ó és dr. Rácz Lajos környezetvédelmi előadásáról ahnál kevesebbet. Kora este, a jól ismert tábori teremben „kerekasztal"-beszélgetés a szlovák-magyar kapcsolatokról. Vendégek: Magda Vášáryová, Peter Zajac, A. Nagy László, László Béla. Vezeti: Vörös Péter. A szervező a Fórum Alapítvány, a háttérben „tolmácsgép" duruzsol. Kiindulási pont: a politikai helyzet. Az értékelések józanok, előrelátóak. Előadóban és a hallgatóságban szinte azonos szinten fogalmazódik meg az együtt tartás, a hármas koalíció, a magyar tanárképzés megtartásának igénye. Jókora késéssel az éjszaka kezdetén Fakó- és Ghýmes-koncert. A falu kultúrközpontjában. A bárpult itt is jól működik. Néhányan a, betonpadlón alusszák fáradalmaikat. A hangosítás ugyanolyan rossz, mint tavaly volt. A jubiláló Fakó zenekar így is hangulatot teremt. A Ghýmes vendége Győry Attila. Jók a versek. Az együttes műsora azonban rövid. Többen többet vártunk. Táncház az éjszaka közepén. Úgy hetvenen állunk a körbe. A tanítás gyors, nehéz követni. A gyakorlottabb táncosok készséggel segítenek. Szombat reggel. Napsütés - kisebb csoda. A faluban gyermekműsor, a Szivárvány színjátszókör mutatja be „A kis Herceg" musicalt. A táborban Dúl Antal Hamvas Béláról tart előadást. Megszámolom, úgy ötvenen vagyunk. (A tábori kocsma körül alig férnek.) Kicsit hosszú, a legtürelmesebbek két óra eltelte után az épület előtt folytatják. Rév István (a Közép-európai Egyetem igazgatója) a. „Miért nincs KözépEurópa?" kérdésre keresi a választ. A teremben úgy húszan vagyunk. Érvelései logikusak, meggyőzőek. Remek előadás, pesszimista véggel. A „Nyugat"nak nem érdeke, hogy magába fogadja a kelet-európai országokat. Az esély a közös. Európára csak elméleti. Mint ahogy elméleti Cseh Tamás általam is nagyon várt fellépése. Nem jön! A szervezők azzal indokolják, hogy összeveszett zenészeivel.., Sokak véleménye, hogy az egész csak csali volt - és nem először-, hogy minél többen jöjjének a táborba. Pótelőadást hirdetnek (Virt István), de, nincs diavetítő, így az is elmarad. Szervezési baklövés, hogy a közzétett műsorból kimarad a várhoz vezető túra. Más ötlet híján „meglepetésként" (!?) ezt hirdeti ki a tábori rádió. Enélkül is sokan indulnánk oda. Este. A Ghýmes-kOncertekhez, a táncház zenéjéhez szokott teremben remegnek a falak. Nem értem, nem érthetem, hogy a teret igénylő zene miért nem a kultúrközpontban szól. A „Romlás virágai" dalainak szövegét egyáltalán nem érteni. Pedig érdemesek lennének rá. Ismerem őket, tartalmuk van. Az est szántómra legkellemesebb meglepetése a prágai „Jutott neki", s énekesük, Böszörményi Péter, egyéni, furcsán kellemes hangja. A Californiai Discorderly Conduct keménysége mindenkin túltesz. A sztárcsapat azonban a Stonebridge. A „nézőtéren" hódít a blues, a csápolás. Közben az állandó kocsmázők egy része is ide helyezte át magát. Egy gitáros csapzott lény a székek mellé dől, s békésen szundikál. A más zenéket kedvelők fogadásokat kötnek: ki meddig bírja dobhártyával. Tíz perc már rekordnak számít. Zárónap. Kopjafaavatás. Más műsor nincs. Avatás se nagyon. A meghirdetett időpontban még csak a gödröt ássák. A táborozók többsége pakol. Céltalanul, óráját nézve járkál, vár. A szervezés a mélyponton. Lassan a déli harangszó is megszólal, de a,helyzet változatlan. S mivel a Nyitra felé vezető gyér autóbuszjárat sűrűségét emiatt nem változtatják rríeg, a többség csoportosan indul haza. A busz.dugig telik. Vélemények: Diákok. 1. „Vannak olyan üres órák, több óra, hogy. unatkozunk. Nincs olyan jó program," 2. „Vannak itt olyanok, akik csoportosan - iskolából - jönnek. Ők jól érzik magukat. " 3. „Aki jól akarja érezni magát, az mindenhol jól érzi m

a§át. Ez közhely! Úgy érzem, hogy az új gene, ráció, aki az iskolába lépett, nem tudta átvenni azt a gondolatot, ami miatt ezek a táborok létrejöttek. Az a filozófia elveszett, a helyébe lépett egy megfogalmazatlan valami." 4. „Magyarul megmondva: nem azért jönnek ide az egyének, hogy táncház meg előadások stb., hanem azért, hogy jó banda, jó buli, együtt piálunk stb. Utána hazamegyünk... " Ostáborozók: 1. „Ellopva a nevet, valahogy a „Romlás virágai" érvényesül. A tábor évről évre szürkébb, visszafejlődés van. Talán azért is, mert minden évben más kollektíva szervezi, s mindig ugyanabba a hibába esnek. Szervezetlenség, mindenki széthúz, majd csak lesz valahogy... Végül is minden tábor úgy kezdődik, hogy improvizáció. Van előadó? Nincs? Majd bedobunk valakit! Valahogy országos jelenség is ez. " 2. „Legelőször hat éve voltam itt. Másképp láttam és éreztem akkor, és biztos, hogy nem azért, mert fiatalabb voltam. " 3. „ Úgy érzem, hogy három éve sokkal jobban volt megszervezve. Most egy nagy fejetlenség van. " Egy őstáboros előadó: „Néhány éve még bátran magukra hagytam a gyerekeimet. Pedig akkor még kisebbek voltak. Most már bennem van a félelem. Olyan ez itt, mint egy nagy nyilvános kocsma. " . ' „Itt nyugszom én, olvasod Te. Nyugodnál Te, olvasnám én" terveződött karcolatként a kopjafa aljára. Jelképes szójáték. Számomra nem' csak nosztalgiából idézve a múlt táborait, az elmúlt évek Gímesét. Végül csak az „itt" maradt meg belőle.. A kopjafán is meg a valóságban is. Kár.. PUNTIGÁN JÓZSEF A mezőgazdaságban beindított reformfolyamatról folyó eszmecserék és védőbeszédek során szállóigeként terjedt Václav Klaus egyik fanyar - humorú kijelentése, mely, szerint Szlovákiában azokon a hegyvidéki és hegyaljai területeken, ahol nem megfelelő a mezőgazdassági termelés hatékonysága, inkább golfpályákat kellene létesíteni, minthogy támogatást folyósítani az ottani tessék-lássék termelés fenntartására. Nos, az akkori pénzügyminiszter véleménye rendkívül heves ellenállásba ütközött annak idején, s az érzékeny lelkű-nemzeti hevületű honatyák számára jó alapul szolgált annak bizonyítására, hogy Prágában mennyire nem ismerik, sőt nem veszik figyelembe a szlovákiai mezőgazdaság sajátosságait. • Kétségtelen, hogy az azóta különvált két országrész agrárágazata között - hagyományaiban, szokásrendszerében, természeti adottságaiban, fejlettségében és műszaki ellátottságában is - jelentős különbségek voltak és vannak. Akik azonban azt várták, hogy az ország kettéválasztása után majd megindul a szlovákiai agrárágazat menetelése, s rohamléptekkel éri utol, sőt el iš hagyja a cseh mezőgazdaságot, ma kénytelenek szembenézni a szomorú tényekkel. A válságból kilábalni képtelen tárca nem a gazdasági felemelkedés, hanem a további leépülés megakadályozása ellen folytat gyakran kilátástalan küzdelmet. Lecsökkent állatállomány, megcsappant terméshozamok, fizetésképtelenség jellemzi napjainkban azt az ágazatot, amelyet egykoron stabilizáló tényezőként tartottak számon. Azóta kiderült, a mezőgazdasági szövetkezetek átalakítása sem hozta meg a várt eredményt, a gazdaságok továbbra is a fizetéskép? telenség okozta pénzügyi nehézségek labirintusaiban keresgélik a kiutat. A dél-szlovákiai mezőgazdasági termelők szemszögéből nézve ez a kiútkeresés egyre előnytelenebb pozícióból folyik. Áz állami támogatások folyósításának rendszeréből adódóan a kedvező termesztési feltételekkel rendelkezők eleve hátránnyal indulva vághatnak neki az agrárpiac kihívásainak. A megbénult pénzpiac miatt ugyanis alapvetően rászorulnak az állami támogatásra - ahhoz, hogy lerakhassák a termés alapjait, ezen á területen azonban a dotációk jelenlegi rendszerében nem terem számukra babér. Amíg ugyanis a hegyvidéki és hegyaljai területek a megművelt hektárok után automatikusan megkapják • a támogatást, a kedvezőbb termesztési feltételek között gazdálkodó déli járásoknak erre nincs jogigényük. így aztán a mezőgazdasági termelés fejlesztésére Szánt összegeknek több mint a felét szociális és foglalkoztatási problémák megoldásáráfordítják, ahelyett, hogy az intenzív gazdálkodás talpraállási lehetőségeit biztosítanák. Kormánykörökből egyre komolyabb hangok hallatszanak a mezőgazdasági támogatás további leépítéséről. Az agrárközvélemény joggal fogadja aggodalommal ezeket a híreket. Tartok tőle, hogy most is mqjd onnét vonnak el, ahonnét még lehet. Mindenesetre a tárca vezetésének el kellene végre döntenie, gazdaság - vagy szociális politikát folytat, s ennek szellemében kellene átalakítania a támogatáspolitikai alapelveket. Mert ha továbbra is a nem produktív területek nyelik el telhetetlen zsákként az ágazat fenntartására folyósított összegeket, ez nemcsak a józan paraszti észnek mond ellent, hanem közgazdaságilag is nehezen indokolható. Sőt akár az adófizetők pénzével való felelőtlen gazdálkodásnak is minősíthető. A szociálpolitikai szempontok, amelyekre mostanában hivatkoznak, ugyan magyarázatot adnak, de az alapvető gazdasági, problémákat nem oldják meg. Néha eljátszom a gondolattal: lehet, hogy valóban inkább golfpályákat kellene telepíteni a hegyoldalakra? Ebben az esetben ugyanis marad még esélyünk arra, hogy ha a nyugati tőke nem is telepszik itt le, de legalább a nyugati tőkések ellátogatnak ide, s múlatván az időt, gyengébb pillanataikban esetleg elvesztegetnek néhány dollárt, márkát. Amitől ugyan nem lenne hatékonyabb az ágazat termelése, bár lehet, hogy az egy főre eső golfpályák számában megközelítenénk, netán el is hagynánk az egykori kormányfő kedvenc országát, Svájcot, amelyet mintaként szokott volt emlegetni a nemzeti lelkületű honpolgárok biztatására. (t. szilvássy) Szép űj világ Boldog az az ország, melynek legalább egy kormánya van, kétszeresen boldog, amelyiknek kettő. Nekünk megadatott. Szeptemberig élvezkedhetünk a megkettőzött gondoskodásban. Ha valamelyik kormány egy gonosz fondorlattal a lakosság ellenére próbálna cselekedni, a másik nyomban meghiúsítja próbálkozását és fordítva, és gyakran ordítva. A törvényes, bársonyszékes kormány munkájával már a csecsemők is tisztában, vannak, de az árnyékkormány munkáját tisztába kéne tenni. Az árnyékkormány titokban tartja összejöveteleit, füstös kiskocsmák lefüggönyözött hátsó helyiségeiben, gyakorta magánlakásokon, azoknak is legeldugottabb zugaiban üléseznek, székelnek az árnyékminiszterek. Sajnos, nem tudom, székeik ülőkéje básonyból van-e vagy valamilyen műanyagból, de első gyűlésükön megesküdtek, utolsó meleg leheletükig védeni fogják azt, ha már a valódi bár-" sonyszéket kihúzták a popójuk alól. A tanácskozás késő délután kezdődik, mikor már hosszúra.nyúlik a nap árnyéka, a miniszterek feltűnés nélkül árnyékként lopakodnak be a hátsó kapun s foglalják él helyüket az árnyékszékeken, melyekre rögvest kikerül a „foglalt" tábla. Ekkor hirtelen árnyék takarja el a napot, az ajtóban megjelenik a Főárnyék. -Az ülést ezennel felnyitom - mondja messze földön híres,- árnyékoltan finom humorával. - Mi újság széles e hazában? - Főnök, azt mondják, a bársonykormány egyre népszerűbb - válaszol a főnök első tanácsosa. - Ne féljetek! Minden héten egy bársonyminisztert dobok nektek és a népnek. Es lesz elég cirkusz is. A lényeg, hogy ti mindannyian végezzétek a dolgotokat az árnyékszékeken - így a Főágyék. (A fenébe is, tudtam, hogy legalább egyszer elírják.) - Meg azt is hallani, esett a népszerűségünk - szól a második tanácsos. - Az emberek fényre vágynak. - Ki meri mondani? - Hát a bársonykormány ki meri mondani. - Ne higgyetek a szemeteknek! - A fülünknek hihetünk-e ? - Te hülye, ez ki van zárva! Ki vagy zárva! — reccsen a Főárnyék. - Mire vártok, hozzatok egy másik asztalt, te meg ne aludj, nem a parlamentben vagyunk. -r Kész a kávé! - a szomszéd szobából Anna meleg szava szól át, s az ajtóban megjelenik egy gőzölgő tálcával. Hogy milyen volt feketéje, nem tudom már, de azt tudom, hogy a Főárnyék, dühe rögtön elszáll. Most megenyhülve néz az ajtó felé, tekintete ellágyul, pulzusa felgyorsul, s nyomban olyan izgatott lesz, még az órája is áll. Hiába ha, Anna örök. - Főnök - zavarja meg az idillt egy, idült akadékoskodó -, el kéne döntenünk, idén is azt mondjuk-e, a gyerekeknek adjuk a kampánypénzt, vagy azt, hogy sört veszünk rajta az istenadta népnek. - A kampány már március 11-én elkezdődött, ha nem vetted volna észre. Szerinted most mit csinálunk? De nincs ok aggodalomra, mindent nyugodtan bízzatok rám, És ezt vegyétek jegyzőkönyvbe. Hol a csapattanács krónikása ? - Papírt! Papírt, ami elérhető! - hallik mindenhonnan. A gyűlésnek ezzel tulajdonképpen vége, gyors öblítés után mindenki balra el. A Főárnyék egy nagy választási kondérral járja az országot, mindenhol őrjöngő tömeg fogadja, mely a demokratikus Szlovákiáért mozgolódik. Ő maga elégedetten kevergeti a kortesgulyást, rotyog a gyanús lé, az azonosíthatatlan kotyvalék. A lelkes hívek erőlködve nyelik, amit rájuk mért a sors, senki nem akar csalódást okozni. - Még több sört! - süvölti a Főárnyék első tanácsosa felé, - Még több sört! — visszhangozzák az első programpontot a kiszáradt torkok, az erdők, a hegyek. - Üres a kincstár, uram — súgja a tanácsos,' de mivel ez nem tanácsos, fejé porba hull. Még több sört még! - süvölti a Főárnyék, s üvölti utána a sok kiszáradt torok, visszhangozzák a fák, a hegyek. : - Üres a kincstár, uram - súgja a tanácsos, aki egy szempillantás alatt visszaférkőzött ura kegyeibe, s feje még egyszer porba hull. - Hol van most a sok gyárigazgató, akiket kineveztem? A hazaárulók! - sziszegi fogai közt, majd fennhangon folytatja: - Nincs több sör, megitták a bársony miniszterek. (Öt perc középerős pfujozás.) De én mondom, és ha én mondom, ezért még meglakolnak! Híveim, ez itt már a gödör feneke! A kivezető utat csak én ismerem, ezért mindenki rám fog szavazni. Ha jót akartok, tartsatok ti is velünk! Két éve mondom, ez már«a gödör feneke. Ez meg itt az enyém, de nem. beszélek vele hülyeségeket ennyi ember előtt! •>-> hallatszik hátulról egy hang, de a tömeg széttépi tulajdonosát. A kis kellemetlenség után a szó újra a legfőbb árnyéké, - Emberek, híveim, népem, testvéreim, elvkhmmm, khmm... társaim. Ha kilépek az árnyékból, teleengedem nektek az. egész felvízcsatornát sörrel, a tiétek, nektek építtettem söröstül-bőröstiil. És most menjetek békével, a nagygyűlés véget ért. Mindenki balra el. Szlovákia csendes, újra csendes. A kampány véget ért, holnap szavazni megy, aki megy. Á választó komoly döntés előtt áll: hánykor is kellene elmenni szavazni, hogy utána még nyugodtan fel lehessen pakolni a családot, megfoltozni a lyukas vödröket, és még időben odaérni a „felvízcsatorna" guruló habjaihoz. De messze van. Miért nem lehetett az árvái meg liptói víztározókat teleengedni sörrel? De hát, a Főárnyék tudja, mit csinál. # Nagyon jól tudja. Az egész ország balra el. HOLOP ZSOLT