Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-17 / 140. szám, péntek

1994. JÚNIUS 17. •Ó/SZÓKULTÚRA Az áttörés még várat magára Beszélgetés Nánai Istvánnal, a XXXI. Jókai Napokról Néháný nappal ezelőtt még tömény izgalom, amatőr színészek és rendezők elszántsága, a szervezők odaadása jellemezte az idei Jókai Napokat. A vasárnapi ünnepélyes díjkiosztás, majd a Jókaiszobor megkoszorúzása után mára már mindez történelemmé vált. Az emlékek bekerültek abba a hatalmas képzeletbeli krónikába, amelyet országhatáron innen és azon túlról érkezett résztvevők élményei fűznek egységes egésszé. Nánai István budapesti színikritikust, a fesztiválzsűri elnökét arról faggattam,, hogy, emlékeiben hogyan őrzi meg az idei Jókai Napokat. — Ön az idén is régi ismerősként, jóbarátként jött a Jókai Napokra, hiszen már több éve folyamatosan afesztiválzsűri tagja, de azt megelőzően is gyakran találkozhattunk Önnel Komáromban. Összehasonlítva az elmúlt fesztiválokat, hogyan értékeli a XXXI. Jókai Napokat? - Ha arra gondolok, hogy kéthárom évvel ezelőtt alig találkozhattunk versenyprodukcióval, akkor a mai állapot mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból egy bíztató jövőképet mutat. Ennek ellenére azt hiszem, hogy az igazi áttörés még várat magára. Az idei versenydarabok összességükben a szlovákiai magyar műkedvelő színjátszás rendezőhiányáról árulkodtak. így történhetett meg az, hogy a bemutatott tíz/produkcióból hármat ugyanaz a személy, azaz Kiss Péntek József rendezett. Ez pedig még abban az esetben , sem lenne egészséges dolog, ha a kpzönség mindhárom esetben kitűnő interpretációkat láthatott volna! Ez azonban nem ígý történt... "r- Remélhetőleg ezen az állapoton segít az a műkedvelők számára meghirdetett rendezői tanfolyam, amely már idestova egy esztendeje tart, s az oktatók között Nánai Istvánt is ott találjuk. - Ami engem illet, nagy reményeket fűzök a tanfolyamhoz, melyet Szlovákiából több mint húsz nagyon lelkes és tehetséges egyén látogat. Nagyon bízom abban, hogy ezek az emberek egykét éven belül egészen új formákkal és megoldásokkal fogják gazdagítani a szlovákiai magyar amatőr színjátszást. A tanfolyam résztvevőit mi arra ösztönözzük, hogy a magyarországi színjátszás mellett kapcsolódjanak be a szlovák színházi életbe is. Jó lenne, ha a legjobb szlovák színjátszőműhelyek tudása megtermékenyítené a magyar színjátszást. Hiszen a színház csak nyelvi sajátosságaiban kötött, a beszéden túli kommunikációs formavilág már közös. Az idei Jókai Napokon is találkozhattunk egy egészen kiváló szlovák produkcióval, a besztercebányai Na rázcestí Bábszínháznak köszönhetően. - A XXXI. Jókai Napokról mit őriz meg szívesen az emlékeiben? - Örömmel fogok emlékezni a kassai „X" Színpad A falon túl című produkciójára, amely az erősen szószínházi és darabcentrikus szlovákiai magyar színjátszáson belül egy nagyon üdítő , színfoltot jelentett. Minden részletproblémája ellenére is egészen kiváló volt a füleki Zsákszínház Csirkefej előadása. Ha a fülekieknek sikerül a zsűri által kifogásolt hiányosságokat kiküszöbölniük, akár Szlovákia határain túl is bármely profi színház versenytársává válhatnak. Ami az egyéni alakításokat illeti, egészen kiváló volt a lévai Csemadok társulatának tagja Göbo Sándor, aki a Hoppárézimi című produkció főszerepét játszotta. - Ezek után hadd tegyem fel azt. a kérdést is, hogy mi az, amire nem szívesen emlékszik vissza? - Igyekszem minél gyorsabban elfelejteni a komáromi GIMISZ által bemutatott Rómeó és Júliát, a losonciak Iván, a rettentőjét, mely számomra a kollektív rendezés csődjét jelentette. Átlag alatti teljesítményt nyújtott a Wataridori csoport és a dunaszerdahelyi FÓKUSZ Diálcszínpad is. • — A szakmai zsűri délelőtti értékeléseibe belehallgatva, az volt az érzésem, hogy a bírálóbizottság nagyon komolyan vette a bemutatott produkciókat, s a szereplőkre és rendezőkre meglepően kíméletlen kritikát zúdított. Milyen volt az értékelések fogadtatása? - Az esetek döntő többségében az emberek megértették, hogy a zsűri szigorúsága szakmai féltésből, a segíteni akarásból ered. Sosem cikizni szerettük volna az együtteseket, hanem rávilágítani a hibákra, de ugyanakkor kiemelni a pozitívumokat is. Értékeléseinken az általánosításokra törekedtünk, hogy abból mindenki értsen, ne csupán egy-egy társulat. - A Jókai Napok elején feltettem Önnek azt a kérdést, hogy érzett-e fesztiválhangulatot. Akkor még az eltelt idő rövidsége miatt nem tudott kérdésemre válaszolni... - Most már határozottan állíthatom, hogy mind az előadásokon, mind pedig a fesztiválklubban nagyon jó hangulat uralkodott. Az idén már a szakmai tanácskozásokon is megértük azt, hogy párbeszéd alakult ki a zsűri és a hallgatóság között. Az az ájult tisztelet, ami még egy-két évvel ezelőtt a hallgatóságot jellemezte, mára már eltűnt. Néhány kivételtől eltekintve sikerült egymással folyamatosan kommunikálnunk úgy, hogy közben szigorú véleményt mondtunk. Már pedig ez is fontos előrelépést jelent a szlovákiai magyar amatőr színjátszás megújulásához. KOSÁR DEZSŐ A fekete bojtár útja Negyedszázada halt meg Sinka István Sinka István a harmincas évek derekán tűnt föl a magyar költészet egén Himnuszok Kelet kapujában című kötetével. Ekkor még kevesen sejtették, hogy a csoportosuló népi írók egyik legeredetibb lírikusa szólalt meg. Illyés, Erdélyi és Gulyás Pál mellett Sinka csillaga világított a legfényesebben. A fél

1 évtizeddel későbben megjelent verseskötetei általános feltűnést keltettek. Szinte hihetetlen volt, hogy a négy elemivel rendelkező juhászbojtár ilyen eredeti s megrázó verseket írjon. Sinka költészete eddig nem ismert világot hozott emberi közelbe, a korabeli Magyarország legsivárabb, legelsüllyedtebb részének világát. Gazdasági cselédék, béresek, ridegpásztorok, szolgalegények vonultak föl ebben a költészetben. Nem minden indulat nélkül olvasták abban az időben a könyvekkel élők a társadalom peremére szorított, elesett emberek fájdalmát megszólaltató balladákat, románcokat, életképeket. Gyakran néhány sorban vázolta föl a juhászok, gulyások, csikósok tragikus sorsát, a kép mégis kitörölhetetlenül megmaradt az emlékezetben: Köhshalom pusztán / szegény Sár Imrének, / jó lenne bizony, ha / egyszer már hinnének. / De, ha világot kér, / sötétségre viszik — /ha sötétet kiált, /soha el nem hiszik. / S mint a falevélnek: /szél rázza a sorsát — /Én Istenem, milyen, /micsoda egy ország! Juhász Géza irodalomtörténész, a népi írók szószólója írta róla: i.Új tartalomban új forma: egész költészetünkben csak Adynak sikerült igazán. Népi költőink közül e téren Sinka áll hozzá legközelebb. Pedig egész élete csillagtávolságnyira folyik le az Adyétól. " l' A költő felmenői ridegpásztorok voltak. Ez az örökség maradt a korai árvaságra jutott gyereknek. Hányódott a földbe süppédt tanyák, szellős ridegszállások között. A jőeszű fiú hiába vágyott tovább tanulni, ki kellett maradnia cipős padtársai sorából. Apja, bátyja nem bírták tovább a kínt, csak e vakarcs, feketeképű legényke állta embertelen sorsának hullámcsapásait. Megrázó önéletrajzában, A fekete bojtár vallomásaiban írja: télidőben a trágyába ásta be magát, hogy meg ne fagyjon. Egy ízben gazdája lakodalomba ment, de kisbérese kosztjáról megfeledkezett. Éhségében majdnem kiesett a gyomra. Ekkor eszébe jutott, hogy a tanya takarmányos kertjében álló ágasfán lóhús aszalódik a kutyák számára. „ Bi1-yogzótepsiben" sütötte meg a húst, s a zsiradékot birkadög faggyúja szolgáltatta. A kisbéres hiába igyekezett jól dolgozni, neki is kijutott az ütlegekből: „Attól kezdve, hogy először hátbavert a vasvillával, nem voltam előtte más, mint valamelyik kutyája. Először ököllel vert a gazdám, a felesége meg a hajam tépte. S mikor megszaladtam, jött utánam zúgva a villa. Ma is itt hordom a nyomát a jobb lábom szárában. Persze felbuktam, s ahogy a villát kihúztam a lábamból a szokott helyemre, a gyepre bicegtem ki és elhatároztam, hogy nem maradok tovább." Ha későn is, kivirult lelkében a költészet... Egy nyári délután szomját oltandó betért az útbaeső tanyára. A tornácon egy öregasszony csecsemőt ringatott s halkan énekelt, míg a gyermek anyja darálókövet forgatott az udvaron. Az altatódal és a daráló egyhangú mormogása sejtelmes, szinte földöntúli dallamá olvádt össze. Sinka különös sugallattól' vezetve leült egy fa alá, hátát nekivetette törzsének, rágyújtott a pipájára s elővette ceruzáját. „ Oh, szállj pipám drága füstje, / dohányom f oszló ezüstje / s lengj messzi a puszta mélyén, / hogy futhasson a lelkem véled / életemnek tűnt lepkeként / tovavillanó reményén..." A vers úgy buggyant ki szívéből, mint forrás a sziklából, szabadon. A természet elringató ölén nemcsak vers született, istenadta költő is. Most már sorra szárnyra keltek versei, s a versek könyvekké álltak össze. Kiemelkedő kötetei: a Vád, a Hontalanok útján, majd a halála után megjelent lírai eposza, a Szigetek könyve általános sikert arattak. Kétkötetes önéletrajza s elbeszéléskötete, a Harmincnyolc vadalma annak idején föltűnést keltettek. Sinkát költői érvényesülésében Féja Géza és mások segítették. Barátai, tisztelői hozták föl Pestre, ahol haláláig nem talált igazi fészekmelegre. A fővárosban sok sérelem érte, de bőven akadtak rajongók is, akik mihamar kultuszt csináltak költészetéből, és Sinkát a legnagyobb élő magyar költővé kiáltották ki. Szerencsére a költő hamar kigyógyult az öntömjénezésből A háborút követően reménységgel tekintett a jövő felé, de rövidesen csalódnia kellett. A szabadság eszménye elvetélt, s új igát raktak a nép nyakába. Sinka tiltakozásul elhallgatott, s évekig nem publikált. Csak a hatvanas évek elején kapcsolódott be újra az irodalmi körforgásba. Élete utolsó szakaszában csodálatot keltett újhangú verseivel, az Éna-dalokkal. E szerelmes verseket harmadik feleségéhez, Szín Magdához írta. Kései szerelmét azonban beárnyékolta öregségének kínja-keserve, s a halál közelségének tudata. Sinka költészetének nem volt előzménye, a költő nem támaszkodott mesterekre. Dalolt, mint a madár. Versbe fogta, amit átélt, ifjúsága és férfiléte körülhatárolt világát. Ezt a kort alig-alig lépte túl Némely versolvasó szemében monotonnak tetszik Sinka verselési módja, s a versek tárgyköre. Ám még mindig sokan rajonganak érte. Újabban kiadott köteteit napok alatt elkapkodják kései hívei DÉNES GYÖRGY Színe és visszája Könyvtájékoztató - gyorsszolgálat. Párizsban négy munkanélküli fiatal céget alapított, mely a könyvkiválasztásban tanácstalan lakosoknak nyújt szolgáltatást. Rájöttek, hogy sokan nem tudnak eligazodni a művek témagazdagságában, elfelejtették a keresett könyv címét, vagy a szerző nevét, gondot okoz Számukra régebbi kiadások megszerzése, s nem tudnak dönteni az ajándékozásra szánt könyvek megválasztásában. Az egy éve működő cég 48 órán belül házhoz szállítja a friss kiadványokat, az igényeket pedig időígéret nélkül a legrövidebb időn belül igyekszik kielégíteni. síi.©.-® Könyv lett a veszte. Több mint 40 ezer könyvet lopott különböző könyvtárakból egy brit férfi. A 49 éves könyvbarátnak könyvtárakon kívül templomokból, egyetemekről és más közintézményekből is voltak „szerzeményei". A könyv lett a veszte is: akkor fogták el, amikor el akart adni egy lopott kiadványt. A betűéhségért 15 havi börtönbüntetésre ítélték. Katonás kiadványok. Először jelent meg Magyarországon olyan lexikon, amely a világ 142 hadseregét mutatja be teljes részletességgel A Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent kötet valamennyi országra vonatkozóan bemutatja a gazdasági, szociális hátteret, a természeti-földrajzi jellemzőket és azt is, hogy az illető állam hadserege milyen készlettel rendelkezik. Rádiótelefon - illemkódex. A britek nem igen tudják, mitévők legyenek, ha rádiótelefonjuk étteremben vagy üzleti tárgyaláson kezd el csörögni. Ezért szükségük van néhány jótanácsra, ha el akarják kerülni a gúnyos, becsmérlő megjegyzéseket. Ép. pen emiatt az egyik rádiótelefontársaság kézikönyvet jelentetett meg Mobiltelefon-etikett a kilencvenes években címmel & Vallási irodalom - több nyelven. Magyar, szerb és szlovák nyelven jelentet meg vallási könyveket a magánvállalatként működő újvidéki Agapé Kiadó, mely egy cigány nyelvű istentiszteleti kézikönyvet is készített. A rendhagyó kiadványok ,közé tartozik Tomka Ferencnek Istenkeresés az irodalomban című könyve, s már második kiadást ért meg Lukáts Mártának a „vallási szépirodalomba" sorolható, Virágok imája című kötete. Az Agape a budapesti jezsuita atyákkal társkiadásban teológiai zsebkönyvet jelentet meg. Külön figyelmet szentel a gyermekirodalmi jellegű kiadványoknak. Legkisebbjeink Bibliája címmel verses formában adják közre a gyermekek nyelvén a legkiemelkedőbb bibliai történeteket. Bibliai, kifestőfüzetekről is gondoskodnak a legkisebbek számára. Nem Isten büntetése volt. Huszonhét kilogramm súlyú bibliarakomány esett Tomy Kirstan ausztráliai rakodómunkás fejére - 11 évvel ezelőtt. A biblia sújtotta rakodómunkás pert indított a New South Walesi Bibliatársaság és a tehérautó tulajdonosa ellen. A több mint egy évtizedig eltartó peres eljárásnak az ausztrál legfelsőbb bíróság vetett véget. A bíróság elnöke a két alperest arra ítélte, hogy összesen 137 190.amerikai dollárt fizessen kártérítésként. A bíró szerint ugyanis a teherautó . tele volt, s nem lett volna szabad még egy ládát felrakni. Tomy Kirstant nem Isten büntette meg - hangoztatta a bíró. (k-s)