Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-17 / 140. szám, péntek

6 OLVASÓINK OLDALA ÚJ SZÓ' 1994. JÚNIUS 17. Tisztelt szerkesztőség! ...Két háztömb gyermek lakóit kérdeztem meg, körülbelül hatvan, tizenöt éven aluli gyereket, hogy ettek-e már mézet. A megkérdezettek fele azt válaszolta, hogy még nem. Csakis kárunkra válik, hogy nálunk még nem ismerték fel a méz értékét, pedig a szakirodalom szerint rendkívül értékes tápanyagokat tartalmaz, melyek igen fontosak a gyermekek fejlődésében. A gyerekek szeretik az édes ételeket, a darakását, a pudingot, és más finomságot is mézzel édesíthetünk. A mézes vajaskenyér, a mézzel elkevert tehéntúró, a mézes gyümölcs éppen olyan finom csemege, mint a mézeskalács. * MOLNÁR FERENC Dunaszerdahely ...A szlovákiai folyóiratokban, újságokban csak úgy hemzsegnek a nacionalizmus megnyilvánulásai. Szinte nemzeti sporttá vált a nacionalista szócsatározás. Remek 'sport, nem kell hozzá külön játéktereket építeni. Külön érdekessége, hogy a szakvezetők maguk is aktív játékosok. Nem intrikálnak egymás ellen, sőt igyekeznek egymás teljesítményét fokozni. Félelmeim vannak azonban, hogy Európa másik felén nem értenék meg ezt a sportot, talán meg sem tudnák tanulni. Ha versényeznénk, biztosan mindig kelet-európai versenyző kerülne a dobogóra. Marad hát a hazai bajnokság, nekünk, nyavalyás drukkereknek pedig az „élvezet".. GYŐRI SAROLTA Szepsi ...Csernyő a napokban ünnepelte 780. évfordulóját. Berta Sándor polgármester elmondta, hogy a hajdani szegény település ma egy elővárosra emlékeztet. A 350 lakosának hetven személygépkocsija van, sokan végeztek középiskolát vagy felsőoktatási intézményeket, közülük többen az átrakó állomáson dolgoznak. Az emeletes házak, a portalanított utak, a víz és gázvezeték ma már természetes Csernyőn. JÁN KUNCO Csernyő ...Városunkban működik egy szervezet, amely a civilizációs betegségekben szenvedőket egyesíti. Mária Spevárová, a szervezet vezetője saját szabadidejét is feláldozva foglalkozik a magas vérnyomásban, szklerózisban, szívbetegségekben szenvedőkkel, akiknek meg kell tanulniuk együtt élni betegségükkel. A közelmúltban kéthetes üdülést szerveztek a számukra Paton. A Komáromi és Dunaszerdahelyi járásból érkezettek tornával kezdték a napot, megismerték az ésszerű táplálkozás alapjait és a vegetáriánus ételeket is. Sokat sétáltak, előadásokat hallgattak meg. Sok hasznosat tudtak meg, szórakoztak a két hét alatt, és egy kicsit elfeledkeztek betegségükről. HOSTINA IRÉN Komárom A táblatörvény esete Vihar a lelkekben Vihart kavart a lelkekben a táblatörvény elfogadásának meghiúsulása. A kialakult politikai helyzet szinte tálcán kínálta képviselőinknek, hogy a felvidéki magyarság önbecsülésének erősítése érdekében, történelmi helységnévtábláink végre ismét méltó helyre kerüljenek az országutak mentén. Paradoxon, hogy ez a törvény a magyar képviselőink „lelkiismeretén", vagy éppenséggel kompromisszumkészségének hiányán vérzett el. Le kell szűrni ebből a következtetéseket, mert a választók, akik végre valamilyen eredményre várnak, a nagyobb összefogást igénylik. Kisebbségi társadalmunkban ma már sajnos egy bizonyos apátiát fedezhetünk fel, amit csak fokoz az említett táblatörvény esete is. Választások előtt állunk, uraim! Egy ilyen kudarc pedig mit hozhat magával? Az érdeklődés csökkenését, amiből kifolyólag csökkenni fog a szavazási kedv is! Ügy gondoljuk, mi, választók, hogy a szlovákiai magyarságot a teljes asszimilálódástól csakis az egységes politikai reprezentáció mentheti meg. Ezért egységes kiállást várunk el védelmünk érdekében. Egységes alaptézisek kidolgozását, és ehhez széles együttgondolkodásra és összefogásra van szükség. A legnagyobb veszély a belső bomlasztó erő, a kölcsönös bizalmatlankodás és vádaskodás, amit majd mások fognak kihasználni. Ha nem jön létre mozgalmaink megegyezése, elvetjük a lehetőséget, amit a történelem talán most utoljára kínál fel. PELLER M. ISTVÁN Ógyalla Bele kell törődnünk? A táblatörvény elfogadásakor átment egy olyan módosítás is, amely szerint a hivatalos iratokon a helységnevek csak államnyelven, azaz szlovákul jelenhetnek meg. Ezt egy szlovák napilapban olvastam (vajon miért csak ott?), a törvény erényeként tálalva. Mit jelent ez? Azt, hogy kicsi falum körpecsétjét a törvény életbelépésének napján eldobhatjuk, és újat rendelhetünk, amelyen már nem lesz magyarul községünk neve. Mert ugyebár épp ettől a pecséttől hivatalos minden nálunk kiadott okmány. Ez lett volna tehát a nagy előrelépés nemzetiségi jogainkban? A törvényben erre is igent mondott majdnem minden magyar nemzetiségű honatya, Ezért én őket csak elmarasztalni tudom. Tisztelet a kivételnek (Komlósy, Fehér, Rózsa). A jövőben tehát elég majd kivárni, míg 20 százalék alá csökken a kisebbség részaránya, kidönteni néhány útszéli táblát és nyoma sem marad annak, hogy magyarok éltek e tájon. Az, hogy a koalíció egyszerűen átverte képviselőinket, már szinte említésre sem érdemes. Ebbe nekünk, úgy látszik, bele kell törődnünk. RÓZSA SÁNDOR Kajal A magyar pártok együttműködéséről Egységes fellépést! Minden elismerésem Duray Miklósé azért, hogy a volt rendszerben azon bátor felvidékiek közé tartozott, akik nyíltan felléptek érdekünkben, vállalták a megpróbáltatásokat. Helytállása számunkra továbbra is példamutató marad. Ez a bizalom azonban csakis akkor élhet tovább, ha tevékenysége továbbra is a felvidéki magyarság döntő többségének véleményéből indul ki, ha figyelembe veszi, mit is akar ez a döntő többség, tartozzon akár az Együttélés, az MKDM vagy az MPP táborához. Szilárd meggyőződésem, hogy az itt élő magyarság döntő többsége egységes fellépést akar, koalíciót szorgalmaz, nem pedig funkcióskor dást, elnökösködést, bársonyszékes harcokat, széthúzást. Népünk a változások kezdetétől egy egységes magyar pártban gondolkodott, olyanban, mely belülről nagyon sokszínű, de a parlamenti választásokon kéz a kézben indul. A sikernek ez az egyedüli járható útja. A koalíció, az egységes fellépés számunkra ma korpárancs! Dr. GAÁL MIKLÓS Nagymácséd Kell-e hármas koalíció? Ha létezni akarunk, egyesülnünk kell. Minden magyar pártnak, konzervatívnak és liberálisnak egyaránt. Míg 1990-ben az FMK szavazatai elrejtőztek a VPN szavazatai között, az 1992-es választáskor már világossá vált, hogy a magyar választók mintegy 25 százaléka az MPP-re szavazott. Ha az elért 7,1 százalékos koalíciós szavazatokat vesszük alapul, ez körülbelül újabb 2 százalékot jelent. Hajszálon múlt, hogy ez az arány nem 6,99 és 2,1 volt, azaz ilyen százalékaránynál egyetlen magyar képviselő sem jutott volna be a parlamentbe. Pedig a többpárti magyar koalíció a 9,2 százalékot is elérhette volna, ezzel megelőzve a KDM-et vagy az SZNP-t. Elveszítve az MPP szavazatait, azok részszavazatként a többi párt képviselőinek számát emelték. Ha a jelenlegi magyar koalíció képviselőit kibővítjük az MPP liberális képviselőivel, olyan „bő választékot" nyújthatunk választóinknak, hogy nem szükséges semmilyen más pártra szavazniuk. Ebben a széles skálájú koalícióban megtalálhatók a 69-es reformkommunisták, köztük a Dubček-kormány egykori minisztere, a volt Szovjetunióban dolgozó és tanult képviselők, a 89-ben köpönyeget fordított párttagok, a keresztény pártonkívüliek, az MPP részéről pedig a forradalom utáni kormánytagok és az Együttélés élén a kommunista börtönöket megjárt Duray Miklós. Mindenki azt választhatja ki közülük, aki legjobban megfelel elvárásainak. Választhatunk, sőt kötelességünk, hogy minél több magyar képviselőt válasszunk. Dr, FILAKOVSZKY MÁRIA Érsekújvár Roma községnevek nincsenek Évszázadok alatt az emberek tudatába vésődtek a falvak és városok ősi nevei, amelyek nemzedékről nemzedékre szállnak. A kisebbségek Csupán annyit kérnek, hogy a szlovák elnevezés mellett a mindenki által ismert és használt ősneveket is feltüntethessék. Szerintem nem a százalékaránynak kellene ezt befolyásolnia. Ha az érintett lakosság ezt akarja, eleget kell neki tenni. S ha hitelesek akarunk lenni, elegendő bejárni a temetőket, megnézni a régi feliratokat, hiszén a holtak nemihazudnak. Sőt elég lenne a legidősebb embereket megkérdezni, használják-e a Drienovecet, Hrhovot, Dvorníky t. Mert tartoztak ezek a falvak a monarchiához, Csehszlovákiához vagy mostan Szlovákiához, mindenki Somodit, Tornagörgőt, Szád-udvarnokot emlegetett. A nép nyelvén meghonosult a Reste, Nagy-ida, Szeszta, Csécs... A Kassa-vidéki járásbán sok a szlovák, de szép számban van magyar község is. A szlovák községekben is nemzedékről nemzedékre szállnak a magyar elnevezések. A szlovákok egymás között sem mondják, hogy Slovenské Nové Mesto-ba mennek, Újvárost emlegetnek, Trstená pri Hornáde helyett Nádasdot mondanak. így szokták meg, szlovákok szlovák községeiket magyarul nevezik meg. A kisebbségeknek minden jogot, amit kérnek, és nem irányul az ország integritása ellen, meg kell adni. Politikusaink már többször megfogalmazták, hogy követeléseink nem irányulnak az ország ellen. Tehát minden jogos kérésünknek eleget kellene tenni. Igaz, Mečiar úr ennél többet akarna, hiszen többek között azt emlegette, hogy a romák nyelvén is fel kellene tüntetni a községek nevét. Hát nem érdekes? Akik kérik, azoknak nem tesznek eleget, akik nem kérik, azoknak fel szeretnék kínálni. Persze a javaslatnak nincs fedezete, hiszen roma nyelven a történelem során nem neveztek el községeket. IVÁN SÁNDOR Kassa Megcsikordult egységünk szerkezete Az első kihívásnál hiba keletkezett a magyar egység szerkezetében. Egy kellő pillanatban bevetett módosító javaslat üzemzavart okozhatott a jól megkonstruált és működő szerkezetben. Mi volt ennek az oka? Az előre nem látás? Esetleg felkészületlenség, dezorientáció? És milyen hatással lesz ez a magyar koalíció további munkájára? Remélhetőleg nem jár helyrehozhatatlan következményekkel, de képviseletünk reagálása mindenesetre helytelen volt. Vajon milyen módon kellett volna abban a helyzetben reagálni? Talán egy megfelelő módosító javaslattal, amely lehetővé tenné a törvényhez csatolt helységnévjegyzék utólagos módosítását. Ez eliminálhatta volna a számunkra elfogadhatatlan, a törvénybe utólag bevitt változtatást. Remélem, ennek az esetnek nem lesz mélyreható negatív befolyása. Fel kell azonban készülni az ilyen esetekre, hogy mindig eredményesen tudjunk védekezni. Szolgáljon az eset tanulsággal a koalíciós tárgyalásoknál, hogy ne kelljen a saját kárunkon tanulnunk. Gondoljunk csak arra, hogy milyen kényes es buktatókkal teli időszakon kell átvezetniük képviselőinknek kisebbségünket. Ezért is szükség van az elővigyázatosságra partnereink megválasztása során, mert botlás - mint az eset is bizonyítja - teljesen megbízhatónak vélt sorainkban is előfordulhat. A botlást pedig, remélhetőleg, a mozgalom vagy a koalíció belügyének tekinthetjük. Elvárjuk azonban, hogy a levont következtetésekről, a foganatosított intézkedésekről mi is értesüljünk. Abban is bízunk, hogy a táblatörvény részünkre is elfogadható vagy esetleg utólag is módosítható formában hamarosan megszületik. Van azonban egy azonnal levonható tanulsága az ügynek: óvjuk meg egységünket és függetlenségünket. Az adott, bonyolult helyzetben csak így tudunk eredményesen helytállni. GY. NAGY LAJOS Dunaszerdahely Mi lesz Zselizzel? Szomorúan hallgattam és olvastam a zselizi folklórtalálkozöról szóló híreket. Évek hosszú során látogattam a rendezvényt, hiszen a műsor, a kiállítások mindig tartogattak valami újat, még ,akkor is, ha rossz idő volt. Gondolatban együtt voltam a szereplőkkel, akik oly sok energiát fektetnek egy-egy produkcióba, és az eredmény - közönség nélkül mutatták be műsorukat. Hallottam a fejtegetéseket, a rendezőket, szervezőket hibáztatták. Mélyebb elemzést érdemelnének a hazai folklórrendezvények, mert nemcsak Zselizen, másutt is kevés az érdeklődő. Arra is gondolni kelleiie, hogy , a nagyobb egyházi ünneppel egyidőben rendezett találkozó már fél kudarc. Hiszen úrnapi vasárnapkor például a családok többsége a szokásosnál több időt töltött a templomban, az úrnapi körmeneten. A kis elsőáldozók esernyők alatt is virágot szórtak több faluban és .városban. Ez az egyik fő oka az érdektelenségnek. Ezt figyelembe kellett volna venni a rendezvények tervezésénél. Még valamiről szeretnék szólni. A vasárnapi Lépésekben. Andel képviselő azt hirdette, hogy csak a romákkal együtt vagyunk annyian, amennyit a statisztika kimutat. Ügy látszik, most a nemzetiségeket a romákkal akarják összeuszítani, hiszen Mečiär úr is ugyanezt állította. Kár lenne az uszításoknak felülni, de valóban tisztázni kellene, hogyan, hol élnek a romák, hová is tartoznak. Szerintem fordított helyzet is alakulhatna, Kelet-Szlovákiában a szlovák lakosság jelentős része roma. Minden település tudja, hogy milyen a lakosság összetétele, milyen köztük a viszony. Nálunk például a roma családok a becsületes polgárok soraiba tartoznak. Nincs köztünk különbség, értékeljük, tiszteljük egymást. Még annyit Andel úrral kapcsolatban: meglepett, hogy mennyire nem ismeri a helyzetet. Azt állította, hogy a magyar iskolákban csak két szlovákórát tanítanak hetente. Még az elsősök is tudják, hogy az hazúgság, HOSTINA IRÉN Nána Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg, A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával - szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket.