Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-16 / 139. szám, csütörtök
1994. JÚNIUS 16. 'ÜJ SZ Ó* tm KALEIDOSZKÓP A zaciban vásárolni is lehet Szegények bankja Délelőtt tíz óra. A dunaszerdahelyi Korona zálogház előtt egy házaspár toporog. Öltözékük tiszta, ám látszik: a valamikor jó minőségű szövet jócskán megkopott. - Ide jutottunk. Többet költöttünk a kelleténél, ugyanis új gyógyszert írt fel az orvos. Csak a patikában derült ki, hogy fizetni kell érte. Háromszáznegyvenhárom koronát. Persze, kérhettünk volna a lá' nyomóktól, de anyagi helyzetük nem rózsás. No meg azt mondanák, vegyük ki a pénzünket a takarékból! Ahhoz viszont nem nyúlhatunk, épp annyink van csak, amennyiért tisztességesen eltemetnek. A nyugdíjig élni kell valamiből.. Beadjuk az uram pecsétgyűrűjét, s az érte kapott néhány száz koronával megoldódik minden. Mihelyt megkapjuk a járandóságunkat, nyomban kiváltjuk. Kellemetlen helyzet, bánt is nagyon a lelkiismeret. Miért nem szóltam az orvosnak, hogy nem kell a drága orvosság?... Simon László, a zálogház vezetője megpróbálja jobb kedvre deríteni a házaspárt. Megmagyarázza ä Szerződéskötés feltételeit s a visszaváltás módját. Az ősz hajú nyugdíjasok látszólag megnyugodva lépnek ki az üzlethelyiségből. - A zaci a hirtelen megszorult emberek számára létesült, mégis többen szégyenkezve jönnek hozzánk. Pedig mindenkivel előfordulhat, hogy pénzszűkébe kerül, s néhány száz koronás kölcsönért igazán nem kopogtathat a bankban! A vendégkörünk 15-20 százalékát a különböző segélyekből élők teszik ki. Amikor kifogynak a pénzből, elhozzák a rádiót, a képmagnót vagy más értékeket, s csak annyit kérnek érte, amennyivel kihúzzák a következő segélyig. Mihelyt megkapják, azonnal kiváltják. Persze, az is előfordul, hogy a hónap végén ismét elhozzák. A zálogház előtt egy rozoga teherautó áll meg. - Egek, készüljünk fel a cirkuszra! - súgja kollégája felé az üzletvezető. - Remélem, nem adták el a bútoromat, fiúk! - harsogja köszönés helyett a belépő, jól öltözött roma férfi. - Most is hoztam néhány darabot, nagyon kell a lóvé — hadarja, miközben int segédjének: hozza csak a vadonatúj konyhaszekrényt; -Mégis, hány hétig tartogassuk a bútorát, uram? Az öt hét régen letelt, s hiába ígérgeti hétről hétre, hogy visszaváltja, fhindig újakat hoz, ám nem fizet. - De a kutyafáját, ha mondom, hogy kiváltom, akkor úgy lesz. Csak most nem megy az üzlet, nincs pénzem! Értjük? - kérdezi vészjóslóan, —A szerződésben rögzítettek szerint járunk el. Vagy visszaváltja a bútort, vagy még ma eladjuk.. Van rá vevőnk - mondja udvariasan, de határozottan az üzletvezető. A roma férfi taktikát vált, könyörgőre fogja. Amikor észreveszi, hogy a kívánt hatás elmarad, káromkodni kezd. A zaci alkalmazottai rezzenéstelen arccal hallgatják dühkitöréseit, és amikor távozik a boltból, hallhatóan fellélegeznek. - Látom, itt megint pofon lógott a levegőben, igaz, fiúk? - kérdezi az üzletébe betoppanó társtulajdonos. Amikor megtudja, mi zajlott, szemöldöke összefut. - Ez az ami kedvét szegi az embernek. Két hónappal túllépve, az öthetes haráridőt még neki áll Méry Gábor illusztrációs felvétele feljebb - fakad ki, joggal. Amikor kissé lecsillapodik, elmagyarázza a zálogház működési elvét. Egy évvel ezelőtt, amikor hárman eldöntötték, hogy Dunaszerdahelyen zacit nyitnak, úgy tervezték, a hirtelen megszorultak bankjaként működnek majd. Ügy, mint a világ bármelyik városában. A beadott értéktárgyat felbecsülik, megírják a szerződést, és kifizetik a kért vagy a megállapított összeget. A szerződés értelmében az értéktárgy három héten belül visszaváltható, ám az embernek számolnia kell a biztosítás (55 korona) összegével és a kamatokkal. Huszonegy nap elteltével, ha nem jön az áruért, figyelmeztetik, hogy értékét még két hétig megőrzik, ám a késésért büntetőkamat jár. (Ezer korona esetében, öt hét után 1295-öt kell megtéríteni, ebben benne van az 55 koronás biztosítási-raktározási díj is). Ha a portéka a.nyakukon marad, megpróbálják értékesíteni. - Sokan nem váltják vissza a beadott holmit? kérdezem, s a társtulajdonos a zsúfolt polcokra mutat. - Ezek a rádiók, magnók meg itt a mosógépek mind eladók, a vitrinben lévő aranyláncok, gyűrűk szintén. Pedig a zaci működési filozófiája arra épül, hogy az emberek a beadott értékeiket visszaváltják. Ismét kuncsaft érkezik. A fiatalember is : merősként mozog a boltban. Nyakáról leveszi a nyakláncát, és pénzt kér. Kérdezés nélkül dől belőle a szó. - Reggel óta a játékteremben őrjöngök, mert hiába etetem a gépet, nem nyerek. Mennyit adtok érte?, - türelmetlenkedik. A becsüs rosszat sejtve vizsgálja a láncot, s nyomban vissza is adja. - Ezért, sajnos, egy fillért sem. Nem arany. - Mi az, hogy nem arany? Ötezerén vettem, huszonnégy karátos arany, Olaszból hozta a haverom - hadarja, majd amikor észreveszi, hogy a pult mögött állókat nem győzte meg, egyezkedni próbál. - Adj érte ötszázat. - Nem lehet. - Akkor legalább háromszázat. Kell a pénz, érzem, most már biztosan nyerni fogok. - Nem lehet - közli a becsüs higgadtan. - A rohadt életbe! Szívtelen uzsorások! - rohan el ordítozva. - Ott tartottunk, hogy sokan nem váltják vissza a tárgyakat - folytatja a társtulajdonos. - Raktárkészletünk épp ezért nagyon érdekes. Van itt hegedű és nagybőgő, trombita és villanyzongora, kerékpár és varrógép, mosó- és hűtőgépek, porszívók és villanyfúrók, kévéfőzők és különböző háztartási gépek, tévék, rádiók, képmagnók stb. Amit viszont kevesen tudnak, az az, hogy ezek zöme jutányos áron megvásárolható! Nem is olyan régen - emlékezik - egy üzlettulajdonos 100 ezer korona értékű műszaki árut hozott. Elpanaszolta, üzletfelei késnek a pénz átutalásával, ám az alkalmazottainak fi-. zetést kell adni. Mivel a szállítmányt nem váltotta • vissza, eladtuk. Ezért mondom, a zaciban vásárolni érdemes csak igazán! A vadonatúj termékeket jóval olcsóbban árusítjuk. A minap például egy kistraktort 7900 korona helyett 5000-ért adtunk el. A zálogházba betérőket, akár jómódú vállalkozók, akár nyugdíjasok vagy fiatalok, eltekintve attól, hogy tízezer vagy ötszáz koronára van szükségük, egyaránt tiszteljük. A, világon mindenütt megtalálhatók a zálogházak, s bizonyos feltételek mellett kisegítik a rászorulókat. Ezé n az esetleges szégyenérzetnek nincs helye, hiszen a betérő a leadott értéktárgyfejében kapja a pénzt. Mint annyi más, ez is üzlet, ahol a korrektség - mindkét fél részéről kötelező. A Korona zálogház társtulajdonosától és alkalmazottaitól aligha búcsúzhattam volna jobb végszóval. PÉTERFISZONYA Az orvosok meglehetősen tanácstalanul állnak a lány betegsége előtt: Novakov csaknem megvakul a bal szemére, torkát a félelem fojtogatja, bénulásos tünetei vannak. Úgy érzi, nincs messze a halál. Az 1992. júniusi fényképfelvételek tolószékben mutatják Bizát, felfüggesztett infúziós állvánnyal, a felvételt megakadályozni igyekvő rendőrrel. A bénulásos jelenségek egyre erősödnek; ebben a betegségszakaszban keresi fel a lányt a kórházban az ügyvédje és Ausztria spanyolországi konzulja. A látogatás megnyugtatja a beteget, támogatókat érez maga mellett, de alaposan fel is kavarja. Tudomására jut, hogy a darabolós gyilkosság az ügy kirobbanása pillanatától le sem került az osztrák újságok címoldaláról, s a brutális bűnténnyel kapcsolatban az ő nevét is mindenki megismerte. A családja nevét! Bizában erősödik a szorongás, ha arra gondol, hogy a szülei mit állhatnak ki. Saját elbeszélése szerint erősítette gyógyulási vágyát az a szándék, hogy találkozzék szüleivel, s személyesen magyarázza el, mi is történt. No persze annak is jelentős a szerepe, hogy az ügyvéd szót ért a spanyol orvosokkal, s el tudja nekik magyarázni a lányt több mint egy évtizede gyötrő betegség lényegét. A bécsi Rudolfspital specialistái „távgyógyítást" folytatnak, tanácsaik alapján a spanyol orvosok lassan rátalálnak a..megfelelő kezelési módra. Az ügyvéd három napot tölt Bizával, jószerivel nem mozdul el az ágya-mellől. Újra és újra elmesélteti Bizával, amiről tud. Az ügyvéd is elmondja neki az ügy már megismert részleteit, s ezzel kellőképpen sikerül a lányt bűntársai ellen hangolnia. - Ezek nem emberek, hanem vad-, állatok - fakad ki a lány a borzasztó részletek hallatán. Biza jó híreket kap; megtudja, hogy unokaöccse ismét Bécsben van, s a szülei hozzá készülődnek. Az ügyvéd, aki magnószalagra rögzíti Novakov vallomását, el tudja érni, hogy a lányt az osztrák igazságügyi szervek becsapottnak lássák, félrevezetett csalinak, akiből palimadár lett. Az ügyvéd közbenjárására a Biza elleni letartóztatási parancsot visszavonják. Három héttel a lány számára kedvező döntés után Novakov visszarepül Bécsbe, ahol gyanúsítottként kihallgatják. Frodl ügyvédje a bírósági tárgyaláson - amelynek legfőbb mulasztásaként könyvelte el, hogy ettől Biza távol maradhatott - elmagyarázta, hogy milyen előnyös, ha valaki gyanúsított. Ez esetben ugyanis joga van hazudni, amit ha tanúként tesz, a törvény bünteti. A bécsi visszatérés rosszabb, mint amire Biza számít. Az ügy még mindig élénken foglalkoztatja a közvéleményt, sokan felismerik őt, és megvetésükkel sújtják, ujjal mutogatnak felé. Köberl egykori szerelme, a nyomozásban is rendkívül aktív Margarete a nyilvánosság előtt kijelenti, hogy szívesen a Szeme közé nézne az egzotikus nőnek. A nagynéni szemérmes fájdalma, amiről a sajtó szintén tudósít, még elviselhetetlenebb. Biza Novakovot mégis az bántja a legjobban, hogy az egész világ előtt kikürtölték a betegségét, amit addig - hála előnyös külsejének - általában sikerül titokban tartania. Betegségének nyilvánosságra kerülése megérleli a lányban a döntést, hogy amint lehet, elhagyja Ausztriát, s visszamegy a napsütötte Mallorcára. Erre a döntésre egy újkeletű kapcsolat is sarkallja. Biza nem az a fajta nő, aki a spanyolországi raboskodást férfiismeretség nélkül csinálhatta volna végig. Az osztrák bulvárlapok megírták, hogy kihallgatója, a 36 esztendős mallorcai főkapitány már a vizsgálati fogság idején nagyon nagy megértést tanúsított a lány,iránt. A jegyzőkönyv felvétele közben vigasztalgatta, cigarettával kínálta, bátorságot öntött belé. Aztán amikor a lány a helyi kórházba került, a fess rendőrtiszt volt a legkitartóbb látogatója. Az a bizalmi alap, amelyről a Frodlt kihallgató rendőrtiszt beszélt, más indíttatással, de itt is megteremtődött. A bécsi utazást megelőzően a spanyol főkapitány és a gyanúsított címet és telefonszámot cserélt. (Folytatjuk) Az UJSIÖ irtaüj 45 éve Egy ukrajnai állami gazdaság munkásai levelet írtak Sztálinnak, amelyben megígérték, hogy az 1949-es évben a termés emelésében további sikereket fognak elérni. Az ígéret teljesítése a traktoristáktól függ, mert a mezőgazdasági termelés kedvezőbb kialakulása azon múlik, hogy időben végezték-e el a szántási, vetési munkálatokat. Ennek tudatában a traktorokról való gondoskodást még jobban fokozták, a traktoristákat iskoláztatták, hogy így tudásukat a siker biztosítása céljából növeljék. De hagyjuk Vladimirovot, a „Vörös, Zászló" Renddel kitüntetett traktorvezetőt beszélni. - 1948-ban traktorommal 3800 hektárt szántottam fel. Ezt a munkateljesítményt Jakovlev munkatársammal együtt értük el. A szántáson kívül ezer hektárt vetettem és két kombájnnal 900 hektárnyi területen arattam le a termést. De sokat dolgoztam traktorommal a szőlőskertek, faiskolák és erdősávok felszántásánál is. 30 éve - Elmentem a visegrádi utcai kommunista -pártházba. A második emeleten elkapott két tengerész. Egyikük letépte a kabáthajtókámról a kalapácsos szocdem jelvényt, mire én őt arcul vágtam. A nagy zajra két ember jött elő. Mint aztán megtudtam, Kun Béla volt az egyik, míg a másik egy ismerős ruttkai esztergályos, aki rögtön rám kiáltott: „Szervusz Jozso, mi a fenét lármázol?" Kun erre nagyon barátságosan elbeszélgetett velem, s én azonnal nekiszegeztem a számomra oly roppantul fontos kérdést: - Hogyan akarják a magyar kommunisták a hatalom átvétele után megoldani a nemzetiségi kérdést? A magyar kommunisták vezére mosolyogva válaszolt: „Pontosan úgy, ahogyan az orosz bolsevisták! Önrendelkezési jogot biztosítunk minden itt élő népnek. A szlovák dolgozók saját belátásuk szerint dönthetnek. Önálló államot alakíthatnak, élhetnek egy államban velünk is, de úgy vélem, hogy az önök számára legelfogadhatóbb megoldás egy közös cseh és szlovák állam lenne." 20 éve Oldalt, andezit-medrében a Duna. Innenső partján a város, Štúrovo (Párkány), túlsó partján Esztergom. Mögöttem a keményítőgyár és a papírgyár. Az utóbbi kéményei úgy magaslanak a táj fölé, mint a figyelmeztető felkiáltójelek. Előttem a Vadas. (...) - Mit találtak? Huncutkásan összemosolyognak, kacsintanak, szemmel látható, hogy örvendenek. Talán éppen azért, mert ők mondhatják el a nagy újságot, s nem más. - Háromszor kérdezhet - mondják. És a gyerekek találóskérdés-játékát utánozva következnek a kérdések, a válaszok. - Olajat? Tagadólag rázzák a fejüket. - Víz, víz... A második kérdés következik: - Szenet? Megintcsak így válaszolnak: - Víz, víz! Mielőtt harmadszor kérdeznék, felnevet az egyik és felemeli a kézét. - Már megmondtuk az előbb. Vizet találtunk. És nem is akármilyet. Jó, negyven fokos melegvizet. 5 éve Ma Budapesten, a Hősök terén gyászszertartáson adják meg a végtisztességet Nagy Imrének és sorstársainak. Nagy Imre - aki tudvalevőleg az 1956-os tragikus napokban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke volt életpályájával, politikai szerepével különösen az elmúlt hetekben számos újság és folyóirat foglalkozott. (...) Ebben a súlyos helyzetben Nagy Imre végzetes lépésre szánta el magát. A Minisztertanács elnökeként kijelentette Jurij Andropovnak, a Szovjetunió akkori budapesti nagykövetének, hogy a Magyar Köztársaság kilép a Varsói Szerződésből. Ez a lépése törvénytelen volt, mert nem bírta a parlament támogatását.
