Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-14 / 137. szám, kedd

4 hazai körkép ÚJ SZÓ 1994. JÚNIUS 17. Csalókból áldozatok (Folytatás a 1. oldalról) s kai rendelkezik, s olyan vállalkozókkal tudja összeismertetni pártfogoltját, akik rövid időn belül nagy pénzhez juttathatják. Csakhamar kiderült az is, mit kell érteni a jó üzlet kifejezés alatt: megrendelések, kitöltetlen számlák bizgnyos összegért való aláírását. P. Z. nem sokat töprengett, megragadta a kínálkozó alkalmat. Folyószámlát nyitott a Beruházási Bankban, ahol elhelyezte az Sz. I.-től kapott százezer koronát. Egy hónapra rá megérkezett a hír: felveheti a vállalat papírjait. P. Z. tele Volt önbizalommal, ambícióval. A meztelen valóság 1993 januárjában Sz. I. társaságában Dunaszerdahelyre utazott. A városon kívül, egy tóparti szálló mellett parkoltak le, melynek homlokzatán a Fisch motel név díszelgett. Késő délelőtt lévén, gyér volt a forgalom, csak a motel tulajdonosai és az alkalmazottak tartózkodtak a helyszínen. Arról, ami ezt követően történt, eltérőek az elbeszélések. Nehezen rekonstruálható, hogy ki kit szólított meg, pontosabban, hogy ki volt a kezdeményező fél. P. Z. későbbi „üzletfelei" mindenesetre kitartanak azon verzió mellett, hogy P. Z tette meg az első lépést, amikor értésükre adta: hajlandó lenne részt venni bizonyos „jó üzlet" lebonyolításában. A végeredmény szempontjából ez mellékes körülménynek tekinthető. Lényegesebb az, hogy az újsütetű vállalkozó kedvező fogadtatásra talált, s ígéretet kapott arra, hogy ajánlatát közvetíteni fogják. P. Z. ettől kezdve a motel törzsvendége lett, s rövid idő elteltével megkapta az első vastag köteg pénzt. Megbízható partnernek bizonyult: keveset kérdezett, s a megegyezett összeg ellenében kiszolgáltatta a kért iratokat. Tudatában volt azonban annak, hogy választott pénzkereseti forrása időhöz kötött és behatárolt. A szerzett pénz egy részét ezért legális vagy legalábbis féllegális üzletekbe kívánta fektetni. Egy célja volt: a lehető legrövidebb időn belül minél több pénzt szerezni. Ismerőseinek gyakorta beszélt arról, hogy ha megszedi magát, külföldre költözik. Talán minden elképzelése szerint alakul, ha... Ha több érzéke a van pénz a forgatásához, a joghézagok kihasználásához, ha nagyobb az emberismerete, és több a szerencséje. Üzleti próbálkozásai azonban nem jártak sikerrel, és június végére súlyos adósságokba keveredett. Ez a körülmény nyilván nagy szerepet játszott abban, hogy potom százezer koronáért vállalata valamennyi hivatalos papírját kiszolgáltatta. Az iratok több kézen vándoroltak keresztül, amíg elértek végcéljukhoz, és alapul szolgáltak olyan tranzakció lebonyolításához, amely időközben vizsgálat tárgyává vált. 1992 július l-jén a Szlovák Állami Biztosító dunaszerdahelyi fiókja 40 millió koronás biztosítást kötött az Eurostar Kft.-vei. A biztosítás tárgyát 1920 karton Camel cigaretta képezte, melynek birtoklását a szerződő vállalat a P. Z.-től származó adásvételi papírokkal igazolta. Három nappal később, július 4-én az áru raktáraként szolgáló objektum kapuőre erőszakos behatolás nyomait észlelte, amiről értesítette az áru tulajdonosát és az illetékes biztonsági szerveket. A helyszínelés során megállapították, hogy az ismeretlen tettesek 1889 karton cigarettát tulajdonítottak el, amivel 31 109 441 korona kárt okoztak az Eurostarnak. A vállalat a hozzáadottérték-adó révén 7 millió koronához jutott, s úgy tűnt, nem lesz probléma a biztosítótól járó 31 millió megfizetésével sem, ám ők biztosítási csalásra gyanakodtak, és eire hivatkozva nem voltak hajlandóak az Eurostar jogi megbízottja által követelt 15 millió koronás előleg kifizetésére sem. A kft. jogi megbízottja 1993. október 15-én bírósági eljárást kezdeményezett a biztosító ellen, melynek tárgyát a vállalatnak okozott kár részleges megtérítése képezte. Az elmaradással járó kamatokkal együtt a követelt előleg 20 millió koronát tett ki. Az Eurostar 1993. november 24-én megnyerte az elsőfokú tárgyalást annak ellenére, hogy a vállalat tulajdonosai ellen indított büntetőeljárást meghosszabbították. Bebizonyosodott, hogy a pozsonyi kerületi bíróság az ítélethozatal során nem vette tekintetbe a kivizsgálás meghosszabbításáról szóló igazolást és a biztosító nyomozócsoportja által szerzett terhelő bizonyítékokat, amelyek megerősítették azt a feltevést, hogy a szóban forgó objektum területén az Eurostar Kft. nem raktározott cigarettát. A vizsgálat azonban folytatódott, pielynek során számtalan, az első, hivatalos helyzetfelmérés során figyelmen kívül hagyott körülményre derült fény. Kiderült egyebek között az, hogy ha az Eurostar raktárhelyiségében a megjelölt helyen valóban tároltak cigarettát, azok két harmada a tetőzet súlyos károsodása és a rablás időpontjában hullott csapadék következtében tönkre ment. Az erre vonatkozó bizonyítási eljárást a biztosító nyomozói a hidrometeorológiai intézet adatai alapján végezték, és az illetékes biztonsági szerv jelenlétében videofelvételen is megörökítették. Az összegyűjtött bizonyítékokat a bűnügyi rendőrség rendelkezésére bocsájtották, amely ezek alapján novemberben kihallgatta a koronatanúkat. A tanúvallomások az Eurostar ellen szóltak, és alátámasztották a biztosítási csalás gyanúját. Két személy is akadt, aki megerősítette: P. Z.-től 5000 DM ellenében pecséttel ellátott, illetve aláírt számlát és szállítólevelet vásároltak, melyet a Bioterra Kft. társtulajdonosának, Sz. Z.-nek adtak át. Azt azonban, hogy a szóban forgó iratok miként kerültek az Eurostar asztalára, nehéz lesz kideríteni, melynek Sz. Z. már nem tehet vallomást. Januárban ugyanis fegyveres összetűzésbe keveredett, minek következtében halálos sérülést szenvedett. Az esetet jogos önvédelemnek könyvelték el. Ez a körülmény megnehezítette az ügy felderítését. Ennek elősegítésére az Eurostar három társtulajdonosát januárban vizsgálati fogságba helyezték. Az indok a tanúk befolyásolásának megakadályozása volt. Jelenleg azonban négy hónapos fogság után szabadlábon várják a bírósági tárgyalást Az eltűnt zsaroló Az Eurostar igazgatójával szembeni bizonyítékok egyike az a videokazetta, melyen P. Z. részletesen elmeséli, miként, kinek és mennyi pénzért adta ki kezéből vállalata papírjait, s beismeri, hogy nem adott el semmiféle Cigarettát. A tranzakció lebonyolítóiként M. R.-et és L. M.-et nevezte meg, akikről részletes személyleírást adott. A videofelvétel azonban nem perdöntő bizonyíték - érvelhet a védőügyvéd, s kérheti a tanú, esetünkben P. Z. kihallgatását. Erre azonban aligha kerülhet sor. P. Z. ugyanis mintegy másfél hónapja nyomtalanul eltűnt. Felkerestem édesapját, aki azzal utasított el, hogy hallani sem akar a fiáról. Jártam P. Z. tavaly vásárolt házánál is, ahol a szomszédok megerősítették: hosszú ideje nem látták. „Az ördögnek tartoztam ezzel a szomszéddal" -mondta a háza portája előtt üldögélő idős férfi, miközben mellette ülő társa, egyetértően bólogatott. múltkor rendőrök jártak itt. Nem egyenruhások, civilek. Csak ültek áz autóban és vártak. Aztán elmentek."— tette hozzá fejcsóválva. P. Z.-t egykori szövetkezeti lakásában is kerestem. Jelenleg egyik ismerőse lakja, aki barátjával több ízben pénzt szerzett neki. P. Z hollétéről ő sem tudott információt nyújtani, beszámolt viszont legutolsó közös üzleti próbálkozásukról, ami az Eurostar zsarolására irányult. A korábban már említett videofelvételről van szó, melynek elmondása szerint H. Z.-től származott, akit egyik dunaszerdahelyi útja során ismert meg. Megegyeztek abban, hogy a privigyeiek elkészítik a felvételt, H, Z. emberei pedig eljuttatják az Eurostarhoz. A felvételről másolatokat készítettek, s az egyiket röviddel a novemberi tárgyalás előtt elküldték a vállalat vezetőjének azzal, hogy fizessenek. Az Eurostar azonban nem fizetett. A kazetta másolata ezt követően homályos körülmények között a rendőrség tulajdonábajutott. Nem teljesen egyértelmű ugyanakkor a videofelvétel funkciója sem. Bár P. Z. ismerősei azzal a céllal készítették, hogy az Eurostarnak vagy a biztosítónak ötmillió koronáért eladják, korántsem biztos, hogy az üzlet megkötése esetén a további másolatot megsemmisítették volna. Egyes feltételezések szerint a felvételen szereplő kompromittáló vallomás hátterében a biztosítási csalással vádolt vállalat riválisa áll, s ennek megfelelően a felvétel így is, úgy is eljutott volna a rendőrséghez. Átmeneti amnézia? Mivel a szálak H. Z.-hez vezettek, találkozót kértem tőle. Némileg meglepett, hogy csupán „szóvivője", R. J. jelenlétében volt hajlandó beszélgetni velem, aki elöljáróban meglehetősen emelt hangon kioktatott az újságírói mesterség alapszabályairól, és közölte, hogy H. Z. helyett hozzá intézzem a kérdéseket. Ily módon még ha körülményesen is - megtudtam, hogy H. Z. nem ismeri sem P. Z.-t, sem a videofelvétel készítőit, sőt mi több, a kazettáról sem tud semmit. Nem tudja azt sem, hogy mi az az Eurostar, így azt sem tudhatja, mivel zsarolták a vállalatot. Azt is tőlem tudta meg, hogy a videofelvétel egyik készítője másfél hónappal ezelőtt nyomtalanul eltűnt, s hogy barátjának az a gyanúja, nincs is az élők sorában. H. Z. „szóvivője" tudomásomra hozta, hogy a nevezett rendes, becsületes ember, akinek az ilyen ügyekhez nincs semmi köze. Munkaadója, Soós Miklós szintén fontosnak tartotta elmondani, mennyire elégedett H. Z. teljesítményével. Ő vállalatunk becsületes alkalmazottja, jó hozzáállása van a munkához, és sportemberként is példamutató. Mi szervezzük a járásban a legnagyobb diszkókat, hogy kultúrát adjunk a fiatalságnak, és elmondhatom, mióta H. úr itt dolgozik nálunk, nincs verekedés, rendetlenkedés az éttermekben. Mi rendkívül elégedettek vagyunk vele, e's köszönettel tartozunk neki. Soós Miklós kiemelte azt is, hogy H. Z. a Kondorosi csárdában is példamutatóan teljesíti feladatát, ami azért fontos, mivel itt számos magas rangú személyiség megfordul. A H. Z.-. vel való közvetett beszélgetés tehát nem segített hozzá az ügy megvilágításához. Az egykori élsportoló a történet kulcsszereplői közül senkit sem ismert, csak Sz. I.-ről mondott néhány. elmarasztaló mondatot. Sz. I„ mint beszélgetésünkből kiderült, szintén tud egy s mást az Eurostar dolgairól, s bár közvetlenül nem érintett az ügyben, ismeretei miatt több személy számára kellemetlenné válhatott. Vállalkozó a csomagtartóban Sz. I. jóval P. Z, előtt kezdett vállalkozni hasonló feltételek mellett. Az elmúlt másfél év során gyakorta járt Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren. Bár ismerősei a lehető legrosszabb színben festik le, története egy szánalmas balek története. Sz. I. P. Z.-hez hasonlóan kitöltetlen számlákat bocsájtott üzletfelei rendelkezésére a haszonból való részesedés fejében. Korlátozott anyagi lehetőségei miatt azonban nem szőtt nagy terveket, csupán kisebb tételekre adott megrendeléseket. Nagy volt azonban a meglepetése, amikor az adóbevallás céljából végzett zárszámadás során öt millió koronás adó jelent meg a számláján. Egy postán kézbesített papír szerint vállalata Németországban nagy tételben vásárolt elektronikai cikkeket. Az áru raktározási és kiadási bizonylatait azonban nem tudja felmutatni, és nem is látta a papíron feltüntetett televíziókat. Az adóhátralék behajtására tett sikertelen kísérletek után megértette, hogy csőbe húzták, és a börtönt aligha kerüli el. Körülbelül másfél hónappal ezelőtt azonban kapott egy üzenetet. Nagymegyeri ismerőse tudatta vele, hogy ismer olyan embereket, akik hajlandóak lennének az adósság behajtására, amennyiben az akció során személyesen tanúsítaná, az őt megillető pénzről van szó. Sz. I. akkor már meglehetősen sokat tudott a dunaszerdahelyi üzelmek sajátosságairól, ezért óvatosságból elkerülte a környéket. Az ajánlatot azonban utolsó szalmaszálként kezelte, így kénytelen-kelletlen beleegyezett a feltételbe. A megegyezett időpontban Nagymegyerre utazott, ahol a közvetítő segítségével találkozott a három adósságbehajtásra vállalkozó személlyel: H. R.-rel, S. L.-el és K. F.-el, akiknek a társaságában elindult Dunaszerdahelyre. Bár némileg érthetetlennek tartotta, hogy egy félreeső helyen autót cseréltek, de nem gyanakodott semmire. Még akkor sem, amikor Dunaszerdahely külvárosi lakótelepén egy sorgarázs mellett parkoltak le, az indoklás szerint azért, hogy valamit kivegyenek a garázsban parkoló BMW csomagtartójából. Mivel a nehézfiúk sokáig szöszmötöltek, megunta a várakozást, és besétált a garázsba. Ott érte a meglepetés, amikor megérezte a halántékához szorított pisztolyt. Ami ezután történt, azt soha életében nem felejti el. Kezét hátul megbilincselték, lábát összekötötték, száját egy mocskos sállal bekötötték, és belekényszerítették az autó csomagterébe. Egyikük megjegyezte: nekik igazán nincs vele semmi bajuk, de M. R.-től 50 ezer koronát kaptak e piszkos feladat elvégzésére. Ezután közölték vele, hogy a megbízó további utasításáig kénytelen lesz a csomagtartóban várni: Sz. i. a szűkös helyzetében eltöltött négy óra során úgy érezte, eljött a vég. Nem voltak illúziói arra vonatkozóan, hogy mi lesz a további parancs. Az autóban egyre kevesebb volt a levegő, fulladozott. Hosszasan kísérletezett a szájára szorított sál eltávolításával, ami végül sikerrel járt. Amikor a közelben garázsajtó csapódását vélte hallani, elkezdett segítségért kiáltozni. Szerencséje volt, meghallották. Tíz percen belül megérkezett a rendőrség, lefűrészelték a zárat, és kiszabadították. A jegyzőkönyvezés során pontosan elmondta, mi történt vele. Arra viszont, hogy mi várt rá, csak következtetni lehet abból, hogy egyik támadóját a magyarországi határátkelőhely mellett fülelték le várakozás közben. Jelenleg vizsgálati fogságban van, így nem tudni, bevallotta-e, hogy kire, illetve mire várakozott, s milyen célból. A másik két támadó eltűnt, bizalmas források szerint Budapesten rejtőzik. Sz. I. otthon várja a bírósági tárgyalást, és a büntetést. Ha lenne pénze, biztonságos helyen várhatná ki az ügy lezárását. Pénze azonban nincs, csak adóssága. Egyetlen lehetősége: közreműködni a bűncselekmény felderítésében. Ami késik... Ez a lehetőség álmatlan éjszakákat okozhat azoknak a dunaszerdahelyi vállalkozóknak, akik Sz. I. üzleti papírjai révén jutottak illegális keresethez. Az ügy legkellemetlenebbül M. R.-t érintheti, hiszen Sz. I. szerint ő áll az Eurostarnak eladott papírok, valamint a többmillió korona értékű németországi árufelvétel mögött, s ő fizette meg támadóit is. M. R. nem kívánt az üggyel kapcsolatban nyilatkozni. Annyit azonban végül mégiscsak elárult, hogy a íoglyulejtés kapcsán már kihallgatták, szembesítésre azonban nem került sor. Csupán arra kellett válaszolnia, hogy hol van garázsa, s milyen autóval rendelkezik. Sz. I. állításait azonban nem ismeri, azt a vádat pedig elutasítja, hogy foglyulejtőit ő bérelte volna fel. M. R. a továbbiakban udvariasan tudatta velem, hogy szívesen rendelkezésemre áll, ha az ökológiáról vagy a sportról kívánok beszélgetni vele. Sz. I.-ről azonban nincs mit mondania. A nyomozókat természetesen nem lehet ennyivel lerázni. Azt viszont, hogy ők mit tudnak, és mire gyanakszanak, M, R. jelenleg még nem sejtheti, hiszen Sz. I. elrablásával kapcsolatban nem vizsgálták ki. Ám ami késik, az nem múlik. Az utóbbi három hétben az Űj Szóba több levél érkezett, melyekben lapunk olvasói riportsorozatunk folytatásához kívántak segítséget nyújtani. Vólt azonban olyan, az olvasói levelek kategóriájába tartozó elmarasztaló észrevétel is, melynek szerzője úgy vélekedett, hogy a riportsorozatban taglalt probléma rossz fényt vet a csallóközi régióra. Bár ezt a bírálatot nem követték továbbiak, mégis indokoltnak tartom, hogy reagáljak rá. A rendszerváltás velejárója valamennyi posztkommunista országban számos, korábban nem ismert probléma elhatalmasodása. Ezek nagy része az átalakulóban lévő törvényrendszer hiányosságaiból következik, amit rendkívül jó érzékkel használnak ki azok, akik visszaélnek a joghézagokkal, s ebből próbálnak megélni. S mivel az államhatalom ezt a fajta találékonyágo

t éveken át elnézte, mára eljutottunk odáig, hogy a pénzhiánnyal küszködő vállalkozói szférában egyre kisebb mozgástér maradt azok számára, akik törvényes keretek között szeretnének tevékenykedni. Az, amit a Mečiar-kabinet működése idején hallgatás övezett, ma köztéma: az adócsalások, a piszkos pénz mosása, áz államot, tehát az adófizetők zsebét megrövidítő pénzügyi tranzakciók elszaporodása, a szervezett bűnözés elhatalmasodása azonnali beavatkozást sürget Tévedés ugyanakkor azt hinni, hogy az üzletelés eme válfajának megtestesítői tekintettel lennének valamiféle etnikai érdekekre. Az emberélet - legyen magyaré, szlováké - fabatkát sem ér, ha keresztezi egyesek céljait. Itt tartunk ma. Ez az, ami sokkol bennünket, ha szembesülünk vele. Továbbra is úgy tegyünk, mintha semmi sem történne, mintha minden a legnagyobb rendben lenne? Talán nem ártana elgondolkodni azon, milyen jövőt szeretnénk gyermekeinknek. Olyat, amikor valódi képességeiknek megfelelően érvényesülhetnek, vagy olyat, amely az egymás meglopásán, a korrupción, a megfélemlítésen alapul? Úgy vélem, hogy a szóban forgó problémát csak a nyilvánosság bevonásával lehet megoldani. Ahhoz azonban, hogy az ország lakossága legfelsőbb érdekképviseleti szerveitől a helyzet javítását célzó lépéseket számon kérhesse, tisztában kell lennie a valós helyzettel. Riportsorozatunk célja ennek megfelelően a valóság feltárása. HORVÁTH GABRIELLA