Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-13 / 136. szám, hétfő

1994. JUNIUS 13. 'ÚJ SZÓ' KALEIDOSZKÓ P 3 Ahogy ok - mi is úgy (Folytatás a 1. oldalról) talgiából szavazott a baloldalra. Majd a történelem eldönti, jól csele­kedtek-e. - Továbbra is maradtak kéte­lyeim, ugyanis minden parlamen­ti párt, jeledül az SZDSZ vagy az MSZP eddigi politikájában és vá­lasztási programjában is fölvál­lalta a határon túli magyarság képviseletét, csak más hangsú­lyokkal és a történelmi megbéké­lés, a kölcsönös bizalom elvei alapján. - Mi minden parlamenti párttal megpróbáltunk korrekt kapcsolatot kialakítani. Kapcsolataink aszerint alakultak, hogy azok a pártok ho­gyan viszonyultak hozzánk. Mi arról nem tehetünk, hogy például az SZDSZ az Együttélés megalakulásá­tól kezdve arra törekedett, hogy mozgalmunk megszűnjön. Konkré­tan 1990 februárjában, miután meg­jelent az Együttélés megalakulásá­nak a szándéknyilatkozata, engem fölkerestek azzal, hogy állítsuk le az egészet. Ez a negatív attitűd majd­nem végig jelen volt velünk szem­ben. - A fő gond talán az, hogy ők más értékrend alapján politizáltak, és ennek megfelelően igyekeztek kialakítani partneri kapcsolataikat a határon túli magyar politikai erőkkel. Furcsa helyzet, hogy ön azokkal került ellentétbe, akikkel a letűnt rendszerben máskéntgon­dolkodóként ugyanabba az erköl­csi, eszmei táborba tartozott. - Én mindig a saját értékrendem alapján politizáltam, amely ugyano­lyan, mint a hetvenes években. Én támogatója voltam a Szabad Kezde­ményezések Hálózatának, ám ami­kor megindult a pártosodás Magyar­országon, ezekből a folyamatokból kiléptem. - A tények szerint nem egészen, s hadd utaljak a választási kam­pányra, ezen belül a Kuncze Gá­borral és az MSZP-vel kirobbant konfliktusra. - Kuncze Gáborral semmilyen konfliktusom nem volt, ezt az Űj Szó konstruálta. - A Magyar Televízióban és más tömegtájékoztató eszközökben bőven szóltak, írtak erről. - Ismétlem, nem volt semmiféle konfliktusom, ez a marcelházai pol­gármester tollából pattant ki az Üj Szó hasábjain. -És az MSZP? - Ezzel a párttal sem volt konflik­tusom. Én a Magyar Televízióban azt a véleményemet fejtettem ki, hogy azt a pártot, amely fölvállalja Hajdú János jelölését parlamenti képviselőnek, nem tartom megfelelő kormányzó pártnak. Ez a tény egyébként nyilatkozatom után az MSZP-n belül is konfliktust váltott ki, sőt a központi vezetőség javasol­ta Hajdú visszahívását. - A választók akarata alapján ez a párt napokon belül kormányzó párt lesz. - Nem változott semmiben a véle­ményem, ahogy ők viszonyulnak majd hozzánk, mi is úgy alakítjuk kapcsolatainkat velük. Várom a kor­mányprogramot és azt, hogy milyen koncepciót fogadnak el a határon tú­li magyarokkal kapcsolatban. - Idehaza nagy vihart kavart, és elletmondásos visszhangot váltott ki, hogy az Együttélés képviselői háromféleképpen szavaztak az úgynevezett táblatörvény módosí­tott javaslatáról. A szlovák tévéhír­adó riportere szerint mozgalmuk sajtótájékoztatóján nem adott egyértelmű választ arra, hogy ön kikkel értett egyet. - Azokkal, akik a törvény ellen szavaztak. Hiszen Párkányt, Gútát és más településeket, ahol mintegy 40 ezer magyar él, nem jelölhették vol­na kétnyelvű helységnévtáblával, és könnyen előfordulhatott volna, hogy mindenhol leveszik például a két­nyelvű utcatáblákat. Ezzel nem lehe­tett azonosulni. - Többen viszont úgy tartják, hogy 480 településen végre kite­hették volna a kétnyelvű táblát, ami értelmes kompromisszum, hi­szen lehetővé teszi a későbbi tör­vénymódosítást. - Szlovákiában a számunkra rossz törvényeken még sosem javítottak. Nézze meg, mi történt a hátrányos nyelvtörvénnyel, máig viselnünk kell súlyos következményeit. - Annak idején a kiélezett politi­kai légkörben két alternatíva kö­zött lehetett választani. Másik a sokkal rosszabb, anyanyelvünket konyhanyelvvé degradálni igyekvő, úgynevezett maticás tör­vénytervezet volt. - Nem hiszem, hogy azt jóvá­hagyták volna. Viszont ezt a nyelv­törvényt is el kellett volna vetni. - Elnök úr, újra és újra föl­vetődik az értelmes kompromisszu­mok lehetősége és az is, hogy a mindent vagy semmit elv helyénva­ló-e. - Én az elvi politizálás és az érték­teremtő, illetve értékmegőrző komp­romisszumok híve vagyok. Ám min­dig van egy határ, amelynél egy ta­podtat sem lehet hátrább lépni. En­a parlamenttel, ami az értelmes kompromisszumok és az elvszerű szövetségesi politikánk eredménye lenne. - Ügy vélem, értelmes kompro­misszumokra a magyar pártjaink közötti együttműködésben is nagy szükség van. A kívülálló számára a koalíciós tárgyalások lassan ha­gem a hetvenes években a titkos­rendőrök vallatás közben arra pró­báltak rászedni, hogy mondjak el bi­zonyos információkat, és akkor nem tartanak házkutatást édesanyám la­kásán. Bármennyire fájdalmas volt, határozott nemet mondtam. És hatá­rozott nemet mondok minden mai elvtelen meghátrálásra. - A politika mindig, és Közép­Európában kiváltképp, az értelmes kompromisszumoknak, a célirá­nyos szövetségesi partnerkapcsola­toknak a függvénye. Az Együttélés milyen szövetségest talál itt, Szlo­vákiában programjának megvaló­sításához? - Az Együttélés a nemzeti libera­lizmus és a konzervativizmus ma­gyar hagyományainak a folytatója. Jelenleg minden szlovák pártot a szlovák nemzeti szellemiségű vá­lasztók elvesztése riaszt, beleértve a Demokrata Pártot is. Ezért jelenleg csak önfeladással lehet találni hosszú távra partnert. Fontos rész­kérdésekhez és lépésekhez viszont kell és lehet találni szövetségeseket. A Moravčík-kormánnyal számos fontos kérdés megoldásában meg­egyeztünk, ezért politizálunk együtt. Remélem, sikerül számunkra is elfo­gadható táblatörvényt jóváhagyatni ladnak, sőt a harmadik lehetséges partnerrel meg sem kezdődtek. Mi a helyzet jelenleg? - Országos tanácsunk Losoncon olyan döntést fogadott el, amelyben három lehetőséget vázoltunk föl. Az uniót tartjuk a legmegfelelőbb meg­oldásnak ahhoz, hogy létrejöhessen a magyar politikai egység Szlováki­ában. Ha ez a partnereknek nem felel meg, akkor azt tudomásul vesszük, és javasoljuk a szoros hármas koalí­ció kialakítását. Amennyiben ez a Magyar Kereszténydemokrata Moz­galomnak nem felel meg, akkor haj­landók vagyunk megmaradni a kettős koalíció szintjén úgy,- hogy fölajánlunk helyeket a Magyar Pol­gári Párt és a Magyar Néppárt képvi­selőinek. Ezekben a kérdésekben kell megegyeznünk. - Elképzelhető, hogy az MKDM számára elfogadhatatlan a losonci határozatok egyik pontja, amely tételesen megszabja, hogy az MPP képviselői közül kik nem jelölhetők a közös listán? - Nem ez a döntő kérdés. Erről le­het még vitát folytatni. A fő kérdés az, hogy akarunk-e egységes magyar politikát kialakítani. Ha akarunk, ak­kor minden párt mondjon le szuvere­nitásának egy részéről, ha erre vala­melyik nem hajlandó, akkor csak mások hátán akar belovagolni a par­lamentbe, és ott majd különutas poli­tikát fog folytatni. - Szuverenitásuk milyen eleme­iről kellene lemondaniuk? - Ez egyezmény kérdése. Ha hár­mas koalíció jön létre, elengedhetet­lennek tartjuk, hogy közös parla­menti klubja legyen a koalíciónak, legyen közös önkormányzati politi­kánk, vagy közösen állítsunk polgár­mester-jelölteket, vagy legalábbis egymás ellenében ne tegyük. Továb­bi elem az, hogy külföldön egysége­sen képviseljük a szlovákiai magyar­ságot, természetesen ez nem vonat­kozna a pártkapcsolatokra. - A bizonyos személyeket kire­kesztő feltételeket esetleg mégsem kérik számon a Magyar Polgári Párttól? - Van egy alapvető elvárás. Azok, akik több mint két éven át ellenünk politizáltak, ne kerüljenek föl a kö­zös listára. Ha alapvető kérdésekben merőben eltérőek a vélemények, ak­kor elkerülhetetlen a konfliktus, megkötheted en a hármas koalíció. A konfliktusokat csak úgy lehet elke­rülni vagy mérsékelni, ha azok, akik ellenünk politizáltak, nem kerülnek föl a listára. - Ezzel a feltétellel vajon nem az MPP egész tagságát marasztalják el, hiszen végül ők adtak mandátu­mot vezetőiknek bizonyos politikai irányvonal valóra váltására? - Attól tartok, hogy ez nem így van. A Magyar Polgári Párt prog­ramjából nem következett az, hogy ellenünk, javaslataink ellen kell poli­tizálni, erről a tagságot nem kérdez­ték meg. Ezért beszélünk szemé­lyekről és nem a pártról. Egyes sze­mélyekről vitatkozhatunk, de az alaptétel megmásíthatatlan. - Elnök úr, ezek alapján nem igaz az a budapesti fáma, miszerint Jeszenszky úr jelenlétében kije­lentette, hogy ön ellenzi a hármas koalíciót, s ha az netán létrejönne, ön lemond? - Főszerkesztő úr, szlovákiai ma­gyar újságíróként hazai politikusok­tól érdeklődjön ilyen kérdésekről. - Ezt teszem, elnök úr. - Szeretném emlékeztetni arra, hogy én javasoltam az Együttélés­ben azt, hogy ha nem sikerül kialakí­tanunk az uniót, akkor szoros hár­mas koalíciót hozzunk létre. SZILVÁSSY JÓZSEF (Méry Gábor felvételei) - Normális emberét, aki ugyano­lyan, mint a többi ember. Csak ép­pen féktelenül sajnálja magát. Attól kezdve, hogy Frodl úgy dönt, nem hazudik tovább, folyama­tosan meséli el a történteket, olyan részletekhez juttatva a nyomozást, amelyekről a rendőrségnek nem volt fogalma, s a későbbiekben sem lehe­tett volna. Hiszen a lakásban a két gyanúsítotton és az áldozaton kívül senki nem tartózkodott, csak ők tud­hatták, hogy ott mi történt. Frodl készséges, sőt hálás a kihallgatói­nak, amiért emberségesen bánnak vele. Külön fontosnak tartotta a jegyzőkönyvben megköszönni, hogy félórás gondolkodási időt adtak neki, összeszedendő az emlékeit. A rendkívül összefüggő, értelmes elbeszélés szerint - ez a kihallgató nyomozó értékelése - Frodl és Pesti hosszú heteken át közösen dolgozza ki a részleteket. A gyilkosság ötlete eszerint kizárólag Pesti Gáboré, mint ahogyan az is, hogy Köberlt tartsák életben azután, hogy már nem él, és szerezzék meg a vagyonát. Frodl nem gondolt ilyen végzetes leszá­molásra. Nem akart messzebb men­ni, mint addig, hogy kokaint juttat­nak Köberl zsebébe vagy kocsijába, s megszervezik, hogy a kábítószert a határon találják meg nála. Ám az események átcsaptak a feje fölött. Pripfl benyomása szerint Frodl úgy adta elő az egész történe­tet, mint egy fdm forgatókönyvét. Vad örvényhez hasonlította az ese­ményeket, amiből már nem tudott kimenekülni. Megvolt a forgató­könyv, amitől nem szabad eltérni, már csak a tökéletes végrehajtásra kell összpontosítani. Frodl bevallja, hogy háromszor vagy négyszer, egé­szen közelről lőtte tarkón az elalta­tott rendezőt. Félt a tett elköveté­sétől, ezért egy-két korty barackpá­linkát lehajtott előtte. De még így is habozott, Pesti azonban erősködött: lőjj már! Frodl jegyzőkönyvbe mondja: - Mintha csak álom lett volna, úgy hajtottam végre a gyilkosságot. Se nem láttam, se nem hallottam, még a villanyfűrész hangját sem. Ilyen helyzetben az ember cselekszik, nem érez semmit. Az első kihallgatás jegyzőkönyve azzal a fordulattal végződik, hogy „Jó volna az eseményeket meg nem történtté tenni, borzasztó, hogy erre nincsen mód." - Ez szokásos fordulata a kihall­gatási jegyzőkönyveknek? - ér­deklődött az ügyész a nyomozótól. - Egyáltalán nem. Frodl tehát átmenetileg a vád ta­nújává lép elő, feltálalja azokat a részleteket, amelyek nélkül soha­sem állt volna össze a gyilkosság hiteles története. Megadja annak a lakásnak a címét, amelyet Pesti Gá­bortól kapott kölcsön. Az általa megjelölt rejtekhelyen a rendőrség megtalálja Köberl mobiltelefonját és táskáját, amellyel Budapestre utazott, iratait, a rendező útlevelét és hitelkártyáját, amlyet Frodl igénybe vett. Előkerül az a szőke paróka is, amit Frodl a gyilkosság alkalmával viselt, hogy eltávolítsa önmagát a gyilkostól. Áki persze ­bonyolult történet - mégis ő maga volt. Átvizsgálják a letartóztatott Frodl gépkocsiját is, s egy pár fehér kesztyűt lefoglalnak. Á kölcsönvett lakásban három doboz Rohypnolt is találnak, pontosan ott, ahol azt Frodl megjelölte. Vasárnap késő délután megérkez­nek a csepeli tetemről készült fotók. Frodl éppen egy pohár vizet iszik, amikor elé tolják a gyomorkavaró felvételeket. A pohár kiesik a ke­zéből. Erre a jelenetre később, már a bírósági tárgyaláson ő maga utal. Nem véletlenül: hogyan lett volna képes a szörnyű gaztett végrehajtá­sára, ha már a látvány is ennyire fel­kavarja? Nem csupán a nyomozó hatott Fradira, hanem a híres-neves, bűnbánó rendező is a bűnüldözőre: Franz Pripfl a bíróság előtt annak a határozott véleményének adott han­got, hogy Frodl igaz vallomást tett előtte. Szerinte abban is az igazat vallotta, hogy a gaztett agya Pesti Gábor volt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom