Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-24 / 119. szám, kedd

1994. MÁJUS .1159. úJ szó HÍREK - VÉLEMÉNYEK 3 Megkezdődtek az érettségik Tételek bűvkörében Van, akinek évtizedek múltán is vissza-visszatérő rémálma az érettségi. Édesapám nyolcvanéves, de ha rosszat álmodik, érettségizik, és nem tud semmit. Pedig kitűnő tanuló volt, nem volt oka a féle­lemre. No persze - mondhatná erre valaki -, régen még mindent szigorúbban vettek az iskolában, nem csoda, hogy annyira rettegtek a diákok. Lehet, hogy mára enyhült a szigor, de a tét most sem ki­sebb. A követelmények pedig egyre nagyobbak, az egyetemre, főiskolára jelentkezőknek a középisko­lán tanultakon kívül valami pluszt is fel kell mutatniuk a felvételin ahhoz, hogy bekerüljenek. Akad­nak, nem is' kevesen, akik az érettségit felesleges stressznek tartják, és legszívesebben eltörölnék. Az érettségi mellett kardoskodók azzal érvelnek, hogy az élet is egy nagy vizsga, szokják meg a gyerekek. Nem tudom, igazuk van-e az utóbbiaknak, tény azonban, hogy mindnyájan ismerünk olyanokat, akik kitűnően vizsgáztak az érettségin és kevésbé jól az életben, no megfordítva. Korántsem az érettségin dől el minden. Érettségizni azért, persze, kell, majdnem olyan szükséges rossz ez, mint a házasság in­tézménye. Rengetegen szidják, de jobbat még senki sem tudott kitalálni. Érettségiző diákokat látva az ember mindig régi önmagával szembesül. Úgy sajnálom ezeket a szépen felöltö­zött gyerekeket, ahogy egykor engem sajnálhattak hozzátartozóim, látva, mennyire izgulok. A pozsonyi Duna utcai gimnázium diákjai azonban alig­ha szorulnak rá a részvétemre. Ügy tűnik, nem izgulnak annyira, vagy ha mégis, fegyelmezetten palástolják. Két osztály összesen hatvannégy tanulója érettségizik az idén. „Nincs semmi baj, á gyerekek jól felkészültek, szépen, fo­lyékonyan felelnek" - mosolyog Mor­vay Gábor tanár úr, aki érettségi biztos­ként érkezett a galántai gimnáziumból. Az egyik kislány mégis keservesen sír a folyosón, társai körülállva vigasztal­ják. Kiderül, hogy az osztály.egyik leg­jobb tanulója, valami apró szépséghiba csúszott a feleletébe, ami, persze, csak a lámpaláznak tudható be. „Drukkolsz'.'" - tudakolom Szú­nyogh Norberttól,,Még nem, én csak csütörtökön kerülök sorra, van időm egy kicsit átismételni az anyagot" ­mondja. Norbert természettudományi tantárgyakból vizsgázik, mert orvosira készül. Tirinda Márián sem látszik az izgalom, ő öt társával együtt választha­tó tantárgyként németből vizsgázik, s azt állítja, a különfoglalkozásokon ala­posan felkészítették őket. „És látod majd a jövőben valami gyakorlati hasznát?" - kérdezem Icsó Judittól, aki szintén a németet választotta. „Bizto­san. Pszichológiára jelentkeztem, ott szükségem lesz rá." A párhuzamos osztályban angolt tanultak, ott nyolcan választották ezt a nyelvet. A Komáromi Ipari Középiskolában az elkövetkező két hét alatt a négy ma­gyar nyelvű és három szlovák nyelvű negyedikes osztály diákjai állnak az érettségiztető bizottság elé - tudtuk meg Zámbó Istvántól, az iskola igazga­tóhelyettesétől. A negyedikesek köte­lezően három tantárgyból és részben a főiskolai követelmények miatt további nem kötelező tantárgyakból vizsgáz­nak. . ' Elek Tamás: - A kötelező tantárgya­kon kívül angolból teszek majd vizs­gát. Hogy miért? Talán csak azért, mert úgy érzem, hogy ennyivel tartozom az angol szakos tanárnőmnek. Álmaim netovábbja a győri Széchenyi István Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Kara, de ha az nem jön be, akkor meg­elégszem a szlovákiai egyetemekkel is. Virág Csaba: - Ügy érzem, hogy el­viselhető feleletet adtam. Jó érzés volt tapasztalni, hogy az érettségiztető bi­zottság inkább segíteni, mint kiforgatni akart. Továbbtanulási terveim ugyan nincsenek, de azért a nyáron még nem szeretnék munkába állni. Elvégre éle­tem utolsó szabad nyara vár rám. (kosár) A rozsnyó gimnázium magyar tan­nyelvű osztálya is hétfőn kezdte az érettségi vizsgákat. Négy diáklányt kérdeztem terveikről. Máté Viktória: - Három helyre küld­tem el felvételi kérelmemet, való­színűleg mind a három felvételi vizsgá­ra elmegyek. Az egyik a Nyitrai Peda­gógiai Főiskola, ahová német-szlovák szakra jelentkeztem; Pozsonyban ma­gyar-szlovák szakra és Kassára a Sá­rospataki Tanítóképző Főiskola ottani kihelyezett képzésére. Ez utóbbi leve­lezői képzés, s az igazat megvallva leg­jobban ide szeretnék menni, hogy kö­zelebb lehessek szülővárosomhoz, Rozsnyóhoz. Ügy tudom, így a tanulás mellett már taníthatnék is, mert alsó ta­gozatos magyar pedagógusokból most nagy a hiány. A leginkább azonban a zene érdekel, ha tehetném, inkább csak azzal foglalkoznék. Tisza Katalin: Az orvosi karra je­lentkeztem volna, de részben anyagi, részben más okok miatt ezt mégsem tettem meg. Ügyhogy egyelőre kinéz­tem magamnak egy kassai nyelvisko­lát, amelynek elvégzése után - ha talá­lok magamnak megfelelő állást - tol­mácsként vagy fordítóként szeretnék dolgozni. Rozsnyón vagy környékén szeretnék letelepedni, így nem tudom, találok-e majd itt állást magamnak. Gyenes Ildikó: Éppen a napokban kaptam a hitt, hogy felvételi vizsga nél­kül felvettek a pozsonyi Műszaki Egyetem Vegyészeti Karára. Én mégis jobban szeretnék a lakóhelyemhez kö­zelebb tanulni, ezért a kassai vegyi kar­ra is elmegyek felvételizni. Ha ez a fel­vételi nem sikerülne, lehet, hogy akkor sem megyek Pozsonyba, hanem - is­merőseim lévén Ausztriában - egy évet baby-sitterként ott töltenék, hogy tökéletesítsem németnyelv-tudásomat. /klinko/ A rimaszombati gimnáziumban He­gedűs Lászlót akkor kértem rövid be­szélgetésre, amikor a szlovák nyelv és irodalom után a kémia kérdéseit is si­keresen megválaszolta. Menedzser akarok lenni - mondta -, a kassai vagy a pozsonyi Közgazdasági Egyetemen szeretnék tanulni. A Kereskedelmi Akadémián, mint azt Anna Zákalická mémöknőtől, a kö­zépiskola igazgatónőjétől megtudtuk, tegnap 39 szlovák és 34 magyar diák számára kezdődtek el az érettségik. Varga Gabriellával, a IV. B. osztályel­nökével arról beszélgettünk, hogyan készül fel az osztály az érettségire. Mint elmondta, egy-két rosszabb jegy becsúszhat, de szerinte osztálytársai közül mindenki leérettségizik. (farkas) Hudina Zsolt, Szepsi Mezőgazdasá­gi Technikum: -Ügy érzem, jól felkészültem, tehát problémamentesen túljutok a záróvizs­gán. Magyar és szlovák nyelv mellett a mezőgazdasági műszaki szaktantár­gyakból érettségizek. Egyiktől sem tar­tok, míg legjobban talán a magyar nyelv és irodalomnak örülök. Lehet, hogy Tóth, majd Gyüre tanároknak is köszönhetően az egyik legkedvesebb tantárgyam volt. Hogy mi lesz az érett­ségi után, azt nem tudom. Tanáraim az eddigi tanulmányi eredményeim alap­ján ajánlották nekem, hogy jelentkez­zek főiskolára. Mi tagadás, volna hoz­zá kedvem, ám az az anyagiak tekinte­tében nagy tehertétel lenne a család­nak, ezért a továbbtanulást talán csak később, munka mellett, levelező tago­zaton vállalhatom... Rimaszombati va­gyok, valahol otthonközeiben szeret­nék most munkát találni, munkába áll­ni. Nem lesz könnyű, de azért remény­kedek. Tudniillik ez az iskola olyan sokrétű és alapos szakképesítést nyújt, adott nekem is, amellyel az élet sok te­rületén érvényesülhet az ember. Csonka Tamás, Kassai Magyar Ta­nítási Nyelvű Gimnázium: - Remélem, az önismeretem nem csal, így aránylag nyugodtan várom a nagy pillanatot, nyugodt lehetek a vizs­gán. Áz akadémiai héten még átismé­teltem az anyagot, annak is főleg a „ne­hezebb" tételeit. Úgy gondolom, tan­anyagismeretben eljutottam arra a szintre, amelyet négy évvel ezelőtt ma­gam elé tűztem. A mondás, hogy az érettségi egy olyan kerítés, amelyen nem mászol át önerődből, hanem csak mások segítségével, beigazolódni lát­szik. Legalábbis olyan értelemben, hogy a kellő segítséget tanáraimtól, az iskolától megkaptam. Bizakodva vá­rom a megmérettetést, meg a közel­jövőben esedékes felvételi vizsgát a budapesti Pázmány Péter Tudománye­gyetemre... (gazdag) Emlékezteti legnagyobb szerel­mére, Margarétára, a filmrendező­írónőre, akivel öt esztendőn át élt lángoló szerelemben. A szerelem el­múlt, a barátság megmaradt. De most előtte áll a fiatalabb, s a fotók tanúsága szerint jóval izgalmasabb kiadásban a nagy érzelem. Köberlt azonban lenyűgözi a lány egzotikus szépsége, kihívó miniruhája, s rög­vest lángra lobbantja érzelmeit; úgy érzi, a kedvesen mosolygó szépség védtelen, az ő védelmére szorul. Bi­za megérzi, mekkora hatást váltott ki Fritzből, s magában csodálattal ál­lapítja meg, hogy Helmut Frodl tö­kéletesen számította ki a találkozást. A 47 esztendős filmrendező, jólle T het van benne félénkség, visszahú­zódás, nagyon is sikeres a nőknél, nagy szerelmek és futó kalandok váltogatják egymást az életében. „Fritz képes volt arra - írja róla könyvében a barátja, Herbert Gnedt televíziós újságíró -, hogy vadide­gen nőkhöz menjen oda az utcán, és közölje velük, hogy tetszenek neki. Sok nőt így ismert meg, s nem egy közülük a barátnője lett." Köberlnek, Frodllal ellentétben, sok, nagyon jó barátja van, akikhez igazi emberi kapcsolatok fűzik őt. Gyakran találkoznak, s megosztják egymással életük ügyes-bajos dolga­it, kicserélik véleményüket művé­szetről, politikáról, nőkről, az életről. Az erotikus sugárzású Biljá­na felbukkanásáról is mindnyájan tudnak. A Köberl-vállalkozás hang­stúdiójának vezetője, Peter Janda né­hányszór látja a lányt, s egyből meg tudja érteni a barátját, akit a józansá­ga mindaddig visszatart a romanti­kus hevülettől. Köberl és Biza első találkozása te­hát rendkívül sikeres. Az üzleti ügyeket, az esetleges közös munkát illetően ugyan semmiben sem ma­radnak, azonban a rendező kezdemé­nyezésére megegyeznek abban, hogy újra találkoznak, elmennek együtt vacsorázni. A siker hallatán Frodl elégedetten dörzsöli a kezét, s betáplálja ügyes barátnőjébe, hogy pontosan miket kérdezzen Fritztől. Köberl talán ötször-hatszor talál­kozik a lánnyal kapcsolatuk néhány hónapja alatt, majdnem mindig nap­közben. Biza elmagyarázza neki, hogy nagyon szigorú családból szár­mazik, az apja nem veszi jó néven, ha este kimarad. Köberl nem erősza­koskodik, tudomásul veszi a lány korlátozott mozgásterét, mint aho­gyan azt is elhiszi, hogy Biza Belg­rádban él, s nincs állandóan Bécs­ben. A lány betegségéről nem esik szó. A napközbeni találkozók után azonban azt a bizonyos vacsorameg­hívást sikerül kieszközölni. Novakov utólagos elbeszélése szerint ez az együttlét igazán meghitt volf. Köberl elmeséli a lánynak az életét, s azt is elmondja neki, hogy eddig azért nem nősült még meg, mert nem találta meg az igazit. Bár­milyen hihetetlen, hogy a kevéske találkozás erre elegendő, minden­esetre Biza későbbi elbeszélése sze­rint a rendező nem titkolja, úgy érzi, hogy fordulat következett be az éle­tében. Feltárja érzelmeit Biljána előtt, s házassági ajánlatot tesz neki. A titokzatos szépség hallgat, s ezt a hallgatást mindketten a maguk mód­ján értelmezik. Biza úgy, hogy eluta­sította az ajánlatot, Fritz pedig, hogy nem kapott kosarat. Köberl és Novakov mindig nyil­vános helyen találkoznak, a lány ti­tokzatos eltűnései és felbukkanásai, zavart csöndjei, távolságtartása szer­felett izgatják a rendező fantáziáját. Elmeséli barátainak, hogy bár reme­kül megértik egymást a lánnyal, a kapcsolat egy ponton makacsul megáll, nem jutnak tovább. - Mintha egy falba ütköznék - magyarázza Fritz -, s nem tudom, mi van a fal másik oldalán. Biljána mindössze annyit árul el az udvarlójának, hogy színésznőként kivándorolt Montenegróból, bátyja pedig a légierőnél szolgál pilótáként. A szicíliai klánként összetartó család a saját törvényeit követi, a népes fa­mília élén a szigorú apa áll. A mái­említett Herbert Gnedt leírja köny­vében, hogy Köberl egy alkalommal felemelte a székről új barátnője reti­küljét, hogy odaadja neki, s a táskát feltűnően nehéznek találta. A kér­dezősködésre Novakov könnyedén azt válaszolta, hogy azóta hord ma­gánál pisztolyt, amióta egyszer rab­lótámadás érte. Az értesüléstől Kö­berlnek nem lett könnyebb a lelke. . (Folytatjuk) AZ UJ SZ0 >rta | 45 éve Csütörtökön az Új Szó kiadóhiva­talának alkalmazottai arra lettek fi­gyelmesek, hogy egy elhanyagolt külsejű fiatal gyerekember ott áll a hivatal bejárata közelében és elme­rülten olvassa az Üj Szót. A gyerek­ember néha be-bepislantott bátorta­lanul az irodába, majd tovább olva­sott, végül komoly küzdelem és ala­pos megfontolás után mégis döntött. Habozó léptekkel bemerészkedett az irodába és zavart tétovázással adta elő kérését. Kérése nyomán egy megdöbbentő és megrendítő ártatlan gyermeksors bontakozott ki, amely a fasiszták embertelen kegyetlenségét tárta fel maradéktalanul és egyben betekintést engedett a németországi amerikai zónában történő különös és érthetetlen eseményekről. Kiderült, hogy a gyerekembert 13 éves korá­ban, 1944-ben a nyilasok Németor­szágba hurcolták és ott a mai napig, tehát négy évig tartották fogva egy fogolytáborban, és arra sem adtak neki lehetőséget, hogy szüleinek hírt adhasson létezéséről. Szinte meg­döbbentő, hogy ezt a gyerekembert és elhurcolt ártatlan gyerektársait a szó legszorosabb értelmében a kül­világtól teljesen elzártan fogva tar­tottak, mint közönséges bűnözőket. 30 éve A falu alszik. Néha kósza szellő simogatja a fák leveleit, egyébként nem mozdul semmi. Ma még a ku­tyák sem ugatnak és az állatok is ke­vesebbet neszeznek az istállókban. Babusgatja, ölelgeti, pihenteti a falut az éjszaka. Az ablakok sötétek, csak az Új-sor egyik házából permetezi a lámpa a kerítésnek mondott fakarók­ra a fényt. Néhány éjjeli lepke fürdik a kiszűrendő világosságban. A szo­bában viaszkos vászonnal letakart asztal mellett egy férfi ül. Előtte könyvek, papírlapok, nyitott dohá­nyos szelence, öngyújtó és cigaretta­papír. Néha két kézzel kap a lábai­hoz. „Fáj! Nagyon fáj!" Nem hangos szóval mondja, csak suttogva. És né­zi a papírlapokat. „Most menjek Pőstyénbe? Éppen most?" Pedig po­kolian fáj a reuma, úgy fáj, hogy üvölteni tudna, de még az üvöltésre sincs ideje. Most jelentést kell írni a kerületnek. (...) A párttitkár ül az asztal mellett és írja a számokat. És amikor a hajnal már fényt szitál a ta­vasz virágszőnyegére, botra támasz­kodva, reumától lázas testtel elindul az állomás felé. Dolga van a város­ban: el kell intézni Hidas Bálint öregségi járadékát. A falu még al­szik. 20 éve A tapasztalatok azt mutatják, hogy az új, szocialista ember formá­lása á marxista-leninista párt aktív hatásának eredményeitől, az egész társadalom ideológiai nevelői, poli­tikai, irányító és szervező munkájá­tól függ. Tudatosítanunk kell, hogy a tudományos - műszaki forradalom­mal csakis akkor birkózhatunk meg, és gyümölcseit csakis akkor használ­hatjuk ki, ha ideológiailag szilárd, a szocializmushoz hű, szakmailag képzett, tapasztalt határozott és lel­kes emberek vannak, akik teljes mértékben elsajátítják a mai tudo­mány valamennyi vívmányát. 5 éve Amikor a kánikula leparancsolja az emberekről a hosszú ujjú ingeket, a fe­detlen karokon nem ritkán láthatunk tetovált szövegeket, ábrákat. Ezek a legkülönfélébbek lehetnek - az il­letőnek vagy imádottjának a neve, ne­vének kezdőbetűi, dátumok és hely­ségnevek, stb. Tegnap egy negyven év körüli férfi jobb alkarján egy jókora söröskorsó rajza éktelenkedett. A kor­sóból magasan kidomborodott a sör habja. A rajz fölé, illetve alá ezeket a szavakat pingálták: példás sörivó. (...) Azon törtem a fejem, vajon milyen előnyöket biztosít viselőjének a „cím"? Netán hamarabb kiszolgálják, mint mást? Vagy jobban megmérik számára az italt? Bevallom, nem fej­tettem meg a titkot. Még azt sem, egy­általán miért tetováltatta karjára a férfi, hogy példás sörivó, hiszen hordónyi pocakja alapján ez úgyis sejthető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom