Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-11 / 108. szám, szerda

6 HÖLGYOLDAL ÚJSZÓ 1994. MÁJUS 11. A kínai ételek veszélye A híres kínaiétterem-szindróinát az eddigi hiedelmekkel ellentétben nem az ízfokozó nátriumglutamát váltja ki. Egy ausztrál kutatócsoport szerint a jelenségért inkább a hisztainin tehető felelőssé, amely az idegrendszer egyik hírvivő anyaga. A hisztarnin az élelmiszerek erjesztésekor keletkezik, s ez a művelet eléggé jel lemző a kínai -konyhára. A tünetegyüttest nagyobb mennyiségű hisztarnin tudja kiváltani, jellemző rá a hő- és bezártságérzés, a gyengeség, valamint a kábultság. Mindazonáltal a tartósítószerek vagy a színezőanyagok is okozhatják a fenti panaszokat, de az allergiás reakciókat sem lehet egyértelműen kizárni. A szindróma a hatvanas években jelentkezett először. A

z ilyen panaszokkal jelentkező betegeknél sem a vérnyomás, sérti a szívműködés „mérhető" megváltozását nem lehetett kimutatni. Az ausztrál kutatók elvetették azt a föltételezést, hogy mindezeket a glutamálok okozzák, mivel egy olyan kísérletet is végeztek, amelyben ezen anyagok szerepét próbálták megállapítani. A kísérleti személyek reakciója teljesen azonos volt függetlenül attól, hogy ételük tartalmazott-e glutamátot vagy sem. (FAZ) Ennivaló illatok Egy késhegynyi csokoládét elkeverünk vaníliával és karamellel, adunk hozzá őszibarackot, szilvát és eprei. Ugye finom? Pedig ez nem valami pompás desszert receptje, hanem a legújabb parfümé. Igazi étvágygerjesztő illatkompozíció, szinte eteti magát. Az idén tehát illatban is szinte forradalmi változás várható. Elbúcsúzhatunk a nyolcvanas évek nehéz, testes il latszereitől, mostantól a könnyű, ám ínyenc izgalmakat ígérő illatok veszik át a hatalmai. A pszichológusok szerint az új illat már a levegőben van: a kilencvenes évek hölgyei élvezni akarják a természet szépségei!, és megjött az étvágyuk az érzékiségre is. MNL Rövid és rojtos Rövid, rövidebb, még rövidebb. Tavasztól nemcsak a szoknyahosszok rövidülnek, de a hajak is. Az egészen rövidre borotvált frizurától a gyufahosszúságig minden változat divatos. Legmenőbb az arcba és a homlokba befésült, rojtosra nyírt, Mia Farrowslílusú frizura. Előnye, hogy kényelmes, könnyen kezelhető. Nem kell tupírozni sem. Divatos hajszín: a mogyoróbarna, több árnyalatúra satírozva. Igazi örömfrizura: végre ismét zsonglőrködhetnek a fodrászok az ollóval és a színekkel. MNL Az oldalt összeállította: KOVÁCS ILONA Soha nem hagytam magára a haldoklót Néhány hét múlva nyugdíjba megyek. Nem önként, nem örömmel. Kényszerűségből, mert megöregedtem, s mert kell a hely a fiataloknak. Nem lázadozom emiatt, elfogadom az ukázt, mert mást nem tehetek. Igaz, ma még elképzelni sem tudom, hogyan leszek meg a betegek, a kórházi teendők nélkül. Kibírták mások, belenyugszom a megváltQztathatatlanba én is. Orvos szerettem volna lenni, de hiába érettségiztem kitűnőre, az egyetemre, helyszűke miatt, nem vettek fel. Nagyon elkeseredlem, de nem annyira, hogy elment volna a kedvem a tanulástól. Egy csallóközi kórházban álltam munkába, segédápolónő leltem a belgyógyászaton. Nagyon sokat tanultam, s akkor is bent maradtam az. osztályon, amikor lejárt a munkaidőm. Es nem csupán a belgyógyászat érdekelt, benéztem a többi részlegre, mert kíváncsi voltam, de főleg tanulni akartam. Az orvosi egyetemre háromszori nekifutásra sem vettek fel, az ápolónőképzőbe is csak 'nagy nehézségek árán. Azzal akartak eltanácsolni, hogy idős vagyok már... Akkor, először élelemben, nem teltem lakatot a számra. Felvettek. Nem dicsekvésből mondom, de minden vizsgám kitűnőre sikerült, sőt, a különdicséret sem maradt el. És talán emiatt, talán más okból is, de nekem soha nem volt egyetlen barátnőm sem. A kórházban különcnek tartottak, kicsit bolondnak talán, mert én soha nem siettem el az osztályról. Éreztem, hogy a lányok nem szeretnek, viszont azt tudtam, hogy a betegek igen. Ez mindenért kárpótolt. A sok csalódást, kudarcot csak a beleg mellett voltam képes elfelejteni. A hátam mögött a fiatalok keserű vénlánynak, aggszűznek tituláltak, de ez nem zavart. Nekem a kórház jelentette a kikapcsolódást, ezért hiába járt le a munkaidőm, maradtam. Hova siettem volna? Az üres lakásba? Nagynéném meghalt, szüleim szintén, nem várt rám senki. Persze, leheltek volna, akár a kórházon belül is futó kalandjaim, ám én visszautasítottam a férfiakat. Biztosan állói féltem, hogy nem tudom összeegyeztetni a családi életet a hivatásommal. Elmondtam, hogy strébernek tar-' lottak? Ugyanis én az összes lehetséges továbbképzésre önként jelentkeztem! így lettem segédápolónőből l'őnővér, ezért válogathattam az osztályok között. Végül az intenzív betegellátás mellett döntöttem. Míg odahaza, a Csallóközben magánakvaló csodabogárnak tartottak, a fővárosban elfogadtak S a másságomat a magyarságomnak tulajdonították. Később felajánlották az egyik nagy pozsonyi kórház vezető nővérének tisztjét. Megköszöntem a bizalmat, s azzal utasítottam vissza az ajánlatot, hogy nekem nincs szükségem önálló irodára, könyökvédőre, a napi kapcsolatot a betegekkel mindennél többre tartom. Az intenzív osztályon ismertem meg a férjemet, mérnökként a műszerek zavarmentes menetét 'felügyelte. Közel negyvenévesen nem vállalhattam az anyaságot, a sors mégis kárpótolt mindenért: „kaptunk" egy kislányt. Julikára nem leheteti nem odafigyelni. Ápolónő-növendékként a betegek kedvence volt, ám társai között nem örvendett közszeretetnek. Azért, mert mindig kérdezősködött, érdeklődött, mindent tudni akart. Zokszó nélkül ágytálazott, mosdatta a betegeket, cserélte az ágyneműi, de ami engem a legjobban meghatott: bejött az osztályra akkor is, amikor nem volt gyakorlatuk. Mit tagadjam, a valamikori önmagamat láttam benne. A kislány elvált szülők gyermeke, de az édesanyja, pénzhiányra hivatkozva, soha nem akarta, hogy gyermeke a hétvégeket odahaza töltse. Ezért időzött oly sokat a kórházban... A háttérben maradva figyeltem ügyességét, szorgalmát, s örültem, amikor az orvosok dicsérték. Egy tragédia kapcsán kerültünk közel egymáshoz. Feküdt az osztályon egy kétgyermekes anyuka, s valamennyien tudtuk, hogy menthetetlen. Julika naponta leült betegágya mellé, megfogta az asszony kezét és beszélgetett vele. Ügyeletes voltam, amikor látszott, hogy közeleg a vég. Értesítettem a hozzátartozókat, s a beteg mellett maradtam. Amióta ápolónő lettem, soha nem hagytam magára a haldoklót. Az osztályon eleinte ezért is bolondnak tartottak, de az évek során elértem: úgy szervezzük a munkát, hogy felváltva vigyázzuk az elmenni készülőt. Igaz, csak jelenlétünkkel segíthetjük, ám hisszük, hogy amíg hall, lát bennünket, nincs halálfélelme. Elkalandoztam egy kissé, igaz? Ott tartottam, hogy ültem az anyuka mellett. Önkívületben volt, ám hirtelen Julikát hívta. Telefonáltattam érte a kollégiumba. A nevelőnő szerint néhány perce indult a kórházba. Amikor megjött, a beteg kinyitotta a szemét, mosoly suhant ál az arcán és meghall. Juli nehezen viselte halálát. Amikor vigasztalni próbáltam, a régmúlt időkre gondoltam. Meg arra, nekem is mennyire fájt, ha egy beteg meghall. Ma már úrrá tudok lenni érzéseimen, megtanultam rezzenéstelen arccal elfogadni mindazt, amit a sors elrendelt. De olt, legbelül nagy-nagy fájdalmat, szomorúságot érzek. Julika belebetegedett élete első halálesetébe. Haza nem mehetett, s mivel nem akartam, hogy bánatával egyedül maradjon, hazavittem. Életemben először három hét szabadságot vettem ki, csakhogy a kis* lány mellett lehessek. Azóta Julika velünk él, egy osztályon dolgozunk. Sikerei, de főleg embersége boldoggá lesz. Persze, ma is előfordul, hogy együtt könnyezünk az elhunyt felett, de lelkiekben egymást erősítjük. Julika hatására, vagy a korom miatt, megváltoztam. Amikor éjszakásként látom a fiatalok arcán a fáradtság jeleit, sajnálom őket. Azzal vigasztalom őket, hogy mire megvénülnek, megszokják az éjszakázást, s nem lesz kedvük aludni. Azt viszont sajnálom, hogy a pénztelenség miatt csak kevesen ügyelnek, s nem ülhet senki a szorongó, a haláltól rettegő beteg mellett. Ezért nézek be az osztályra oly gyakran éjjel is, s nyuglatni próbálom a szenvedőket. Nem tagadom, néha már elbóbiskolok a beteg mellett, de mihelyt megmoccan, ismét éber vagyok. Visszapergelve életem filmkockáit, nyugodt lélekkel kimondom: egyáltalán nem bánom, hogy nem orvos, hanem ápolónő lettem. Érzem, így lett teljes az életem. Kelle ennél több? M. Zsuzsanna vallomását lejegyezte: PÉTERFI SZONYA Biztonságos napot Amerikai bőrgyógyászok egyre többször figyelmeztetnek a küszöbön álló nyár veszélyeire. A bőrrákot okozó mértéktelen napozás helyett a „biztonságos napot" ajánlják. A bőrrák az egyik legelterjedlebb rákfajta, s már csaknem járvány méretű, állítják az amerikai tudósok. A kalap és a fényvédő napozókrémek alkalmazásán kívül az orvosok azl javasolják, hogy főleg a délelőtti órákban kerüljük a napot. A felmérések szerint minden hatodik amerikai élete folyamán szenved valamilyen bőrrákfajtában. Egy millió esetből körülbelül 32 ezer a halálos bőrrák, ami szintén gyógyítható, ha időben felismerik és kezelik. TA SR-hír JÓ TUDNI • Ha az antilopcipő átnedvesedett, előbb teljesen szárítsuk meg, azután erős kefével keféljük le a sarat, majd pedig dörzspapírral vagy sűrű drótkefével dörzsöl jük át. • Sáros, nedves cipőt sohasem szabad a kályha közelében szárítani, mert összeugrik és megkeményedik. Ha nincs sámfánk, tömjük ki újságpapírral, és csak lassan szárítsuk meg. Ha a cipő teljesen megszáradt, ricinusolajjal többször is kenjük ál, az olaj jól beleszívódik. Csak ezulán kenjük be cipőpasztával. SZÉPSÉGÁPOLÁS GYÓGYNÖVÉNYEKKEL Fitfpang (Taraxacum officinale Web.) Jfe Gyomként kezelt évelő növény. Gyógy- és kozmetikai hatása kiváló. Áprilistól szeptemberig virágzik, néhol sárga virágszőnyeget alkotva. Egész Európában megtalálható. Mindennapi kozmetikai célokra elsősorban virágját használják, amely növényi festékanyagot, gyanlái és más hatóanyagot tartalmaz. A főzet a következőképpen készül: 2,5 del forralt vízzel leöntlink 3-4 friss virágot, letakarjuk, 45 percig állni hagyjuk, májd leszűrjük. Az így nyert szer felhasználható arcfrissítőként, javítja az arcbőr vérkeringését és eltávolítja a mitesszereket. BEKE TIBOR mérnök STREDA DOKTOR TANÁCSA! étás készítmények fogyasztása. A piaci kínálat gazdag, s erről (konkrétan az intézetünk által gyártott STftEDA-LIFE-ről ) már az Új Szóban is írtunk. Minden ilyen termék forgalmazásához meg kell szerezni az egészségügyi minisztérium illetékes osztályának engedélyét, tehát emiatt nem kell aggódni. Korlátozás csak a gyerekekre és azokra vonatkozik, akik valamilyen súlyos betegségben, például cukorbajban szenvednek. Használatát ilyen esetben meg kell beszélni a kezelőorvossal. A STREDA-LIFE-ot, hasonlóan a többi ilyen készítményhez, tizenöt napig ajánlatos szedni. Ezután szünetel kell tartani, hogy meggyőződhessünk, sikerül-e tartani a súlyt. Minden kúra után javallott a 10-15 napos szünet. Ami a fogyás gyorsaságát illeti: a legoptimálisabb az, ha hetente kél kilónál nem nagyobb a súlycsökkenés. Ha gyorsabb a fogyás, akkor valószínűleg vízveszteségről, nem pedig zsírveszteségről van szó. Testünk ugyanis nem képes két kilónál több zsírl elégelni egy hét alatt. A vízveszteség pedig csak álmeneti, egy-kél óráig vagy napig tart. Kérdéseiket, észrevételeiket vagy a szerkesztőségbe, vagy a következő címre küldjék; Inštitút MÜDr. L. Stredy obchodne zastúpenie YIBERO M. R. Štefánika 12, 940 01 Nové Zámky Tel.: 0817/28 400 Kérdéseikre a választ a Hölgyoldalon találják meg. Felkeltette érdeklődésemel az. Új Szó új rovata. A Streda-liferól szeretnék valamit kérdezni a doktor úrtól. Már több készítményt kipróbáltam, s valóban le is fogytam 8 kilót. Karácsony óta azonban folyamatosan terebélyesedem, és mielőbb hozzá kellene kezdenem a diétához, hogy nyáron beleférjek a fürdőruhámba. Nem árthat meg ez a sok fogyókúra? Nemcsak az a sikeres fogyás, ha ledobunk néhány kilót. Még ennél is fontosabb, hogy ezt az állapotot meg ludjuk tartani. Nagyon fontos: mindennap — közvetlen az ébredés és a reggeli toalett után — álljunk mérlegre. Lényeges, hogy a mérleg nyelve ne mulasson egy-kél kilónál többet megszokott testsúlyunknál. Ellenkező esetben azonnal meg kell kezdeni a kúrát. A helyes fogyás egyik módja a di-