Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-10 / 107. szám, kedd

1994. MÁJUS 1051. ÚJ SZÓ' sporT KÚTFO í Rácz Olivér: Babonák könyve „Óva intem az olvasót: ebben a regényben nem történik semmi. Leg­alábbis semmi olyan, ami bármelyi­künkkel ne történt vagy ne történhe­tett volna meg. De talán éppen ezért mégsem lesz érdektelen olvasmány: lapjain felismerhetjük azt, akinek a kedvéért íródott - önmagunkat." ­írja a szerző a könyv mottójaként. íme, újra egy Rácz Olivér-re­gény! Hajói sejtjük, első a fordulat óta, mert a Vasszegekkel veretel című, oly sok vihart, támadást kivál­tott regény, noha 89 novembere után jelent meg, íródni mindenképpen a „gyöngéd" előtt íródott, tehát még a „régi". Rácz Olivér produkciójához tartozik, noha feltétlenül elisme­rendő erénye, hogy a még hatvan­nyolcban írott, de megjelenni akkor már nem tudott részleteket „bele­komponálta" e nyilván jóval később, legalábbis egyes részeiben később keletkezett könyvébe. Mindez nem akadályozhatta meg a szerző ke­mény rendreutasítását s a lecke má­ig föl van adva a (cseh)szlovákiai magyar irodalomnak, kritikának, irodalomtörténetnek egyaránt, hogy ti. mit kezdjünk a szerzővel, Rácz Olivérrel? Egyebek között már csak azért is, mert mint köztu­dott, a Szlovák Irodalmi Alap leg­utóbbi pályázatán két műve is díjat nyert. Tehát; jó, netán jelentős (kiváló stb.) író-e Rácz Olivér, annak elle­nére, hogy a normalizáció éveinek egyik főideológusa volt, legalábbis magyar viszonylatban? Avagy, ami méginkább bonyolítja a helyzetet: szocialista (marxista stb.) íróként könyvelendő el Rácz, minthogy a normalizáció egyik ideológusa voll, avagy egyáltalán nem is szocialista (marxista stb.) szerző, hanem polgá­ri csenevész, ahogy a hatvanas évek­ben, még mielőtt pálfordulata megtör­tént volna, el volt terjedve? S egyálta­lán: túl a politikai-ideológiai szekér­táborokon, minőségi-esztétikai szempontból milyen fajsúlyú szerző hát Rácz Olivér? „Nemzedékek és életek sorjáznak el előttünk, gondjaikkal és bajaikkal, küzdelmeikkel és bánataikkal, örö­meikkel és apró boldogságaikkal. Sőt, olykor hol együgyű, hol sors­döntőén komolyra fordult babonáik­kal is. Mert ne felejtsük el: minden babona hit volt valaha ". Milyen fajsúlyú szerző hát Rácz Olivér, életművéből, ha egyáltalán, mi lesz a romlandó, mi lesz a mara­dandó? Akik még emlékszünk kései indulására, az 1958-ban megjelent Kassai dalok című verseskönyvére, kétféle reakcióra emlékezünk: az egyik a fellétlen, főleg tömegsiker, a másik: a fanyalgás. Nyugat-nosztal­gia, Babits, Kosztolányi-reminisz­cenciák. Ma, évtizedek, esztétikák, ideológiák bukása után ideje lenne helyére tenni a költő Rácz Olivért is, s kipuhatolni, hol a helye a kortársai, az ún. harmadik Nyugat-nemzedék (Weöres, Kálnoky, Jékely, Határ Győző) palettáján? Egy újabb kérdés az epikus Rácz kérdése. Ha lehet, alig öt évvel a Kassai dalok után, 1963-ban újabb siker: a Megtudtam., hogy élsz.. Hat­vanhárom voll az új felvidéki ma­gyar próza nagy éve: Duba első elbe­szélései (Csillagtalan égen strucc­madár), Dobos László első regénye (Messze voltak a csillagok) és Rácz Olivér. Dobos és Duba azóta sokszo­rosan túlszárnyalta 63-as sikerét, Rácz Olivérnek máig ez a legjobb regénye. Igaz, annak idején is ez voll a három közül a legkiérleltebb, főleg az első kél harmada. Ha elhagyja a harmadik harmadát, máig érvényes, jelentős mű a Megtudtam, hogy élsz. Ahogyan az jó tíz évvel későbbi „folytatása", az Álom Tivadar had­parancsa című elbeszélésciklus is. S hogy mi a helyzet a többi Rácz­kötettel? Ami a többi kortárs-írások zömével: belepi a feledés pora. Rácz sokat termelt, főleg a normalizáció második évtizedében, s ezek bizony korántsem öregbítették írói hírnevét, éppen ellenkezőleg: ha valaki, éppen maga volt sírásója korábbi jó hírne­vének. Mindezek után pedig következett a nagy fordulat (Rácz esetében talán nem időszerűtlen „újabb nagy fordu­latról" beszélni), s itt állunk, kezünk­ben a Babonák könyvével, s próbál­juk megválaszolni a föltett kérdést: milyen fajsúlyú, milyen rangú írója hát Rácz Olivér a (cseh)szlovákiai, s az egyetemes magyar irodalomnak? A Babonák könyve tulajdonkép­pen négy könyvből áll: A megisme­rés könyvéből, A felismerés köny­véből, egy Közjátékból és Az önis­meret könyvéből. S mindegyik to­vábbi egy, három, kettő, illetve hét fejezetből. Néhány jellegzetes feje­zetcím: Iskolaéveim egyéni és kollektív, de mindenesetre magánhasználatra kisajátított babonái - Torzult keresz­tek és lángszórók babonái - Leegy­szerűsített nemzetiségek - Babonák, amelyek törvényerőre emelkedtek ­Egy babona kórbonctana - Vízvá­lasztó. De lehet aranymetszésnek is nevezni - Fájdalmas közjáték. Tibor belepillant a felnőttek dolgaiba - Az utolsó babona. Vagy talán üzenet. Ez az utolsó babona, üzenet, feje­zet pedig így hangzik: „Tibor apja az 55 éves találkozó után 3 esztendővel meghalt... Sokan búcsúztatták. Barátai és egy csomó ájtatos képet vágó ellensége. Amikor koporsóját a sírgödörbe bocsátot­ták, egy percnyi csönd támadt, ahogy ez már ilyenkor lenni szokott. És ekkor Hernádi Tibor úgy hallotta, mintha a háta mögül egy mély, is­merős hang a fülébe dörmögné: ­Hát volt az ilyennek jó esze? Meg­döbbenve fordult hátra, de nem állt mögötte senki. Csak a göröngyök koppantak a koporsó födelén. S ek­kor a hang újra megszólalt: - Hát akkor most már ki váltja meg ezt a rohadt világot? Tibor ekkor már nem fordult hát­ra, tudta, hogy ezentúl nem áll mö­götte senki. A Hang megbékélten hozzátette: - Talán majd az uno­kák... Vagy a dédunokák ?" S hogy milyen rangú író hát Rácz Olivér? Engedtessék meg a recen­zensnek, hogy a kérdést továbbítsa irodalomtörténetünknek. Mi meg búcsúzzunk a könyvtől két mottójá­val: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyek Országa ". „És boldogtalanok azok, akik felett a Mennyek Országa helyett itt, a Föl­dön uralkodnak ". CSELÉNYILÁSZLÓ „Megtalálta zsák a foltját" A füleki Csemadok 45 éve Az évtizedek nem reális mutatók, a történelmi előzmények miatt mégis használnunk kell valamilyen időbesorolást. Mert ugye az tagadhatatlan, hogy a Csemadok működésének négy és fél évtize­de ma már történelem. Az alábbiakban a sok közül egyetlen alap­szervezet negyvenöt évéről esik szó. A Csemadok 1949. március 5-i lét­rejöttét követően vidéken is sorra ala­kultak a helyi szervezetek. Füleken Teleki Ferenc, Takács János, Soly­mosi István, Czakó Gyula, Berendi Valéria, Kómár Tibor és mások köz­reműködésével az. elsők között hívták életre a kulturális szervezetet. Az ala­pítók közül ma már csak Berendi Va­léria és Kómár Tibor van az élők so­rában. Az utóbbival beszélgetünk az elmúlt negyvenöt év történéseiről. lelőskénl kezdtem, majd titkár let­tem, 1969-ben elnökké választot­tak. Tizenegy évig voltam ebben a tisztségben. Nálunk mindig nagy hagyomá­nyai voltak az. éneklésnek és a szín­játszásnak. Énekkarunk a korábbi Dalkörből alakult és fejlődött fel öt­venöl tagú kórussá. Hamarosan or­szágos hírnévre tett szert, többször nagy sikerrel szerepelt a galántai Kodály Napokon és másutt. A szín­pedig egy-egy darabot többször előadtunk Füleken. Azoknak a mun­kásoknak, akik délutánra jártak a gyárba, délelőtt szerepeltünk. Az ötvenes években volt egy na­gyon jő táncegyüttesünk, a Palóc. Úgy kezdődött, hogy ezekben az években nagyon színvonalas iskolai lánéegyüttesek működtek a környé­ken, ezért szüléiéit az ötlet, hogy magasabb szintre kellene emelni a tánccsoportok munkáját, s ezeket fo­kozatosan népi együttesekké kellene alakítani. A vezetőség tagjai közül Reimann Károly tilkár és Takács Já­nos koreográfus főleg a püspöki és a sávolyi tánccsoportból akarták meg­alakítani az Ipoly menti népi tánc­együttest, dc ez anyagi akadályokba ütközött. Végül a helyi tánccsoport­ból alakult meg az országos viszony­latban is élvonalbelinek számító Pa­lóc, amely a hatvanas években saj­nos feloszlott. (Azután alakították meg Fülekpüspökiben ilyen név alatt a tánccsoportot.) Hetvenegyben kí­sérletet tettünk Barkó néven újjáé­leszteni az együttest. Össze is állt a csoport, sikeres fellépései voltak Zselizen, Gombaszögön, dc sajnos utánpótlás nélkül maradt, és nem tu­dón lépést tartani az elvárásokkal. Kómár Tibor, az egykori Csema­dok-elnök - Valóban túlzás nélkül állíthat­juk, hogy itt Füleken az elsők kö­zött alakítottuk meg a Csemadok alapszervezetét - magyarázza Kó­már Tibor -, a központtól kapott első igazolványomban a 149-es sor­szám szerepelt, tehát az. országban én voltam a Csemadok 149. tag­ja. Nemcsak alapítója, hanem kez­dettől fogva aktív munkása is vol­tam a városi szervezetnek; kultúrfe­... és a jelenlegi: Farkas László (A szerző felvételei) játszókörünknek időnként száznál is több tagja volt. Operetteket, zenés játékokat játszottunk. A legemléke­zetesebbek között említhetném a Dankó Pistát, a Gül Babát, a Csókos asszonyt, a Luxemburg grólját, de műsorra tűztünk olyan darabokat is, mint az Amerika hangja, Fehér kór, Üzenet az élőknek. Szabadság, sze­relem, stb. Mindig teltház előtt játszottunk, A Csemadok városi szervezete márciusban szerette volna megünne­pelni alakulásának negyvenötödik évfordulóját, de ekkor került sor a Zsákszínház premierjére, különböző kulturális rendezvényre, ezért az ün­neplés elmaradt, pontosabban az időpontja módosult. - Ügy gondoltuk - veszi át a szót Farkas László, a Csemadok városi szervezetének jelenlegi elnöke -, hogy május 15-én tartjuk meg az ün­nepséget és ebből az alkalomból egy keresztmetszetet nyújtunk Fülek mai kulturális életéből. Felléptetjük vala­mennyi csoportunkat, tehát szerepel a férfi- és a női kórusunk, a Zsák­színház és a Zsibongó. Ezen kívül bemutatkoznak a helyi óvodások, valamint vendégszerepel a losonci Kármán Színkör két tagja és Dinnyés József Budapestről. Az ünnepség ke­retében belül szeretnénk az alapszer­vezetünk tiszteletbeli tagjává válasz­tani magyarországi segítőinket, Pál József képviselőt, Fehér Miklós kar­nagyot, a férfi kórusunk dirigensét, és Pálmány Béla budapesti törté­nészt. Fehér Miklósnak köszön­hetően a férfi kórusunk ebben az év­ben külföldi turnéra készül, ellátogat Erdélybe és Finnországba. Ez a kó­rusunk nagyon sikeres, talán ezért is jelentkezik egyre több fiatal közénk. Sajnos nem mondható el ugyanez a női kórusunkról, ebben nem látni egyelőre új arcokat, de akármilyen nehéz, helyzetben is vannak, állandó­an próbálnak, éppen ezért reményke­dem abban, hogy az ő sikerük sem várat soká magára. A füleki színját­szásról előttem sok jót elmondtak már, nem akarom ismételni a szava­kat, csak azt mondom el, amire én visszaemlékszem. Gyerekként én is szerettem színházba járni, de a szín­játszás a hetvenes években megszűnt Füleken. Akkor került a városba Má­zik István, aki először kisszínpadot hozott létre, majd ebből alakult meg a mai Zsákszínház. Füleken a Zsákszínház háza táján - nagyon találóan - úgy mondják Mázik Istvánról, hogy megtalálta zsák a foltját. A társulat ma már kü­lönböző korosztályú amatőr szín­játszókat - beleértve alapiskolából éppen kikerült fiatalokat is - tömö­rít. A Zsibongó mellett összejött a helyi gimnáziumban és a magyar óvodában is egy színjátszó csoport. Lesz tehát utánpótlása a Zsákszín­háznak, s akik az utánpótlással fog­lalkoznak: az alapiskolában és a gimnáziumban Szvorák Zsuzsa és Kerekes Éva, az óvodában pedig Kerekes Blanka F. O. MADÁCH BIBLIOTÉKA Helyükre került adalékok „Számos érv szólt amellett, hogy ne kínáljam föl ezt a so­kat próbált kéziratot a szer­kesztőnek, de ismételten visszatértem hozzá, s egyre inkább éreztem, hogy térsé­günk és korunk mélyebb isme­retéhez mégis kínálhat némi adalékot. Arra is gondoltam, hogy amikor említett könyvem útját eltorlaszolták, ' majd évekkel később csak részben nyitották meg előtte, az iro­dalom jogain sérelem esett, alkalmat kell hát adnom a ki­adónak, hogy ezt a csorbát ki­köszörülje, s legalább egy ilyen icipici módon és ponton kerekebbé váljék sokat pró­bált, tépett világunk. Rende­zetten visszavonuló hadak is megnyerhetnek egy-két ki­sebb csetepatét." - írja a szerző, Koncsol László Tör­melék című kötetének beve­zetőjében. Az említett könyv a Nemzedékem útjain (Ma­dách, 1988) című esszékötet volt, amelyet a cenzúra jócs­kán megnyirbált, közfelhábo­rodására az irodalmi közélet­nek. Történt mindez nem sokkal a rendszerváltás előtt, amikor Koncsol László már kivonult az irodalomkritika-írásból, s azóta is helytörténészként vé­gez pótolhatatlan és alapos munkát. Igaz, mást is, mert időközben több műfajban publikált, s kötetei közt talál­hatunk verstani olvasóköny­vet, verskötetet, vagy például egy párját ritkító Weöres-vá­logatást, amely új szemléleté­vel vonta magára a figyelmet. A könyvek olykor különös sorsára mi sem jellemzőbb, hogy a Törmelékek kéziratához a szerző 1989. június l-jén írt előszót (ebből a fenti idézet), majd 1990. augusztus 8. kelte­zéssel találunk még egy utóira­tot, míg maga a könyv 1992-es keltezéssel látott napvilágot a Madách Könyvkiadónál. Végül is csak megjelentek az inkrimi­nált, a pártállami cenzor által „kiherélt" szövegrészek, s a fi­gyelmes olvasó nem győzhet csodálkozni azon, miféle gör­csök és traumák mozgatták a pártállami könyvkiadási, mifé­le fortélyos félelem igazgatta a kommunista hatalmat. Hiszen ezek a szövegek, ha lehet így mondani, nem „veszélyesek" ­„csupán" mély humanizmusuk, valóságfeltáró igényességük, szakmai alaposságuk rémíthet­te az akkori kiadót, amely, ha késve is, kiköszörülte a csor­bát. (k-y)

Next

/
Oldalképek
Tartalom