Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-09 / 106. szám, hétfő

4 MOZA íK ÚJ SZÓ 1994. MÁJUS 4. Mi lenne nélkülük? A háborús sérültek ellátása, a börtönben sínylődök gondozása, se­gítségnyújtás a rokkantaknak, a ka­tasztrófák sújtotta területekről me­nekülteknek, de a véradás szervezé­se, az elsősegély-oktatás, a magá­nyos, idős emberek gondozása - a világ 150 országában ezek jellemzik a Vöröskereszt és a Vörös Félhold munkásságát. Es Szlovákiában sincs ez másképp. A vöröskeresztesek gyakran az állami (a hivatalos) szervek tevé­kenységét pótolják, amikor ellátják a beteg, magányos embereket. Az önkéntes gondozónőknek köszön­hetően több mint ötezren meleg ételt, emberi szót kapnak. Mi lenne nélkülük? Vagy vegyük a véradók toborzá­sát. Eleinte a véradást az állami egészségüggyel közösen szervezték. Ma úgy tűnik, mintha ez kizárólag a Vöröskereszt kötelessége volna. Fá­radhatatlanságuk, meggyőzőképes­ségük eredménye a tavalyi 176 323 véradó, akik közül 154 754-en térí­tésmentesen adták az életmentéshez nélkülözhetetlen vért. A Vöröskeresztnek köszönhetően maradandó élményben volt részük az. egészségileg károsult gyerekek­nek, akik számára nyári táborokat szerveztek. És nem állami támoga­tásból, hanem zömmel szponzor­adományokból. Sok dél-szlovákiai járásban jelenleg is kolduló dervis­ként járják a vállalatokat és vállal­kozókat, hogy az. idén ismét nyaral­tathassák a betegeket. Mindezek mellett humanitárius segélyakciókat szerveznek, bonyolí­tanak le nemcsak a központi szer­ven keresztül, hanem külön-külön is. A Komáromi, a Dunaszerdahe­lyi, az. Érsekújvári, a Királyhelmeci, a Lévai vagy a Rozsnyói járásokból tonnaszámra küldtek élelmiszert, ruhaneműt, gyógyszert és kötszert Romániába éppúgy, mint Szomáliá­ba, Ukrajnába és Oroszországba, meg a volt Jugoszlávia háború súj­totta országaiba. Vagy akár a bősi menekülttáborba, miközben nem verték nagydobra, hogy szabad ide­jük, családjuk rovására lehetett és lehet teljesíteni a felvállaltakat. Megsz.oktuk, hogy bárminemű segítségnyújtás vagy a szenvedések enyhítése mögött a hivatásos és az önkéntes vöröskeresztesek állnak. Sokan vannak, közel negyedmillió­nyian. És köszönetet érdemelnek, nemcsak a Vöröskereszt világnap­ján. Mert mi lenne nélkülük? (péter fi) NÉHÁNY SORBAN Í Ukrajnában pénteken befe­jeződött az aláírások gyűjtése az elnökjelöltek támogatására. Ah­hoz, hogy valaki jogot kapjon a je­lölésre, 27 választási körzetben 100 ezer ajánlást kellett összegyűjtenie, s ezen bellii 18 körzetben nem kevesebbet, mint 15()()-at. A nem hivatalos előzetes eredmények szerint sikerült magát jelöltetnie Leonyid Kravcsuk je­lenlegi államfőnek, Leonyid Kucs­ma volt miniszterelnöknek, Ivan Pljuscsnak, a parlament egykori alelnökének, Pjotr Talancsukov volt művelődési miniszternek és Alekszandr Morozovnak, a Szocia­lista Párt vezérének. Az, elnökvá­lasztást június 26-án tartják, a vá­lasztási bizottságnak egy héten be­lül kell regisztrálnia a jelölteket. Zaire fővárosa közelében szom­batra virradó éjszaka lezuhant egy kétmotoros repülőgép, amely az or­szág északkeleti részén fekvő Gba­dolite városból tartott Kinshasába. A szerencsétlenség során életét vesz­tette Zaire külügyminisztere és Tu­nézia elnökének személyes megbí­zottja, akit Mobutu Sese Seko ál­lamfő Gbadolite-ben fogadott. A ka­tasztrófa okairól, sem árról nem kap­tunk hírt, hány személy tartózkodott a gépen, és mi lett a sorsuk. Unió az egységért - vagy ellene? A semmitmondó és egyre de­valválódó nyilatkozatok sora után az újságírót megörvendezteti egy­egy új információ, ötlet vagy akár egy jó ötlet. Valóban újnak hatott az Együttélés Politikai Mozgalom múlt heti felhívása, amelyben a hazai magyar politikai erőket pártunión belüli együttes politizá­lásra szólítja fel. Ervelésében ta­lán elfogadható lenne a felhívás, hiszen - ha erről különösebb fel­mérések nem is születtek - tud­juk, hogy a szlovákiai magyarság bizonyos kérdésekben egységes politizálást vár cl képviselőitől. Az unió azonban éppen ott lehet a közös fellépés kerékkötője, ahol leginkább nem szeretnénk: szüle­tése avagy meg nem születése pil­lanatában. Az unió ugyanis egy jogalanyi ságot feltételez, ami magyarul egy pártol (pontosan ezt s nem mást) jelent. Megalakulásával létrejönne egy politikailag nem megfogal­mazható gyűjtőpárt, amelyben az eddigi pártok csak a frakció szint­jén működnének. A sok látszóla­gos előny (együttes fellépés a par­lamentben, félreértések és érdeküt­közések párton belüli tisztázása, sőt a frakciók egymás közti harcá­nak nem publikus mivolta) mellett a szlovákiai magyarság elveszítené azt, amiben a többi kisebbségi sorshan élő magyar közösséggel szemben előnyben volt. Elveszíte­né egy népcsoport teljesen termé­szetes politikai pluralitását, és be­veztné a szlovákiai magyar egy­pártrendszert. Bárki bárhogyan próbálja megideologizálni, az egy­pártrendszer sehol és semmilyen körülmények közt nem bizonyítot­ta életképességét. Más kérdés is foglalkoztat. Az MKDM mint kereszténydemokra­ta erő, az EDU és az EUCD tagja, nagyon jó nemzetközi kapcsola­tokkal rendelkezik. Partnere példá­ul a kormányzó német CDU és több más, ugyancsak komoly erőt képviselő nyugati keresztényde­mokrata és konzervatív párt, Ma­gyarországon pedig a KDNP, szlo­vák természetes partnere (noha a kapcsolatok nem mindig a legjob­bak) az a Kereszténydemokrata Mozgalom, amely talán az egyet­len számottevő jobboldali erő ha­zánkban. Vajon a gyűjtőpárt e kap­csolatai megmaradnának vagy fej­leszhetőek lennének-e? A Magyar Polgári Párt hasonló pozíciót töll be a Liberális Internacionáléban, és magyar kapcsolatai sem elha­nyagolhatóak, csak éppen szlovák partnere nincs - egyelőre. Ezek a kapcsolatok is megmaradnának? S hogy szükség van rájuk, azt ne kelljen négy-öt év tapasztalatai után bizonygatni! Az Együttélés egy kicsit más helyzetben van. Megalakulása óta ugyanis nem egyetlen, de mégis gyűjtőpárt. A Liberális Internacio­nálén kívül az egyetlen komoly eu­rópai fórum, ahol partneri kapcso­latokkal rendelkezik, a FUEV, vagyis az Európai Népcsoportok Szövetségi Uniója, amelyben álta­lában autonóm tartományok je­lentős, de országos viszonylatban befolyással nem rendelkező cso­portosulások szerveződnek. És elértünk a probléma gyökeré­ig. Nemzetiségi alapon szerveződő gyűjtőpártokra igenis szükség le­het.- Mindenütt, ahol autonóm tar­tományokban, regionális szinten sok-sok szavazattal tudnak kor­mányzó erővé válni, megvalósítva politikai, gazdasági, szociális, ok­tatási és egyéb programjukat, más kisebbségi (vagy akár többségi) pártok partnereként vagy ellenfele­ként. A finnországi svédek és a dél-tiroli németek ennek ékes bi­zonyítékai. Meg kell azonban kér­dezni: van-e esélyünk arra, hogy Szlovákiában az elkövetkezendő néhány évben autonóm tartományi parlamentet válasszunk, és a vá­lasztások eredménye alapján al­kossuk meg a tartomány végrehaj­tó szerveit? Erre a jelen helyzetben s a közeljövőben semmilyen esélyt nem látok. Jogunk van rá, jár ne­künk! - kiálthatjuk kam­pánygyűléseken, csak ettől még sem autonómia, sem tartomány nem lesz. Ha pedig tisztességes szlovákiai demokratikus erőkkel együtt akarunk politizálni, a gyűjtőpárt lehet ennek igazi kerék­kötője. Arról nem is szólva, haj­landók-e a jelenlegi pártok hipp­hopp frakciókká válni. A koalíció más, s ennek kereté­ben ugyanúgy lehetséges az egysé­ges fellépés. Persze, ha van rá igény - némely politikusoknál. LOVÁSZ ATTILA ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT VITA A SZOCIÁLIS ALAP KÓRÜL. Amikor márciusban már biztosra lehetett venni, hogy megbukik a kormány, Mečiarék hirtelen véget vetetlek az Általános Egyezmény körüli hosszas huzavonának, a Szakszervezetek minden követelésére, ezen belül a szociális alap létrehozására is rábólintottak, és aláírták az ÁE-t. Tisztában vol­tak vele, hogy a végrehajtás már a következő kormány leladala lesz. Szándékosan egy kisebb időzített bombát helyeztek el a háromoldalú egyezmény tárgyalóasztala alatt. A kormány a múlt hét végén ismét tárgyalóasztalhoz ült a szakszervezeti vezetőkkel, és bejelentette: kész beleegyezni a szociális alap kialakításába, összegét a bérköltségek egy százalékában állapítanák meg, bevezetésére pedig 1995. január elsején kerítené­nek sort, mégpedig oly módon, hogy tételesen meghatároznák, mire szabadna költeni a nem jelentéktelen összeget (30 százalék étkeztetésre, 20 százalék útiköltségre, 50 százalék az alkalmazottak plusz-biztosítására). A szakszervezeti vezetők készek lettek volna a megegyezésre, de csak oly módon, hogy az alap már szeptember elsejétől működjön, de úgy, hogy más irányú lenne a felhasználása (üdültetés, gyorssegélyek stb.). Végül nem jött létre megegyezés. A kormány azzal érvel, hogy a szakszerveze­tek követeléseinek teljesítése drágítaná a termelést, és inflációt gerjesztene. A munka­vállalók képviselői viszont azzal argumentálnak, hogy a rendszerváltás után a dolgo­zókat „leszoktatták" a korábbi vívmányokról, és úgy tűnik, a változások terheinek zö­mét a bérből és fizetésből élők viselik. Mind a kormánynak, mind a szakszervezetnek igaza van, és csak remélheti az ország, hogy végül megtalálják a megoldást. Kétségte­len, hogy a munkavállalók jelentős része filléres gondokkal küzd, és a szociális alap felszámolása óta gondolni sem mer saját és gyermekei üdültetésére. DEMAGÓGIA. Várni lehetett, hogy a leváltott kormány pártjai ellentámadásba lendülnek. Meg is tették. Minden különösebb indoklás nélkül bizalmatlansági indít­ványt nyújtottak be Roman Kováč miniszterelnök-helyettes ellen. Tisztában voltak ve­le, hogy ha a kormánypárti képviselők a helyükön lesznek, nem megy át az indítvány, így is történt. De Mečiarék nem is nagyon tagadják, a kezdeményezés célja csak a bi­zonytalanságkeltés volt, és kilátásba helyezték, hogy a szeptemberig terjedő időszak­ban a kormány más tagjai ellen is nyújtanak be hasonló indítványt. Tehát mindent megtesznek azért, hogy a parlamentnek ne maradjon ideje a fontos törvények elfoga­dására. Kérdés, hogyan reagál erre a választópolgár, aki végre már nyugalmat szeretne látni maga körül, és anyagi körülményeinek javítását állítja. Kérdés, meddig lehet még demagógiával butítani a lakosságot. » BESÚGÓ VOLT A MINISZTER? A múlt hét folyamán széltében-hosszában elter­jedt a hír, hogy az új kormány egyik tagja rajta van a pártállami titkosrendőrséggel együttműködők listáján. Nem nehéz kitalálni, hogy a politikai paletta melyik tartomá­nyából szivárogtatták ki a hírt. Végül az is kiderült, hogy Peter Magvaširól, Szlovákia gazdasági miniszterétől van szó. Tagadja, hogy bárkit is besúgott volna, azt viszont el­mondta, amikor annak idején az egyik nagy gépgyár igazgatója volt, „gyakran kapcso­latba kerüli a titkosrendőrség munkatársaival", mivel a vezetésével működő vállalat hadiipari berendezéseket is gyártott. Az lenne a csoda, hogy ha nem találtak volna a március óta ellenzékbe került politikai erők kompromittáló dokumentumokat az új kormány legalább egy tagjának diszkreditálására. Nem hiába az az ember volt Szlová­kia 1989 utáni első belügyminisztere, aki volt. Moravčík miniszterelnök a lehető leg­bölcsebben válaszolt, amikor megkérdezték tőle, hogy mi lesz Magvaši további sorsa. Ezt mondotta: „A törvény értelmében járunk el." Valóban, érvényesíteni kell a lusztrá­ciós törvényt. Ismét tapasztalhatjuk, hogy milyen veszélyeket rejt magában az átvilá­gítások elnagyolása, csak pártpolitikai célokra való kihasználása. A titkosrendőrség feljegyzései! nyomban a fordulat után nyilvánosságra kellett volna hozni. Ha ez meg­történik, ma nem grasszálnának tisztes állampolgárként az egykori besúgók. TÓTH MIHÁLY GUMIABRONCSOK - AVIA 6,50-20 NB 60 -TATRA, UAZ í %00-20: NB @0 18,4/15 34/8U 13 (I wtsok j - csak 7f 90 korona 7,50-20/6 T:P 8 (üísok) ÍHCZ«ADQnftí£K-AaONÉÄ) 0 CÍM: LUKY POD MAKYTOU Tel.:0825/917 85-7 Pozsony: 07/934 042, Eperjes: 091/472 60, Východná: 0844/295 355, Poprád: 092/315 25, Stupava: 07/933 067, Nyitra: 087/256 44, Zólyom: 0855/273 95, Partizánske: 08154/20 88 VK-634 BARUM, MATADOR MICHELIN GUMIABRONCSOKAT IS ÁRUSÍTUNK Privatizációs visszaélések - visszhang nélkül? Most már az ügyészségen a sor A parlament privatizációs bizottsága felülvizsgálta Vladimír Mečiar kormányának február 15-e után hozott privatizációs hatá­rozatait, s több törvénysértésre mutatott rá. Ennek ellenére úgy tűnik, a számvevőszék és az ügyészség háza táján még nem történt semmi. Fiókban marad a bizottsági jelentés vagy szorgalmazzák-e a képviselők az ügyészségi és számvevőszéki eljárást? - kérdeztük Zselenák Józseftől, a privatizációs bizottság tagjától. - A Mečiar-kormány 44 privatizá­ciós döntéséből tizenhármat - tör­vénysértés miatt - az új kormány már érvénytelen ített. További két vállalat, a stropkovi Tesla és a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű esetében megállapítottuk, hogy megsértették a jogszabály által előírt privatizációs eljárást. Ezeket jogilag nagyon ne­héz megtámadni, ugyanis a privati­zációs tervezetek jóváhagyása után szinte azonnal aláírták az adásvételi szerződéseket, amelyeket úgy fogal­maztak meg, hogy az első törlesztés után a szerződés érvénybe lépett. Az új tulajdonos már hozzájutott a va­gyonhoz, s az esetek többségében nem ő követett el törvénysértést, ha­nem a volt kormány, a volt privatizá­ciós miniszter vagy a Nemzeti Va­gyonalap korábbi vezetése. Ma már csak bírósági döntéssel lehetne a Tesla és a vasmű privatizálását meg­változtatni. • Önök mégis azt javasolták tízol­dalas jelentésükben a mostani kabi­nétnek, hogy hatálytalanítsa a Mečiar-kormánynak a vasműre és a Teslára vonatkozó privatizációs döntését. Van en/iek értelme a jelen körülmények között ? - Mi azl kérjük a kormánytól, hogy vizsgálja felül a korábbi dönté­seket. A kabinetnek kell végiggon­dolnia, hajlandó-e vállalni a rizikót, hogy az új tulajdonos, aki nem köve­tett el törvénysértést, bírósághoz for­dul. A parlament nem kényszerítheti a kormányt olyan lépésre, amely esetleg később még nagyobb kárt okozhatna. Mindezekről tehát a kor­mánynak kell döntenie. • Úgy kell ezt érteni, hogy a kas­sai és a stropkovi vállalat esetében mindössze tudomásul veszik a több százezres vagyon néhány magánsze­mélynek történő átadását, s a tör­vénysértők megússzák a felelősség­re vonást? - Nem tartanám helyesnek, sze­rencsésnek, hogy a parlament utasít­sa az ügyészséget vagy a szám­vevőszéket az ügy kivizsgálására. Ez mindkcl szervnek törvényből eredő kötelessége. • Van-e információja arra vonat­kozólag, hogy lépett-e már az ügyészség vagy a számvevőszék, s ha igen, hány esetben ? - A privatizációs bizottság jelen­tése, véleményem szerint, objektív dokumentum, melynek alapján meg­tehetők a szükséges lépések. Az ügyész különösebb felhívás nélkül akkor tud lépni, ha az állami vagyont károsították volna meg. Ám a vasmű részvényeit már eladták, már nincse­nek állami kézben. A számvevőszék és az ügyészség még nem lépett, csak akkor tudna, ha lenne károsult személy. • És a Nemzeti Vagyonalap nem minősül annak ? Hiszen az ő tulajdo­nában voltak a vasmű áron alul érté­kesített részvényei... - A vagyonalap károsult, viszont az alapban végbemenő személyi és egyéb változások elhúzódtak. Ennek tudható be, hogy a Nemzeti Vagyon­alap vezetése a mai napig nem tette meg a szükséges lépéseket. Az alá­írási jog például a mai napig nem ru­házódott át az újonnan megválasz­tott vezetésre. A privatizációs bizott­ság megtette a magáét, most már az ügyészségen a sor. • Képviselő úr, önkéntelenül is eszembe jut az előző parlament biz­tonsági és védelmi bizottságának vaskos jelentése, amelyben a képvi­selők (az első) Mečiar-kormány, pontosabban a kabinet elnökének furcsa eljárásaira mutattak rá. Ak­kor is paragrafusokra hivatkoztak a képviselők, a jelentést mégis elfektet­ték. Felvetődik a kérdés: a mostani jelentésnek is ez lesz a sorsa? - Nem tartanám szerencsésnek parlamenti határozattal figyelmez­tetni vagy kötelezni az ügyészséget kötelességére. A mai állapot, véle­ményem szerint, eltér az akkoritól: A privatizáció kérdése már a nyilvá­nosság elé került, ma már a közvéle­mény is figyeli a fejleményeket. Aki ennek ellenére megkockáztatná az ügy elfektetését és a problémák elkc­nését, számolnia kell a politikai fe­lelősségre vonással. Ez vonatkozik a parlamenti pártokra is. GÁGYOR ALÍZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom