Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-06 / 104. szám, péntek

OLVASÓINK OLDALA ÚJ SZÓ' 1994. MÁJUS 6. Tisztelt szerkesztőség! ...A 89-es rendszerváltás után már 1990 augusztusában lapukban Születőben az új elit címmel többek között azt írták: nem lebecsülendő összegről van szó ha tudatosítjuk, hogy a takarékkönyveken az összes megtakarítás háromnegyed része a társadalom öt százalékának tulajdonában van, mintegy 470 milliárd korona. A közelmúltban arról olvashattunk, hogy egy bebörtönzött személy három embertől 140 millió koronát csalt ki. Felmerül a kérdés: Hol volt ekkora összegek összeharácsolása ideje alatt a törvény szigora? Mi vethet véget a szabadosságnak? KOVÁCS JÁNOS Serke ...Nem vagyok a reklámozás ellen, de az legyen mérsékletes és ne félrevezető, megtévesztő. A vállalkozók fizetnek, a tévének magas a bevétele, de a televízió nézői szenvednek, mérgelődnek, mert a reklámok rabolják idejüket. A finn televízióban megszabott helye és ideje van a reklámnak. Csupán a sportközvetítés előtt és alatt sugározzák. Jóhiszeműen irigylem a finnországi nézőket, hogy náluk nem rontják félóránként vagy óránként a TV-programokat reklámmal. Mert az egyszerű halandónak nincs szüksége a reklámra, nem él és tanul belőle, nem szórakozik rajta, számára fölösleges. IVÁN SÁNDOR Kassa ...Ilyen még nem volt Madaron. A Vöröskereszt szervezete helyben megszervezte a véradást. Szabó Eszter, a szervezet elnöke és többi vezetője több hétig készítette elő és az eredmény nem is maradt el: Baštrnák Erika főorvosnő 31 véradónak mondhatott köszönetet a legdrágább ajándékért, a vérért. GÁL ETELKA Madar Becsaptak Divatba jiitt nálunk az ún. kaparós sorsjegyek árusítása, amelyekkel azonnal is lehet nyerni. A minap a postán járva egy nagy plakátra lettem figyelmes, amely azt hirdette, hogy megkezdték az Ökológia a motorizmusban nevű sorsjegyek árusítását. Mivel jómagam is híve vagyok az. ökológiának, és persze az sem ártana, ha egy kis pénz állna a házhoz, nyomban vettem néhányat. Hazaérve elkezdtem kapirgálni a sorsjegyeket és egyúttal áttanulmányoztam a hátsó oldalon lévő utasítást. Alig akartam hinni a szememnek. Igaz, hogy szép summát ígérnek a nyertesnek, a hátsó oldalon lévő szöveg azonban^egyértelműen a nyertes tudtára adja, hogy a nyereményeket csupán 1993. 12. 3l-ig lehet kiváltani, tehát valójában én'énytelen sorsjegyeket árusítanak. A plakát szerint viszont, a sorsjegyek az idén érvényesek. Megdöbbentő és elszomorító, hogy a sorsjegyet kinyomtató és kiadó Szlovák Automotoklub vezetői közül senki sem vette a fáradtságot magának, hogy ellenőrizze a szöveg helyességét, hatmillió darabot nyomtattak belőle, ami bizonyára nem kis időbe tellett, így lett volna rá lehetőségük. Ezekután meg vagyok győződve arról, hogyha az Automotoklub vezetői ennyire hanyagul viszonyulnak az ökológiai sorsjegyekhez, akkor aligha várható tőlük, hogy magához az ökológiához felelősebb hozzállásuk legyen. NAGY ANDRÁS Kamocsa Egységes, következetes fellépést Parlamenti képviseletünk szükségességéről Olaszországot bízvást fejlett polgári demokráciával rendelkező államnak tekinthetjük. Ennek ellenére az észak-olaszországi dél-tiroli osztrák lakosság különleges - autonóm - jogállását nem a meglévő nemzetközi szerződésnek, a többségi nemzet politikai pártjai nagylelkűségének, hanem saját politikai képviselete hosszú több évtizedes - önfeláldozó harcának köszönheti. Ezért tartom egy számbeli kisebbségben lévő nemzeti közösség számára különösen veszélyesnek azt a különben logikailag kellően megalapozott nézetet, hogy helytelen a nemzeti alapon való politikai szerveződés, politizálás. A léteit minden többségi nemzethez tartozó politikai erőnek magáévá kell tennie. Merőben eltérő azonban a számbeli kisebbségiek helyzete: sajátos érdekeit egyedül saját parlamenti képviseletük egységes és következetes fellépése tudja képviselni. Ennek az érdekképviseletnek kell tükröződnie a képviselők minden politikai állásfoglalásában: minden kérdést az adott lakosságcsoport szempontjainak szem előtt tartásával szabad csak megválaszolni. Természetesen a parlamenti politikai döntések mindig valamilyen kompromisszum eredményei. Ebben a birkózásban kiválóan lehet alkalmazni az aktivista politikusokat. Ők olyan, a mi esetünkben nemzeti kisebbséghez tartozó politikusok, képviselők, akik más pártok listáján kerülnek a törvényhozásba. Feladatuk teljesen egyértelmű: amennyiben a nemzeti kisebbség képviselője vagy képviselői egy, a többség szemében valamilyen szempontból nem elfogadható vagy kényelmetlen javaslattal áll(nak) elő, azt azonnal meg kell támadniuk, hogy kimondhassák, az ilyen és ilyen okokból kifolyólag nem elfogadható. Ez az ügyködés nagyon hatékony. Saját parlamenti emlékeimben felmerül a Szövetségi Gyűlésben végül is elfogadott, Emberi Jogok és Szabadságok Alkotmánylevelének vitája. Itt ugyanis javaslatunkat érdemben két kormánypárti képviselőnő támadta meg. Az egyik magyar, a másik lengyel volt. A dolog egyértelműségét csak hangsúlyozza, hogy a lengyel képviselőnő egyetlen további parlamenti közszereplésére sem emlékszem... Ezt a veszélyt - szerencsénkre? - nem lehet kiküszöbölni. Van azonban más veszély. Ha a parlamentbe egy listán bekerült kisebbségi képviselők egymástól független, össze nem egyeztetett, sőt - egymás javaslatait kétségbe vonó fellépésekkel semlegesítik a nemzeti közösség parlamenti képviseletének hatékonyságát. Számomra elfogadhatatlan egy olyan párt jelenléte a parlamentben, mely ugyan a választási hadjárat alatt hangsúlyozottan kisebbségi, de azért más alkalommal, más körülmények között nyugodtan és nyíltan kijelenti, hogy a nemzeti hovatartozásra vonatkozó jelzőt nevéből minden további nélkül el szándékozik hagyni... Vajon miért nem teszi ezt meg most - a választások előtt? Gondolom mást is elgondolkoztat ez a megnyilatkozás. Vajon mi várható egy ilyen csoportosulástól a parlamentben? Emberhez méltatlannak tartom, hogy egy politikus elvhűsége és következetessége növekvő hatalmával fordított arányban nő. De hát valamennyien különbözünk egymástól, senki sem tehet társa esetleges gyengeségéről. A helyzet azonban teljesen más, ha ugyanez a jelenség egy egész tömörülést jellemez. Legalábbis elgondolkoztató. Tudnunk kell, hogy nincs rosszabb, mint egy össze nem hangolt, kaotikus, kölcsönösen féltékenykedő, egymásra acsarkodó parlamenti képviselet. Az ilyen képviselet nemcsak rossz, hanem egyenesen kártékony. Ilyen koalícióra nincs szüksége a magyar nemzeti közösségnek Szlovákiában BATTA ISTVÁN Rimaszombat A kerecsensólyomról mindenkinek (A kerecsenmosdatás folytatódik, Új Szó, 1994.4.25.) Az írás három kitételével kapcsolatban szeretném elmondani véleményemet. Azt olvasom, hogy a kerecsensólyom nagytestű ragadozó madár. Igaz, a sólymok között a legnagyobb, de tőle vannak nagyobb testű ragadozók, mint az ölyvek, keselyűk, néhány kánya, a galambász héja és nem beszélve a sasokról. Tehát a nagyon becses és ritka kerecsensólyom, vagy ráró inkább a közepes testű ragadozók közé tartozik. Nagyon irritál a visszavadítás kifejezés is, mert a vadon élő állatokat visszatelepíteni, kihelyezni szokták, de soha nem visszavadítani, és ez vonatkozik a sólymokra is. A harmadik és egyben az utoló megjegyzésem az alábbi szöveggel kapcsolatos:,,...a rozgonyi fiókákat más célra is felhasználják: a repülőterek biológiai védelmére". Ha a rozgonyaik ezl állítják, akkor azt üzenem nekik, hogy az egész csak blöff. Ugyanis a madárriogatás az arra kiképzett sólymokkal teljesen logikátlan. Elsősorban azért, mert eme kevés repülőterünkből, ami az ország kettéosztása után megmaradt, egyet sem leptek el a madarak. A másik dolog: aki hallott, olvasott róla, vagy egy kicsit ismeri a sólymok kiképzését, azt tudja, hogy azok nem házőrző kutyák, hanem mindig a vadász, a gazda parancsait teljesítik. Tehát egy sólymász, egy sólyom! Felmérte már valaki, hogy a sok-sok madárral veszélyeztetett röptereken hány sólyomra és sólymászra lenne szükség? A válasz egyértelműen nem, mert nincsenek is olyan röptereink. MOTĽSIKY ÁRPÁD Verebély Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Á nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet, Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. Süketek párbeszéde? (Várjuk az MKDM és az Együttélés állásfoglalását, Új Szó, 1994.4.29.) Az előrehozott parlamenti választások időpontjának kijelölése óta egyre gyakrabban törnek lándzsát a szlovákiai magyar választók a hármaskoalíció mellett. Az MKDM képvielői az ősz óta tartó MKDM-napok keretében már közel 250 falugyűlésen vettek részt, és ezek többségén szintén hangsúlyt kapott a magyar pártok egységes választási szereplésének szükségessége. Az MKDM Országos Választmánya április 16-án megbízta tárgyalóbizottságát „a szlovákiai magyar nemzeti közösség érdekeinek leginkább megfelelő hármaskoalíció kialakításával". Ez megjelent az Új Szóban. Ezért nem értjük Domsitz Jenő írását, hiszen ha figyelemmel kísérné az eseményeket, az MKDM állásfoglalása ebben a kérdésben is egyértelművé válna számára. Még inkább érthetetlen, hogy Domsitz Jenő, aki 1994. április 19-én Somorján a Fórum Alapítvány gyűlését vezette és hallhatta A. Nagy László, Bauer Edit és Bugár Béla érvelését a hármaskolalícióval kapcsolatban, még ezek után sem értette meg az egyes pártok álláspontját. Igaz, „nem olvasott komoly érvelést arról, hogy miért akarjuk megtorpedózni a hármaskoalíció kialakítását", hiszen ilyen szándéka az MKDM-nek nincs. Somorján elnökünk elmondta, hogy tekintettel az előző két választási időszak pozitív tapasztalataira, először az Együttéléssel tárgyalunk és készítünk szerződést, majd utána az MPP-vel ül le az MKDM-EPM tárgyalóbizottsága egy asztalhoz. Hangsúlyozta azt is, hogy a két évvel ezelőtti cikkezési taktika nem vált be, és a féligazságok, netán valótlanságok állítót lehetnek a magyar hármaskoalíció megtorpedozói. Javasoljuk, hogy aki komolyan gondolja a hármaskoalíció kialakítását, az saját környezetét győzze meg ennek szükségességéről. Domsitz Jenőnek könnyebb dolga lesz, mert sem Bugár Bélát, sem az MKDM-et nem kell meggyőznie. Nem követelni, hanem pártérdekeket félretéve, a magyarság érdekeit szem előtt tartva kell a koalíciót megalapozni. Az MKDM sajtószolgálata A politikai pártok már készülnek! És a választók? A politikai pártok már megkezdték a felkészülést a választásokra. Számítgatnak, tárgyalgatnak, hogy hogyan tudnák könnyebben elérni céljukat. Természetesen majd megszólítanak bennünket, választókat is. Meggyőződésem, hogy ez a megszólítás egészen más hangú, tartalmú lesz, mint ahogyan azt addigi tevékenységükből megismertük. Nekünk, választóknak fel kell erre készülnünk, hogy ne köztünk válogassanak, hanem mi válogathassunk, hogy felismerjük az igazi értékeket és el tudjuk azokat különíteni a hazug szótól, amelyből úgyszintén éppen elég lesz. Érdekeinket és a politikai pártok által felkínált programokat számba véve, összevetve kell eldöntenünk, melyik az a párt, amely érvényre tudja juttatni érdekeinket. Nem lehetünk csak befogadó közeg, partnerkapcsolatot kell a pártokkal kialakítani. A választóknak kell megfogalmazniuk érdekeiket, a pártok pedig nyilatkozzanak, hogy fel tudják-e ezeket vállalni. Ez minden választói rétegre, így a nyugdíjasokra, valamint a szociális támogatásra utaltakra is vonatkozik. Elegendő áttekinteni a parlament törvényalkotási munkáját, a külső szemlélő is látja, hogy nem az utóbb említett rétegek voltak a törvényhozás kedvezményezettjei. Elegendő megemlíteni a minimálbérről és a létminimumról szóló törvényeket, a privatizációs törvényt. A gondolkodó, elfogulatlan ember számára világos, hogy a politikai pártok által a parlamentbe küldött képviselők nem azt csinálták, amit a választóik joggal elvártak tőlük. Tisztelet a kivételnek, de nagy többségük saját karrierjét, családja meggazdagodását menedzselte elsősorban, és nem az átalakuláshoz szükséges feltételek megteremtését tartotta fő feladatának. A jelenlegi rossz és egyre romló gazdasági és szociális helyzetnek egyik oka a parlament munkájában kereshető. Ezt figyelembe véve az említett választói rétegnek - a bérből és fizetésből élők nagy többségének, a nyugdíjasoknak, a szociálisan ráutaltaknak -„honorálnia" kell az elmúlt időszakot, méghozzá úgy, hogy megvonják a bizalmukat azoktól, akik hozzájárultak ennek a helyzetnek a kialakulásához. A parlamenti demokráciákban ezt az egész világon így csinálják. Ezek a rétegek, hacsak egy kicsit is összehangolják érdekeiket, vannak olyan erősek, hogy ezt megcsinálhassák. Ezért fontos, hogy az elkövetkező választás az értelem választása legyen. A parlamentbe csak olyan képviselőket szabad küldeni, akik képesek lesznek közös dolgainkat legalább olyan hévvel szolgálni, mint sajátjukat. BENKOVICS JÓZSEF Galánta Bízom az isteni igazságszolgáltatásban (Esterházy pere folytatódik, Új Szó, 1994.4.26.) Nem akarok bíró fölött bíráskodni, de nem szokás, hogy egy bíró a rábízott büntetőperről a sajtónak nyilatkozzon. Még kevésbé szokás, hogy egyes szakértői véleményekre hivatkozzon ( a szokás szerint mindig Deákéra), amelyek szerint Esterházy leveleit álnéven, vagy rejtjelezve küldte el, amikor Samko bíró kezében van (a szintén történész) Schwarzenberg herceg véleménye is, miszerint ez az eljárás a háború alatt a megszokott gyakorlatot jelentette. Az ő birtokában van Szalatnai Rezső szlovákra fordított A csehszlovákiai magyarok 1938-45 között című írása is. „ Az. a szlovák-magyar együttműködés, amelyről pláne még a németekkel, Henleinékkel kapcsolatban is beszéltek annak idején, valóban nem létezett, legfeljebb a berlini és a budapesti hivatalos jelentések számára »renáeztek meg« valamit belőle". Így nyilatkozott Esterházy kor- és munkatársa. Szomorú, hogy amikor Benešnek (akit Esterházy Lujza írásban vádolt a per jogellenességével - mert Esterházy távollétében lett halálra ítélve és nem volt módja védekezni) csak pár hétre volt szüksége, hogy elrendelje Esterházy perújrafelvételét és hazahozatalát, mert belátta a jogellenességet, a szlovák bíróságnak már több mint másfél éve nem sikerült még ezt a lépést sem megtennie?! Isten malmai lassan őrölnek, s bízom az isteni igazságszolgáltatásban. ESTERHÁZY ALICE Bécs Még egyszer Komáromról Pásztor István polgármester személye ellen soha feljelentést nem tettem. Sem anonim, sent más módon. Való igaz, hogy azok közé tartozom, akik ismeretlen tettes ellen írtak beadványt, és írtam néhány cikket a Tüske c. magazinba (ennek mellékletébe is), amelyek a Komáromban folyó törvénysértésekkel foglalkoztak. Ezeket a cikkeket eredeti okmányokkal, jegyzőkönyvekkel, szerződésmásolatokkal, stb. tettem hitelesekké. Nem rajtam múlott, hogy az ügyeket felderítő, vizsgáló szervek a mai napig nem fejezték be munkájukat, illetve nem tájékoztattak eredményéről. Történt azonban más, ami kísértetiesen hasonlít a proskripciók hátborzongató gyakorlatára: legelső cikkem után Pásztor István és Csintalan Miklós feljelentettek, alig-alig tudott tisztára mosni az érsekújvári vizsgálóügyész. A hangyaboly piszkálása után sérelmek érték a város főellenőrét, alpolgármesterét, á városi hivatal osztályvezetőit, képvi-. selőit. Az Új Szóban felháborító módon jeleskedik az aktivizált „gömöri klán" egyik tagja, Bajnok István. Beváltja Pásztor ama ígéretét, hogy hamarosan elkészülnek az aláírók „morális profiljai". Fekete Ferencet veszi célul. Ha vannak képzelt betegek, vannak képzelt orvosok is. Bajnok doktor úr, aki törvényszéki szakértő szerepében tetszeleg, talán a komáromi polgárság memóriazavaraival számít. Elfelejti, hogy a közelmúltban a törvényszékkel nemcsak „munkakapcsolatai" voltak. Feledtetné az olvasókkal, hogy kollégáinak kiadós segítségére volt szüksége az egyik „népbetegségünkkel" kapcsolatban, stb. Gorombasággal az urak nem mennek sokra: inkább hagynák, hadd ülepedjen a zavaros. Fák nem nőhetnek az égig, az egészséges lokálpatriotizmus igen. Még valami: a politikát ne használják egyéb ügyleteik álcázására! KŐSZEGI FINTA LÁSZLÓ A szerkesztőség — új, érdemi tények felmerüléséig — nem kíván a komáromi városháza ügyével foglalkozni.