Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-30 / 124. szám, hétfő

1994. MÁJUS 25. •ÓI SZÓ- KALEIDOSZKÓP Daxnert „egy kicsit" tűlfizették Olvasóink is értesülhettek arról, hogy május 5-én Rimaszombatban, a város napján két szoboravatóra került sor. Tompa Mihály áthelyezett szobra mellett fölavattak egy új alkotást is: Stefan Marko Daxner mellszobrát. A rimaszombati képviselő-testület ugyanis úgy határozott, e közös szoboravatással demonstrálni és segíteni kívánják a város magyar és szlovák lakosságának békés együttélését. A szoboravató ideje azonban - mint majd olvashatják - nem csupán a város napja volt. Valaki másnak vagy másoknak is jó napja voh a Daxner-szobor leleplezése. Mert ez a szobor „egy kicsit" többe került az eredetileg megállapított árnál. A rimaszombati képviselő-testület május 3-i .ülésén impulzívabb véleménycserére került sor Pavol Brndiar polgármester és néhány képviselő között. Erre az okot mindjárt két dolog is szolgáltatta. Az egyik a városi rendelőintézet ügye a voll járási pártbizottság épületében. A képviselők szerint a polgármestér nem a város érdekeit tartotta szem előtt, amikor beleegyezett az épület eladásába. A másik ok - s most ezzel kívánunk bővebben foglalkozni - a Daxner-szobor „túlfizetése" volt. A testület ekkor úgy döntött, a város főellenőre megvizsgálja, túllépte-e hatáskörét Pavol Brndiar, amikor a testület megkérdezése nélkül aláírta a szoborra vonatkozó új adásvételi szerződést. Miért is e képviselői kifogás? Erről Dániel Brezinát, a városi képviselő-testület tagját kérdeztem, hiszen ő volt az, aki a szoborügyet (egyébként a rendelőintézet ügyét is) szóba hozta az említett testületi ülésen. - Az elején szeretném hangsúlyozni, hogy törvénysértés nem történt - kezdte Brezina úr. - Senkit nem gyanúsítunk azzal, hogy efféle vétséget követett volna el. Tény azonban, hogy a Daxner tér kivitelezője azzal, hogy a szoborra vonatkozóan olyan szerződést kötött, amilyet, szerintünk nem járt el korrekt módon. - Miért? - A városnak beterjesztett költségvetésben a szobor fölállítási költségét - a művész honoráriumával és mindennel együtt - 440 ezer koronában tüntették föl. Ezt a szerződést a várossal 1992-ben kötötték meg. Ugyanabban az évben a szobrászművésszel, a losonci Melicherčík úrral is szerződést kötöttek: 290 ezer koronára! - Ki kötötte ezt a szerződést? - Pavol Brndiar polgármester a város képviseletében aláírt egy szerződést a losonci DID céggel, amely (miután a DID-ben érdekelt Juraj Dobrocký építész a losonci Avantnak is igazgatója) számomra nem egészen világos módon ma már az Avantra vonatkozik. Vagyis ez az Avant a Daxner tér kivitelezője, illetve azóta már arról is tárgyalnak, hogy a történelmi főtér átépítését is ők végeznék. Ebben a Brndiar úr által aláírt szerződésben szerepelt a szoborra vonatkozó 440 ezer koronás tétel. A szobrászművésszel azonban már Dobrocký úr kötötte meg a szerződést. Az egész tehát nem törvényellenes, de szokatlan, hogy a közvetítésért ilyen nagy százalékot kapjon valaki: 150 ezer koronát. A szobrásszal kötött szerződésben ugyanis a szobor fölállítása is szerepel. - A szobrászművész a szerződés megkötésekor tudott erről a különbségről? - Nem. Erre csak később jött rá. A DID-del kötött megállapodás értelmében a szobrot 1993 nyarára el kellett készítenie. Ezt Melicherčík úr be is tartotta, a polgármester úr és Juraj Dobrocký meg is nézte Losoncon az elkészült alkotást. A DID-nek át kellett volna vennie, de különösebb indoklás nélkül ezt visszautasította. Birtokomban van egy levél, melyet Dobrocký úr az idei év márciusában írt a szobrászművésznek. Ebben hivatkozik arra, hogy a városi vezetéssel tárgyalt a szobor fölállításának a terminusáról, és kéri Melicherčíket, április végéig állítassa föl a Daxner-szobrot a kijelölt helyen. A képviselő-testület ugyanis akkor már meghatározta a kettős szoboravatás május 5-i dátumát. A szobrász valamikor ebben az időben vagy röviddel e levél előtt szerezhetett tudomást az árkülönbségről. Véleményem szerint a művész, számolva azzal, hogy sürget az idő, nagyobb összeget kérhetett magának. Erre abból következtetek, hogy nem sokkal ezután hozzám fordult segítségért, már egy második levél kapcsán. Ezt a levelet Dobrocký úr Pavol Brndiarnak írta, de tudomásul vételre a szobrásznak is elküldte. A levél április 15-i keltezésű, és ez áll benne: „Tisztelt polgármester úr! Hivatkozva személyes megbeszélésünkre, kérjük, hosszabbítsák meg a szobor szállításának határidejét 1994 júniusáig. A kérelem oka, hogy a szobor elkészítésére új megbízást adunk, és ezt három hónapnál korábban nem lehet megcsinálni. Hajlandók vagyunk a késedelemmel járó szankciók viselésére is." Amikor ezt a levelet Melicherčík úr megkapta, megijedt, hogy a szobrot mással készíttetik el, és a kész Daxner a nyakán marad. Ezért kérhetett fel engem segítségre. Ez április végén, mindössze néhány nappal a tervezett avatóünnepség előtt történt. Jómagam és néhány képviselőtársam azl javasoltuk neki, kezdjen egyenes tárgyalásokat a város vezetésével. - Korábban ő nem tárgyalt a várossal? - Tárgyalt, de sikertelenül. Úgy volt, hogy ezekre az újabb tárgyalásokra Melicherčík úrral mi is elmegyünk. Ő azonban nem telefonált nekem, csak a tárgyalás után, és elmondta, ő a szobrot mégis Dobrocký úr közvetítésével adja el. Ez az ő szuverén joga. Az azonban már egy másik kérdés, hogy a polgármester új szerződést kötött a DID-del, azaz Dobrocký úrral 551 ezer koronára. Az ügy fejleményeiről Pavol Brndiar minket, képviselőket egyetlenegyszer sem tájékoztatott. Ráadásul az 50 ezer koronánál magasabb kiadási tételeket a testület határozata értelmében a polgármester csak a városi tanács jóváhagyásával írhatja alá. Ez esetben pedig egy 70 ezer koronás kiadásemelkedésről volt szó. Szerintem az történt, hogy a szobrász megkapta a 440 ezer koronáját, a többi pedig a közvetítőé lett. Tudom viszont, hogy ma egy olyan mellszobrot, mint a rimaszombati Daxner-szobor, a szobrászok 300 ezerért szívesen elvállalnak, mert napjainkban nagyon kevés megrendelést kapnak. - Nem kívánok a sajtón keresztül polemizálni a képviselőkkel - utasította vissza Pavol Brndiar azon kérésemet, hogy nyilatkozzon a szoborügyről. - Itt nincs semmi probléma, és törvénysértés pedig egyáltalán nem történi - fűzte még hozzá. Törvénysértés valóban nem történt. „Mindössze" annyi, hogy Rimaszombat város pénztárából 511 ezer koronát fizettek ki egy szoborért, melyre - mint kiderült - alig több mint 300 ezer is elég lett volna. - Tragikomédia - minősítette a Daxner-szobor május 5-i fölavatását Iveta Nováková asszony, a Rimaszombati Járási Hivatal nemrégiben leváltott elöljárója. Véleménye közvetlenül az avatóünnepség után, a Szlovák Nemzeti Párt által szervezeti nagygyűlésen hangzott el. Szavait nem a föntebb leírtakra értette, hanem arra, hogy az avatáson magyar nyelvű beszéd is elhangzott. A szoboravatón és az azt követő nagygyűlésen is jelen Ievő Ján Slota SZNP-elnök ennél élesebben fogalmazott: - Amikor hallottam, hogy ott magyarul beszélnek, az a szobor szembeköpése volt. Hát még ha tudta volna szegény pártelnök, hogy egyesek szépen kerestek Daxneren! Igaz, ezek nem beszélnek magyarul. Szlovákul sem. Inkább hallgatnak az egészről! KLINKO RÓBERT Köberllel a szálloda előtt találkoznak. Pesti két polaroid-felvételen örökíti meg az örömteli találkozást, ez jól jön majd még a rendező „életben tartásához". Ezután bemennek a Hyatt halijába, egy kis csevegésre. Az időközben Benes papává lett Pesti a már említett barna aktatáskából barackpálinkát és három poharat húz elő, s tölt a barátságra. - Nem találta Köberl különösnek - kérdezte Pestitől a bűnperben a bíró -, hogy egy olyan helyen, ahol italokat szolgálnak fel, táskából előszedett pálinkával kínálják? - Magyarországon a kitüntető barátság jele, ha valakit házi főzetű itallal vendégelnek - magyarázta Pesti szolgálatkészen, elengedve a füle mellett az ügyész megjegyzését, miszerint Pestinek nem is volt saját főzetű itala. Köberl csak keveset iszik. Pesti semennyit, s amikor Biljána az ajkához emeli a poharát, a szigorú nagybácsi durván megfogja a karját és ráripakodik: - Nőnek nem illik nyilvános helyen alkoholt fogyasztania! A lány Köberl poharának alján fehér port vél felfedezni. Miközben arra várakoznak, hogy Köberl a szálloda elé hozza autóját, megosztja észleletét Pestivel, de a férfi elsöpri az aggályokat, a fehér porszerű maradványt a barackpálinka különleges tulajdonságai közé sorolja. Végre a Hyatt elé gördül kocsijával a rendező. A barátnője mellé ül, a lány „bácsikája" pedig hátul foglal helyet. Pesti mutatja az utat, megbeszélik, hozzá mennek, hogy folytassák a kellemesen indult ismerkedést. Alig haladnak néhány utcát, amikor Pesti rászól „Bili"-re, hogy itt szálljon ki, s a nagynénjével együtt jöjjön utánuk a Visegrádi utcába. Novakov engedelmesen szót fogad. Mint utólag elmondta, fogalma sem volt róla, hol van. Több embert leszólít, s útbaigazításukkal visszatalál a Hyattbe. Kifizeti a 300 forintot a csomagmegőrzésért, taxival a pályaudvarra hajt, s az öt órás vonattal visszaindul Bécsbe. Biza megtette kötelességét, Biza mehet. Az újsütetű jó barátok megérkeznek „Benes" otthonához, a Visegrádi utcába. Köberl a házzal szemben lévő oldalon állítja le fehér Nissanját, ott talál helyet. Gyalog mennek föl a harmadik emeletre, ahol - Pesti elbeszélése szerint - Frodl nyit nekik ajtót. A szürke melegítőt viseli, szőke paróka van rajta és bajusz. Külsejét annyira elváltoztatta, hogy a barátja sem ismeri meg. Pesti teljesen meg is zavárodik. Csak amikor Frodl halandzsanyelven utánozni kezdi a magyar beszédet, akkor ismeri fel Pesti a hangjáról. Utóbb elmondta, hogy Frodl zseniálisan tudta elváltoztatni a külsejét. Egyszer egy szállodában pincérként kopogott be hozzá, s Pesti mindvégig nem jött rá, hogy kit rejt a maszk. A tehetséges karakterfigura eltűnik a színről. Pesti betessékeli Köberlt a nagyszobába. Barackkal, pezsgővel kínálja, s a Lukács cukrászda jobb sorsra érdemes, Rohypnollal és magyar altatókkal meghintett süteményeivel. A később összerakott elbeszélések alapján szerfelett bizarr módon folyhatott a vendégség. Pesti folyton kínálja a rendezőt, miközben ő makacsul koplal. A kezdetben kötetlen, szabadon választott társalgás egyre inkább kihallgatás formáját ölti. A nagybácsi Biljána jövendőbelijének életkörülményeiről, anyagi helyzetéről érdeklődik, s állítólag a beszélgetés közben jegyzeteket készít. Még az a gyanú is felmerült, hogy fondorlatosan megszerezte Köberl aláírását is, ezt azonban az adótanácsadó határozottan cáfolja, a vádnak pedig nem sikerült egyértelműen bizonyítania. A türelmetlen Pesti ki-be járkál, s a krs szobában rejtőzködő Frodlt rendszeresen tájékoztatja a dolgok állásáról. (Köberl vajon mit gondolhatott a lakásban tartózkodó másik férfiról?) Aztán visszatér vendégéhez, s folytatódik a „kihallgatás". Közben Pesti elfárad, s megkérdezi a vendégét, nem zavarja-e, "ha ő kicsit ledől a díványra. Az egyre álmosabb Köberlt ez nem zavarja, sőt maga is elbóbiskol. Pesti elszunnyad, aztán felriad, s tovább beszélgetnek. Ekkor már Köberlnek is kóvályog a feje az álmosságtól, házigazdája készségesen felajánlja neki a másik ágyat. Édesdeden elalszanak. (Folytatjuk) Kié lesz a kassai borüzem? A közelmúlt mindannyiunkat érintő eseményei közül felfigyelhettünk arra is, hogy a március derekán kinevezeti új kormány felülvizsgálta az elődje által február 15-e és március 14-e között szentesített olyan privatizálási eljárásokat, melyek során volt állami cégeket közvetlen úton vettek meg magánszemélyek. Tizenhármat törvényellenesnek minősített közülük, mert a honatyákból kinevezett ellenőrző csoport több rendellenességet állapított meg. Egyes esetekben például kiderült, hogy a privatizációs minisztérium a 92/1991. törvény 9. paragrafusához csak részben igazodva úgy is beleegyezett egy-egy cég nem versenytárgyalás útján történő, hanem közvetlen eladásába, ha arra több érdeklődő is pályázott. Előfordult az is, hogy az illetékesek nem tették közzé a privatizációs tervek előterjesztésével, benyújtásával kapcsolatos információkat. A kormányrostán fennakadt tizenhárom új magáncég között van a kassai Víno bortermelő és -forgalmazó részvénytársaság is. A kelet-szlovákiai cég elindított privatizálását leállíttatta a kormány, s mint állami vagyoni visszaadta a földművelési minisztériumnak. Legalábbis papíron. Ugyanis hiába nevezték ki a „ visszaállamosított" cég élére az új igazgatót, a részvénytársaság elnöke törvénytelenségre hivatkozva nem volt hajlandó azon nyomban átadni neki a céget. Sőt a kinevezett utód hiába érkezett rendőri segítséggel, néhány napig mégsem engedte őt be az irodába, nem adta át neki a hivatalát. Egy ideig elméletileg kettős igazgatás alá tartozott a cég, míg a valóságban felemás helyzet uralkodott. Volt, amikor semleges pályán, a földművelési minisztérium regionális információs irodájában folyt az egyezkedés, s volt, amikor a pozsonyi minisztériumok hivatalaiban. A borüzemet megvásárló négy személy (egyikük a volt igazgató) a maga igazát védve azzal érvelt, hogy ők a törvényes tulajdonosok, hiszen kezükben a Nemzeti Vagyonalappal ez év március I4-én kötött hivatalos privatizációs szerződés. A cég márciusban elkezdett privatizálását leállítok szerint az adásvétel nem érvényes, ugyanis a március 29-i kormányrendelet megelőzte a szerződés bejegyeztetését. Szerződésbejegyzés nélkül pedig az említett adásvétel nem érvényes. Az állami szervek ugyan pontot tettek az ügy végére, ám úgy tűnik, még nincs mindenütt lezárva. Az áprilisban kinevezett Bartolomej Jaššo igazgató már részben átvette a céget, annak ingó és ingatlan vagyonát, sőt elkészült az újból privatizálási listára került cég egyik magánosítási tervezete (82 alkalmazott, a cég kereskedelmi-marketing társasága és egy külföldi partner lennének a részvényesek), ám a hivatalosan félreállított márciusi tulajdonosok nevében Pavol Dudrík volt igazgató, majd elnök azt állítja, nem privatizálhatják újból a céget, hiszen annak ők a jogos tulajdonosai. A kérdés tisztázása érdekében bírósághoz fordultak... Nos, elképzelhető, hogy a bíróság még napirendre tűzi ezt az esetet. Más dolog, hogy kinek a javára billen majd a mérleg nyelve. Tudniillik úgy hírlik, hogy a megszüntetése ellen tiltakozó részvénytársaság rövid ügyviteli tevékenységében is előfordult néhány törvényellenesség. A Slovenský východ regionális napilap minap azt írta, hogy az ügyészséghez eljuttatott jelentés konkrét tényeket felsorakoztatva anyagi visszaélésekkel gyanúsítja a Víno Részvénytársaság négy tulajdonosát. Például azzal, hogy a részvénytársaság ügyviteli teendőinek hivatalos felfüggesztését követően a tulajdonosok a cég bankszámlájáról közel 4 millió koronát privát számlájukra akartak átutaltatni. Meg azzal is, hogy a volt igazgató utasítására - az előírt szakindoklás nélkül - a cég állítólag több mint kétmillió koronát fizetett ki a Lúč újságnak. A legolcsóbb regionális napilapról, a Lúčról sokan azt állítják: kimondottan Mečiar-párti. GAZDAG JÓZSEF