Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-27 / 122. szám, péntek

OLVASÓINK OLDALA •HÍ SZÓ

1 1994. MÁJUS 27. Tisztelt szerkesztőség! ...Helyettesítőként cseppentem a füleki Virág utcai óvodába. Akkor még az volt a hír, bezárják az óvodát. A pedagógusok elkeseredve fogadták a döntést. Közben azonban folyt az élet az óvodában. Nagyon kedves ünnepséget rendeztek Anyák napja tiszteletére. A szülők úgy vélték, hogy harcolni kell az óvodáért és meg is tettek érte mindent. A pedagógusokkal együtt segítséget kértek a városi hivataltól 4s szavukat meg is hallgatták. A Virág utcái óvónők már visszajelzést kaptak: talán fellélegezhetnek! Csak így is legyen! SÜLYIISTVÁNNÉ • Fülek ...Komárom város képviselői barátsági szerződést kötöttek Lieto finn város vezetőivel. Ennek értelmében, egymás érdekéit figyelembe véve, támogatni fogják a vállalkozásokat, megbeszélik az exportle-hetőségeket, kicserélik idegenforgalmi tapasztalataikat és szorgalmazni fogják a kulturális és sportegyüttműködést. A küldöttség egyik tagja, Riitta Perttula tanárnő találkozott a város gimnáziumának igazgatójával, akivel diákcsere lehetőségeiről is beszélt. A lehetőségek felmérés utári tervüket még az idén meg szeretnék valósítani. SZABÓ ZOLTÁN Komárom ...Hároméves kisfiam a minap rosszul lett és gyors segítségre lett volna szüksége. Mivel nincs sem gépkocsim, sem telefonom, sorra csöngettem be tömbházunk lakóihoz. Sajnos nem találkoztam segítőkészséggel emeletünkön, ezért a felettünk lakókhoz folyamodtam. Nagyon kellemes meglepetést ért, amikor a csak látásból ismert Németh Zoltán, fáradtsága ellenére elvitte kisfiamat a messze lévő kórházba. Megvárta az elsősegélynyújtást és a haza is szállított bennünket. Köszönet az önzetlen segítségért. Sokan tanulhatnának tőle emberséget. Nem lehetünk egymás iránt közömbösek, hiszen egymásra vagyunk utalva. ifj.TÓTH LÁSZLÓ Érsekújvár iöntsenek a kisebbségek maguk! Helytelennek tartom, hogy az európai stabilitási egyezményről folytatott tárgyalásokon az ET és az EBEÉ küldöttei képviseljék a kisebbségeket. Minden kisebbségnek más a helyzete, melyet az adott csoport választott képviselői ismernek a legjobban. így az ő részvételük nélkül csak torz, semmit meg nem oldó döntések születhetnek. Rosszindulatról tanúskodik például a mi helyzetünk és a magyarországi szlovákok egyforma megítélése.Teljesen eltérőek történelmi gyökereink, ennélfogva igényeink sem lehetnek azonosak. Ugyanígy nem bírálható el azonosan Belgium kisebbsége, a balti államok orosz kisebbsége, Németország török, Svédország finn és Finnország svéd kisebbsége 'Sem, mivel ezék más okoknál fogva, más körülmények között keletkeztek. Minden esetben az érintett felek hivatottak problémáikat megoldani, az ET vagy az EBEÉ csak eredménytelenség esetén vehet részt a rendezésben. N. L. Dunaszerdahely Unió - pro és kontra Hármas koalíciót! Ha a magyar hármas koalíció ügyét figyelem, Pató Pál munkatempója jut eszembe. Nem tudom, hogy a különböző üzengetéseken, ködösítéseken, buborékeregetéseken (pl. az unióról) és hasonló időhúzásokon kívül,, történt-e már komolyabb erőfeszítés. Akik nem kívánját a hármas koalíciót, azok nem siettetik a folyamatot, nekik megfelel az időhúzás. A többieket viszont elkedvetleníti a huzavona. Ha a pártok rövidesen nem oldják meg a problémákat, számíthatunk arra, hogy a magyar szavazatok nagy része lemorzsolódik. Tetszik, hogy az Új Szó teret ad a koalícióra vonatkozó kérdések megvitatására. Nagyon szeretném, ha a pártok vezetői is őszintén beszámolnának a lap hasábjain, hogy a valóságban mit is tettek eddig a koalíció megvalósításáért vagy esetleg mit tettek ellene. Elítélendőnek tartom, hogy politikai vezetőink négy év alatt sem tudtak megegyezni a magyarságot érintő fő kérdésekben. Nyilvánvaló; a gyűlölet ösvényéről már át kell végre jutni a tolerancia talajára. Annak idején a szlovák sajtóban nagy rosszallással fogadták, hogy Magyarországon nem rendeződött a kisebbségek parlamenti képviselete. Persze a saját portájukon elfelejtettek seperni, mert ezt a kérdést Szlovákia sem rendezte. Ezért nem szabad megengednünk, hogy rögeszméink miatt kockáztassuk a politikai pártok által elérhető képviseletünket. Gyakorlatilag csak egy magyar tömörülés juthat be a szlovák parlamentbe. Azok, aki esetleg egy másik magyar pártra szavaznának, s azok akik el sem mennének választani, tulajdonképpen a többi pártra, elsősorban a DSZM-re voksolnának. Szerintem ez a rosszabb eset, mint az, ha a magyar koalícióval bejut a parlamentbe egy olyan párt is, amely megtartja arculatát, de a főbb pontokban feltétel nélkül támogatja a koalíció törekvéseit. Az unió elleni érvek közül meg kell még említeni, hogy az unióból is bármikor kiválhatnak a képviselők. Félő, hogy az időhúzás eredményes lesz Aztán majd kész tények elé állítják a választókat azzal, hogy mi jót akartunk, mindent megtettünk, de a hármas koalíció nem jött össze. Gondolom, hogy két év leforgása alatt nem kellene hagyni magunkat kijátszani kétszer ugyanazzal a trükkel. Erősen remélem, hogy azért nem fogják tudni annyira elrontani a választók kedvét, hogy az «t százalékos küszöbre hivatkozva kelljen előnybe részesíteni az „egy akol, egy pásztor" politika rendszeré'., ahol a parlamentben egy intésre lendülnek a karok a levegőbe. KELECSÉNYI IMRE Pozsony A megoldás: fúzió Csak egyet tudok érteni Bálint Lajos füleki levélíróval, aki március közepén az Üj Szóban egyetlen szövetség szükségéről írt. amely egységbe olvasztaná a magyar pártokat. Egyszerűen arról van szó, hogy nekünk nincs szükségünk ennyi magyar pártra. (Ne áltassuk magunkat a több párt előnyeivel, a nézetek ütköztetésével stb. A mi helyzetünk specifikus, egészen más, mint a többségi nemzeté). Teljesen fölöslegesnek tartok mindenféle ellenzéki pártot. Mert hol van itt az oppozíció szerepe, miben kell opponálni? Egy dologban biztosan nem, nevezetesen, hogy a magyarság érdekeit kell védeni és szolgálni, - s ezt nem szükséges pártok és programok szerint differenciálni. A hogyanról pedig elég vitatkozni. Sajnos, a magyar pártok berkeiben is az történik sokszor, ami a nagypolitikában: az emberek megegyezést és egységet akarnak, csak a vezetője nem tudnak vagy nem is akarnak erről tudomást szerezni. ( Mégha némi látszattárgyalások folynak is.) Erről kellene tehát beszélni és yi* tat,kőzni. Például arról, hogy esetleg maradna a két magyar parlamenti párt, a másik kettő pedig beolvadna, egységre lépne azokkal. Belső választások döntsék el aztán, hogy milyen legyen az egységbe olvadt párt programja, ki legyen az elnöke és ki az alelnöke. S csak ezek után beszéljünk koalícióról, partnerségról vagy másról. Csak üdvözölni tudom az unióra tett javaslatot, amely szintén ebbe az irányba mutat. Ezt a lehetőséget ne mulasszuk el! Tudom, mindez nem egyszerű dolog, a meglévő pártok önálló programmal, apparátussal és anyagi háttérrel rendelkeznek, s az összeolvadás esetén mindezt újra kellene gondolni és szervezni. Szorít az idő! (De erre ne beszéljük ki magunkat. Eddig volt idő!) Ne feledkezzenek meg a pártok és vezetőik sem, hogy elsődleges kötelességük és feladatuk az itt élő magyarság érdekeinek szolgálata, és ez kell hogy meghatározza minden tevékenységüket. Hogy a pártok vannak a polgárokért, és nem fordítva. Hogy nélkülünk, a pártokon kívüliek nélkül, nem sokra mennének. Csak így várható el, hogy a magyar választópolgárok elmennek szavazni, és az egységes magyar pártra (netán két pártra) adják majd le szavazataikat. TÁNKÓ LÁSZLÓ, Pozsony Beindult a bősi nyelomu Hogv mit nyelt el már eddig, azzal még nem dicsekedett el senki, bár nagyon érdekes számokat lehetne kimutatni. Reméljük, hogy majd erre is sor kerül, elszámolnak a nyilvánosság előtt. És mi valósult meg az ígéretekből? Ne foglalkozzunk most az ígéretek realitásával, hiszen már a hetvenes években szakértők megállapították, hogy az egész terv nem valósítható meg sikeresen az itteni körülmények között. A „szakértők" meg sem hallgatták a Duna mellett lakók ellenvetéseit, döntöttek a C variáns megépítéséről. Felháborodás, féltés és félelem uralkodott el, s nem csak a környékbeli lakosságon. A tömeges tiltakozás sem talált meghallgatásra. Megerőszakolták a Dunát. Üzembe helyezték a művet és rövidesen jelentkeztek a megjósolt hibák. Megmutatkoztak a víz megosztásával kapcsolatos hiányosságok. A beindulás sem ment zökkenőmentesen. Mindjárt a legelején egy áthaladó hajó megrongálta a zsilipkamrában az irányító berendezést. Lehet, hogy csak apró műszaki hiba volt, de már figyelmeztetett. Aztán jött a Zernograd ukrán tolóhajó balesete. Várjuk, hátha kapunk objektív, kimerítő magyarázatot az okáról. A Zernograd még a jobb kamrában vesztegelt, kimentésén dolgoztak. A bal kamrát meg kellett tölteni s a víz nyomása betörte a zsilipkamra kapuját. A bal kamra esete már keményebb dió lesz, de majd azt is megjavítják. És aztán jön az elszámolás. Nem lesz olcsó mulatság. Fájhat a fejünk, miből lesz mindez megfizetve? És mi lesz tovább? Mit fog még elnyelni ez a szörny? Hisz lesz még aszály, áradás, fagy és jégzajlás. Vajon mit fog legközelebb eltörni vagy elvinni a víz? Sok-sok megválaszolatlan kérdés merül fel. GY. NAGY LAJOS Dunaszerdahely Vonják felelősségre az ügyeskedőket Szinte naponta olvashatunk arról, hogy az állami költségvetés tervezett hiányát magasan túllépjük, így nem jut elég pénz sem az egészségügyre, sent az oktatásügyre. Egyesek azon gondolkodnak, hogy ezt a hiányt a szociális juttatások megkurtításával kellene enyhíteni. Szerintem szomorú, ha azokat akarják megrövidíteni, akik a legrövidebbet húzzák, vagyis a bérből vagy nyugdíjból élőket, akiknek amúgy is elég gondjuk van a napi megélhetéssel. Elhiszem, hogy az adóhivataloknak sok a munkájuk és sokszor nem is győzik a teendőiket, hiszen a sajtó szerint a kft-k jelentős összeggel tartoznak az államnak. A városok piacait járó vásárlók azonban megdöbbentő jelenségre lehetnek figyelmesek. Ugyanis egyesek arcátlan szemtelenséggel árulják a márkás cigarettákat, szinte potom pénzen, miközben az egyenruhás seriffek szemrebbenés nélkül mennek el a zugárusok asztalai előtt. Nem vonják őket kérdőre, honnan is származnak az olcsó cigaretták. Mert holtbiztos, hogy nem jutottak hozzá legális úton. Piti ügy; legyintenek bizonyára sokan, hiszen eták kis halakról- van szó. Csak részben adok nekik igazat, mért ha az adóellenőrök elkezdenék felgöngyölíteni ä szálakat, szinte biztosat! eljutnának a

1 „fejhez" is, és ezáltal milliókat hajtanának be az államkasszába. Az adóhivatalok vezetőinek nem azon kellene siránkozniuk, hogy hányan nem teljesítik állampolgári kötelességeiket, hanem határozattabban kellene fellépniük és felelősségre vonniuk a kötelességmulasztókat. NAGY ANDRÁS Kamocsa A cél nyilvánvaló (A polip fogságában, Új Szó, 1994.5.20.) Már az első rész után nyilvánvaló volt, hogy mire megy ki a játék - a Belügyminisztérium magyartalanítást készít elő a rendőrségen Dunaszerdahelyen. Éva Bubniaková, a járási hivatal vezetője nyíltan ki is mondta: a rendőrök ne helybeliek legyenek, vagyis telepítsenek oda szlovákokat.

1 Nem hiszem, hogy a Dunaszerdahelyi járásban rosszabb lenne a közbiztonság, hasonló mendemondák a bűnözésről szinte minden régióban terjednek. Az egészben az a legszomorúbb, hogy önök az említett cikk közlésével akarvaakaratlanul hozzájárultak az ilyen politika megvalósításához. VANIAK JÁNOS Bény A/, olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, riívidít^c jelťj-ti'tjiik fk's. V wwU k . >kn Itísége ý .it M K

m mcisy kal is b • . ,: ' telje* s • iľí - , 'Sí • Készüljünk fel A jámbor átlagember figyelemmel kísérte a magyarországi választási 'kampányt. Ha nem kapott sem hideglelést, sem émelygést tőle, elgondolkodik az eredményen. Adva van egy dorbézoló családfő, aki rémuralomban tartja környezetét. A boldogtalan családtagok egyszercsak megelégelik a terrort, és elűzik a basát. Az önkritikát gyakorol és elhatározza, hogy megváltozik, kijózanító kúrán vesz részt és visszatér. A család hisz neki, bízik benne és visszafogadja. Valami ilyesmi történt Magyarországon. Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Benne van a pakliban, hogy a kigyógyult tag itt-ott nem fog tudni ellenállni a kísértésnek, újra a pohár után nyúl, pláne ha a régi cimborái ráveszik. Aztán azon múlik a dolog, hogy környezete az első ballépésére felháborodik, szemrehányást tesz, újra szakítani akar-e vele. Valami ilyesmi történik Lengyelországban. Mivel ez a folyamat előreláthatólag nálunk is bekövetkezik, jó lesz, ha felkészülünk rá. Gyakoroljunk önkritikát. Lássuk be, hogy Európa keleti felén mi nem tudunk nyugati színvonalon sem termelni, sem kereskedni, de még viselkedni sem. Lehet, hogy rajtunk kívülálló okok miatt, de ez az igazság. GYŐRI SAROLTA Szepsi