Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-25 / 120. szám, szerda

1994. MÁJUS 28. • Ú / SZÓ 1 HÍREK - VeLEMÉNYEK A kisebbségek véleményét is ki kellene kérni Duray Miklós az Európai Stabilitási Egyezményről Párizsban holnap kezdődik az a magas szintű tanácskozás, ame­lyen jóváhagyják az eredetileg Balladur-terv néven ismert, átdol­gozott formájában pedig az Európai Stabilitási Egyezmény nevet viselő paktumot.. A dokumentum két fő témát érint: a földrészün­kön élő kisebbségek helyzetét és az államhatárokét. Az elmúlt na­pokban a magyar koalíció két képviselője, Duray Miklós és Bugár Béla a szlovák külügyminiszterrel tárgyalt az egyezményről. Az Együttélés elnökét kérdeztük az Eduard Kukannal folytatott meg­beszélésekről és egyáltalán arról, hogy mozgalma hogyan értékeli a nagy horderejű egyezményt. • Ha önök nem kezdeményezik a találkozót, akkor a magyar koalíci­ót a kabinet „kihagyja a játékból"? - Teljesen egyértelmű, külön kel­lett kérnünk, hogy egyáltalán be­szélhessünk a kormánnyal az Euró­pai Stabilitási Egyezményről. Hoz­zá kell tenni: mi erről az egyez­ményről már hónapok óta tárgya­lunk különböző kormányokkal és szervezetekkel. Tekintettel arra, hogy a Mečiar-kormánnyal nem le­hetett tárgyalni róla, ezért mi a ma­gyar kormánnyal kezdtük el a kon­zultációkat, s tolmácsoltuk többek között arra vonatkozó elképzelé­sünket, hogyan szeretnénk részt venni az egyezmény megalkotásá­ban. • Tehát önök az egyezményről korábban csak külföldön tárgyal­tak? -Valóban így van, pedig már a Mečiar-kormány megbuktatása előtti pártközi tárgyalásokon felve­tettük, hogy Szlovákiának, illetve a hivatalba lépő kormánynak fel kell készülnie az egyezményre, ennek ellenére a Moravčík-kormány sem mutatott hajlandóságot arra, hogy magától kezdjen tárgyalásokat. Kü­lön kellett kérni kihallgatást a kor­mányfőnél, s ott egyeztünk meg ab­ban, hogy a külügyminiszterrel fo­gunk tárgyalni ez ügyben. H De ez jóformán a huszonnegye­dik órában történt, hiszen a doku­mentum gyakorlatilag elkészült, s azzal, hogy önök a múlt héten Edu­ard Kukannak elmondhatták véle­ményüket, már nem sokat változtat­hattak a dolgokon. - Igen, ez voltaképpen későn tör­tént, s a külügyminiszterrel folyta­tott megbeszélés, mondhatnám azt is, nem volt eredményes, mert csak párhuzamosan elmondtuk a véle­ményünket anélkül, hogy annak va­lamilyen következménye lett volna. • Eduard Kukán nem vállalta fel, hogy a koalíció képviselői által tol­mácsoltakat Párizsban továbbadja? - Egyáltalán nem vállalt fel ilyen kötelezvényt. Azt viszont tudni kell, hogy a mostani szlovák kor­mány az egyezményt illetően ugyanazon a véleményen van, mint az előző kabinet, tehát: elutasítják a kétoldalú tárgyalásokat a szomszé­dos államokkal az egyezményen be­lül, továbbá a kétoldalú szerződése­ket is, amelyek kimondottan a ma­gyar közösségek helyzetének a ren­dezésére vonatkoznak és a paktum részévé válnának. A szlovák kor­mányzat kizárólag regionális kerek­asztalokon való részvételre hajlan­dó, s elutasítja azt is, hogy az esetle­ges kétoldalú kapcsolatrendszerben valamilyen európai állam közvetít­sen. • Az említett dokumentum gya­korlatilag elkészült, de pontos tar­talmáról. meglehetősen keveset tud­ni. A kisebbségekről mit rögzít? - Az a tervezet, amelyet május 9­éh Athénban hagytak jóvá, s amelyről még a párizsi fórumot meg­előző napokban jelenleg is konzul­tációk folynak, csak nagy általános­ságban foglalkozik a kisebbségi kérdéssel. Noha központi témaként van feltüntetve, mégsem határozza meg azt, hogy e téren milyen lépé­seket kellene tenni. Tulajdonkép­pen a kérdést átutalja a regionális kerékasztalok témakörébe, és nem vázol fel olyan menetrendet, amelyből ki lehetne indulni. Mind a magyar, mind pedig a szlovák kor­mánnyal közöltük ezzel kapcsolatos véleményünket, amely a következő: a magyar közösség legitim képvi­selői révén kíván részt venni az egyezmény kimunkálásában. Eluta­sítunk minden olyan lépést, amely kizárná közvetlen részvételünket a paktum formálásában, és elutasítjuk valamilyen ország közvetítő szere­pét, vagyis azt, hogy ne egy harma­dik fél által objektumként legyünk jelen a stabilitási paktumban, ha­nem szubjektumként. Két alternatí­vát tudunk elképzelni: az egyik, hogy kétoldalú tárgyalásoknak le­gyünk részesei, s ez esetben, termé­szetesen elfogadjuk a harmadik közvetítő fél moderátori szerepét. Másik megoldásként fontosabbnak és szükségszerűbbnek véljük, hogy az adott országon bellii jöjjön létre egyezményrendszer, a mi esetünk­ben a magyar kisebbség és a kor­mányzat között... • Például égy alkotmánytörvény formájában ? - Legyen ennek kodifikált formá­ja, akár egy alkotmánytörvény is. Erre kapcsolódva jöhetne' létre a kétoldalú szerződés a két szomszé­dos ország, Szlovákia és Magyaror­szág között. Ez válna az Európai Stabilitási Egyezmény részévé, amit az európai országok államfői vagy kormányfői aláírásukkal hite­lesítenének. • A magyar koalíció szemszö­géből teljes mértékben elfogadható a paktum ? - A jelenlegi formájában csak akkor fogadható el, ha ezeket a szemponto­kat is sikerül benne érvényesíteni. • Van erre esély? - Kaptunk olyan ígéretet a ma­gyar kormánytól, hogy értelmező állásfoglalást nyújt be Párizsban, amelynek lényege: csäk olyan meg­állapodás eredményezhet tartós sta­bilitást, amely a kisebbség számára is elfogadható. ü Már volt szó arról, hogy az egyezmény két központi témája a ki­sebbségek és a határok kérdése. - Igen, ez szerepel a mostani do­kumentumtervezetben, de e körül merültek fel fenntartások. A határ­kérdés oly módon szerepel a pak­tumban, hogy összhangban van a helsinki Záróokmánnyal, vagyis le­szögezi, hogy a határok erőszakkal nem változtathatók meg. H Ez azt jelenti, hogy jelenlegi formájában lehetőséget nyújt a ha­tárok békés úton, megállapodással történő módosítására ? - Igen, ha a helsinki folyamathoz akarunk továbbra is igazodni, ezt az elvet mindenképpen meg kell tarta­ni. Amennyiben felmerül az igény, hogy a helsinki Záróokmányt nem lehet elfogadni és felülbírálják, ak­kor az egész azóta elért értékrend a nemzetközi kapcsolatrendszerben összeomolhat. • Az egyezmény jelenlegi formá­jában a szlovákiai magyarság szá­mára élfogadhatóbb-e mint az ere­deti Balladur-terv volt?Lehetséges­e egyáltalán ilyen összehasonlítás? - Tulajdonképpen nem nagyon lehet az eredetit a mostani tervezet­hez hasonlítani, mert a Balladur ál­tal vázoltban csak néhány alapelv volt rögzítve, a mostani tervezetben pedig már döntési javaslatok is sze­repelnek. A leginkább észrevehető különbség az,- habár a francia poli­tikusok is tagadják, de az erre vo­natkozó dokumentumok a kezünk­ben vannak-, hogy az eredetiben szerepelt a kisebbségek kollektív jogainak elismertetése azzal a meg­állapítással: a nemzetközi kapcso­latrendszerben, a gondolkodásmód oda fejlődött már, hogy többé-ke­vésbé ezt elfogadják. Ez tulajdon­képpen igaz is, csak éppen a volt' kommunista országok kormányai részéről - Magyarország kivételé­vel - ez ellen kifogást emelnek, s a szlovák kormány sem hajlandó ezt elfogadni. • A mostani tervezetben csak az egyéni jogok szerepelnek? - Sajnos, a kollektív jogok kike­rültek belőle, de ha mégis elfogad­nák, hogy részeseivé váljunk a pak­tumnak, akkor ez is pótolható. • Az Európai Stabilitási Egyez­mény elfogadása után lát-e esélyt arra, hogy lényegsen javuljon a szlovák-magyar viszony? - Ha gyors ütemben elkezdődné­nek a kétoldalú tárgyalások az előbb említettek szerint, akkor meggyőződésein, hogy igen. Ez most már részben kiesik a mi befo­lyásolásunk alól, mivel a hamaro­san hivatalba lépő új magyar kor­mány részéről nincs semmilyen , ígérvényünk arra vonatkozóan, hogy a Boross Péter kormánya által nekünk adott ígéreteket, az új kor­mány átveszi-e. P. VON YIK ERZSÉBET Cannes pálmákat osztott Európa legrangosabb filmfeszti­válja, a cannes-i mustra ünnepélyes díjkiosztással ért véget. Clint East­wood, a nemzetközi zsűri elnöke az amerikai Quentin Tarantinónak adta át az Arany Pálmát Pulp Fiction című filmjéért. A legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamerát Pascal Ferran fran­cia rendezőnő kapta, a zsűri nagydí­ját pedig - megosztva - Az élet című munkájáért a kínai Zsang Ji-muo, Ha perzsel a nap című új opuszáért pedig áz orosz Nyikita Mihalkov. Rendezői díjjal jutalmazták az olasz Nanni MorettH Drága naplóm című alkotásáért. A legjobb színészi alakítás díját a kínai Ge You és a neves olasz szí­nésznő, Virna Lisi kapta a Margit ki­rályné című filmben nyújtott játéká­ért: " (sz-ó) Catherine Deneuve, a fesztivál zsűrijének alelnöke a díjazottakkal együtt pózol. A francia színésznő jobbján a frissen átvett Aranypálmát tartó Quen­tin Tarantinóval, és a zsűri nagydíjasával, Nyikita Mihalkov orosz ren­dezővel, balján pedig a legjobb férfialakítás díját kapott kínai Ce Y oval, a legjobb rendezésért járó díjjal dicsekedhető olasz Nanni Morettivel, vala­mint Gong Li kínai színésznővel, aki Csang Ji-mou nevében vette át a zsűri nagydíját. A szabadidőt tekintve Németek az élen (TA SR-hír) A németek szeret­nek ünnepelni, van is elég alkalmuk rá, hiszen összesen évi 15 munka­szüneti nap áll rendelkezésükre. Munkahetük 37,5 órás, szabadsá­gon pedig 30 napot tölthetnek. Ami tehát a szabadidőt illeti, a fejlett ipari országok között Németország az éllovas. A Mladá fronta Dnes tudomása szerint a németek az 1667 órás átla­gos munkaidőalappal kerültek az első helyre. Japánban például az émberek évi 2080 órát töltenek a munkahelyen, Ausztriában "1722, Norvégiában pedig 1746 órát. Első Szlovák Befektetési Társaság Ki íj HMM py (eladási ár) Általános'' ^ Befektetési Alap. . ; i Sporofoírd 1.44 korona Érvényes: 1994. május 23-álól Bratislava, Ondavská 3, 07/2048 205. 2048 217 • Banská Bystrica, Partizánska 5, 088/742 602, • Trenčín, Rozmarinová 1, 0831/345 83, • Prešov, Konštantínova 6, 091/235 96 • Košice, Štúrova 7, 095/6225 292 • Žilina, A, Rudnaya 23, 089/323 43 • Nitra, Piaristická 2, 087/225 39 • Dunajská Streda, bis. Kondého 10,0709/279 74 o Spišská N. Ves, Štefánikovo nám. 5,0965/222 09 • Poprad, Mnohefova 1 0,092/652 23. VK-802 A megalománia szüleménye (Folytatás az 1. oldalról) amikor - finoman fogalmazva - nem igazán becsülték meg a történelmi múlt maradványait. Amikor város­negyedeket, zsinagógát döntöttek le (a történelmi Zsidó utca nagy része is áldozatul esett), hogy megépítsék a Duna-hidat. Amikor szinte sza­bályszerűen legyalulták a pozsonyi vár melletti Vízhegyet, hogy méltó helyre kerüljön a pozsonyi törvény­hozás monumentális épülete. Mert­hogy a város több helyszínt is fela­jánlott, ám az illetékesek csak a vár melletti hegyet tartották alkalmas­nak. (Volt olyan elképzelés is, hogy a pozsonyi vár falain belül épül majd a parlament.) A rendszer döntött - illetve nevé­ben olyanok, akik soha nem érezték magukénak a várost az építészek pedig megtervezték az új székházat. Az olyan „részletkérdés", hogy a modern építmény elrontja a városké­pet, csak keveseket érdekelt. A kot­rógépek és buldózerek 1986-ban kezdték meg a munkát a hegyen, A rendszerváltás után 1989 novembere új fejezet a par­lament épületének életében is. Eb­ben az időszakban különböző cso­portok emelték fel hangjukat az ak­kor már félig kész építkezés ellen. A székházavató előtti sajtótájékoztatón az írásban adott alapinformációk szerint akkor azért fordult paradox módon a közvélemény nagy része az építkezés ellen, mert sokan tévesen csak a távozó rendszer szimbólumát, a totalitárius államhatalom megtes­tesítőjét látták benne. Egyes csopor­tok szélsőséges nézeteket vallottak, szerintük az épületet le kellett volna bontani, ám ennek költségei 30 mil­lióra rúgtak volna. Abban az időben vetődött föl, hogy az épületet meg­kaphatná a Soros György-féle Kö­zép-európai EgyeteTBr-Arz-Metet— talán még emlékeznek rá olvasóink ­keményen elutasították. 1990 májusában az építészek és a tervezők belekezdtek az átalakítás­ba. A központi ülésterem mellett né­hány kisebb tanácstermet is létre­hoztak, ahol a parlamenti bizottsá­gok tárgyalnak majd. Sajnos, szá­muk nem elegendő, olyannyira, hogy a parlamenti frakciók irodáit már nem tudták itt elhelyezni - ezek továbbra is a „régi parlamentben" maradnak. Előnyök és hátrányok Az építők 1993 júliusában fejez­ték be a munkálatokat, áip a 350 mil­lió koronás beruházással épült szék­ház átvételére csak ez év februárjá­ban került sor. Az új épületben ka­pott helyet a parlamenti könyvtár és olvasóterem, a levéltár,' valamint a számítástechnikai központ (a rend­szert az amerikai Kongresszus aján­dékozta), továbbá két étterem, büfé és egy hangulatos bár is. A sajtóköz­pont telefonokkal és faxokkal van felszerelve, hátránya „mindössze" annyi, hogy csak tizennyolc tudósí­tói hely van benne. Van viszont tá­gas folyosó, impozáns feljáró és sok olyan terület, amely nem igazán hasznosítható. A képviselők örülhetnek, hogy új, Philips márkájú szavazóberendezést kaptak. Előnye, hogy más helyett nem lehet majd szavazni, illetve hi­bás gomb megnyomása esetén a sza­vazást harminc másodpercen belül javítani lehet. (A berendezés kezelé­sét tegnap tanulták a képviselők.) Sok bosszúság okozója lesz vi­szont a parkolási lehetőségek hiánya - a föld alatti garázsokban csupán az alkalmazottak járművei férnek el. Az erős dohányosok számára az új parlament tartogat még egy megle­petést - az egész házban tilos a do­hányzás. A fehér palota mellett épül m?g egy építmény - ez lesz a 95 fér< ;he­lyes képviselői szálló, amely elő e­láthatólag júliusban készül el. Bár a környezetvédők nyomására fehér kővel rakták ki, sokak szerint inkább gabonasilóra vagy katonai bunkerre emlékeztet: GÁGYOR ALiZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom