Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-24 / 119. szám, kedd

MOZAIK •IXJSZO'újszó' 1994. MÁJUS 20. Mi jő: unió? koalíció? Beszélgetés Csáky Pállal A választások időpontjának közeledtével egyre égetőbben vetődik föl a kérdés: lesz-e sorskérdéseinkben végre egységes magyar politizálás. Erről beszélgettünk Csáky Pállal, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti frakcióvezetőjével, aki a tárgyalóbizottság tagjaként két évvel ezelőtt is részt vett, és most is ott van a koalíciós megbeszéléseken. • Kezdjük az olvasóinkat leginkább érdeklő kérdéssel. Léirejön-e politikában a magyar egység? - Nagyon remélem, hogy igen. A szlovákiai magyarságnak is elege van a meddő vitákból, szeretné, ha az általuk megválasztott képviselők politikai kultúrája példaértékű lenne. Ilyen szempontból is fölemelő érzés volt látni két hete vasárnap Komáromban az egységes hazai magyar jelenlétet, amely több mint jelkép: előremutató lehetőség. • E biztató jelek ellenére még mindig nem született meg a kettős koalíció, a harmadik lehetséges ..partnerrel még a tárgyalások sem kezdődtek meg. Mi ennek az oka ? - A valódi ok szerintem a bizalomhiány: A jelenleg is jól működő MKDM-Együttélés koalíció néhány tagjának bizalmatlansága a Magyar Polgári Párt néhány vezetője iránt. • Ezt a bizalmatlanságot az elmúlt évek történéseiből fákadó ellenszenv, bizonyos fokú csalódás, Vagy pedig a mai helyzetmegítélés élteti? Magyarán: érzelmek, ösztönök vagy tények a meghatározóak ? - Én a tényekről szólnék. Nem lehet nem meglátni, hogy amíg az MKDM-Együttélés koalíció 1990 óta többé-kevésbé egyenes és kiszámítható politizálást folytat, addig harmadik lehetséges partnerünk időről időre furcsa politikai fordulatokat vett. Egyesek azt is furcsállják, hogy az MPP éppen azzal a mozgalommal igyekszik nagy vehemenciával koalíciót kötni, amelyről a múltban többször is kijelentették, hogy ez a mozgalom a Szlovák Nemzeti Párt megfelelője. Több kollégánk úgy gondolja, hogy az MPP politikai megbízhatatlanságának egyik megnyilvánulása volt, hogy amikor a készülő komáromi nagygyűlés kapcsán szinte mindenkivel összeütközésbe kerültünk, ők éppen akkor rohantak el a köztársasági elnökhöz, bizonygatva különvéleményüket. • Nem értem, miért nem lehet ezeket a feszültségeket tárgyalásokon feloldani, miért kell szüntelenül ismételgetni a vélt és valós sérelmeket, ahelyett, hogy a pártvezetők tisztáznák a félreértéseket. Elképzelhető például, hogy az MPP vezetői már az év elején felismerték a köztársasági elnök egyre fontosabb szerepét a súlyosbodó belpolitikai konfliktusok kezelésében, s ezért kérték a találkozót. - En a tárgyalások híve vagyok, ám előtte nem árt a tükörbe nézni, és ezt nemcsak a Magyar Polgári Pártra értem. Ami az MPP fentebb említett céljait illeti, szerintem ezek kintről jövő magyarázkodások. A köztársasági elnök úrral mi rendszeres kapcsolatban voltunk Komárom előtt, továbbá az ellenzéki kerekasztal pártjaival is. A politikában vannak helyzetek, amikor tudni kell nemet is mondani, vállalni a konfliktusokat céljaink elérése érdekében. Ma is meggyőződésem, hogy a január nyolcadika előtti állapot ilyen volt, hiszen sürgősen és nyomatékosan föl kellett hívni a külföld figyelmét a Mečiar-kormány tervezett veszélyes lépéseire. Ennek jogosságát végül is a köztársasági elnök úr is elismerte azzal, hogy a komáromi találkozó után fogadott bennünket, és tárgyalt velünk a dokumentumokról. A tényekhez tartozik, hogy az MPP vezetőivel nem találkozott személyesen, hanem az irodavezető fogadta a küldöttséget. • A közvélemény viszont joggal aggódik amiatt, hogy ha pártjaink nem egyeznek meg,, és párbeszéd helyett végeláthatatlan monológokban bizonygatják igazukat, akkor kevés képviselőnk juthat a leendő parlamentbe, sőt az is előfordulhat, hogy egy sem. - Egyértelműen fontosnak tartom, hogy minél erősebb képviseletünk legyen a szlovák parlamentben. Ugyanakkor a parlamentbejutás állandó ismételgetése az elvi politizálás igényének elismerése nélkül nem hangzik bizalomkeltően. Katasztrofális következményekkel járhatna, ha a törvényhozásban néhány képviselő felhasználható lenne a többségi magyar képviselet politikai akaratának a semlegesítésére, úgy, ahogy az már a kilencvenes évek elején megtörtént. Gondoljunk csak vissza a komáromi egyetem vagy a nyitrai magyar kar körüli huzavonákra. Ezért mondom, hogy például 17 képviselő csak akkor több, mint 14, ha nem egymással szemben, hanem egymást támogatva politizál. Tessék megnézni, mi történik a szlovák politikai térfélen. Pártok szakadnak frakciókra vagy esnek szét, újak születnek. Jóformíán csak az MKDM-Együttélés koalíció maradt szilárd, pedig mennyien és hányszor próbálkoztak nálunk is különböző dolgokkal... • Hosszasan vitatkozhatnánk arról, hogy például a komáromi egyetem ügye vajon nem azért jutott-e zátonyra, mert a sebtében benyújtott tervezet még az alapvető kritériumoknak sem felelt meg, de ezeket a különben fontos részletkérdéseket most hagyjuk. Térjünk vissza mostani problémakörünkhöz. Tehát szerinted nem a hármas koalíció, hanem az unió a jó megoldás? - Ezt sohasem mondtam, és nem is gondolom. Csodálkozom némely kollégámon. Valaki fölvet egy négy betűből álló szót, és anélkül, hogy pontosítaná, mit is ért, értsen ezalatt, elkezd vitatkozni. Az összefüggések, minden jogi és politikai kérdés egyértelmű tisztázása nélkül profi politikus és más szakember nem kezd vitát. Ezért kértük föl az Együttélés vezetőit, dolgozzák ki írásban elképzeléseiket. Tisztázni kell, hogyan jön létre a javasolt alakulat, milyen szervei lennének, és milyen döntési jogkörökkel, hogyan viszonyulnának a jelenlegi mozgalmak testületeihez, milyen módon hoznák meg döntéseiket, és azok kikre, hogyan lennének kötelezőek. Ha mindez elvi szinten tisztázódik, megkezdhetjük az érdemi tárgyalásokat. Kapkodni viszont, különösen a választások előtt nem szabad. • Akkor miért javasolta az Együttélés vezetősége az uniót éppen most? - Az unió gondolata először a II. Lévai Értelmiségi Találkozón merült föl. Ott többekhez hasonlóan jómagam is fölvázoltam több politikai elképzelést, egy uniómodellt is. Az MKDM-nek az a véleménye, hogy az erdélyi és a vajdasági gyakorlattól eltérően mi az egyre egységesebb politizálás fele haladunk, ezt azonban átgondoltan kell megtennünk, vagyis az előrelépéshez idő kell. Ami az úniótervezetet illeti, szerintem legalább fél év kell a tisztázatlan kérdések megnyugtató rendezésére. Ezért az uniótervezet összekapcsolását az idei választásokkal kimondottan félrevezetőnek tartom. A választások esetében mindig a választási törvény a meghatározó, amely pártokat és azok koalícióját említi, unióról nem beszél. Nem feledhetjük, hogy a választási törvényt egyszer már nem vettük figyelembe, és 1992-ben majdnem megégettük az ujjunkat. Akkor megúsztuk azzal, hogy az akkori koalíció két számmal - az ismert 15 és 20 - indult, s ez bizony némi hátrányt jelentett. Ki vállalja azonban a felelősséget azért, ha a választási bizottság esetleg a szeptember végi választásokon nem engedné indulni az egy unió mezébe bújtatott négy magyar pártot? • Az Együttélés vezetői azt hangoztatják, hogy az unió létrehozatala biztosíték lehetne a különutas politizálás ellen. - Ezt így senki Sem gondolhatja komolyan, A szlovák alkotmány a képviselők szabad mandátumát biztosítja, vagyis a képviselő megválasztása után csak a saját lelkiismeretének felel. Nincs jogi lehetőség arra, hogy a képviselőt bármire is kényszeríteni lehessen: a lelkiismeret szabadsága a demokrácia egyik alappillére. Az esetleg - politikai értelemben - elkóborolt kép- viselő csupán morálisan vonható felelősségre, én azonban az adminisztratív megoldások helyett ebben a kérdésben is a jó, demokratikus politizálás híve vagyok. A legszélesebb rétegek figyelembe vétele lehet a garancia arra, hogy a dolgok a szlovákiai magyar politikai életben is jó irányba haladjanak. • Mi tehát a kiút a mostani, célzatos nyilatkozatok és felhívások révén alaposan összekuszált politikai helyzetből? - Minden jogos vagy kevésbé jogos fenntartást figyelembe véve is a hármas koalíció. Ezt mondja a ráció, és ezt akarja a szlovákiai magyarok többsége is. Ha demokraták vagyunk, ezt az akaratot figyelembe kell vennünk. S még valami: a hármas koalíciót a jelenlegi erőviszonyoknak megfelelően kell kialakítani. Ez egyben biztosíték is lehet az MPP esetleges különutas politizálásával szemben. Politikai realitásként kell elfogadni, hogy az MKDM-Együttélés koalíció túlsúlya a szlovákiai magyar társadalomban meghatározó, a támogatottságunk soha nem volt olyan magas, mint az idén tavaszon. Ez a bizalom nagy erkölcsi tőke, erre kell építenünk. Ez a meggyőződésem annak ellenére, hogy az Együttélés háza táján vannak néhányan, akik krónikusan koalícióellenesek. Emlékeztetni szeretném az olvasókat arra, hogy két évvel ezelőtt az MKDM-Együttélés koalíciót egy pártelnök és egy másik mozgalom alelnöke írta alá. Megkérdezem: hol tartanánk most, ha ez a koalíció nem jött volna létre? Valószínűleg már megszervezték volna az alternatív iskolákat, kényükre-kedvükre felszeletelték volna az országot, s az Európa Tanács ajánlásairól máig álmodozhatnánk. • Többen azt mondják, a helyzet megoldásának kulcsa egyre inkább a középen álló MKDM kezében van, hiszen növekszik a mozgalom társadalmi tekintélye, Bugár Béla pedig a leghitelesebb szlovákiai politikusok rangsorában is előkelő helyen szerepel. - Az MKDM vezetői nevében elmondhatom, örülünk a bizalomnak, a koalícióval kapcsolatos mai helyzet viszont pontosításra szorul. Az MKDM véleménye egyértelmű, országos választmányunk a szlovákiai magyarság számára legelőnyösebb koalíció megkötésére hatalmazott fel bennünket, Ez alatt mindannyian a hármas koalíció megkötését értjük akkor, ha megfelelő biztosítékokat kapunk, hogy ez nemcsak a parlamentbe való bejutást, de a további egységes politizálást is szolgálja. A megoldás kulcsa és a felelősség az Együttélés Országos Tanácsának a kezében van, amely rövidesen ülést tart. Én biztos vagyok benne, hogy megfontoltan döntenek majd, a szlovákiai magyarság túlnyomó többsége akaratának figyelembe vételével. Ha nem így lenne, akkor ez a csalódáson túl, véleményem szerint, nagy presztízsveszteséget jelentene az Együttélés számára, s ez senkinek sem lehet érdeke. SZILVÁSSY JÓZSEF A magyar Amphion Balassi Bálint-emlékiinriepségek Május 30-án lesz 400 éve annak, hogy Észtergom ostrománál hősi halált halt a reneszánsz magyar költő, Balassi Bálint. (Ez év október 20-án pedig születésének 440. évfordulóját ünnepeljük.) Az 1994-es év egyebek mellett talán ezért is lett Balassi-évvé nyilvánítva Magyarországon. Az ünnepségekre három szinten készülődnek: a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár megyei, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia pedig országos szinten. Salgótarján áprilisban kapcsolódott be a Balassi-ünnepségekbe. Emlékkiállításokat, előadásokat szerveztek, valamint egy műveltségi vetélkedőt a költő életének, munkásságának és korának, a magyar reneszánsznak az ismereteiről. Itt megemlítem, hogy a vetélkedőt a magyarországi középiskolák előtt a füleki gimnázium, Fehér Éva, Tóth Edit, Mede Norbert, Oláh Andrea és Bozó Ildikó összetételű csapat nyerte. Fülekre került két különdíj is: a legjobb színészi alakítás díját (a . Szép magyar komédiából kellett jelenetet bemutatni) Bozó Ildikó, a legjobb fogalmazásért járó díjat pedig Fehér Éva kapta. Az előttünk álló rendezvénysorozatból mindenképpen kiemelkedik a május 24. és 28. között A magyar Amphion címmel megrendezésre kerülő esztergomi Balassi-konferencia, amelynek fővédnöke Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. A résztvevők megtekintenek néhány Balassi emlékhelyet, ellátogatnak többek között Zólyomba, Selmecbányára, Liptótújvárba, Véglesre, valamint Hibbe községbe, ahol a Balassiak vannak eltemetve. A megyei rendezvények közül még egyet szeretnék kiemelni, tulajdonképpen azért, mert ez is kapcsolódik egy kicsit hozzánk. Ez az október 22-én a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban megrendezésre kerülő Balassi versmondó verseny döntője, amelyen szlovákiai magyar középiskolások is részt vesznek. A Balassi Bálint-emlékévre kiadott programot átlapozva ösztönösen olyan gondolata támadt az embernek, amit ugyan keserűen mond ki, de muszáj kimondani: mi nem tudtuk, hogy Balassiév lesz? Ugyanis központilag nálunk nem szervez senki Balassi-ünnepséget - sőt, a magyarországi emléknapok propagálásáról sem gondoskodik Szlovákiában senki. FARKAS OTTÓ TEGNAP OLVASTUK 1 A kormány és a szakszervezetek javaslatai a családi pótlékokról, a bevételek tükrében so p | c H CS «> ,-2 a e o .ss g B p i- ^ 18 17 16 15 14 13 12 11 10 9 8 7. 6 5 4 3 2 I 20 675 *** 16 540** 16 550*** 17 300 *** Jelenleg a családi pótlékra még jogosultak bevételi határa (16 800 korona) 12 405* -13 240** 12 900*** 9 930* 10 320 ** 7 740 * 14 300*** 13 840 ** 10 380 a i 11 440 i 8 580* 11 775 **** 9 420 ** 7 065 * Jelenleg az állami kompenzációs pótlékra még jogosultak bevételi határa (12 000 korona) Jelmagyarázat * a létminimum 1,5-szöröse ** a létminimum 2-szerese *** a szakszervezetek javaslata - a létminimum 2,5-szöröse 3' 2 I A szüleikkel közös háztartásban élő 15 évnél idősebb gyerekek számú 3 2 I A szüleikkel közös házatartásban élő 6 évnél fiatalabb gyerekek száma. (Práca)