Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-21 / 117. szám, szombat

1142 HIRD ET ÉS ÚJ SZÓ 1994. MÁJUS 20. ROVATVEZETŐ: DR. PÁLHÁZY BÉLA , Agnes asszony" jeligére - Még nem vagyok húszéves, s bár fiúnak születtem, mégis ez a jelige a legjel­lemzőbb rám, mert a problémámat és a vek kapcsolatos tüneteket Ágnes asszony-kórnak neveztem el. A kör­nyezetem mindig tudta, hogy sokat adok a tisztaságra, de én ezt egyre in­kább fokoztam, annyira, hogy ma már megszámlálhatatlan sokszor mosok kezet. Este nem bírok úgy lefeküdni, hogy le ne zuhanyozzak, hajat ne mossak. A sok kézmosástól a bőröm fényes, a hajmosástól a hajam száraz és fénytelen lett. A legrosszabb az egészben az, hogy tudatosítom, mennyire nevetségesek és ostobák ezek a rigolyák, mégis eleget kell ten­nem a kísértéseknek, különben na­gyon rosszul érzem magam, semmi másra nem tudok odafigyelni. A gyomrom egyre jobban összeszorul, félek, hogy gyomorfekélyt kapok. Ké­rem, segítsen, ha módjában áU! - A főbiáról már az időszámítás előtti első századból származó iroda­lomban olvashatunk. Azóta több száz formáját ismeri a szakirodalom, köztük a mizofóbiát, a piszoktól, a fertőzéstől, - esetleg a mikrobáktól való kóros félel­met. Az orvosi rendelőbe csak azok az esetek kerülnek, amikor már a beteg számára teljesen elviselhetetlenné vá­lik az élet. Tudok olyan betegről, akit majdnem elitéltek, mivel hihetetlen -adósságot halmozott fel azzal, hogy havonta többszörösét költötte tisztító szerekre, mint amit képes volt megke­resni. A tünetek mögött mint már említet­tem, kóros félelem van, ami összekap­csolódhat különféle tárgyakkal, szemé­lyekkel vagy helyzetekkel, amelyeket sem ésszerű magyarázatokkal, sem gondolatokkal nem lehet feloldani. Sú­lyos esetekben Odáig fajulhat, hogy a beteg - ha csak nem klausztrofóbiája van - ki sem mer mozdulni a lakásból, inkább éhezik, esetleg más módon szenved. A kezelés nem könnyű, akár évekig is eltarthat. Gyógyszeres keze­lés mellett próbálkozunk egyéni és cso­portterápiával, de sokszor segít az arte­terápia és a pozitív tréning. A helyzetet bonyolítja, hogy az ilyen súlyos tüne­tekkel jelentkező beteg gyakran de­pressziós, és nem ritka, amikor különfé­le kényszerképzetei is vannak. Nem el­hanyagolható az időtényező sem,- mi­nél hamarabb kezdik el a kezelést, an­nál jobb. Kérem a levélírót, jelentkez­zen a rendelőben. „Rosszaságok" jeligére - Két hár­oméves kisgyermekem van. Pici koruk óta különlakásban élünk, messze a nagyszülőktől A féljem mindig úton van, ezért gyakorlatilag egyedül neve­lem őket. Ami bizony nagyon kimerítő, és néha már idegtépő, mivel az egyik nagyon erőszakos és ideges típus. Ha valami nem a kedve szerint történik, akkor 15-20 percig is torkaszakadtá­ból képes ordítani. S ez vele minden nap háromszor, négyszer előfordul. Sőt mostanában éjjel is, 2-3 óra kö­rül, pár óra alvás után. Legalább 15-20 percig visü, rugdal, hiába csi­nálok vele akármit! Érdekes, ha egye­dül vannak a szüleimnél, ott nagyon jók, de amint én is megjelenek, csak lógnak rajtam. Ezért már sokszor úgy érzem, az idegeim felmondják a szol­gálatot. Sokszor magamba fojtom bá­natom, bosszúságom, s úgy érzem, már nem bírom sokáig. - Nem tehetek róla, de ha egy édesa­nyának kínszenvedést okoznak életre­való gyermekei, ott először gyorsan a mamát kell megvizsgálni. Lehet, hogy csak éretlen a mama szerepére, a neve­lésre, de az is lehet, hogy neurózissal, esetleg depresszióval állunk szemben. Ezeket minden esetben kezelni kell. Amennyiben a férj semmiképp sem tudja tehermentesíteni a mamát a gyer­mekek egész napos felügyeletétől, be kell szervezni a távolabb lakó nagy­szülőket. Az apukának azonban tuda­tosítania kellene: lehet, hogy az ő hi­ányzó jelenlété miaitt „tiltakoznak'' így a gyermekei. Amennyiben nem tudja megváltoztatni időbeosztását, el fogja veszíteni családját, gyermekeit... A tü­netek leírásából az is valószínűnek lát­szik, hogy a mama valóságos kis zsar­nokokat nevelt gyermekeiből. Ha a gyermekek megszokják, hogy minden kívánságuk teljesül, ha minden sze­szélyükre ugrik valaki, nagyon hamar a leírt eszközökkel fognak mindent kö­vetelni. S éjjel a gyermeknek ­amennyiben nem beteg - egyér­telműen aludnia kell, nem cirkuszolni. Kérem a mamát, vegye fel gyorsan a kapcsolatot a körzeti gyermekpszicho­lógussal, aki alaposan elemezni fogja kapcsolatát a kicsikkel, és testre szabott megoldást ajánl majd neki. , Aggódó öreg" feligére - 65 éves vagyok, orvosnál már régen nem vol­tam. A rovat olvasása közben kaptam magyarázatot én is a tüneteimre. Kö­rülbelül 4 éve nehezebben tudok vi­zelni, a vizelet nehezen indul el, meg­áll, majd újra elindul. A dülmirigy megnőtt, különösen baloldalon (??). Fájdalmat nem érzek, ezért azt kérde­zem, fog-e tovább növekedni. Szüksé­ges-e a műtét, vagy maradhatok így, élhetek mint eddig? - Azt tanácsolom kedves levélírónk­nak, sürgősen kéljen a körzeti orvosá­tól egy beutalót az urológiai vizsgálat­ra. Valószínűleg heresérve van balol­dalt, de az is lehet, hogy sokkal komo­lyabb a diagnózis. Dülmirigye az em­bernek csak egy van, és nem látható, tapintani is csak orvosi vizsgálat alatt lehetséges. Ami nem jelenti azt, hogy nincs megnagyobbodva, mert a vizelés megváltozása erre utal. Orvosi vizsgá­lat nélkül azonban nem lehet érdemibb tanácsot adni, ráadásul az életét ment­heti meg. Még egyszer kérem, vizsgál­tassa meg magát az urológussal! ) V4 legdrágább kincsem" jeligére ­54 éves vagyok, s egy aranyos kis uno­kát kaptam a jó Istentől ajándékba. Sajnos, gyógyíthatatlan beteg. Leg­alábbis azt mondják az orvosok. S én ebbe nem tudok belenyugodni Ha ma már olyan nagy az orvosi tudomány, miért nem lehet egy üyen betegséget gyógyítani. Én ebbe fogok belebete­gedni, miért nem lehet gyógyítani? Sehol a világon? Nehéz elhinni! - A betegség Neurofibromatosis Recklinghausen, ismertebb nevén a Recklinghausen-betegség, melynek az a lényege, hogy az idegsejtek borítását (hüvelyét) képező réteg genetikus ká­rosodást szenved, és deformálódik. Ezt sajnos valóban sehol a világon nem tudják okilag kezelni, csak a tüneti ke­zelésre szorítkozhatunk, amennyiben az elváltozások olyan jellegűek, hogy az esztétikai problémákon kívül funk­ciózavarokat is kiváltanak. Sajnos, le­vélírónknak bele kell nyugodnia a megváltoztathatatlanba, bármennyire is fájó ez. Leveléből ítélve hfvő em­berről van szó. Gondpljon hát arra, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. „M... Csallóköz" jeligére - Hét éve mentem féijhez, ágy éreztem, szerelmi házasság volt a mienk. Az ágyban is megértettük egymást. Sajnos, a fiunk megszületése után a férjem megválto­zott, és egyáltalán nem igényli többé a házastársi kapcsolatot. Eleinte nem értettem, aztán rájöttem, hogy önki­elégüést szokott végezni a fürdőszobá­ban, és ezt elég sokszor megteszi. S most kiderült, férfikapcsolata van, sőt mint megtudtam, voltak neki ilyenek már legénykorában is. Mindig a por­nóújságokat vesd és nézi, és most már naponta végzi az önkielégüést. Már kértem, hogy váljunk el, de ő csak mindenen nevet. Félek, hogy a fiam­ból is homoszexuális lesz. Mit tegyek? - Először is hagyjon fel az önváddal, félje esete eléggé tipikus, nem tehet ró­la, hogy nem ismerte őt meg alaposan, még a házasság előtt. Figyelembe kell venni, hogy sok ember nemi orientáci­ója egy ideig bizonytalan, késik. Ezek az emberek tartva - legtöbbször joggal - környezetük elutasító magatartásától, igyekeznek gyorsan egy elfogadható státust teremteni, egy társadalmilag elfogadott modell megteremtésével, melynek leple alatt időt nyernek dönte­ni, tisztázni magukban, melyik is az igazi énjük. Igaz, valahol ez a másik becsapása, de az vesse rájuk az első kö­vet, aid mindig egyértelműen szembe tud helyezkedni a környezetével, a falu szájával, ha olyat tesz, ami kiváltja az elutasítást. S itt van valahol a megol­dás. Egy felnőtt férfi legyen annyira érett, hogy ha már tudja, tévedett, ne ér­tetlenül nevetgéljen, mikor a megoldás közreműködésében kérik önmaga vál­lalására. Levélírónk már régebben rájött aiTa, hogy ennek a házastársi kapcso­latnak számára nincs értelme. Hogy kisfiából homoszexuális lesz-e mire felnő, arra ugyanannyi az esély, mint minden más fiú esetében. Valóban fon­tosak a környezeti benyomások, hatá­sok, de végső „beállítottság" csak a ser­dülőkor után fog kiderülni. A homo­szexualitást ma már társadalmilag sem betegségnek fogjuk fel, de joggal el­váijuk, hogy megnyilvánulási formái ne zavarják a társadalom többség által kívánt menetét. A kisfiúnak szüksége van a férfipéldára, ennek lehetőségeit beszélje meg a körzeti gyermekpszi­chológussal. Sz. I. Marcelháza - Szeretném, ha hosszabban írna a köszvényről. Mi ez a betegség, és milyen diétát kell betar­tani, mert eddig az orvosok nekem el­lentmondásos tanácsokat adtak. A húgysavértékem a vérben nagyon ug­rál, kell-e diétáznom akkor is, amikor normális? Néha fejfájásaim is van­nak, meg forróságokat érzek a nya­kam körül. Reggelenként teljesen át van izzadva a hálóingem és a le­pedőm. - A köszvény az anyagcsere zavara. Pontosabban a nukleinsav anyagcseré­jének a zavara. A szervezet nem tudja a fehéijékben található nukleinsavat tel­jesen lebontani, ezért a húgysav szintje állandóan nő. Először a vérben, de mi­vel a húgysav vízben rosszul oldódó anyag, hamarosan kicsapódik, és gyü­lemlik az egyes szövetekben. Elsősor­ban olt, ahol rosszabb a vérellátás, tehát a kötőszövetekben (ízületek, inak, fül," ín, hüvelyek). A húgysav koncentráci­ója természetszerűleg a vizeletben is megnő, ezért kicsapódik a vesében is, vesekövet" és veseszövet-károsodást idézve elő. Egyértelmű tehát, milyen óriási szerepe van a diétának, mely igyekszik kiküszöbölni azon ételek fo­gyasztását, melyekben nukleinsavak vannak. Abszolút tilos a belső szervek fogyasztása (máj, vese, lép, velő, miri­gyek), s a legnagyobb mértékben kell tartózkodni a húsok (halak is!) és a hentesáru fogyasztásától. Tilos továb­bá a kávé, tea, kakaó, a téli hüvelyesek, a paraj, gomba. Fontos a bő folyadék­felvétel, és nem szabad túlsúlyosnak lenni. Az étrendnek gazdagnak kell lennie gyümölcsben, főzelékbén, a fe­héijeszükségletet meg lehet oldani to­jással, tejjel, sajttal. A diétázás, sajnos, életre szóló (tehát a húgysav normalizá­lódása nem vonhatja maga után a diéta megszüntetését, mivel erre a betegség újabb fellángolása a felelet). Csakúgy, mint az ajánlott életmód be nem tartá­sa. Kerülni kell a nagyobb fizikai meg­terhelést, a szeszfogyasztást, az étkezés legyen kis mennyiségű, inkább gyako­ri. Az esetek egy részében nem lehet kikerülni a tartós gyógyszerfogyasztást sem. A fejfájások, forróságérzetek s valószínűleg az izzadás is a másodla­gos ideggyengeség jele, de hajnali sú­lyos izzadások esetében mindig gon­dolnunk kell a tuberkulózis-fertőzés le­hetőségére is! * # * Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségé­be küldött leveleit. A nevet és a lakcí­met ezúttal nem szükséges feltüntetni. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Visszakövetelt segély K. E.: Tavaly szeptembertől vagyok munkanélküli-segélyen. Nemrég be­idéztek a munkaügyi hivatalba, és közölték velem, hogy vissza kell fizetni mindent, amit szeptembertől kaptam, mert néhány napig dolgoztam. Meg­közelítőleg harmincezer koronát kellene visszafizetnem, de nincs miből, mert munkám pedig nincs. Milyen jogaim vannak ilyen esetben? gélyt köteles visszafizetni, mégpedig attól a naptól, amikortól a segély már nem járt, esetleg alacsonyabb összeg­ben járt. Az idézett rendelkezésből te­hát az következne, hogy attól a naptól köteles a segélyt visszafizetni, amikor dolgozni kezdett. Ilyen értelemben fellebbezhet a segély visszafizeté­séről szóló határozat ellen. A Foglalkoztatási törvény 18. §­ának első bekezdése szerint ha a munkanélküli vétkessége folytán ke­rült sor arra, hogy a munkanélküli-se­gélyt jogtalanul megítélték, vagy jog­talanul folyósították például azért, mert elhallgatott valamilyen fontos tényt, vagy nem teljesítette bejelentési kötelezettségét, a jogtalanul átvett se­Ki örököl? Sz. E.: 1975-ben mentem férjhez másodszor, a férjem magyar állampolgár. A szüleim után örököltem egy családi házat. Szeretném, ha a halálom esetén is használhatná a házat, hogy a fiam ne tudja őt onnan kitenni. Megoldható ez? Azt is szeretném tudni, hogy a fiam egyáltalán örökölhet-e, mivel cseh állam­polgár. Esetleg a féljem felveheti a magyar állampolgársága mellé a szlovák állampolgárságot? Még egy kérdésem lenne. Van egy nénikém, aki 83 éves. Gyermeke nincs, a férje meghalt. Végrendeletről hallani sem akar. A kérdé­sem tehát az lenne, hogy ha végrendelet nélkül hal meg, ki örököl utána. Igen, van lehetőség arra, hogy a fér­je számára biztosítsa a használati jogot a házhoz. A Polgári Törvénykönyv 151o §-ának első bekezdése szerint ilyen használati jog, pontosabban do­logi teher végrendelet alapján is kelet­kezhet, és az ingatlan tulajdonosát arra kötelezi, hogy valamit eltűrjön (példá­ul azt, hogy az ön félje az ön halálát követően is lakhassa a családi házat), valamilyen tevékenységtől tartózkod­jon vagy valamit megtegyen. Ajánl­juk, a végrendeletével kapcsolatban keressen fel egy ügyvédet, esetleg közjegyzőt. Ami a ház öröklését illeti, a devizakülföldiek ugyan rendszerint nem szerezhetnek ingatlantulajdont Szlovákia területén, de az 50/1994. Tt. számú devizátörvény 25 paragrafusa itt gyakorlatilag kivételt állapít meg, amikor kimondja, hogy ingatlanhoz a devizakülföldi is tulajdonjogot szerez­het örökléssel. Persze, különbséget kell tenni a devizakülföldi és az idegen (külföldi) állampolgár között. Az em­lített törvény azt a magánszemélyt te­kinti devizakülföldinek, akinek belföl­dön nincs állandó lakóhelye. Egyálta­lán nem szükséges tehát az sem, hogy a félje felvegye a szlovák állampolgár­ságot. Ez egyébként tudomásunk sze­rint nem is lehetséges, mivel a Magyar­oszág és Csehszlovákia közötti nem­zetközi szerződés (a Szlovák Köztár­saság ennek a szerződésnek jogutód­ként a részese) ezt a lehetőséget kizár­ja. Ami a további kérdését illeti, vég­rendelet hiányában az öröklés törvé­nyes rendje érvényesül. E szerint ha az örökhagyónak nincs házastársa, és nincsenek gyermekei, úgy az örökha­gyó testvérei örökölhetnek, esetleg azok, akik az örökhagyóval annak ha­lálát megelőzően legalább egy évig él­tek közös háztartásban, és ebből az in­dokból gondoskodtak a közös háztar­tásról, vagy eltartásukkal az örökha­gyóra voltak utalva. Viszonylag új rendelkezés az, hogy ha az örökhagyó testvérei közül vala­melyik nem örököl, úgy az ő örökré­szét egyforma aránybah a gyermekei szerzik meg. Egyébként a jelenlegi (1992. január 1-től hatályos) szabá­lyok szerint már nagyon ritkán kerül csak sor arra, hogy az állam „örököl­jön". A Polgári Törvénykönyv az előbb említett rendelkezés mellett az örökösök újabb csoportját is bevezet­te; ha a fent említett személyek közül senki sem örököl, úgy az örökhagyó nagyszülei jogosultak az öröklésre, il­letve ha ezek a nagyszülők már nem élnek, akkor egyforma arányban a gyermekeik (vagyis az örökhagyó unokatestvérei) örökölnek. Özvegyi nyugdíjra keletkezik joga, mégpedig annak ellenére, hogy az alapvető szabály szerint erre az özve­gyi nyugdíjra valóban csak az özve­gyek jogosultak, az elvált házastársak nem. Kivétel az említett szabály alól a Társadalombiztosítási törvény 46. pa­ragrafusának hatodik bekezdése, mi­szerint az elvált aszonynak is jogi igé­nye keletkezik az özvegyi nyugdíjra, ha a volt félje halála idején „megélhe­téshez való hozzájárulásra" (így nevezi a hivatalos jogi nyelv az elvált házas­társnak járó tartásdíjat) volt ráutalva, s ezt a volt féije köteles volt neki fizetni. Mivel ebben az esetben egyfajta ki­vételes nyugdíjról van szó, a nyugdíj összegére vonatkozó rendelkezés is el­tér az általános szabálytól (amely sze­rint az özvegyi nyugdíj annak az öreg­ségi vagy rokkantsági nyugdíjnak hat­van százaléka, amelyre az elhunyt féij­nek a halála idején jogosult volt). Ilyen esetben ugyanis „az özvegyi nyugdíj nem haladhatja meg a tartásdíj (megél­hetéshez való hozzájárulás) összegét, és az a rendelkezés sem érvényesülhet az ilyen nyugdíjak esetében, amely szerint az özvegyi nyugdíj havonta leg­alább 450 korona. Munkavállalói jogok átszállása D. K. : Egy magántársaság tulajdonában levő étteremben dolgozunk. A tulajdonosok most el akarják adni ezt az éttermet (legalábbis úgy hallottuk). Mi lesz velünk ebben a helyzetben ? Fel kell mondaniuk, vagy felmondás nél­kül is megszűnhet a munkaviszonyunk? Ilyen esetben is jár a végkielégítés? A munkajogi viszonyokból szár­mazó jogok és kötelességek átszállá­sáról a Munka Törvénykönyve 249­251. paragrafusai tartalmaznak rész­letesebb rendelkezéseket. A munka­jogi viszonyból származó jogok és kötelességek körébe tartoznak gya­korlatilag a munkaszerződések is. Az említett rendelkezések szerint, ha az éttermet a vállalat részeként és nem épületként adják el egy másik vállal­kozónak, illetve kereskedelmi társa­ságnak (például korlátolt felelősségű társaságnak), úgy a munkajogi köte­lezettségek (a munkaszerződés sze­rinti foglalkoztatás kötelezettsége) is átszáll az új tulajdonosra. Ugyanak­kor elképzelhető az is, hogy felmon­dást kapnak. A Munka Törvény­könyve 46. §-a első bekezdésének b/ pontja szerint ugyanis a munkáltató felmondhatja a munkaviszonyt, ha a szervezet egy részét más szervezetbe viszik át, és az átvevő szervezetnek nincs lehetősége arra, hogy az alkal­mazottat a munkaszerződés szerint foglalkoztassa. Ilyen esetben viszont a dolgozónak perelhető joga keletke­zik végkielégítés, mégpedig legalább a havi átlagkeresete kétszeresének összegében (lásd a 195/1991. Tt. szá­mú törvényt). dr. P. D. Özvegyi nyugdíj K. E. : Négy évvel ezelőtt váltunk el, 56 éves vagyok. Semmiféle nyugdí­jat sem kapok. A bíróság a férjemet kötelezte tartásdíjra, de ff most meghalt. Van egy fiam, de ő munkanélküli, a lányom pedig háztartásbeli. Ők nem tudnak nekem segíteni. Jogosult leszek valamilyen szociális segélyre?

Next

/
Oldalképek
Tartalom