Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-17 / 113. szám, kedd

1994. MÁJUS 12. ÚJ SZÓ KULTÚRA 1115 Egy nappal a Feltámadás után Misztériumjáték a Kassai Thália Színházban Nem vagyok benne biztos, hogy mindaz, amit a Kassai Thália Színház Harmadnapi győzedelem avagy legenda a dicsőséges feltámadásról címmel Mészöly Dezső magyarításában bemutatott, önmaga sajátosságainak megfelelő színjáték. Történik ugyanis, hogy egy közelebbről meghatározatlan életközösség a szövegtöredékek eredetije szerzőjének - bizonyos Mikolaj Wilkowieczki páternek - irányításával, amolyan manapság is létező falusi színjátszócsoportként, előad néhány jelenetet Jézus Krisztus feltámadásáról, az utána megtörtént jelenésekről, illetve , saját életéből. Nincs szerencsém ismerni a Mészöly Dezső által kerekített misztériumjáték-fiizért, amit a sokat kísérletező Kazimír Károly rendezésében az akkor még létező budapesti Thália Színház mutatott be. Éppen ezért feltárhatatlan számomra, milyen volt az eredeti keretjáték, s egyáltalán szerkezetében, zenéjében, jelmezeiben, díszleteiben mennyiben követte a középkori világot, életmódot, gondolkodásmódot. Esetleg: karakteresen jelezte-e az amatőr komédiázok hétköznapi kötődéseit. Nincs más hátra, mint a Kassán látottakra szorítkozva elgondolkodni a látszólagos egyszerűség mögötti összetettségről, és ennek a többrétegű dramatikus anyagnak az eljátszásáról. Tény, hogy Boesárszky Pál megszemélyesítésében vélhetőleg az ősváltozat összegyűjtője és feldolgozója - a lengyel páter - jelenik meg. Persze, ez mellékes dolog, különösen akkor, ha a színész játékára figyelve megállapíthatjuk: nem a páter vagy valamely „más-páter" fiktív személyének az eljátszása a fő célja, hanem a darab elé komponált prológus elmondása. Ez nem az első szembetűnő hiba a játék rendezői értelmezésének és expozíciójának a megalapozásában, hanem alapvető és a bemutatott misztériumjáték egészét félrevivő kiindulási pont. Azt ugyanis Dezsényi Péter rendező sem gondolhatja komolyan, amit Boesárszky eljátszik. Ez a páter amolyan általánosított szerzetes, és nem karakteres típus. Következésképpen ennek felelnek meg a kórusban egyegy egyházi ének eléneklésének idejére civil polgárokká változó műkedvelő aktorok is. Végignézve a Harmadnapi győzedelmet, amolyan negyednapi vereség utáni állapot lett úrrá rajtam. Következetlenség következetlenséget követett, s ezek között a legkirívóbb a Dicsőség mennyben az. Istennek... kezdetű karácsonyi ének húsvétkor ,való eléneklése. Ez egyik következménye mindazokpolgár civil mivoltát. Pedig egyike volt azon keveseknek, akik földi, mennyekbéli és poklokbéli alakokat is megformáltak. Vele Várady Béla és Czajlik József tartotta a lépést. A tapasztalt színész érdes játéka, a rögtönzéseket sejtető naiv ripacskodása és a ravaszkodó, italozó polgár Noé szerepében is átsütő típusa jelzi a tudatosságot. Czajlik fiatalsága ellenére pontosan játszotta el valamennyi szerepben azt a kissé bárgyú, városi Mennyország és Pokol az előadásban nak a tisztázatlanságoknak, amelyek a színészek játékában koncentráltan jelentek meg. Minden látszat ellenére háromszorosan kellett volna átváltoznia a színésznek. Legelőször meg kellett volna formálnia a rendező által tisztázott polgár típusát, majd a karakterjegyek megőrzésével nagyon pontosan megkomponált rögtönzésekkel eljátszani a páter által a misztériumjátékban a polgárra osztott szerepel, s harmadsorban az így megszülető bibliai alakok karakterességét kellett volna érzékeltetni. Színész legyen a talpán, aki erre képes. Igazságtalan lennék, ha nem emelném ki, hogy Boesárszky Attila (Pilátus, Oskolamester, Lucifer, Kántor, Filep, Özvegy ember) a szüntelen átváltozásai ellenére is érzékeltette a komédiázó (A színház archívumából) suttyót, akire a páter mindig a II. Ördög, a II. Szolga meg természetesen Júdás szerepét osztja. Volt tehát Dezsényi rendezői elképzelésében olyan szándék is, amely a három említett színész játékában konkretizálódott. Mindez azonban kevésnek és erőtlennek bizonyult. Feltehetőleg korlátot szabott ennek a társulat létszáma, így több színész egymástól eltérő típusok megszemélyesítésére kényszerült, s nem mindegyikük tudta pontosan eljátszani a keretjáték civil polgárainak típusaira alapozható szerepeket. Tapasztalható az előadás egészén a mesterkéltség, a bizonytalanság," az elnagyoltság és a rosszul értelmezett vasaltság. A ruhák harsány színűek, az ingek, gatyák kikeményítettek, a formákban keverednek a reneszánsz és a gótika viselete, meg a festményekről ismert stilizált ruhaformák. Az ördögök feketék és vörösek, az angyalok fehérek és rózsaszín pofikájúak. Minden aranyosan bájos, s éppen ezért a legkevésbé sem őszinte. Pedig ennek a műfajnak, amit a misztériumjátékok és a passiók képviselnek, létezett és létezik a naiv festményekhez hasonló naiv színházi jellege, ami nem más, mint az őszinte tisztaság. Nevezhetném úgyis: színpadi ártatlanság. Annak idején a Csíksomlyói passió nagy-nagy színházi sikere közben is ez a fajta utólagos kimódoltság, a városi Mórickák elképzelte látvány-folklorizmus zavart. Mert miközben a Balogh Elemér és Herényi Imre szerkesztette játékban majd minden a magyar folklór legrégebbi rétegeire alapozódott, Kossá László zenéje bartóki és kodályi törvényeket érvényesített a színpadi zenében, a betlehemes játékok felnagyított fatemplomainak gyönyörű animációja nyomán lett szervesen funkcionáló a díszlet, aközben a ruhákon megjelent a kimódolt magyarosság, a zsákok nemzeti szalagosak voltak, s az a szerencsétlen áruló Júdás egy az egyben románra lett véve. (A budapesti Nemzeti Színházban már 1981 ben is könnyedebb volt a magyar-román együttélés, mint a csíksomlyói kolostor temploma előtt az évszázadok során.) Onnan visszatekintve örülök a Dezsényi Péter rendezte Harmadnapi győzedelem Mészöly Dezső komponálta változatának. Sokkalta igazabb, őszintébb vallomás, földi kinyilatkoztatás az emberekben élő hit és hitellenség, Mennyország és Pokol egyidejű meglétéről, mint a két évtizede divatozó bibliai témájú musicalek, rockoperák. Ezért sem lenne alávaló próbálkozás, ha a nyári komáromi Bástya Színház a tervezett pop-rock Mária evangéliuma helyett elővenné a Csíksomlyói passiót, megkísérelve a lelkekben újjáéledő hit erősítését a magyar színház, a magyar művelődés hagyományainak és a magyar folklórnak a szellemében. Bartók és Kodály nyomán szabadon. DUSZA ISTVÁN MADÁCH BIBLIOTÉKA | Vezérlő kalauz Megjelent a múzeumokat és galériákat bemutató kiadvány 36 hónap, 36 arc A hazai magyar zsurnalisztika nem kényezteti el az olvasót riport-, interjú-, tárca- vagy glosszakötetekkel. A míves publicisztikára az írók társadalma csak elvétve vállalkozik, talán időhiány, talán műfaji egyoldalúság, vagy ne adj isten, a műfaj lenézésének okán. Igaz, az elmúlt négy-öt évtized nem kedvezett a szókimondásnak, ahiikor pedig felszabadultak a gátak, az addig tapasztalt igényességet, amely hellyel-közzel azért jelen volt sajtónkban, az aktuálpolitika és a kapkodó igénytelenség kezdte felváltani. Nyolcvankilenc őszétől napjainkig közel öt év telt el, de még mindig váratnak magukra azok a publicisztikai kötetek, amelyek a rendszerváltás által kiváltott szociológiai, politikai, társadalmi megrázkódás lélektanát igyekeznének az olvasó elé tárni, nem is beszélve a mélyebbre nyúló, a tágabb összefüggéseket kereső esszéirodalomról. Az idevágó irodalom (főleg a Kalligram Kiadó köteteire utalhatunk) a társnemzetek és a szomszédok (Miroslav Kusý, Petr Príhoda, Kiss Gy. Csaba kötetei) írói, publicisztikai tükreit tartja elénk. Megnyugtatásul azért tegyük hozzá, ha a kiadói tervek megvalósulnak, idén (addig is, míg a teljesség igényével nem jelentkezik egy-egy tollforgató) megjelenik pár publicisztikai kötet, árttelyek az elmúlt öt évet járják körül. Miklósi Péter Huroktánc című, a közelmúltban a Madách Kiadónál megjelent könyvét ebből a kontextusból nehéz lenne kiragadni. Helyszűke miatt a harminchat ihterjút tartalmazó kötet szakmai időtállóságának értékeléséről lemondva, csupán annyit jegyezhetünk meg, hogy a Huroktánc elsősorban a politikában főszerepet játszó-játszőtt negatív és pozitív hősök köMiklósi Pélcr (Méry-reprodukció) tetlen véleményeit tartalmazza. Nem tagadja ezt a tényt a szerző sem, aki vállalja az interjúnak mint műfajnak az esetlegességeit, , a naprakészség mellett a műfaj „romlandóságát", hiszen a beszélgetések alanyainak egyike-másika már szélárnyékba került. Ugyanakkor nem minden tanulság nélkül való félidézni az. egy-két évvel ezelőtti megnyilatkozásokat, s összevetni a mai politikai történésekkel. Az arcok ismertek,'a szerepek változtak, talán a nézetek is.csiszolódtak időközben. A harminchat hónap alatt készült harminchat interjú (melyek a Vasárnap rendszeres ol vasói számára nem ismeretlenek) Szlovákja és az egykori Csehszlovákia politikusainak arcképcsarnokaként ajánlható leginkább az olvasó figyelrtiébe. (k-y) Aránylag rövid előkészítő munkálatok után nemrégen megjelent a szlovákiai múzeumokat és galériákat bemutató átfogó kalauz (Sprievodca po L O V E N S K O iWÄiÄÄÍi* . ' ' "r i»0 M'ltóivtóM Ä (MICIOACH múzeách a galériách) a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum gondozásában. Mindenképpen örvendetes tényként könyvelhetjük él e több évtizedes hiányt pótló szakmai eligazítás megjelenését, hisz az érdeklődő részletes útmutatást kap a szlovákiai múzeumi hálózatról, s kedve szerint válogathat e jelentős, Európa-szerte megbecsült „választékból". Ma Szlovákiában 70 múzeum és 19 galéria található, nem is szólva a kisebb emlékszobákról és a falumúzeumokról. A kalauz tömören ismerteti a múzeumi intézmények történetét és legértékesebb gyűjteményeit, majd rátér az egyes kiállítások bemutatására. Megtudhatjuk belőle többek között a múzeumok és galériák pontos címét, nyitvatartási idejét; közli a, telefonszámokat is. Napjainkban, . amikor sajnos - tovább csökken világszerte a múzeumok látogatottsága (S ez nemcsak „pénztárca kérdése"), talán nem hiábavaló hangsúlyoznunk - a múzeumi világnap alkalmából - tájainkon sem, hogy a múlt megismerésének szükségességét vallva, a hagyományokhoz ragaszkodva a jejent alakító polgári értékrend megteremtésének igénye jut kifejezésre. Ehhez nyújt segítséget az Hja Okáli és á Gabriela Podušelová által összeállított kiadvány, amely jó szolgálatot tehet a muzeológia iránt érdeklődőknek és a múzeumlátogatóknak. Csák

1 remélhetjük, hogy a közeljövőben megjelenik e kalauz angol, német, francia és magyar nyelvű változata is - szolgálva embert és kultúrát. TRUGLY SÁNDOR Színe és visszája Fischer Ádám a MET-ben. A New York-i Metropolitan Opera állandó vendégkarmesternek szerződtette Fischer Ádámot. A karmester a közelmúltban oly nagy sikerrel vezényelte a Metropolitanben Verdi Othellóját, hogy rögtön ajánlatot kapott a világhírű operaszínháztól. Fischer Ádám személyében évtizedek óta először dolgozik magyar karmester a MET-ben. *** Megdicsőült képhamisító. Két évvel ezelőtt a kaposvári Bárány Csaba látva Szász Endrének, a neves szürrealistának a népszerűségét, festményei másolásába fogott. Az ügyes kezű fiatalember mintegy negyven „Szászfestményt" készített, a művész szignóját is ráhamisítva. A testvérével együtt folytatott értékesítés során teljesen véletlenül bukott le. A kaposvári bíróság a hamisítványokat hét-tizenkétezer forint forgalmi értékűre becsülte, s a fellebbviteli bíróság úgy döntött, hogy azokat vissza kell származtatni szerzőjüknek. A bíróság általi hitelrontás miatt felháborodott Szász, Endre kijelentette, hogy a hamisító - kvalitásai alapján - így akár arra is kedvet kaphatna, hogy Picasso- vagy Chagall-művek előállítására vállalkozzék. *** Hamis múmiákért -11 milliót. Két vállalkozó szellemű és meggazdagodni kívánó iráni, saját bevallása szerint 11 millió dollárt remélt kapni a nagy perzsa uralkodó, a Krisztus előtt 465ben meggyilkolt Xerxész múmiájáért. Az ügy a teheráni rendőrségen végződött, mivel a múmia hamisnak bizonyult, csakúgy, mint a rendőrök, akik „ál ruhában" kereskedőként teltek ajánlatot a becses antik árusainak. Iráni lapjelentés szerint az elvégzett tesztek alapján kiderült, hogy a tetem nem is emberi maradvány. Örmény bosszú. Méggyilkolták az egyik legismertebb kortárs örmény írót, Vargesz Petroszjanl. aki korábban hosszú időn ál az Örmény írószövetség vezetője volt. A 62 éves prózaíró, újságíró és műfordító Petroszjant lakása előtt lőtték le. A hatóságok szerint az ügy mögött azt kell látni, hogy Petroszjan fiát bűnrészesség miatt börtönbüntetésre ítélték, mivel köze volt húga vőlegényének a meggyilkolásához. Az áldozat családja állítólag vérbosszút fogadolt az író és családja ellen. *** Vidámparki öreghölgy. Kettős évfordulót ünnepeltek idén a koppenhágai Tivoli vidámparkban. A 150 éve üzemelő szórakoztató intézmény ugyanis egy igen kitartó törzslátogatóval büszkélkedhet: a hölgy immár kereken egy évszázada, hároméves kora óta minden évben eljön a vidámparkba szórakozni. Ágnes Hilligsoe ma már. 103 esz-, tendős, az idős asszonyt nyolcvanéves lánya kísérte el a mostani ünnepségre. Az eltűnt betűk. Több mint 300 millió spanyol anyanyelvű világszerte egyik napról a másikra arra ébredt, hogy ábécéjükből hiányzik két betű. A Spanyol Nyelvi Akadémiák Szövetsége idei X. kongresszusán szinte egyhangúlag megszavazta két fonéma, a „cb" (cs) és a „11" (lágy I) törlését az ábécéből. A döntést elsősorban a nyelv egyszerűsítésére hozták. Ezáltal- a számítástechnikában is könynyebb lesz a spanyolt használni, tehát komputerfelhasználő-barát lett a spanyol is. (k-s)