Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-13 / 84. szám, szerda

10 SPORT PLUSZ ÚJSZÓ 1994. ÁPRILIS 13. A labdarúgó-világbajnokság résztvevői Argentína Maradonával vagy nélküle? A gazdasági válság a futballra is rátelepedett Argentínában. A mosta­ni hatalmas infláció gyakorlatilag végleg tönkrezúzta a pénz, az austral konvertibilis mivoltát. Kihat mindez a labdarúgók létbiztonságára is. Az okosabbak ugyanis eleve dollárban rögzítették járandóságukat, s lehet, hogy-még így sem járnak jól. A klu­bok többsége ugyanis lassan fizetés­képtelenné válik, fogytán vannak a dollárjaik, így pánikszerűen adják el kurrens fizetőeszközért legjobbjai­kat, hogy legalább a többieket fizet­ni tudják. Még ha nem is a rendes árfolyamon. Kialakult egy köztes, úgynevezett „futballári'olyam", ami­nek tartásával még úgy-ahogy jól járnak a játékosok. Fontos tudni azonban, hogy a fut­ballisták még így is kivételesen jó helyzetben vannak az ország többi „alkalmazottjához" képest. így az­tán aki csak teheti, meghosszabbítja pályafutását. Persze, legyen bár múltjuk bármilyen fényes is, ma már nem ők az igazi sztárok Argentíná­ban. Sokkal inkább a válság elől Eu­rópába „menekült" idegenlégiósok. Nélkülük nincs ma argentin váloga­ott, viszont a „belőlük" való építke­zés hihetetlenül megnehezíti a min­denkori szövetségi kapitányok mun­káját. Figyelemre méltó, hogy az az ar­gentin válogatott, amely a Kolumbia elleni vereségig (1993. augusztus 15.) zsinórban 31 meccsen nem ta­lált legyőzőre, az elmúl fél esztendőt meglehetősen kaotikus állapotban töltötte. Bármilyen furcsa, Alfio Ba­sile edzőnek sokkal kevésbé van csapata, mint mondjuk háromne­gyed évvel ezelőtt, a Copa America megnyerésekor volt. Vannak vi­lágsztárjai, Goycochea (30 éves, Ri­ver Plate), Redondo (24, Tenerife), Simeone (23, Sevilla), Batistuta (25, Fiorentina) és Balbo (27, AS Roma) esetében a minősítést vétek vitatni, sőt, elvetemült ember az is, aki némi megszorító kitétellel nem sorolja ide Maradónál (33, szerződés nélkül) és Ruggerit (32, szerződés nélkül) vagy a szertelen Leo Rodriguezt (27, Dortmund) is. Ez nyolc ember, akik, ha egyszerre jól játszanak, és maguk mellé veszik a hazai védőket - Vazquez (28), Diaz (29), Borelli (29), Basualdo (29), McAllister (25), Perez (25), csapat legyen a tal­pán, amelyik legyőzi őket. A bibi csak az, hogy Maradona, Redondo, Rodriguez és Simeone aligha játszik majd egyszerre. Az előbbi kettőnek olyan nézeteltérései voltak a spanyol bajnokságban, hogy szinte elképzelhetetlen szerep­lésük egy válogatottban. Basile még arról sem döntött, hogy építhet-e Ruggerire, s azon is vacillál, milyen összetételben védekezzen csapata. Maradona és Zico. Valamikor régen... Meglehetősen sok a jelentkező a „lyukas" helyekre, és ez reményt ad­hat a vb-csoport tagjainak (Nigéria, Görögország, Bulgária), bár gondok ide, gondok oda, épeszű emberben nem merülhet fel, hogy kiesnek az argentinok a csoportmeccseken. Argentína érdekes módon „von­zódik" Európához, mert legna­gyobb futballsikereit már-már eu­rópai stílusú, roppant fegyelmezett védőjátékkal érte el. Most is azt ve­tik Basile szemére, hogy a kiörege­dett csapata, destruktív, kevésbé produktív labdarúgást játszik, és hogy ez összhangban van gondol­kodásmódjával, mert játékos korá­ban ő maga is kiváló bekk volt. Mindig 4 -4 - 2-es felállásban ját­szatta együttesét, két csatárnál so­hasem többel, pedig vannak kiváló támadói. Ténykedése alatt 36 játé­kosnak adott lehetőséget, újakkal már nem próbálkozik. Most az a kérdés, a produktívabb játék irá­nyában változtat-e taktikát Basile. Valószínűleg igen, mert a csoport­ellenfelek bizonyára nem kényszerí­tik védekezésre az argentinokat. De hogy ki és hogyan fog gólt lőni, az alighanem sok álmatlan éjszakát okoz még majd Basilénak. Persze Batistuta nem akárki, de ő a második ligás Fiorentinában ját­szik. Ugyancsak „gyengébb" osz­tályban szerepel Medina Bello (27, Yokohama Marinos), de ez nem akadályozta meg abban, hogy a selej­tezők során ötször a hálóba találjon. Brazília dél-amerikai „tartalékai" (így nevezik az argentinokat) eped­ve várják vissza Cannigiát (27, AS Roma), akinek egy hónappal a vb República Argentína: 2 780 000 négyzetkilométer, lakossá­ga 33 millió. A labdarúgó-szö­vetség (Asociáciou del ťutbol Argentine) alapítási éve: 1893. FIFA-tagságának kezdete: 1918. A klubok száma: 3040. Az igazolt futballisták száma: 386 200. Vb-szereplése - 1978 és 1986: CM, 1930 és 1990: má­sodik. 1966: ötödik, 1974: nvol­eadik, 1934: kilencedik, 1962: tizedik, 1982: tizenegyedik, 1958: tizenharmadik. A válo­gatott színe: kék-fehér mez. fe­kete nadrág, fehér sportszár. Ütja a világbajnoki döntőbe: Peru 1:0 és 2:1, Paraguay 3:1 és 0:0. Kolumbiu 1:2 és 0:5. Mivel Argentína csak második lett Kolumbia mögött, inter­kontinentális .selejtezőt játszott -Ausztrália 1:1 és 1:0. megkezdése előtt jár le 13 hónapos eltiltása (ajzószert használt). Jól em­lékszünk a lobogó hajú villámgyors csatárra. A 90-es Mondiale idején állítólag 10,7 másodperc alatt futot­ta a 100 métert, s nem csoda, hogy nem tudták tartani, három játékost állítottak ki róla. Most az a kérdés, mennyire viselte meg a hosszú kiha­gyás. Állítólag rendszeresen és nagy becsvággyal edz. No és itt van Maradona, az ar­gentinok „égi helytartója" a földön. Szidják, becsmérlik, keményen kriti­zálják, de nem tartjuk kizártnak, hogy a vb-n megrázza magát, és a világ újra a lábai előtt hever. Ha el­megy Amerikába. Szerintünk igen. A futballzseniktől minden kitelik Még az is, hogy a World Cup 94 egymeg­mozdulásos hőse lesz, mint amilyen a 90-es Mondialén volt. Csak 33 esztendős... TOMI VINCE „Ez az Eb semmit sem adott..." Birmingham utáni beszélgetés VÍMI ROLAND asztaliteniszezővel Szlovákiában már hónapok óta hadiállapot uralkodik az asztalite­niszsportban. Nem és nem tud közös nevezőre jutni a szövetség és a Szu­per Liga-győztes ŠKST Bratislava vezérkara. Egy kivétellel a legjobb honi pingpongozók megtagadták a válogatottban való szereplést. Vími Roland viszont nem kívánt részt venni az értelmetlen hatalmi harc­ban. Ezért, de nem csak ezért fekete­listára került klubjában. Kétszer(l) is a szövetség, valamint a válogatott mellé állt, mégsem becsülik meg őt; ahol lehet, ott rúgnak bele. Talán el­felejtették az illetékesek, hogy a vá­sárúti sportoló Szlovákia legjobb asztaliteniszezője?! • Egy igencsak viharos szezont tudhatsz magad mögött. Az idényzá­rón, a birminghami Európa-bajnok­ságon nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelted... - Ez volt sportpályafutásom leg­nehezebb időszaka! Nem a játék szempontjából, hanem a kulisszák mögött történtek miatt. Nyugodt, baráti környezetben egészen biztos jobb eredményeket értem, értünk volna el. Sajnos, azok is ellenem fordultak, akiket korábban támogat­tam. • Jelenleg mi a helyzet a méhkas­ra hasonlító szövetségben és klu­bodban? - Az igazat megvallva, nem is na­gyon érdekel. Az ŠKST-ben - hál' Istennek - május 31-én lejár a szerződésem. A vezérek acsarkodá­sa is hidegen hagy! Hogy mi lenne a megoldás? Talán ők sem tudják, mert ugye, a zavarosban mindig jól lehet halászni. Én egy lépést sem te­szek, ezentúl csak és kizárólag a sa­ját ügyemmel törődöm. • Európa-bajnokság? - Birmingham semmit sem adott, csak elvett! Nagyon megbántam, hogy ezzel a társasággal kimentem a kontinensviadalra. Igaz, jobban is szerepelhettem volna, ám ilyen kö­rülmények közepette képtelenség a játékra, a mérkőzésekre összponto­sítani. Az állandó feszültség kedvét szegi az embernek. • Egyéniben te jutottál a legto­vább, s a csapatversenyben sem okoztál csalódást, sőt... - A 32 között az a Rosskopf bú­csúztatott, aki két évvel ezelőtt, Stuttgartban Európa-bajnokságot nyert. A második szettben már 10:5­re és 15:10-re is vezettem. Ekkor hi­ányzott a nyugalom, s az a bizonyos csapaton belüli szolidaritás. Külön­ben, a világbajnok Gatien sem jutott a nyolcaddöntőbe. • A válogatott nem teljesítette a kitűzött célt, nem sikerült kiharcol­nia az elit csoportba kerülést. Mi­ért? - Egyértelmű: mert nem a legjob­bak kerültek az együttesbe. A hely­színen pedig Miroslav Marek edző érthetetlenül fiát, Patrikot nevezte második játékosként, pedig Truksa összehasonlíthatatlanul képzettebb, tapasztaltabb. Éppen az olaszok el­leni sorsdöntő meccs előtt „téve­dett". Ahelyett, hogy 2:l-re mi ve­zettünk volna, 2:l-es vesztésre áll­tunk. És én ezt megmondtam a tré­nernek. Mondellót ugyan legyőztem, ám amikor láttam, mi fo­lyik a háttérben, elment a kedvem az egésztől. Ki is kaptam Constantini­tól. A 4:2-es vereség után Marek el akart tiltani, majd később meggon­dolta magát. Hát, így álltak a dolgok Birminghamban. Ezek után jött az egyes... • Az Eb-n jelen levő szlovák kol­légáktól megtudtam, problémák vol­tak a szállással (is). - A hat hotel közül a legrosszab­ban laktunk. A fűtést csak éjjel kap­csolták be - három órára. Gyalog jártunk a sportcsarnokba, a déli pi­henőt a lelátón töltöttük, mivel sen­kit sem vonzott a félórás út és a hi­deg szoba. Az Európa-bajnokság előtt már volt egy ilyen kalandunk, mégpedig a lengyelországi edzőtá­borozáson. Dzonkówban nemcsak a szállodában dideregtünk, hanem a sportcsarnokban is. És az ellátás? Erről inkább nem beszélek. • Úgy tűnik, mintha a vezéreknek teljesen mindegy lenne, milyen ered­ményeket értek el... - Ez így igaz! Nem a siker az elsődleges, egyeseknek a funkció a fontos. A jövőben nagyon meggon­dolom, hogy magamra öltöm-e a cí­meres mezt. Csölle Szilárdban is csalódtam - ki tudja miért? -, nem a teljesítménnyel hívja fel magára a figyelmet. • Vegyes párosban hogyan jöhe­tett össze az Eb-bronzérem a Truk­sa-Popova duónak? - Eszem ágában sincs lebecsülni ezt a harmadik helyet, de azért a sportághoz valamicskét konyítók tudják, a „mixet" a nagy játékosok nem veszik komolyan, s nem is in­dulnak ebben a számban. Ezt bizo­nyítja az is, hogy a női és a férfi ranglista első 45 helyezettje közül csupán hárman-négyen álltak asztal­hoz a vegyes párosban... • Hat hét múlva lejár a szerződé­sed a pozsonyi ŠKST-ben. Vajon hol folytatod? - Vagy Magyarországon, vagy Ausztriában; szlovák csapat semmi esetre sem jöhet számításba! Egyelőre mindkét féllel tárgyalok, végleges döntés április végén várha­tó. • Két év múlva olimpiát rendez­nek... - Hol van az még! Addig sok víz lefolyik a Dunán. Először is két-há­rom hetet kihagyok, meg kell pihen­nem. Közben eldől, hová igazolok, majd következik, május elején a né­metországi Trierben sorra kerülő nagyszabású nemzetközi torna. Ez a viadal már része lesz az új idényre való felkészülésnek. ZSIGARDI LÁSZLÓ Kazujosi Miura, a vb-selejtezők gólkirálya Nyolc év Brazíliában Kevesen tudják, ki volt a labdarú­gó vb-selejtezők gólkirálya. Nem valamelyik európai vagy dél-ameri­kai mesterlövész, hanem a japán Ka­zujosi Miura. Tizenhárom meccsen, tizennégyszer volt eredményes. Egyáltalán nem rajta múlott, hogy a válogatott mégsem jutott el a világ­bajnokságra. A 27 éves gyors, jól cselező csatár már nemzetközileg is ismert futballistának számít, tavaly a szakemberek a kontinens legjobbjá­nak választották. Ősszel a Juventus szerette volna leigazolni, egyelőre megköszönte a torinóiak ajánlatát... Életútja korántsem hétköznapi, már kissrácként szívéhez nőtt a leg­népszerűbb sportág. Még tanulmá­nyait is félbeszakította azért, hogy példaképének, Pelének a szülőhazá­jában, a labdazsonglőrök között sa­játítsa el a futball csínját-bínját. Megérte a fáradozást, ma ő az or­szág első számú csillaga, a szurko­lók kedvence. Szerződése évi egy­millió dollárt biztosít számára, per­sze, ehhez jönnek még a különböző reklámokból befolyó összegek... Általában az újságok címoldalán ta­lálható a fényképe. Esküvőjét a leg­fényűzőbb szállodában tartotta, a menyasszony sem volt akárki, ha­nem az ország legismertebb fotómo­dellje (mellesleg tévébemondó). Kétszázötven fotóriporter jelent meg a családi ünnepségen. A népszerű „Kazu" Simizu külvá­rosában született, Tokiótól 120 kilo­méterre. A helyi együttes jelentős játékerőt képviselt az iskolai bajnok­ságban, a vékonydongájú futballista hamar kulcsfigurává vált. Nagybáty­ja személyében kiváló tanítómester­re akadt, aki szinte bolondult a bra­zil labdarúgásért. Unokaöccsének kölcsönözte azt a videokazettát, amelyen az 1970-es, mexikói világ­bajnokság döntője szerepelt. Akkor brillíroztak a dél-amerikaiak. A fel­vételeken olyan dolgokat művelt Pe­lé, Tostao, Clodoaldo, Jairzinho, Ri­velino, amely teljesen elbűvölte a fi­atal tehetséget. Elhatározta, ha törik, ha szakad, megpróbál kedvencei nyomdokaiba lépni. Rengetegen gon­dolkodtak hasonlóképpen, ám Miura úgy döntött: Brazíliában folytatja pá­lyafutását! Édesanyja elképedve hallgatta fia tervét, először nem vette túl komo­lyan. Aztán rájött, minden hiába, gyermekéből nem lesz sem orvos, sem mérnök, hanem labdarúgó. Spó­rolt pénzén repülőjegyet vásárolt Sao Paulóba. Tizenöt esztendősen, 1982 nyarán érkezett meg, és kicsit félve jelentkezett az FC Santos tit­kárságán. Eleinte csodálkozva tekin­tettek a jövevényre, azonban el­szántságát, szorgalmát látva leiga­zolták. Nyolc évet töltött az ország­ban, a kezdeti nehézségeket leküzd­ve, egyre jobban megszokta az otta­ni életet, és a pályán is megtette a magáét. Nem tellett saját lakásra, a klub szállójában lakott három-négy játékostársával egyetemben. Később beismerte, elkeseredésében sokszor már-már megfutamodott, ám amikor látta, a brazil gyerekek mezítláb hi­hetetlen buzgósággal rugdossák a pléhdobozokat - labdára nem futotta - meggondolta magát. Összeszorí­tott fogakkal hajtott tovább, sőt, öccsét, Jusutosit is meghívta a ten­gerentúlra, hadd lessen el egy-két műhelytitkot. Bebizonyosodott, kitűnő iskola volt a brazil pontvadászat. Amikor 1990-ben kiírták az első japán profi bajnokságot, kecsegtető ajánlatot kapott - testvérével együtt - a Yo­muri Nippon csapatától, melynek főszponzora az ország legnép­szerűbb napilapja volt. „Kazu" egy­szeriben sztárrá vált, sikeresen mu­tatkozott be a válogatottban, azóta szinte elképzelhetetlen nélküle a nemzeti tizenegy. A hazájában ren­dezett kontinensbajnokságot nyert együttes kulcsembereként, Ázsia legjobbjának választották. A vb-se­lejtezőkön rettegtek tőle az ellenfe­lek, sorra lőtte a gólokat, de a végel­számolásnál ez is kevésnek bizo­nyult. (szabó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom