Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-13 / 84. szám, szerda

10 SPORT PLUSZ ÚJSZÓ 1994. ÁPRILIS 13. A labdarúgó-világbajnokság résztvevői Argentína Maradonával vagy nélküle? A gazdasági válság a futballra is rátelepedett Argentínában. A mostani hatalmas infláció gyakorlatilag végleg tönkrezúzta a pénz, az austral konvertibilis mivoltát. Kihat mindez a labdarúgók létbiztonságára is. Az okosabbak ugyanis eleve dollárban rögzítették járandóságukat, s lehet, hogy-még így sem járnak jól. A klubok többsége ugyanis lassan fizetésképtelenné válik, fogytán vannak a dollárjaik, így pánikszerűen adják el kurrens fizetőeszközért legjobbjaikat, hogy legalább a többieket fizetni tudják. Még ha nem is a rendes árfolyamon. Kialakult egy köztes, úgynevezett „futballári'olyam", aminek tartásával még úgy-ahogy jól járnak a játékosok. Fontos tudni azonban, hogy a futballisták még így is kivételesen jó helyzetben vannak az ország többi „alkalmazottjához" képest. így aztán aki csak teheti, meghosszabbítja pályafutását. Persze, legyen bár múltjuk bármilyen fényes is, ma már nem ők az igazi sztárok Argentínában. Sokkal inkább a válság elől Európába „menekült" idegenlégiósok. Nélkülük nincs ma argentin válogaott, viszont a „belőlük" való építkezés hihetetlenül megnehezíti a mindenkori szövetségi kapitányok munkáját. Figyelemre méltó, hogy az az argentin válogatott, amely a Kolumbia elleni vereségig (1993. augusztus 15.) zsinórban 31 meccsen nem talált legyőzőre, az elmúl fél esztendőt meglehetősen kaotikus állapotban töltötte. Bármilyen furcsa, Alfio Basile edzőnek sokkal kevésbé van csapata, mint mondjuk háromnegyed évvel ezelőtt, a Copa America megnyerésekor volt. Vannak világsztárjai, Goycochea (30 éves, River Plate), Redondo (24, Tenerife), Simeone (23, Sevilla), Batistuta (25, Fiorentina) és Balbo (27, AS Roma) esetében a minősítést vétek vitatni, sőt, elvetemült ember az is, aki némi megszorító kitétellel nem sorolja ide Maradónál (33, szerződés nélkül) és Ruggerit (32, szerződés nélkül) vagy a szertelen Leo Rodriguezt (27, Dortmund) is. Ez nyolc ember, akik, ha egyszerre jól játszanak, és maguk mellé veszik a hazai védőket - Vazquez (28), Diaz (29), Borelli (29), Basualdo (29), McAllister (25), Perez (25), csapat legyen a talpán, amelyik legyőzi őket. A bibi csak az, hogy Maradona, Redondo, Rodriguez és Simeone aligha játszik majd egyszerre. Az előbbi kettőnek olyan nézeteltérései voltak a spanyol bajnokságban, hogy szinte elképzelhetetlen szereplésük egy válogatottban. Basile még arról sem döntött, hogy építhet-e Ruggerire, s azon is vacillál, milyen összetételben védekezzen csapata. Maradona és Zico. Valamikor régen... Meglehetősen sok a jelentkező a „lyukas" helyekre, és ez reményt adhat a vb-csoport tagjainak (Nigéria, Görögország, Bulgária), bár gondok ide, gondok oda, épeszű emberben nem merülhet fel, hogy kiesnek az argentinok a csoportmeccseken. Argentína érdekes módon „vonzódik" Európához, mert legnagyobb futballsikereit már-már európai stílusú, roppant fegyelmezett védőjátékkal érte el. Most is azt vetik Basile szemére, hogy a kiöregedett csapata, destruktív, kevésbé produktív labdarúgást játszik, és hogy ez összhangban van gondolkodásmódjával, mert játékos korában ő maga is kiváló bekk volt. Mindig 4 -4 - 2-es felállásban játszatta együttesét, két csatárnál sohasem többel, pedig vannak kiváló támadói. Ténykedése alatt 36 játékosnak adott lehetőséget, újakkal már nem próbálkozik. Most az a kérdés, a produktívabb játék irányában változtat-e taktikát Basile. Valószínűleg igen, mert a csoportellenfelek bizonyára nem kényszerítik védekezésre az argentinokat. De hogy ki és hogyan fog gólt lőni, az alighanem sok álmatlan éjszakát okoz még majd Basilénak. Persze Batistuta nem akárki, de ő a második ligás Fiorentinában játszik. Ugyancsak „gyengébb" osztályban szerepel Medina Bello (27, Yokohama Marinos), de ez nem akadályozta meg abban, hogy a selejtezők során ötször a hálóba találjon. Brazília dél-amerikai „tartalékai" (így nevezik az argentinokat) epedve várják vissza Cannigiát (27, AS Roma), akinek egy hónappal a vb República Argentína: 2 780 000 négyzetkilométer, lakossága 33 millió. A labdarúgó-szövetség (Asociáciou del ťutbol Argentine) alapítási éve: 1893. FIFA-tagságának kezdete: 1918. A klubok száma: 3040. Az igazolt futballisták száma: 386 200. Vb-szereplése - 1978 és 1986: CM, 1930 és 1990: második. 1966: ötödik, 1974: nvoleadik, 1934: kilencedik, 1962: tizedik, 1982: tizenegyedik, 1958: tizenharmadik. A válogatott színe: kék-fehér mez. fekete nadrág, fehér sportszár. Ütja a világbajnoki döntőbe: Peru 1:0 és 2:1, Paraguay 3:1 és 0:0. Kolumbiu 1:2 és 0:5. Mivel Argentína csak második lett Kolumbia mögött, interkontinentális .selejtezőt játszott -Ausztrália 1:1 és 1:0. megkezdése előtt jár le 13 hónapos eltiltása (ajzószert használt). Jól emlékszünk a lobogó hajú villámgyors csatárra. A 90-es Mondiale idején állítólag 10,7 másodperc alatt futotta a 100 métert, s nem csoda, hogy nem tudták tartani, három játékost állítottak ki róla. Most az a kérdés, mennyire viselte meg a hosszú kihagyás. Állítólag rendszeresen és nagy becsvággyal edz. No és itt van Maradona, az argentinok „égi helytartója" a földön. Szidják, becsmérlik, keményen kritizálják, de nem tartjuk kizártnak, hogy a vb-n megrázza magát, és a világ újra a lábai előtt hever. Ha elmegy Amerikába. Szerintünk igen. A futballzseniktől minden kitelik Még az is, hogy a World Cup 94 egymegmozdulásos hőse lesz, mint amilyen a 90-es Mondialén volt. Csak 33 esztendős... TOMI VINCE „Ez az Eb semmit sem adott..." Birmingham utáni beszélgetés VÍMI ROLAND asztaliteniszezővel Szlovákiában már hónapok óta hadiállapot uralkodik az asztaliteniszsportban. Nem és nem tud közös nevezőre jutni a szövetség és a Szuper Liga-győztes ŠKST Bratislava vezérkara. Egy kivétellel a legjobb honi pingpongozók megtagadták a válogatottban való szereplést. Vími Roland viszont nem kívánt részt venni az értelmetlen hatalmi harcban. Ezért, de nem csak ezért feketelistára került klubjában. Kétszer(l) is a szövetség, valamint a válogatott mellé állt, mégsem becsülik meg őt; ahol lehet, ott rúgnak bele. Talán elfelejtették az illetékesek, hogy a vásárúti sportoló Szlovákia legjobb asztaliteniszezője?! • Egy igencsak viharos szezont tudhatsz magad mögött. Az idényzárón, a birminghami Európa-bajnokságon nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elképzelted... - Ez volt sportpályafutásom legnehezebb időszaka! Nem a játék szempontjából, hanem a kulisszák mögött történtek miatt. Nyugodt, baráti környezetben egészen biztos jobb eredményeket értem, értünk volna el. Sajnos, azok is ellenem fordultak, akiket korábban támogattam. • Jelenleg mi a helyzet a méhkasra hasonlító szövetségben és klubodban? - Az igazat megvallva, nem is nagyon érdekel. Az ŠKST-ben - hál' Istennek - május 31-én lejár a szerződésem. A vezérek acsarkodása is hidegen hagy! Hogy mi lenne a megoldás? Talán ők sem tudják, mert ugye, a zavarosban mindig jól lehet halászni. Én egy lépést sem teszek, ezentúl csak és kizárólag a saját ügyemmel törődöm. • Európa-bajnokság? - Birmingham semmit sem adott, csak elvett! Nagyon megbántam, hogy ezzel a társasággal kimentem a kontinensviadalra. Igaz, jobban is szerepelhettem volna, ám ilyen körülmények közepette képtelenség a játékra, a mérkőzésekre összpontosítani. Az állandó feszültség kedvét szegi az embernek. • Egyéniben te jutottál a legtovább, s a csapatversenyben sem okoztál csalódást, sőt... - A 32 között az a Rosskopf búcsúztatott, aki két évvel ezelőtt, Stuttgartban Európa-bajnokságot nyert. A második szettben már 10:5re és 15:10-re is vezettem. Ekkor hiányzott a nyugalom, s az a bizonyos csapaton belüli szolidaritás. Különben, a világbajnok Gatien sem jutott a nyolcaddöntőbe. • A válogatott nem teljesítette a kitűzött célt, nem sikerült kiharcolnia az elit csoportba kerülést. Miért? - Egyértelmű: mert nem a legjobbak kerültek az együttesbe. A helyszínen pedig Miroslav Marek edző érthetetlenül fiát, Patrikot nevezte második játékosként, pedig Truksa összehasonlíthatatlanul képzettebb, tapasztaltabb. Éppen az olaszok elleni sorsdöntő meccs előtt „tévedett". Ahelyett, hogy 2:l-re mi vezettünk volna, 2:l-es vesztésre álltunk. És én ezt megmondtam a trénernek. Mondellót ugyan legyőztem, ám amikor láttam, mi folyik a háttérben, elment a kedvem az egésztől. Ki is kaptam Constantinitól. A 4:2-es vereség után Marek el akart tiltani, majd később meggondolta magát. Hát, így álltak a dolgok Birminghamban. Ezek után jött az egyes... • Az Eb-n jelen levő szlovák kollégáktól megtudtam, problémák voltak a szállással (is). - A hat hotel közül a legrosszabban laktunk. A fűtést csak éjjel kapcsolták be - három órára. Gyalog jártunk a sportcsarnokba, a déli pihenőt a lelátón töltöttük, mivel senkit sem vonzott a félórás út és a hideg szoba. Az Európa-bajnokság előtt már volt egy ilyen kalandunk, mégpedig a lengyelországi edzőtáborozáson. Dzonkówban nemcsak a szállodában dideregtünk, hanem a sportcsarnokban is. És az ellátás? Erről inkább nem beszélek. • Úgy tűnik, mintha a vezéreknek teljesen mindegy lenne, milyen eredményeket értek el... - Ez így igaz! Nem a siker az elsődleges, egyeseknek a funkció a fontos. A jövőben nagyon meggondolom, hogy magamra öltöm-e a címeres mezt. Csölle Szilárdban is csalódtam - ki tudja miért? -, nem a teljesítménnyel hívja fel magára a figyelmet. • Vegyes párosban hogyan jöhetett össze az Eb-bronzérem a Truksa-Popova duónak? - Eszem ágában sincs lebecsülni ezt a harmadik helyet, de azért a sportághoz valamicskét konyítók tudják, a „mixet" a nagy játékosok nem veszik komolyan, s nem is indulnak ebben a számban. Ezt bizonyítja az is, hogy a női és a férfi ranglista első 45 helyezettje közül csupán hárman-négyen álltak asztalhoz a vegyes párosban... • Hat hét múlva lejár a szerződésed a pozsonyi ŠKST-ben. Vajon hol folytatod? - Vagy Magyarországon, vagy Ausztriában; szlovák csapat semmi esetre sem jöhet számításba! Egyelőre mindkét féllel tárgyalok, végleges döntés április végén várható. • Két év múlva olimpiát rendeznek... - Hol van az még! Addig sok víz lefolyik a Dunán. Először is két-három hetet kihagyok, meg kell pihennem. Közben eldől, hová igazolok, majd következik, május elején a németországi Trierben sorra kerülő nagyszabású nemzetközi torna. Ez a viadal már része lesz az új idényre való felkészülésnek. ZSIGARDI LÁSZLÓ Kazujosi Miura, a vb-selejtezők gólkirálya Nyolc év Brazíliában Kevesen tudják, ki volt a labdarúgó vb-selejtezők gólkirálya. Nem valamelyik európai vagy dél-amerikai mesterlövész, hanem a japán Kazujosi Miura. Tizenhárom meccsen, tizennégyszer volt eredményes. Egyáltalán nem rajta múlott, hogy a válogatott mégsem jutott el a világbajnokságra. A 27 éves gyors, jól cselező csatár már nemzetközileg is ismert futballistának számít, tavaly a szakemberek a kontinens legjobbjának választották. Ősszel a Juventus szerette volna leigazolni, egyelőre megköszönte a torinóiak ajánlatát... Életútja korántsem hétköznapi, már kissrácként szívéhez nőtt a legnépszerűbb sportág. Még tanulmányait is félbeszakította azért, hogy példaképének, Pelének a szülőhazájában, a labdazsonglőrök között sajátítsa el a futball csínját-bínját. Megérte a fáradozást, ma ő az ország első számú csillaga, a szurkolók kedvence. Szerződése évi egymillió dollárt biztosít számára, persze, ehhez jönnek még a különböző reklámokból befolyó összegek... Általában az újságok címoldalán található a fényképe. Esküvőjét a legfényűzőbb szállodában tartotta, a menyasszony sem volt akárki, hanem az ország legismertebb fotómodellje (mellesleg tévébemondó). Kétszázötven fotóriporter jelent meg a családi ünnepségen. A népszerű „Kazu" Simizu külvárosában született, Tokiótól 120 kilométerre. A helyi együttes jelentős játékerőt képviselt az iskolai bajnokságban, a vékonydongájú futballista hamar kulcsfigurává vált. Nagybátyja személyében kiváló tanítómesterre akadt, aki szinte bolondult a brazil labdarúgásért. Unokaöccsének kölcsönözte azt a videokazettát, amelyen az 1970-es, mexikói világbajnokság döntője szerepelt. Akkor brillíroztak a dél-amerikaiak. A felvételeken olyan dolgokat művelt Pelé, Tostao, Clodoaldo, Jairzinho, Rivelino, amely teljesen elbűvölte a fiatal tehetséget. Elhatározta, ha törik, ha szakad, megpróbál kedvencei nyomdokaiba lépni. Rengetegen gondolkodtak hasonlóképpen, ám Miura úgy döntött: Brazíliában folytatja pályafutását! Édesanyja elképedve hallgatta fia tervét, először nem vette túl komolyan. Aztán rájött, minden hiába, gyermekéből nem lesz sem orvos, sem mérnök, hanem labdarúgó. Spórolt pénzén repülőjegyet vásárolt Sao Paulóba. Tizenöt esztendősen, 1982 nyarán érkezett meg, és kicsit félve jelentkezett az FC Santos titkárságán. Eleinte csodálkozva tekintettek a jövevényre, azonban elszántságát, szorgalmát látva leigazolták. Nyolc évet töltött az országban, a kezdeti nehézségeket leküzdve, egyre jobban megszokta az ottani életet, és a pályán is megtette a magáét. Nem tellett saját lakásra, a klub szállójában lakott három-négy játékostársával egyetemben. Később beismerte, elkeseredésében sokszor már-már megfutamodott, ám amikor látta, a brazil gyerekek mezítláb hihetetlen buzgósággal rugdossák a pléhdobozokat - labdára nem futotta - meggondolta magát. Összeszorított fogakkal hajtott tovább, sőt, öccsét, Jusutosit is meghívta a tengerentúlra, hadd lessen el egy-két műhelytitkot. Bebizonyosodott, kitűnő iskola volt a brazil pontvadászat. Amikor 1990-ben kiírták az első japán profi bajnokságot, kecsegtető ajánlatot kapott - testvérével együtt - a Yomuri Nippon csapatától, melynek főszponzora az ország legnépszerűbb napilapja volt. „Kazu" egyszeriben sztárrá vált, sikeresen mutatkozott be a válogatottban, azóta szinte elképzelhetetlen nélküle a nemzeti tizenegy. A hazájában rendezett kontinensbajnokságot nyert együttes kulcsembereként, Ázsia legjobbjának választották. A vb-selejtezőkön rettegtek tőle az ellenfelek, sorra lőtte a gólokat, de a végelszámolásnál ez is kevésnek bizonyult. (szabó)