Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-08 / 80. szám, péntek

1994. ÁPRILIS 8. ÚJ SZÓ* PUBLICISZTIKA Merre tart a kassai ipariskola? Ma és holnap rendezik meg a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Szakközépiskolában az idei Iparista Napokat. A kétnapos műsor igen tartalmasnak ígérkezik. Ma délelőtt szlovákiaierdélyi, kárpátaljai, vajdasági és magyarországi szakközépiskolák képviselői tanácskoznak egyebek között a középfokú szakoktatás jelenéről és távlatairól (fő előadó Szűcs Pál Budapestről), a világbanki gépészeti és elektrotechnikai programról (Nagy Péter - Győr, Ludányi István - Szeged), az anyanyelv és a szakoktatás kapcsolatáról, kötődéséről (Madarász Sándor Budapest), a szakoktatás szlovákiai helyzetéről (Albert Sándor Kassa). Délután hollandiai (Venlo) tanárok számolnak be a műszaki oktatás nyugat-európai tapasztalatairól. Ugyancsak nyolcadikán nyitják a szakkiállításokat (Számítástechnika az iskola szolgálatában, A karburátor története, Kondenzációs kazánok, Rézcsövek és -szerelvények, Kompresszorok, ventillátorok, A kassai iparisták szaktudásversenyének munkái). Április kilencedikén délelőtt szülői értekezleteket tartanak az iskolában, délután 14 osztálynak az érettségi találkozója kezdődik, majd sor kerül az Iparisták Baráti Körének közgyűlésére, az arany- és gyémántdiplomák kiosztására, az iparista vállalkozók találkozójára. A rendezvénysorozat a Slovan Szállóban fejeződik be, iparista bállal. A készülő rendezvény kapcsán felkerestük a kassai iskola igazgatóját, Albert Sándor mérnököt: - Igazgató úr, iskolájuk tartja-e, tudja-e tartani a szlovákiai magyar iskolahálózatban egykor elfoglalt igen előkelő helyét? - Nekem, mint egykori diákból lett igazgatónak, nagyon nehéz véleményt mondanom ilyen tekintetben. Nehéz eldöntenem, hogy a régi fényéhez képest mivel jobb, vagy mivel rosszabb az ipari. - Akkor így teszem fel a kérdést: Mi jellemző ma erre az iskolára? - Úgy érzem, hogy az utóbbi négy évben rengeteg kezdeményezés indult be, és sokat megvalósítottunk belőlük. Megváltoztattuk a képzés struktúráját, tartalmilag átalakítottuk az oktatást. Formailag is, olyan értelemben, hogy az első két évfolyamban általános képzés folyik, és csak a második évfolyam végén történik a diákok csoportosítása gépészekre, valamint elektrotechnikusokra. Tehát a korábbi gyakorlathoz képest két évvel későbbre toltuk ki a szakosítást. Ez egy óriási előny a diákok szemzolják, hogy így hamarabb megtanulnak angolul a gyerekek, mint akkor, ha négy éven át hetente csak két angolórájuk van. Az eredeti kérdésre talán nyugodtan mondhatom, hogy tartjuk régi helyünket. Most is több, mint harminc alapiskolából jelentkeznek hozzánk tanulók, szinte minden régióból. - Ügy tudom, nemcsak középfokú oktatás folyik itt, hanem az elmúlt ősztől üzemmérnök-képzés is. Beilleszkedik az új tagozat az iskola évtizedekig változatlan szerkezeti felépítésébe? - Szerintem ez a bővülés egyfajta előrelépés is. Egyrészt, mert megnyitotta előttünk a kapukat Nyugat-Európa felé, másrészt pedig azért, mert az eddiginél egy magasabb szintű képzés is elkezdődött nálunk. Kétségtelen, hogy a hollandiai partneriskolával egyre intenzívebb a kapcsolatunk, s már nemcsak a tanárok jutnak el oda, hanem a diákok közül is néhányan. Eddig nyolc középiskolásunk volt ott üzemgyakorlaton, míg az üzemmérnöki tagozatról most készül az első négy. Az iskola több ezer kötetes műszaki, valamint szépirodalmi könyvtára a közelmúltban készült el. A külső érdeklődőket is várja! (A szerző felvételei) pontjából. Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetünk a számítástechnikára, az idegen nyelvek, mindenekelőtt az angol és a német elsajátítására, s nem utolsósorban a gyakorlati oktatásra. Tulajdonképpen ezek a tantárgyak az oktatás tartóoszlopai. Korszerűsítettük a laboratóriumainkat is. Az említett idegen nyelvek oktatását azzal próbáltuk intezívebbé tenni, hogy most egy-egy osztályban hetente hat órán át tanulják például az angolt, ám nem négy évig, hanem rövidebb ideig. A tapasztalatok ugyanis azt iga- Tehát az üzemmérnök-képző tagozat pluszt jelent? - Az iskolának és a gyerekeknek egyaránt. Azoknak az érettségizőknek, akik nem állnak be azonnal munkaviszonyba ez egy újabb lehetőség a továbbtanulásra. Az érettségi után még három évet tölthetnek itt el, és üzemmérnöki oklevelet szerezhetnek. Ezt a felsőbb tagozatot tulajdonképpen az iskolánkhoz méreteztük, azaz évente 30-50 fiatalt tudunk az üzemmérnöki szakra felvenni úgy, hogy közben a középiskolások létszámát nem kell csökkentenünk. Tudniillik, az iskola már a múltjánál fogva sem engedheti meg magának, hogy a középfokú képzést háttérbe szorítsa és áttéijen a felsőfokú képzésre. A jövőben is párhuzamosan kell mindkét fokozatot megtartani. Mindenekelőtt a saját végzőseinkre, saját középiskolásainkra építünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy más középiskolából nem veszünk fel gyerekeket. Sőt, szerintünk jó lenne ezt fokozatosan a gimnazistákra is kibővíteni. Úgy oldanánk meg, hogy a gimnáziumból nem közvetlenül az üzemmérnökire diákoktól beszedett díjakat nem vezetnék el az államkasszába. A másik lehetőség az oktatást segítő külföldi kölcsön. A harmadik pedig, ha a parlament módosítaná a költségvetést. Persze, ez utóbbi szinte lehetetlen, mert melyik ágazattól lehet ma néhány koronát is elvenni, és az iskolaügynek adni?! Van egy további lehetőség is. Nyugat-Európában már régen alkalmazzák, és működik. Tudniillik, ha a gyerek azért nem tud iskolába járni, mert nincs rá pénze, akkor az iskola megy a gyerek után, a gyerekhez. Arra gondolok, hogy Szlovákia magyarok lakta vidékén A benzinkarburátor történetét, illetve a karburátort feltaláló Bánki Donát és Csonka János munkásságát bemutató kiállítást nemcsak az iskola diákjai tekinthetik meg, hanem bárki, akit érdekel, és ezért ellátogat a kassai ipariba. kerülnének, hanem egy kétéves szakosítóba, ahol két év után szakérettségi vizsgát tennének. Ezt követően, aki üzemmérnökire menne, az automatikusan a 2. évfolyamban folytathatná tanulmányait, ugyanis a szakosítóban a tantervet úgy alakítottuk ki, hogy az lényegében megegyezik az üzemmérnöki tagozat első évfolyamának tananyagával. - Az oktatásügy helyzete, gazdasági gondjai mennyiben érintik az iskolát? - Látnunk kell, hogy Szlovákiában a magyar iskolahálózat nem tökéletes. Természetesen a közép- és szakiskolákra gondolok. A gimnáziumok hálózata még úgy-ahogy elfogadható, viszont szakiskolánk kevés van, s az a néhány is egyértelműen kollégiumra épül. A mi iskolánk tanulóinak mintegy 90 százaléka kollégista, diákotthonban lakik. A gazdasági gondok minket nagyon is érintenek. Az állami költségvetésből lassan nem jut pénz az iskolai étkezdékre és a kollégiumok üzemeltetésére. Az iskolák megkapják a működtetésükhöz szükséges legalacsonyabb pénzösszeget, tehát a tanárok fizetésére, továbbá a fűtésre és világításra még jut, viszont a diákok kedvezményes étkeztetésére és a kollégium üzemeltetésére egyre kevesebb. Ha azt veszem, hogy állami támogatás nélkül a kollégiumban lakó diák napi étkeztetése 80 koronába fog kerülni, a szállásdíj pedig a mai 400 koronától bizonyára többe, akkor a munkanélküliséggel legjobban sújtott dél-szlovákiai családok többsége képtelen lesz a gyerekek bentlakásos tanítását anyagilag fedezni. Ez a helyzet azzal fenyeget, hogy a szakiskolák hálózata összeomlik. Részben a szlovák szakiskoláké is, de a magyar szakközépiskoláké annál inkább. - Lát valamilyen megoldást? - Részben enyhítene a nehézségeken, ha az étkezdék és kollégiumok a 8-10 szakközépiskolai központot kellene kialakítani. Diákotthon nélkülit. - Akkor viszont a tanároknak kellene utazniuk, nemde? - Igen. Vagy, és ez is számításba jön, helyben laknának a pedagógusok. Ez egy szellemi központ is lenne. Létrehozásába és üzemeltetésébe bekapcsolódhatnának a helyi önkormányzatok, üzemek, vállalkozók, egyházak, egyének, alapítványok... Ez egy általános műszaki végzettséget biztosító, érettségivel záruló oktatás lenne. - Viszont a mai központi iskolák (köztük az ipari is), leépülnének? - Részben igen, részben nem. Ezeknek is meg lenne a fontos küldetésük. Az említett 8-10 körzeti vagy regionális műszaki szakközépiskolának az általános műszaki képzést kellene biztosítania. Ha ezek diákjai elsajátítják az általános műszaki ismereteket, a gépészet és elektrotechnika, illetve elektronika középfokú tananyagát, ugyanakkor megismerkednek a számítástechnika alapjaival, megtanulnak néhány idegen nyelvet, akkor egy féléves vagy éves tanfolyamon bármelyik műszaki ágazatban kellően tökéletesíthetik magukat. Sőt, a közgazdasági szakon is. Szerintem a mi iskolánk ez utóbbi téren működhetne tovább, valamint az üzemmérnök képzésben. Tudom, az ilyen irányú elmozdulás kezdetben sok pénzbe kerül, de meg kell találnunk hozzá az anyagiakat. Szerintem ezek az iskolaközpontok létre fognak jönni nálunk. Ha nem kerülünk lépéshátrányba a létrehozásuknál, akkor ezek elsősorban magyar oktatási központok lehetnek. Tehát minél előbb lépnünk kellene, meg kellene teremteni az anyagi-műszaki feltételeket. A gazdasági nehézségeket talán így is áthidalhatnánk. GAZDAG JÓZSEF Komárom ismét imanapra készül Immár az ötödik pünkösdi imanapra készülünk. Az imanap nem egy eseményhez fűződő emlék. Az imanap a szlovákiai magyar katolikus hívek lelki életéből hiányzó főpásztori gondoskodásért mondott könyörgés. Nem politikai összejövetel az imanap, mint ahogy azt, sajnos, még a nagyszombati püspökség is állítja. Így aztán természetes, hogy a szlovák nemzeti politika is válogatás nélkül szólja rágalmait, csakhogy az ünnep szent ügyén rontson. Örvendetes, hogy az imanap idei megrendezése még inkább a hívek Ugye lett. Féltve a zarándoknap könyQrgésének tiszta lelkiségét, határolják el magukat mindenféle politikai jelenléttől. Az imanap eredeti céljának tisztaságát a hívek éppen így akarják megőrizni. Nem követelnek és nem támadnak, csak könyörögnek és kérnek, bízva a bölcs megértésben. Bátorítja őket a hitük. Az ünnep kisugárzó fénye az imanapi vándorkereszt. Vándorútja üzenet a Szlovákiában élő mintegy félmilliós magyarsághoz, ne hagyjuk el templomainkat, iskoláinkat. Lelki életünk főpásztori gondozást kér. Abból kell kiindulnunk, hogy „ami nehéz, az még nem lehetetlen". A szenvedés útja az itt élő katolikus magyar hívek útja is. Ezért került, a kereszt az imanap középpontjába, és ott lesz mindaddig, míg a szlovákiai római katolikus egyházi méltóság nem veszi komolyan a magyar katolikus hívek kérelmét, s létrehozza a magyar püspökséget, magyar ajkú főpásztorral. S mindaddig a vándorkereszt játja a magyar egyházi községeket, árasztva a reményt, hogy egykor a Szentatyához is eljut a keresztünk. Az imavasárnap a Jó Pásztor napján lesz (ápr. 24). Vajon lehet-e szebb tavaszi napra tenni imanapunkat, amelynek fohásza éppen magyar lelkipásztorokért és magyar főpásztorért szól. Az imára pedig maga a pápa kért bennünket: „Imádkozzatok szlovákiai magyar papi hivatásért!" Miben fog különbözni a V. imanap az előzőektől? Ájtatosság tekintetében semmiben. Amiben mégis különböznie kellene, az a lelki felkészültség, az igazabb imádság és minden magyar plébánia közösségének ünnepélyes részvétele. Erre kötelez bennünket az I. imanapon tett fogadalmunk is. Bartakovics István Koszorúzás 150 éve, április 9-én született Erkel László karnagy, zenetanár. Az évforduló tiszteletére a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya és a Gyulai Erkel Ferenc Társaság április 9-én, szombaton, délelőtt 10 órakor ünnepi megemlékezést tart Erkel László sírjánál, a pozsonyi András-temetőben. Az ünnepi megemlékezést D. Nagy András, a Gyulai Erkel Ferenc Társaság titkára tartja, közreműködik a pozsonyi magyar hívek egyházi kórusa Duka Zólyomi Emese vezetésével, verset mond Vajda Barnabás tanár. Minden érdeklődőt tisztelettel várnak a rendezők. LAKÓ-HÁZ-ÜGY I L. I. : Kérem szépen, én az Új Szóban idén, február 16-án megjelent tanácsukkai, írásukkal (lakóház-ügy) kapcsolatban szeretnék választ kapni néhány kérdésemre, mivel a polgármester az önök írására hivatkozva lakoltatott ki engem a lakásból. Én sajnos ezt a cikket nem olvastam, ezért lennék kíváncsi arra, hogy a lakáskiutalást kérheteme annak alapján, hogy én a nagymamámmal két évig éltem közös háztartásban, gondoskodtam a közös háztartás vezetéséről, mivel a nagyanyám ezt ellátni a betegsége miatt képtelen volt. Kíváncsi lennék arra is, milyen feltételek mellett lakoltathatnak ki engem abból a lakásból, amelyben a nagymamámmal közös háztartartásban éltem? Elsősorban azt kell leszögeznünk, hogy ha ön közös háztartásban élt a nagymamájával, és nincs saját lakása, a nagymamája halálát követően nem kell kérvényeznie, hogy kiutalják önnek azt a lakást, amelyben már két éve lakott. A Polgári Törvénykönyv 706. paragrafusának első bekezdése szerint a lakásbérleti jog arra az. unokáta száll át, aki a lakásbérlővel, annak halála napján közös háztartásban élt, és nincs saját lakása. Azaz, itt nem szükséges egy további döntés, ítélet, határozat, esetleg lakáskiutalás ahhoz, hogy ön lakásbérlővé váljon, mivel lakásbérleti jogát maga a törvény állapítja meg, mégpedig két feltétel egyidejű teljesítése mellett: először is, közös háztartásban kellett élnie az elhunyt lakásbérlővel, másodszor, önnek saját lakása nincs. Ami a kilakoltatás lehetőségét illeti, erről nézetünk szerint a polgármester nem dönthet a saját hatáskörében. A lakás tulajdonosának kell a bírósághoz fordulnia, hogy az döntsön ítélettel a lakás kiürítéséről. Egy ilyen bírósági ítélet birtokában, az ítélet végrehajtásában bizonyos további törvényes feltételek teljesítése mellett a község is részt vehet. Ehhez még annyit tennénk hozzá, hogy hatályát vesztette az a Lakásgazdálkodási Törvény, illetve ennek 41. paragrafusa, amelynek alapján a helyi nemzeti bizottság jogosult és egyben köteles volt lakáskiürítési utasítást kiadni azokban az esetekben, amikor valaki a lakásba a helyi nemzeti bizottság vagy más illetékes szerv határozata nélkül költözködött be. Ez a jogi rendelkezés ugyanis nem felelt meg a jogállamiság követelményeinek. dr. P. D.