Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-02 / 76. szám, szombat

1994. ÁPRILIS 2. RIPORT 5 Binder Bősön bizonygatta: Rutinbaleset - semmi vész! A Bősön történt balesetek óta nem telt el nap anélkül, hogy Július Binder ne járt volna a terepen. Ám útja csak az erőműhöz vezetett, a falut messze ívben elkerülte. A helybéliek megsokallták, hogy kizárólag a sajtóból értesülhettek arról, valójában mi is történt a zsilipkamrában. Aggodalmuk akkor hágott tetőfokra, amikor egyik nap felfedezték: a zsilipkamra betonfalát fedő töltés mellett átszivárgott a víz. A bősi önkormányzat falugyűlésre hívta meg a legilletékesebbeket, hogy adjanak magyaráz&tot a lakosságot nyugtalanító kérdésekre. A miniszter kimenti magát A hangosbemondó naponta többször is hirdette a csütörtök esti nagygyűlést. A résztvevők között említette Júliust Bindert, a Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat igazgatóját, Jozef Obložinský igazgatóhelyettest, valamint Juraj Hraško környezetvédelmi minisztert. Csak a zsúfolásig megtelt moziteremben derült ki, hogy az utóbbi lemondta részvételét, arra hivatkozva, hogy a vízi erőmű kérdése nem tartozik a hatáskörébe. Írásos üzenetében közölte, szívesen eljön, ha környezetvédelmi téma kapcsán hívják őt meg. A beruházó vállalat csaknem teljes vezérkarral vonult fel, ám Július Binder kollégái egyetlen mondat erejéig sem jutottak szóhoz. A prímet mindvégig az igazgató vitte. - Nem túl kellemes érzés most önök előtt állni - ezekkel a szavakkal kezdte mondandóját Július Binder. Ezúttal sem tagadta meg önmagát - közel félórás előadása során kizárólag az erőmű előnyeit sorolta. Majd mintegy mellékesen megjegyezte: a mostani zsilipkapu-baleset nem veszélyeztette a falu és a környék lakosságát. Állítása szerint más országokban az ilyen jellegű szerencsétlenség rutinbalesetnek számít. Példaként említette Németországot, ahol - úgy tudja - a múlt évben 41 ilyen eset történt. Váltig bizonygatta, hogy a bősi mű az egyik legtökéletesebb a világon. A zsilipkamra statikája hibátlan, a mérések eredményei azt mulatják, hogy nincs ok az aggodalomra — hangoztatta többször is, majd a nagyközönség előtt megígérte: a mérések eredményeit minden negyedévben eljuttatják a községi hivatalnak, sőt, szakembert is biztosítanak, aki magyarázattal szolgáiJúlius Binder szerint nem következett volna be a zsilipkapu-baleset, ha a szlovák fél emeli ki a Zernogradot, s nem várja ki, amíg nagysokára az ukránok megteszik ezt. De szapulta Magyarországot is, amiért az 1977-es államközi szerződést felrúgva Budapest nem helyezte üzembe Dunakilitit. Az igazgató előadása végén, a bősiek józan eszére apellált, arra kérve őket, hogy ne hagyják magukat befolyásolni a vízmű ellenzői által, mert azok nem a falu érdekeit szolgálják. Erőmű ellenséges területen? - Ha nem sajnáltam volna a színes tévémet, akkor úgy hozzávágtam volna valamit, amikor Binder úr a Panorámának nyilatkozott — csattant fel a nézőtéren egy bősi nyugdíjas pedagógus hangja. - Igaz, hogyan érzi magát Binder úr ellenséges területen?— szegezte a pozsonyi vendég mellének a kérdést Csicsay Imre, a helyi önkormányzat tagja. A Panorámának adott interjú melyben Július Binder a vízi erőmű egyetlen hibájának azt nevezte, hogy ellenséges területen épült fel -, még sokáig téma volt. A teremben támadt zúgolódás jelezte: a hallgatóság nem tartja meggyőzőnek a magyarázatát, hogy ő nem ellenséges területről beszélt, mindössze nem barátiról, ami Binder szerint nem egy és ugyanaz. Megismételte az utóbbi napokban többször hangoztatott elméletét, hogy az elmúlt két évben túl sok volt a véletlen - több mint száz esetben rongáltak meg, vagy tulajdonítottak el valamilyen berendezést, alkatrészt. Szavait hangos tiltakozás fogadta: nevezzék meg a tetteseket, s ne általánosságban vádolják a környékbelieket, mintha ők lennének az okai mindennek. A falu személyes garanciákat követel A háromórás vitában sokmindenről esett szó a telkek kisajátításától kezdve a halászengedélyek megvonásán keresztül a villamosenergia áráig. Ám a leggyakrabban visszatérő téma mindvégig az erőmű építkezésén végzett munka minősége. - Mi a garancia arra, hogy az erőmű és a gátak biztonságosak, s nem úgy készültek-e mint a közelmúltban összeroppant zsilipkapu kérdezték többen is azt követelve, hogy a kivitelezők és a tervezők vállaljanak személyes garanciát munkájukért. - A baleset óta minden nap a gáton vagyok. A hegesztők meglehetősen felületes munkát végeztek, vélte az a szakmabeli, akivel közelről is megnéztem a zsilipkamra szárazra emelt- elemeit - vetette közbe a nyugdíjas pedagógus. - Az egész vízi erőmű pocsék munka - replikázott a tömeg. Hangos zúgolódás és fütty volt a válasz Július Binder megjegyzésére, hogy olykor az autók és a repülőgépek is szenvednek balesetet. A füttykoncert közepette még megjegyezte, épp nagyjavítás előtt állt a kapu, amely amúgy is ötéves. - Egy zsilipkapunak nem öt évet kellene kibírnia, hanem ötvenet kiáltott közbe egy férfi a teremben, majd kérdések sorozatát zúdította az igazgatóra. - Sorolja fel, milyen környezeti hatások ártottak a zsilipkapunak, talán az, hogy éjszaka sütött rá a holdfény, nappal pedig a napsugár? - Előbb készült el a tető, mint a pince - vetette közbe egy munkás, aki azt mondta, tizenhét évet dolgozott le az építkezésen. Ezzel arra célzott, hogy előbb terelték el a Dunát, s csak utána láttak hozzá a dunacsúni tározó megépítéséhez, pedig fordított sorrendben kellett volna eljárni. - Mi lenne áradáskor a víztömeggel, ha mindkét kapu egyszerre mondana csődöt ?- vetette fel Gajdos Géza agrármérnök. A gúnyos kacajtól alig hallatszott Binder úr válasza: a szivárgócsatorna fogná fel, amiről a helybéliek szerinte tudomást se szereznének. A nagygyűlésen felszólalók többször figyelmeztették az igazgatót, hogy konkrét kérdéseikre konkrét választ várnak, s nem pedig mellébeszélést. A sokadszori ilyen felszólítás után Július Binder kijelentette: Nem tudom megmondani a zsilipkapu balesetének okát. A szakemberek dolga, hogy ezt kiderítsék. Mi jó kaput rendeltünk és jó kapuért fizettünk. Ha bebizonyosodik, hogy gyártó a felelős, úgy őket vonjuk felelősségre. Mellesleg - jegyezte meg - a vízművet környékbeliek építették, mintegy ötezren. - Nem igaz! - visszhangzott a teremben. - Lengyelek! Vágbeszterceiek! Zsolnaiak!... - reagáltak közbekiáltásokkal a gyanúsítgatásokra a bősiek. - Kikérjük magunknak, Binder úr, hogy olyan fénybe állítsa be a csallóközieket a szlovák közvélemény előtt, mintha a vízi erőmű ellenzői bűnözők lennének - utasította vissza Július Binder célzásait Benkovics Klára, aki felrótta az igazgatónak: sajtónyilatkozataiban olyan képet fest az itt élőkről, mintha naponta huzalokat lopnának, s csak azon törnék a fejüket, hogy mit rongáljanak meg. Osztatlan sikert arattak szavai, hogy minden esetnek járjanak a végére, s nyilvánosan fedjék fel a tettesek kilétét. Felzúgott a hallgatóság, amikor Július Binder a csallóközi származására hivatkozva kifejtette: sokkal több barátja van az itt élő magyarok között, mint amennyien ellenzik a vízművet. Majd sajátos logikájával jókra és rosszakra osztotta fel a vízi erőmű ellenzőit... A jelenlévők ismételten figyelmeztettek, hogy a válaszok kitérőek, semmitmondóak. Bartakovics István, az MKDM egykori szövetségi parlamenti képviselője is felrótta a pozsonyi vendégnek, hogy modora a szokásos, válaszai félrevezetőek. Említést tett egy birtokában lévő, szlovák szakemberek által készített jelentésről, amely szerint erősen kifogásolható a zsilipkapu minősége. Binder válasza: társfelelősség terheli a balesetekért azt a személyt, akinek ilyen veszélyekre utaló dokumentum van a birtokában, s azt nem hozza nyilvánosságra. Hol késnek a kedvezmények? Nemcsak a helybéliek voltak jelen a bősi falugyűlésen, hanem a környező falvak lakói, polgármesterei is. Lukovics László, Bodak polgármestere felidézte Július Bindernek egy közös franciaországi vízlépcsőszemle tapasztalatait. Azzal hitegettek bennünket, hogy a franciákhoz hasonlóan mi is számos kedvezményben részesülünk, például, hogy olcsóbban kapjuk az áramot. Mikorra válnak valóra az ígéretek? Megéri-e még ezt a mi nemzedékünk? A válasz kurta: folyik a közművesítés, épül a szennyvíztisztító, s a pluszköltségek jelentős részét a Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat téríti meg. A turistaidény kezdetéig elkészül a felvízcsatorna jobb partján Pozsonyba vezető, 80 millió koronás ráfordítással épülő út. A következő kérdésre is csak távirati stílusban reagált: nem az általa vezetett vállalat hatáskörébe tartozik, hogy mennyi villamosenergiát kapnak a bősi erőműből a szigeten lévő községek. Megígérte, kivizsgálják hogy miért szünetelt a közelmúltban az energiaszolgáltatás több mint tizenkét órán át. - Az ön által elmondottak nem nyugtatnak meg bennünket - pattant fel helyéről a már régen szót kérő egészségügyi nővér.Ugy vélte, be kellene végre vallani, hogy nincs se pénzünk, se technikánk, se szakértelmünk egy ilyen mű működtetéséhez. - Nem állhatom meg, hogy ne osszak meg önökkel egy 1987-es történetet. A felbári üzemi ebédlőben egy fétfira lettünk figyelmesek, aki a vízi erőmű térképénél kollégáinak magyarázva azt mondta: habár a magyarok visszaléptek, mi akkor is eltereljük a Dunát, ha a magyarok bele is döglenek. Az orvosnőtől tudtam meg, hogy az a férfi Július Binder volt. A kitörő hangzavarban még hozzáfűzte: önök az ígéretet be is váltották. - Hazugsági- vágta rá Binder. - Én is jelen voltam, és saját fülemmel hallottam - ugrott fel egy férfi, akiről megtudtuk:az orvosnő mentőse. - Ez durva rágalmazás - kérte ki magának a pozsonyi igazgató, mondván: 1987-ben a magyarok még a munkák felgyorsítását kérték, s jele sem volt annak, hogy a szerződés felrúgását, fontolgatnák. - Engem a faluban mindenki ismer, hisz 17 éve vagyok itt nővér. Tanúk sorát tudnám felvonultatni^ akik megerősíthetik az általam mondottakat. Bősiek felhívása Már jócskán elmúlt este tíz óra is, amikor a jelenlévők nyilatkozatot fogadtak el, amelyben egyebek között azt követelték: független szakértők vizsgálják felül a biztonsági berendezéseket; maradéktalanul tartsák be az előírásokat; tájékoztassák hitelesen és időben a községet a rendkívüli eseményekről, valamint a vízminőségvizsgálat eredményeiről; a fontos döntések meghozatala előtt kérjék ki a falu lakosságának véleményét, s kompenzálják a polgárok vízi erőmű okozta többletkiadásait főleg a közlekedésben. A falugyűlést követően szerettünk volna, feltenni néhány kérdést Július Bindernek. Egyebek között azt, kitart-e még a nem egész fél órával azelőtt a hősieknek tett nyilvános ígérete mellett, hogy személyesen vállalja a felelősséget azért, hogy az erőmű biztonságos. A gépkocsijába beszállni készülő igazgató mindössze ďnnyit válaszolt: Bármikor szívesen nyilatkozom, de most nagyon kimerültem. Ebben cseppet sem kételkedtünk. P. VONYIK ERZSÉBET GÁGYOR ALlZ M éry Gábor illusztrációs felvételei