Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)
1994-04-27 / 96. szám, szerda
1994. ÁPRILIS 27. K/SZOKNAK) Nem is olyan régen a szovjet Pravda, a lengyel Trybuna Ludu, a keletnémet Neues Deutschland, a cseh Rudé právo, a magyar Népszabadság stb. adták meg az alaphangot a szocialista tömb országainak sajtójában. A többi lap írása, vonalvezetése csupán árnyalatokban térhetett el a pártsajtó központi orgánumaitól. Mára teljesen átalakult a helyzet, új napilapok, hetilapok, magazinok tűntek fel, egészen új hazai és külföldi médiatulajdonosokkal, s a régi sajtótermékek arculata is teljesen átalakult. Összeállításunk a magyar és az orosz sajtópiac helyzetébe enged bepillantást. Magyarország: Bankok és médiák Oroszország Elet Lenin után A magyar rendszerváltás rendkívüli jelenségének számít a Népszabadság, amely egykor a kádári Magyar Szocialista Munkáspárt sajtóorgánuma volt. A Népszabadság megtartotta első helyét, ma már az ország legnagyobb napilapja (310-330 ezer példányban jelenik meg). Az 1989-1991. években presztízs, befolyás szempontjából ínég lépést tartott vele a Magyar Nemzet, az azóta eltelt kél évben már csak a Magyar Hírlap nem mond le arról, hogy versenyezzék a Népszabadsággal. A refomszocialisták fekete-fehér lapját (amelynek híranyaga azonban messze a legjobb) a Magyar Hírlap még túl is szárnyalta azzal, hogy publicisztikája olykor érdekesebb, első és utolsó oldala, valamint a hirdetések színesek, ára pedig viszonylag olcsó. 1989 óta a magyar sajtópiac állandó tulajdonosátalakuláson megy keresztül és ennek az átalakulásnak még mindig nem látni a végét. Nem egy újonnan alapított lap pillanatok alatt megsokszorozta példányszámát, majd fokozatosan kifulladt. Ez" jellemző például az igen szép grafikai köntösben megjelenő Reform c. botránylapra, amely 1990-bett még aranybányának tűnt. Példányszáma villámgyors ütemben növekedett, és elérte a 400 ezret, az állandó előfizetők száma 170 ezer volt. Ekkor történt, hogy Rupert Murdoch News International cége a Magyar Hitelbanktól megvette a Reform Hírmagazin Rt. részvényeinek a felét. Három évvel ezelőtt e kiadói részvénytársaság éves forgalma még 630 millió forint volt, nettó nyeresége pedig 29 millió. A múlt évben az olvasók mintha megcsömörlöttek volna a szépen tálalt szenzációktól (főleg politikai botrányoktól), a példányszám leesett, a hetilapnak a veszteség veszélyével kellett szembenéznie. 199.3-as deficitje valószínűleg meghaladja a 30 millió forintot. Murdochnak a magyar bankkal kötött szerződésében szerepelt az alábbi záradék: amennyiben a vállalkozás nem hozza meg a várt nyereséget, a Magyar Hitelbank három év után köteles visszavásárolni az eladott tulajdonrészesedést. Ez meg is történt. A magyar sajtópiacról eltűnt Maxwell, Murdoch. Követi őket Hersant, aki egyelőre még részben jelen van ezen a piacon. A tekintélyes lapok jövője egyre nagyobb mértékben a hazai bankok kezében van. A már többször említett Magyar Hitelbank az első számú sajtómágnássá nőtte ki magát. Az újabban már nem nyereséges Reformon kívül a Magyar Hitelbanknak 48 százalékos tulajdonrészesedése van a Szabad Földnél, ennél az igen jövedelmező - 500 ezres példányszámú - hetilapnál, ugyanakkor tekin telyes részvénycsomagra tett szert két népszerű rádió-és tévéújságnál, a Nap TV-nél és a 168 óránál. Jelenleg a Postabank tornázta fel magát a második heiyre. A Heti Világgazdaság szerint e bank befektetéseinek immár 25 százaléka a lap- és könyvkiadással kapcsolatos. A Postabank befolyási övezetében találunk egyebek között olyan lapokat, mint a Kurír című napilap, a Világgazdaság gazdasági napilap. Sajtópolitikájában a Postabank nagyon ügyel arral, hogy egyetlen politikai csoport mellett se lássák elkötelezettnek. A Postabank a Heti Újság, a Magyar Demokrata Fórum hetilapja részvényeinek 20 százalékát mondhatja magáénak, ugyanakkor azonban pénzügyi támogatásban részesíti a Beszélőt, a Szabad Demokraták Szövetsége hetilapját és a Magyar Narancsot, a Fidesz hetilapját. Egyre inkább jelen akar lenni a magyar sajtópiacon a Magyar Külkereskedelmi Bank, a Kereskedelmi Bank és az Országos Takarékpénztár is. A minap a Pravda nem jelent meg. A pénzhiány némította el. Másfél évig Jannikosz Jannisz görög kiadó jóindulatára volt utalva, akinek 55 százaléka van a Pravda Internationalben, a lap részvénytársaságában. A növekvő veszteségekbe belefáradt Jannikosz azt követelte, hogy nevezzék ki társalapítónak. amivel Lenin egyenlő társává vált volna. A Pravda fölháborodott szerkesztői visszautasították ezt, mire Jannikosz szedte a sátorfáját. Egyébként a Pravda pénzügyi problémáiban sok olyan orosz lap osztejzik, amely kiváltságosán valóságmentes életet élt a kommunista uralom idején. A négy fő országos napilap - a Pravda, az Izvesztyija, a Trud és a Komszomolszkaja Pravda - példszányszáma egyenként 8-10 milliós volt. Majdnem ingyen árusították, és nem vettek fel hirdetéseket. Ezeken kívül több mint 4500 helyi lapot adtak ki az egykori Szovjetunióban. Tavaly a legtöbb újság már csak állami támogatással tudott továbbra is megjelenni. E támogatások az év végén leálltak, csaknem egy időben azzal, hogy a nyomdák megnégyszerezték áraikat. Mivel a legtöbb orosz lap független nyomdákkal kötött szerződések alapján készül, ez súlyos csapás volt. Az egyik a Moszkovszkij Komszomolec (a név félrevezető). Ravaszul kombinálja az egyszerű, pletykaszintíí témákat — vezető sztorija Bili Clinton moszkvai látogatásáról például arra volt kihegyezve, mennyibe került az amerikai elnök hotelszobája és az öltönye - a konzervatívok elleni kemény támadásokkal: munkatársait rendszeresen bírálja Vlagyimir Zsirinovszkij. A lap uralja a moszkvai újságpiacot, a 12 milliós város lakóinak kétötöde mondja magát rendszeres olvasójának. Egy másik lapot, a Kommerszantot minden leendő orosz Rockefellernek olvasnia kell. A szennylapok, például a Szkandali, olyan sztorikat közölnek, amelyek kiadását még Rupert Murdoch (ausztrál sajtómágnás) is kéiszer meggondolná. A nagy cél azonban jónevű lappá válni és közben pénzt is hozni. Az egyértelmű - bár meglepő vezető hely áz Izvesztyijáé.Az 1917ben, öt évvel a Pravda után alapított lap a Szovjet Legfelsőbb Tanács orgánuma lett. Példányszáma az 1989-es 11 millióról 750 ezerre zuhant - de ez is 300 ezerrel több, mint a Pravdáé. És vetélytársálól eltérően az Izvesztyija nemcsak nem kapott tavaly pénzt az államtól, hanem még egy kis nyereséget is hozott. Az Izvesztyija viszonylagos sikere részben annak az 1988-as bátor döntésnek köszönhető, hogy hirdetéseket is közöl. Ezt csaknem azonnal zajos siker fogadta. Amíg a lap tavaly nem növelte oldalainak számát, két-három hónapot is kellett várni a hirdetések megjelenésére. A határidő most két-három hét. Egy teljes oldal 20 millió rubelba (mintegy 13 ezer dollár) kerül egy orosz vállalatnak, 30 ezer dollárba egy külföldi cégnek. Az Izvesztyija a költségeket is csökkentette, külföldi irodáinak számát 42-ről mindössze 8-ra apasztotta le. E számok nagyobb változást rejtenek. „Az 1991 augusztusi puccs után közöltük külföldi tudósítóinkkal, hogy csak egy munkájuk lehet: vagy kémek vagy újságírók - mondja Mihail Berger, aki egyszerre gazdasági szerkesztője és üzletfejlesztési igazgatója az Izvesztyijának. - Négy kém újságíró lett, a többi távozott." Az Izvesztyija kihívást intéz a Kommerszant ellen azzal,- hogy a brit Financial Timesszal közös vállalkozásban heti pénzügyi melléklete van. E melléklet példányszámát 300 ezerre korlátozza az, hogy Moszkván kívül nehéz rózsaszín újságpapírt találni. Az Izvesztyija beindított egy heti tévéműsort is, és reméli, hogy indíthat egy hétvégi mellékletet, tele sportról, autókról és hírességekről szóló sztorikkal. A kontraszt a Pravdával már aligha lehetne nagyobb. A Pravda szerkesztői ahelyett, hogy azzal törődtek volna, hogyan szerezhetnének több hirdetőt, az utolsó hetet egy „Él-e ma Lenin?" című szeminárium szervezésével töltötték, amelyen egy idős marxista-leninista tanár így mondta el a halhatatlan sort: „A szocializmus a bürokrácia... akarom mondani, a demokrácia legfejlettebb formája." s m 7 Cseles csempészők Az okmányok külsőre kifogástalannak tűnnek. Á csalást csak az áru úljának első szakaszán lehet kideríteni, amikor a szállítmány elindul a határ felé. Tipikusnak tekinthető az a fogás, amit a Nyugat-Európából hatalmas mennyiségben Oroszországba behozott szeszes italoknál alkalmaztak. A tetemes fogyasztási adó kijátszására például a Royal márkájú déligyümölcs-likőröket és más szeszes italokat az importálók ártatlan limonádés tartályokba töltötték. Tudván, hogy a mondjuk Németországból érkező szállítmányokat az orosz vámhivatal és külföldi partnerei is megvizsgálják, az okmányokban oroszországi átvevőként általában hamis nevel adnak meg, többnyire magánszemélyek nevét. A semmiről nem tudó megadott tulajdonos aztán a vámhivatal nyomozóitól értesül a szállítmányról. Élőfordult, hogy a nyomozók látogatása után a címzett felhívta a vámbizottságot cs könnyek közt könyörgött, hogy tartóztassák le, különben, mint mondta, agyon fogják verni. Az áru, persze, nem jut el az állítólagos vevőhöz, hanem áttöllik, és immáron valódi palackjában értékesítik. Nehezebb követni más, egyre népszerűbb csempészáruknak, a radioaktív anyagoknak és az atomipari berendezések komponenseinek külföldre tartó útját. A közelmúltban történt, hogy egy Szibériai nagyváros lakója két moldován állampolgárral alomipari komponenst csempészett ki Romániába. A nyomozók azonnal kapcsolatba léptek Szibériával, s kiderítették, honnan származik az áru, s azl is megtudták, hogy a városban nemcsak atomerőművekhez állítanak elő berendezéséket, hanem atomrobbanófejekhez is. A további csempészés megelőzésére a vámbizottság kapcsolatba lépeti a moldvai és romániai vámhivatallal, valamint a különleges szolgálattal, a történtekről pedig tájékoztatták a moszkvai román nagykövetet. (gy remélhetőleg a halálos fuvart szállító következő futár már nem jut át a határon. A szállítási okmányok hamisítása csendben folyó tevékenység. Gyakori azonban az is, hogy az árul ellenőrizetlen utakon próbálják átjuttatni a FÁK határain. A cél érdekében még gondosan álcázott hidakat is felhasználnak. Már több ilyet megtaláltak és felszámoltak az orosz-ukrán határon. Itt egyébként álvámőrségeken is rajtaütöttek, ahol egyenruhát viselő markos legények szedték a „vámot" az arra járóktól. Különösen súlyos a helyzet az orosz-kazahsztáni határon. A csempészek egyre gyakrabban fegyverrel nyitnak utat maguknak Oroszországból a szomszédos országba. Taktikájuk általában a következő: nagy sebességgel haladó teherautóval, amelyből a vámosokat géppuska- és géppisztolytűzzel árasztják cl, áttörik a határsorompót, és eltűnnek Kazahsztánban. Á szállítmány általában autóalkatrész, fém, kőolajtermék, értéktárgy, arany, ékszerek, szőrme vagy közszükségleti cikkek. A vámbizottság részére a GAZ autógyárban készülő első tíz páncélautót az orosz határnak ezen a szakaszán fogják felhasználni.Újabban a vámszerveknek már saját alakulataik, önálló légierejlik és hírközlésük is van. Az orosz vámszervek legsúlyosabb gondja: a kábítószer-csempészet tavaly veszélyes méreteket öltött. A feltartóztatott szállítmányok száma 1993-ban 1992-höz képest 3.5-szörösérc, az elkobzott kábítószer mennyisége pedig 5,5-szörösére növekedett. A kábítószerek forgalmának összetétele is változott. Míg 1990-ig elsősorban hasist tartóztattak fel, addig 1991 óta a mákkészítmények állnak az első helyen.A vámhivatal elemzői felfigyeltek a távolabbi országokból származó heroin és kokain forgalmának megnövekedésére is. Még egy érdekes részlet: a kábítószereket egyre gyakrabban szállítják nők. Tavaly ötször annyi női kábítószercsempész bukott le, mint a megelőző években... (k-r) Összeállította: Sidó H. Zoltán M ilyen a fogyasztói tudatunk? Meglepő, milyen gyorsan differenciálódnak az ízlések a posztkommunista országokban, egy olyan térségben, amely hosszú ideig szürke fogyasztói egyformaságba volt zárva. A statisziikákból azonban máris kitűnik egy figyelmeztetés a nyugati piackutatóknak: a kelet-európaiak kezdenek visszatérni egyes hazai termékeikhez, különösen az alapvető cikkek, például a mosószerek terén. A keleti fogyasztókat jobban foglalkoztatja az ár, mint nyugati szomszédaikat, ám nagyobb bennük a hajlandóság új márkák kipróbálására. Viszont a hirdetők rájöttek, hogy a más piacok számára készült reklámok e fogyasztókra nem úgyanúgy hatnak, és azokat finoman rájuk kell hangolni, figyelve a nemzeti stílusra. A lengyel, magyar, cseh és szlovák vásárlók egyaránt vonzódnak olyan termékekhez - levespor, tea, keksz, étolaj, margarin -, amelyek népszerűsége Nyugat-Európában csökken. Dc az ásványvíz, a reggelire fogyasztott gabonamagvak és a fagyasztott gyorsételck - amelyek a leggyorsabban növekvő forgalmú fogyasztási cikkek Nyugaton - a keleti vásárlólistákról szinte teljesen hiányoznak. A kelet-európai fogyasztói vágyakat még nagymértékben meghatározza bizonyos „posztszocialista tudat". A luxuscikkek, így a finomabb kávé, csokoládé és keksz iránti igény nem csökken, amióta elérhetővé váltak. A mosogatószerek pedig - amely Nyugaton az automata mosogatógépek terjedésével veszít státusából - Kelet-Európa-szerte a konyhák állandó tartozéka. A közép-európaiak egyre inkább beállnak a mind hasonlóbb globális fogyasztók sorába, akik pénzük jelentős részét kávéra, üdítőre és mosószerre költik. A márkanevek erőteljesen jelen vannak: a magyarok 70 százaléka hallott a Persilről, a lengyelek 41 százaléka ismeri a Sonyt és csaknem mindenki ismeri a Marlborót, a Milkát és a Mercedest. A Coca-Cola a legismertebb termék az egész térségben. Bár a drágulás és a munkanélküliség a fogyasztók egy részét visszatérítik a hazai termékekhez, még mindig a nyugati márkákhoz fordulnak, ha minőséget akarnak - és ha a pénztárcájuk megengedi. Magyarországon az elfordulás a márkás importcikkektől még kevésbé érezhető, mint a szomszéd országokban. Van francia tej és angol vaj, az újgazdagok teljesen a márkák bűvöletében élnek. Eddig a magyarok mentek a legmesszebb a nyugati életstílus átvételében. De a magyarok nem bolondulnak úgy a kézápoló krémekért és dezodorokért, mint a sörért és a pizzáért, a kozmetikumok ugyanis nem találhatók tíz kedvenc termékcsoportjuk között. Ennek oka az, hogy sok ilyen termék, például az Impulse és a Rexona dezodor nem új dolog Magyarországon. Szlovákiában és Csehországban vi-. szont az illatszerek újdonságuk miatt a legkelendőbb cikkek közé tartoznak. A német Eduscho kávécég számos különböző kávékeveréke a helyi ízlésekhez igazodik. A magyar ízlés kiszolgálásával a cég e piac 25 százalékát szerezte meg kétévi munkával. A kelet-európai fogyasztókat még érdeklik az új termékek. Erre ráérezve az agilis kisvállalkozók is alakítják az új fogyasztói szokásokat. Pékségek, amelyek korábban csak 3-4 féle kenyeret árultak, most nagy választékot nyújtanak. Budapesten egyre több kis étterem kínál helyi, regionális és nemzetközi ételeket normális árakon. (k-r) Autóvásárló angolszászok Miközben a kontinentális Európa és Japán autópiacán többnyire még mindig a csökkenő-stagnáló kereslet a jellemző, egészen más képet mutat e téren a helyzet az USA-ban és Nagy-Britanniában. Ami az Egyesült Államokat illeti, 1993-ban az itt eladott személy- és kisteherkocsik száma az előző évihez képest több mint 8 százalékkal bővült és elérte a 14,2 milliót. A forgalomnövekedés elsősorban a kisteherkocsik, többcélú kiskocsik és négy kerékhajtású sportkocsik felduzzadt keresletének tulajdonítható. Nagy-Britanniában még a gyártókat is meglepte az 1993-ban bekövetkezett piaci fellendülés, melynek mértéke az Autógyártők és Kereskedők Szövetségének adatai szerint tavaly elérte a 11,6 százalékot, azaz az 1,78 millió darabot, ráadásul ebben az évben további, mintegy 100 ezer darabos forgalomnövedés várható. Talán a számadatoknál is lényegesebb következtetés: az angolszász országokban a vásárlási kedv növekedésén keresztül is érzékelhető a gazdasági fellendülés. (Népszabadság) Átalakulóban térségünk sajtópiaca