Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-26 / 95. szám, kedd

1994. ÁPRILIS 26. • . _ • K ULTÚR A 7 —KJSZÖ——™——— A néző visszatart ja és bennmarad Állapotrajz színjátszókról Megfiatalodott mezőny, amúgy alaposan. Felnőtt színjátszók között is egyre több a fiatal. Mégis. Először vagy másodszor bemutatkozó cso­portok elszánásaiban felfedezhető a hagyomány. Jó és rossz értelemben. Vannak, akik első nekiveselkedé­sükben lázadnak, mások vállalják a környezetük közönségigényeinek a kielégítéséi. Ez nem jelent minőségi engedményt, de befolyásolja a ját­szott darabok kiválasztását és a szín­padra állítás formanyelvét. Más e­gyüttesek sajátos utakat járnak be, mert már egyéniségekként számon­tartott rendezők irányítják őket. Az ilyen kivételek mellett is maradt az esetlegesség, amit az bizonyít, hogy a Szlovákiai Magyar Színjátszók Tásasága szervezte rendezői tanfo­lyam hallgatói közül a többség gyer­mekcsoportokkal foglalkozik. En­nek eredményei egyes esetekben vá­ratlan változásokat, fellendüléseket hoznak... * (Rendezői kézjegy) Összetéveszt­hetetlen a törekvés. Legyen az Örsújfalu vagy Komárom, esetleg a régebbiekben Hetény - Kis Péntek József határozott szándékot mutató színpadi lenyomatokat hagy maga után. Ha más nem, akkor vitatható­ságuk jelenti az értéket, mert nyílt állásfoglalásra késztet. Rendezőként nem ismer fáradt, szellemi együttműködésre képtelen nézőt. Nem az ő számukra készítette idén sem az örsújfalusiakkal lonesco Haldoklik a király című abszurd drá­májának előadását. Bár olykor bele­szeret saját rendezői ötleteibe, a vég­eredmény mindig revelatív erejű vallomás. Alvó dallamok A Magyar Nemzeti Múzeum hosszú idő óta különböző sorozatok­ban és kiadványokban jelentette meg már eddig is egyes gyűjtemé­nyeinek legjelentősebb együtteseit az ötvösművészet remekeitől kezdve egészen a különböző díszes, remek fegyverekig. Az intézmény legújabb sorozata (Catalogi Musei Nationalis Hungarici) első köteteként 1993-. ban a népvándorlás kori gyűjtemény avar aranytárgyait közzétevő kötetét vehetjük a kezünkbe, melynek szerzője Garam Éva az ayar kori ré­gészet egyik kiemelkedő kutatója. A német nyelvű kiadvány anyagát a mintegy 100 000 leletet tartalmazó gyűjtemény legkiemelkedőbb anya­gából válogatta, s köztük ott találha­tók az avar fejedelmi, illetve a leg­gazdagabb vezéri temetkezések lele­Színpadi szabadszájúsága minden látszat ellenére is együttműködni ké­pes színészeket kíván. Eszközök lennének rendezéseiben? Megkér­dezve néhányukat, egészen más de­rül ki. Élvezik azt, amit csinálnak. ­Értik is? - tehetnék fel nekik a kér­dést. * (Egy iskola keresi önmagát) Meg­magyarázható jelenség a gyermek­színjátszók idei mezőnyében, hogy többen vannak az alsó tagozatos kis iskolák, mint a nagy létszámú alap­iskolák. Nem hiányoznak ezek a csoportok sem. De a mezőny több mint a felét az önmaguk értékeit ke­reső kisiskolák adják. Több mint két évtizedes elkötele­zettséggel vezeti csoportját Palcsó Lászlóné Gömörhorkán. Lehet, hogy vannak hozzáértőbbek, az is­kolai színjátszást a modern dráma­pedagógia függvényében művelők, de a gyerekeire jobban figyelő peda­gógus kevés akad. - Nekünk messzemenőkig figye­lembe kell venni minden gyerek adottságait. A rátermettség mérté­kétől függetlenül mindenkinek sze­replési lehetőséget adunk. Igyek­szünk mindent a közös játék felől megközelíteni, ami olykor a bemuta­tott mesejáték vagy szerkesztett műsor egészét is befolyásolja. A mi iskolánknak a gyerekeken keresztül a szülők és a faluközösség is fonto­sak. Naponta bizonyítanunk kell, és ezzel bizalmat is kell ébresztenünk. A kisiskola igazgatónőjének sza­vai bizonyítják, mennyivel több és más mindaz, amit a mindennapok­ban gyermekszínjátszásként emlege­tünk. Kiállás? Bizonyítás? Küzde­tei (Kunágota, Bócsa, Tépe, Szent­endre, Kiskőrös-Vágóhíd, Ozo­ra-Tótipuszta stb.), nem is beszélve a számtalan lelőhely nélküli - szór­vány - leletről. Azt tudnunk kell ugyanis, hogy a régészettudornány legnagyobb „bánatára" a leggazda­gabb temetkezések eddig véletlen­szerűen kerültek elő, tehát nem ré­gész tárta fel őket, így pontos lelet­összefüggéseikre sem derülhetett fény. Az avar társadalom gazdag ha­lottait - akárcsak a velük rokon sztyeppei népek hatalmasait - elkép­zelhetően áz éj leple alatt, magányo­san, kevés szemtanú jelenlétében te­mették. Ééltek ugyanis a sírrablók­tól, akik ebben a korban is „mesteri" munkát végeztek,, ennek következté­ben kevés avar sír maradt érintetle­nül a Kárpát-medencében. Az egyes lem a csüggedés ellen? Kár, hogy az ebből a kisiskolából Pelsőcre került gyerekek kialakított készségeit a na­gyobb lehetőségekkel, több tálen­tummal gazdálkodó iskola részben elveszni hagyja. * (Áttörés) Megkövesedett ízléssel, operettjátszással fordult szembe egy seregnyi fiatal Érsekújvárott. Már maga az a tény, hogy Karinthy Fri­gyes irodalmi nagyságokat nem kí­mélő drámaparódiáját állította velük színpadra Bárány János, be nem vallott lázadás. Miért ne? Nem, ez még nem közelíti meg a Kassák Lajos életművének szelle­mében tevékenykedő Stúdió Erté képzőművészeti avantgardizmusát. Valami más, fiatalos erőlködés. Vi­gyázat! A végtermék még bizonyta­lan, de nem reménytelen az állapot. Folytatása következik? Ma még nem tudni, miként erősödik meg ez a cso­port. Rágják-e tovább a nevükben oly jól csengő Gumidiót. Mert több kell, sokkal több. Ösz­tönösséghez tudatos lázadás. Szín­padi paródia mellé gondolat is. Most így szeretnivalóak és tehetségesek. * (Három falu - három darab) Még­is mindhárom ugyanazt a hagyo­mányt folytatja, illetve folytatná, ha nem kellene most is újrakezdeniük. Keeső, Hosszúrét és Tornagörgő. Sorrendben Rejtő Jenő, Tahi László és Dávid Teréz Vígjátékai, illetve színműve. Ismét a tehetség lefegy­verző ereje és a rendezők naivitása. Kivétel Görgő. Az ottaniak a szlová­kiai magyar szerző társadalmi mon­dandójában közhelyessé vált Méry Gábor felvétele temetőket ugyanis az Avar Biroda­lom politikai bukása után (803) tö­megesen rabolták ki a sírrablók, mindig a legértékesebb arany- és ezüst leleteket véve magukhoz. E fe­jedelmi temetkezések töredékessé­gük ellenére úgy tűnik, hogy előke­rülésükig elkerülték a sírrablók fosz­togatásait, sajnos ezt követően a leg­több kárt nem az idő, hanem leg­újabb megtalálóik tették bennük. A megtalált leleteket ugyanis a leg­többször széthordták és elkótyave­tyélték - a legkirívóbb negatív példa erre az 1971-ben előkerült kuobábo­nyi fejedelmi lelet története, mellyel a közelmúltban e helyen is foglal­koztunk - s bizony csak a régészek fáradságos utánajárásának köszön­hetően kerültek egyes darabjaik a múzeumok gyűjteményeibe. színművét saját életükön áteresztve vallottak önmagukról. Hittem nekik, meg szívtam a fogam a színpadon véletlenszerűen megtörtént dolgok láttán. Hiányzik a szakmai felkészü­lés, az ilyen szinten már elvárható színészi tudatosság. Egyik rendező sem hallgatója a színjátszó társaság tanfolyamának. - Nincsenek megfelelő darabok ­hozzák fel újra és újra. Pedig van­nak, csak megfontoltabban kellene az előkészületekhez látni. Mindhá­rom színjátszócsoportban vannak egyéniségek, akikre a felkészült ren­dező előadásokat tud építeni. Ezért elszomorítóak az elszalasz­tott lehetőségek, a szüntelenül a kö­rülményekre való hivatkozások. Ezek olyanok, amilyenek. Minde­nütt van körülmény. Sokszor nem veszik észre, hogy a tanácstalanság, a téblábolás és a felkészületlenség a legfőbb körülmény. * (Ketten a pályán) Kerekes Éva és Szvorák Zsuzsa a maguk Zsibongó­jával pótolhatatlan szereplői a gyer­mekszínjátszók fesztiváljainak. Pe­dagógusok, mint sok százan Dél­Szlovákiában, mégis két-három tu­catnyian vannak a hozzájuk hason­lók. - Miért nem inkább kertészkédtek szabadidőtökben ? Kerekes Éva egy anekdotával vá­laszol: - Amikor már tizedszer vitték be a cigányt gyomormosásra, az orvos megkérdezte tőle: „Monddmár, Ga­zsi, miért eszel te mindig bolond­gombát, ha ennyit kell szenvedned utána?" Elgondolkodik Gazsi, majd megszólal: „Tetszik tudni, az úgy van, hogy nagyon szeretem". Mi ugyanezért csináljuk. Szvorák Zsuzsa mosolyogva teszi hozzá: - Nem tudok ennyire szellemes lenni, de tény, hogy mindig megetet a gombájával engem is. - Ezt mondhatnám Zsuzsáról is, mert talán ha külön lennénk, nem lenne Zsibongó sem. Néha magunk vagyunk az életmentő orvosok is, amikor hol az egyikünk, hol a mási­kunk kerül lelki veszélybe - véleke­dik KerekesÉva. Fülek a két pedagógus és a Zsi­bongó tagjai számára egyszerre ins­piráció, kötelezettség és feladat. Aligha véletlen, hogy Szvorák Zsu­zsa idén először már a magyar gim­názium színjátszócsoportjával is be­mutatkozott. Karakteres vonásokat mutatott a produkció. Ismert a ren­dezői kézjegy, ismerős a pedagógiai módszer. Jövőre már néhány mosta­ni zsibongós diák is tagja lesz ennek a csoportnak... Érthető Mázik István, a füleki Zsákszínház rendezőjének optimiz­musa, amellyel kiváló amatőr szín­házának jövője elé tekint. Teheti, mert mások is teszik a dolgukat. * E leletegyüttesek kiemelkedő szépségű arany fülbevalói, öv- és ló­szerszámveretei, aranyszereiékes kardjai, aranyból és ezüstből készí­tett ivóedényei jelzik a koraközép­kori uralkodók és vezérek gazdasági és korlátlan hatalmát. Ne feledjük azt sem, hogy az avarok közel 250 évig voltak a Kárpát-medence urai, a 1. század első felének bizánci háborúiban rengeteg aranyat zsákmányoltak ­a bizánciak óriási aranyadó fejében vásárolták meg a békét Baján ka­gán népétől - így fejedelmeik is dúskáltak az aranyban-ezüstben. Erről az egykori pompáról hitele­sen tudósítanak a bizánci követje­lentések (ilyen például Priszkosz rhétor tudósítása Attila udvaráról), melyek ámulattal számoltak be a (Színpadi homályban) Szeretem és irigylem a lázadókat. Fiatalságu­kért és lehetőségeikért. Nekik még megadatnak. Objektumai mi va­gyunk, a korán belefáradtak, a gyor­san feladók, a csendben megfutamo­dók, a helyüket féltők, a szavak vé­gét elharapók, a gondolataikat eltit­kolók - a cselekedni már képtele­nek. Ekkor jönnek ők. Kell is, hogy jöjjenek. Pimaszul a szemünkbe vágva mindazt, amit rólunk és bagót se érő életünkről gondolnak. Tagad­janak meg, vonjanak kétségbe, gya­logoljanak át a lelkemen, és rázzák fel lelkiismeretemet, ha van miért! A miiiap egy alig tizennyolc éves kamasznak örültem... volna. Saját monodrámatöredékét adta elő. Ért­hetetlen homályban ült a színpadon. Körülötte a nézők, megmagyarázha­tatlan rendetlenségben élete kellé­kei. Később ezek is megmagyaráz­hatatlanná váltak. - Ki ez az ember, akinek nevében lázad? - kérdeztem halkan szomszé­domtól. Ö is tanácstalan volt. Én már boldogtalan is. Elszomorít, ha a színpadra ültetnek, és a tarkómat reflektorozzák. Közben tudom, hogy arra - vagy annak - kellene világí­tani, aki éppen a kezeügyében lévő festékes fiolából finomkodva piros festéket önt a mellére, majd egy pa­lackból vizet locsol rá. Lám, ez mi­lyen érdekes! Fárad a fiatalember. Lefekszik a világot jelentő deszkák­ra. A piros festék és a víz nem akar keveredni. Szétfolyni sem. Szét kel­lene kenni a testén. Ha már narkós az illető. Mindenevő. Gyógyszer, al­kohol, marihuana, hasis, ópium. Egy narkós lázálmai egy fiatal önjelölt író, rendező, színész, személyén, ke­resztül elbeszélve. - Most már elég! Nem folytatom tovább, mert rámjött a sz...s. Ki kell mennem. - A nézők egymásra néz­nek. Szemük egymásba ölti a pillan­tásokat. Szemrehányást sugároznak. Nincs okuk rá, mert mint nézők visszatartották és bennmaradtak. * (Szomoridám) Míg nem kezdődik a játék, ülnek a nézőtér első székso­rában. Bohócmaszkuk mögül ki-ki­tekintenek. Gyermekszemek nevet­nek felém. Szeretetpillantások. Va­lami készülődik. Játék. Játék? Sokkal több annál. Mert a játék csupa öröm, s itt most nevetés­be ríkatnak, és sírásba nevettetnek. Egy csapat gyerek az ipolysági ma­gyar alapiskolából. Tartok tőle, hogy megismételhe­tetlen pillanatok soijáznak elő a te­remtés teljességét idézve. Így jó élni. így kell szeretni. Minden más üres bölcselkedés. Minden rossz feled­hető, ha vannak pedagógusok, akik mellett a szeretet és a jóság Istentől való igazsága az érv. Címek, ran­gok, jelek nélkül. DUSZA ISTVÁN „barbár" fejedelmeknél tett látoga­tásokról. Érdekességként említjük meg, hogy fejedelmi temetkezések eddig csak a kora avar korból is­meretesek (a 7. század közepéig), s mivel az egyes bizánci császárok pénzei jól keltezik őket, így föld­bekerülésük ideje is jól behatárol­ható. A későavar korból eddig fejedel­mi temetkezéseket nem ismerünk, azonban egykori központjaikra utal­nak a Kárpát-medence egyes pontja­in (így Hortobágy-Árkus, Komá­rom, Kaposvár, Vörs környéke) feltűnő gazdag lovastemetkezések, a minden esetben a kedvenc harci pa­ripával és fegyverrel eltemetett avar nemesi réteg sfjjai. Garam Éva e legjelentősebb, pá­ratlan művelődéstörténeti értéket képviselő aVar leletanyag pontos közzétételével nagyban hozzájárult egykori rokonnépünk, az avarság történetének és társadalmának a be­hatóbb megismeréséhez. Dr. TRUGLI SÁNDOR Az avar társadalom gazdag halottai Aranyleletek katalógusa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom