Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-26 / 95. szám, kedd

1994. ÁPRILIS 26. TEGNAP OLVASTUK A közlekedési tarifák liberalizálásáról Az utóbbi időben szaporodó góc­pontok száma jelzi, hogy az állatok­ra és az emberekre egyaránt ve­szélyes vírus okozta fertőzés, a ve­szettség további teijedése ellen im­már nemcsak a háziállatok oltásával, hanem a vadon élő állatok, főként a vírushordozó rókák védőoltásával is meg kell tenni a szükséges lépése­ket. Annál is inkább, mivel a legfris­sebb adatok szerint Szlovákiában 132 olyan gócpontot tartanak nyil­ván, ahol veszett rókák fordultak elő. A központi járványügyi tanács úgy döntött, hogy az idén két alka­lommal, tavasszal és ősszel el kell végezni a rókák védőoltását. Amint azt dr. Patus Sándortól, a dunaszerdahelyi Járási Állategész­ségügyi Hivatal vezetőjétől megtud­tuk, a dél-szlovákiai járásokban ápri­Közös gondjainkról Jeszenszky Géza külügymi­niszter a múlt hét végén Tornyos­németibe látogatott. A találkozón részt vett Köteles László (Együtt­élés) képviselő és Fedor István, Migléc polgármestere. A határ két oldalán lévő közsé­gek elöljárói elmondták nehézsé­geiket, amit az átkelőhely okoz. A beszélgetés során, Köteles László kérésére, ígéret született, hogy a május 1-jétöl a beutazás­kor valutában bemutatandó 5.000 Ft értéket a kishatárforga­lomban feloldják, illetve elfo­gadják szlovák koronában vagy forintban. A másik fontos témakör, mely felmerült, azoknak a földbirto­koknak a kérdése, melyek tulaj­donosai a határ másik oldalán lettek állampolgárok. A széles körű kárpótlásból, melyért kö­szönet illeti a magyar kormányt, ugyanis ezek az esetek kimarad­tak. Reiter Krisztina lis 22-én kezdték meg az oltóanya­gok kihelyezését. A Pozsonyi, Po­zsony-vidéki, Dunaszerdahelyi, Ko­máromi, Galántai, Érsekújvári, Nyit­rai, Lévai, Kassai, Kassa-vidéki, Rozsnyói és Eperjesi járásokban e hét végén 100 hektáronként 15 darab csaliba rejtett oltóanyagot raknak szét az érintett területeken S noha a vadászok által kihelyezett zöldesbar­na, gyufaskalulya nagyságú csalét­kekben található oltóanyag (legyen­gített vírus) közvetlenül nem ve­szélyes az egészségre - bár ha a nyál­kahártyára kerül, szakszerűen fertőtleníteni kell fel kell hívni a figyelmet arra, hogy aki a természet­ben ilyet talál, lehetőleg ne nyúljon hozzá. A mintegy kéthetes időszak­ban szükséges, hogy a kutyákat se engedjük ki póráz nélkül a szabadba. Mivel az érintett területeken nagy valószínűséggel gyermekek is kó­szálhatnak, a járási járványügyi bi­zottság elsősorban az iskolákban történő felvilágosításra helyezte a hangsúlyt: röplapokon hívják fel a figyelmet a legfontosabb szempon­tokra, A vadászok ezeket a röplapo­kat az oltóanyaggal, illetve csalét­kekkel ellátott területen is elhelye­zik. Fontos, hogy az érintett terüle­teken élő szülők oktassák ki gyer­mekeiket, s egyúttal a szükséges óv­intézkedéseket saját maguk is feltét­lenül betartsák. Amint megtudtuk, a fertőzés veszélye a dunaszerdahelyi járásban is fennáll, legutóbb például az Ekecs határában levő Gólyás­puszta közelében lőttek veszettség­gel fertőzött rókát. (t szilvássy) A lap munkatársa Mikuláš Dzu­rindának, Szlovákia közlekedési, távközlési és közmunkaügyi minisz­terének azt a kérdést tette fel, vajon tárcája mekkora vagyont ajánl a va­gyonjegyes privatizáció második hullámába. Dzurinda: „Hozzá­vetőlegesen négymilliárd korona ér­tékről van szó, ebből 2,6-2,8 milli­árd kerül a vagyonjegyes privatizá­cióba. A vasutak esetében vala­mennyi vasúti szerelővállalat (Vrútky, Zólyom és Nagyszombat) és a vasúti teherközlekedést automa­tizáló vállalat kerül a második hul­lámba. A közúti teherfuvarozó vál­lalatokat standard módszerekkel pri­vatizáljuk. Mintegy öt vállalatot kombinált módszerrel adunk magán­kézbe (például a Pozsonyi és a Kas­sai Városi Tömegközlekedési Válla­latot), vagyis egy része a vagyonje­gyes privatizációba kerül, másik ré­sze pedig standard módszerekkel jut magánkézbe. A vágbesztercei, sze­nici és ólublói Szlovák Autóbusz­közlekedési Vállalat kerül elsőként a privatizálandó cégek listájára. Vége­zetül a Postai Hírlapszolgálatot is privatizálni kellene." (...) Ha a rest­riktív módszerekkel nem sikerül fe­dezni a személyi közlekedés kiadása­it, akkor elengedhetetlen lesz a tari­fák liberalizálása. Milyen mértékű lehet az áremelkedés? „Több le­hetőséggel számolunk - a munkás­bérletek, a diákbérletek megszünte­tésével vagy a jegyek árának emelé­sével. Ezekben a dimenziókban mo­zoghatunk, ám egyelőre a liberalizá­ció kérdése nem szerepel a kormány napirendi pontjai között." (Sme, Jana Morháčová) AHOGY ÉN LÁTOM Mit ér a liberális, ha szlovák? Azt követően, hogy különböző parlamenti pár­tok disszidenseiből létrejött Szlovákia Demokrati­kus Uniója, amely figyelemre méltó rövidítésével (DEUS) talán még némely naiv klerikálisok fi­gyelmét is felkeltette, a kommentárírás egyik ha­zai kitűnősége nem minden kajánkodás nélkül megjegyezte: az új politikai formáció vezetői két nagy csoportra oszthatók. Azokra, akik kevesebb mint négy pártot próbáltak ki 1989 óta, és azokra, akik az egy kezükön nem tudják megszámolni, hány politikai irányzattal (legalább) kokettáltak a fordulat óta eltelt ötödfél esztendő alatt. Van-e statisztikus széles e hazában, aki meg tudná mondani, az első vagy a második csoportba tartozók vannak többségben? Jozef Moravčík, az új párt elnöke kijelentette, hogy a DEUS - liberá­lis párt. Magyarul: szabadelvű. Olyan, amelyik ­lényegéből következően - egyebek között az ál­lam szerepének maximális korlátozására, az euró­pai módon értelmezett individualizmusra, az egyéni kezdeményezésen alapuló vállalkozó szel­lem általános kibontakozására épül. Ha jól belegondolunk, igen nagy fába vágták a fejszét Moravčíkék. Abban a Szlovákiában akar­nak liberálisok lenni, ahol még a magukat felvilá­gosultnak minősítő értelmiségiek is az államépí­tés és az állam mindenhatósága igézetében élnek, és ahol akkora ázsiója van a kollektivizmusnak. Nem lesz könnyű feladat tömegtámogatásra talál­niuk egy olyan országban, ahol például a parla­menti képviselők zöme - ismerve a tömegek han­gulatát - úgy akarja „tökéletesíteni" az állam­nyelvről szóló törvényt, ahogy azt nemrég is ta­pasztaltuk. Vagy ahol az értelmiségiek nem kis részének a köztársaság védelméről szóló törvény meghozatala a mániája. Mindent összevetve pe­dig: nem lesz könnyű feladat egy olyan országban polgári társadalomra törekvő pártnak lenni (mert a jól értelmezett liberalizmus ezt jelenti), amely­ben nincsenek polgárok. Valljuk be, hogy szinte a lehetetlennel próbál­koznak Moravčíkék, amennyiben komolyan gon­dolják a liberálissá válást. Próbálkozásuk minden­képpen rokonszenves, hiszen feltehetően azokra kívánnak támaszkodni, akik az ország nyomorá­nak okát a nacionalizmusban, a kollektivista szemlélet érvényesülésében, az állam túlsúlyának lépten-nyomon való hangsúlyozásában látják. Minden azon múlik, a jövőbén valóban a libe­rális elvekhez tartják-e magukat, vagy pedig a 4 MOZAIK Magyar lépéshátrány 'ÚJ SZÓ' Jean Monnet, az Európai Unió kitalálója szerint két politikusfajta létezik: vannak olyanok, akik vala­mit tenni akarnak, és olyanok, akik valamik, lenni akarnak. A jelenlegi politikai helyzet, kiváltképpen pedig nemzeti kisebbségünk alapvető' érdeke azt a ritka tör­ténelmi lehetőséget kínálja szlovákiai magyar politi­kusaink számára, hogy tehetnek is - a valaminél jóval nagyobb dolgot -, egyúttal lehetnek is: jelentős tettü­kért elismert s2emélyiségek. Igen, a leendő hármas magyar koalícióról van szó, amelyről sajtóban, gyűlé­seken, magánbeszélgetéseken oly sokat beszélnek. Két politikai tömörülés álláspontja egyértelmű. A hármas koalíció megalakítását ezúttal a Magyar Pol­gári Párt kezdeményezte, a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom vezetői pedig világos választ ad­tak: koalíciót, de nem mindenáron. Más szóval sze­rintük csak akkor lehet értelme az együttműködés­nek, ha mindenki számára elfogadható és kötelező ­közös dokumentumban hitelesített - szabályok hatá­rozzák meg nemcsak a választási szövetséget, hanem a majdani parlamenti politizálást is. Rendkívül óva­tos véleményt olvastunk és hallottunk idáig az Együttélés néhány vezetőjétől. Testületi állásfoglalást pedig egyáltalán nem. Ennek szerintem több oka le­het. Lehetséges, hogy igaz az, amit a jólértesültek re­besgetnek: vagyis Duray Miklós valóban kizárja a koalíció megszületését, és ennek a véleményének bi­zonyos körökben hangot is ad. Emiatt lehetnek annyira visszafogottak még azok a képviselők is, akik egyébként elvben nem ellenzik a szövetséget. Tovább­ra is tartják magukat azok a nézetek, hogy a kivárás taktikája az Együttélés háza táján egészen a magyar­országi választásokig, gyakorlatilag május végéig lesz -érvényes. A hármas koalíció szükségességéről már csaknem minden lényeges észérvet elmondtak. Itt és most csu­pán kettőt - szerintem a legfontosabbakat - ismétlek meg. Ha lesz választási szövetség, csaknem egysége­sen szavazhat a szlovákiai magyarság, amely így nem kerül értelmetlen dilemmák elé. A hazai magyar ki­egyezés és politikai megbékélés eredményeképpen a szakemberek munkáját, szellemi teljesítményét pedig nem nehezítik majd különféle pártérdekek. A pártér­dekeken felülemelkedő együttműködésre jó példa is akad a közelmúltból. Néhány hónapja a négy magyar párt szakemberei dolgozták ki Szlovákia Európa Ta­nács-beli tagságával kapcsolatos elvi álláspontjukat, s a dokumentum Strasbourgban szakmai és politikai elismerést vívott ki. Azért, mert az európai mércével mérhető állásfoglalás a szlovákiai magyarság - és nem egy-két mozgalom - egységes véleményét tük­rözte, jogi szempontból is. Ilyesfajta együttműködés­re, sajnos, nem túlságosan nagy számú szakembere­ink összefogására a jövőben még inkább szükség lesz idehaza is, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazda­ság, a mezőgazdaság, a privatizáció ügye, a régiók és a települések sorsa ugyancsak fontos, sőt a szlovákiai magyarság jelenét és boldogulását döntően meghatá­rozó nemzetiségi kérdés. Látszólag a Magyar Polgári Pártnak van a legna­gyobb szüksége a hármas koalícióra, hiszen önmaga aligha lépi át a várhatóan ötszázalékos küszöböt, a potenciális szlovák partnerek pedig a jelenlegi hely­zetben semmiképpen sem vállalják a választási szö­vetséget. Jómagam ezek tudatában sem értem né­hány Együttélés-vezető magabiztos nyilatkozatát, hi­szen a Demokratikus Baloldal Pártja leginkább az ő mozgalmukból vihet el nem is jelentéktelen számú magyar szavazót, nem pedig a kereszténydemokra­táktól vagy a liberálisoktól. Ismerve a mai szociális feszültségeket és a kiábrándultságot, bizony nem va­lószínűtlen ez a feltevés. Valójában tehát minden magyar párt érdeke az összehangolt politizálás. Kétségtelenül sok a közel­múltból fölgyülemlett feszültség, a tisztázásra váró kérdés, szinte kitapintható a bizalmatlanság is. Mind­ezt azonban csak tárgyalásokon, nem a konfliktust, hanem az értelmes megoldásokat keresve lehet foko­zatosan eloszlatni. Szlovákiában egyre markánsabban körvonalazód­nak a választási szövetségek, éspedig a teljes politikai palettán. A magyar pártok még nem tartanak itt, s emiatt egyre inkább lépéshátrányba kerülnek, ami nem javítja a hazai magyarság közhangulatát. Ezért szükséges mielőbb tárgyalóasztalhoz ülni, vi­lágos választ adni egyértelmű társadalmi kihívásokra és elvárásokra. SZILVÁSSY JÓZSEF Ne nyúljunk a csalétkekhez! Rókák veszettség elleni védőoltása I Hogyan lehet eleget tenni a szlovákoknak és a magyaroknak is? A hét végén Kuncze Gábor, a ma­gyar Szabad Demokraták Szövetsé­gének elnöke a Szlovákia Demokra­tikus Uniója pozsonyi alakuló kong­resszusán vett részt. Ebből az alka­lomból a lap munkatársa megkér­dezte a politikust: A magyar kor­mánykoalíció önt azzal vádolja, hogy illúziókat kelt a szlovák-ma­gyar kapcsolatoknak a választások utáni javulásával kapcsolatban. Van remény a javulásra? Kuncze: A kor­mánypártok kijelentései, amelyeket ön említ, nyilván a választási kam­pány részét képezik. Ami a kapcso­latainkban felmerülő problémákat il­leti, például a határok kérdését, meggyőződésünk, hogy nem reális töprengeni a határok esetleges meg­változtatásán, ezért nincs értelme e kérdéssel fékezni kapcsolataink fejlődését. Ami a kisebbségek ügyét illeti, úgy gondolom, hogy Szlová­kia e területen egy lépést tehetne előre, mert arra hivatkozni, hogy az egyéni jogok biztosítására kell töre­kedni, e problémakörben szerintünk nem helyes. Éppen a kisebbségi kér­désben vannak olyan területek, ahol az egyéni jogokat csak a kollektív jogokon keresztül lehet szavatolni. (Pravda, Július Ló'rincz) Kamarai tiltakozás a támogatások csökkentése ellen Az utóbbi napokban kiszivárgott hírek szerint a jelenlegi szlovák kormány és a Nemzetközi Valutaa­lap közötti tárgyalásokon szóba ke­rült az agrárágazatnak jóváhagyott állami támogatások esetleges csök­kentése. A hír kapcsán a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara elnöke, Jozef Juhás levelet küldött Jozef Moravčík kor­mányfőnek, amelyben határozottan tiltakozott az ellen, hogy az idei költségvetés által jóváhagyott 7 milliárd korona támogatást mint­egy 400 millió koronával tovább csökkentsék. A kamara elnökének érvelése szerint a rendszerváltás óta olyan gazdasági feltételek kö­zött csökkent 18 milliárd koroná­ról 7-re a támogatás, amikor a mezőgazdasági termékek árai átla­gosan csupán 28 százalékkal növe­kedtek, miközben a termeléshez szükséges idegen alapanyagok árai 200-300 százalékos növekedést is elértek. A mezőgazdasági vállala­tok radikális költségcsökkentő in­tézkedéseik ellenére sem tudnak ja­vítani a kedvezőtlen gazdasági mérlegükön, s ez egyre inkább a termelés visszaesésében mutatko­zik meg. A támogatások további csökkentése csak növelné a ter­melők kilátástalannak tűnő helyze­tét, ami már a lakosság élelmiszer­ellátását is veszélyezteti; egyúttal az élelmiszert importálni kénytelen országok függő helyzetébe sodorná Szlovákiát. A földművelési minisz­ternek is tudomására hozott levél­ben a kamara elnöke kifejezte azt a reményét, hogy a kormány az á­gazat jelenlegi helyzetét figyelembe véve megfontolja az ország számá­ra beláthatalan következményekkel járó lépés megtételét. szlovákiai sajátosságokra hivatkozva, az állítóla­gos közhangulatra fülelve engedményeket tesz­nek. A párt vezetői, ha akarnák, akkor sem tagadhat­nák le, hogy politikai múltjuk meglehetősen ka­landos. Egyetlen entellektüellnek a hírét sem öregbíti, hogy egykor abban a pártban töltött be pozíciót, amelynek Vladimír Mečiar az elnöke. Azonban a bizalom megelőlegezésére éppen az ad okot, hogy intellektuális színvonaluknak köszön­hetően volt erejük neijict mondani a diktátorhajla­mú pártvezérnek. Akár emberi és közéleti bátorságként is felfog­hatjuk, hogy volt merszük nemet mondani. Igazi bátorságra azonban csak most lesz szükségük, és nincs kizárva, hogy néhányan közülük majd ki­hullanak a rostán. Szlovákiában ahhoz kell ma igazi bátorság, hogy egy politikus a mindennapi életben meg merje nevezni, mi az új állam boldo­gulásának legnagyobb akadálya. Ahhoz kell ma igazi bátorság, hogy egy politikus, aki hatni akar és népszerűségre, a választók támogtására akar szert tenni, nevén nevezze a nacionalizmust. Jozef Moravčík miniszterelnökként pragmati­kus politikusnak tekinti magát. Ami azt jelenti, hogy elutasítja a mítoszokkal, a szlovák politikai folklórral való érvelést. Reméljük, ő is így értel­mezi a pragmatizmust, és környezete sem gátolja meg abban, hogy így értelmezze. Rövidesen elválik, mit ér a liberális, ha szlo­vák. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom