Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-06 / 78. szám, szerda

VELEMENYEK ÚJ SZÓ' 1994. ÁPRILIS 6. Kislány a romok alatt Jeszenszky nem tudta befejezni beszédét... 2 HÍREK­RÖVIDEN J • Kevesebb a tönkretett és meg­rongált- sírkő a vebói temetőben, mint amennyiről a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetségé­nekjelentése szólt, állapította meg a rendőrségi kivizsgálás. Április else­jéig 20 sírkövet döntöttek le, s közü­lük kettő eltörött. Feliratokat nem festettek a sírkövekre, ezért feltéte­lezhető, hogy gyermekek vagy fiata­lok zsidóellenes motiváció nélküli vandál cselekedetéről van szó. • A Nemzeti Biztosító vezetésé­vel Vladimír Baloghot bízta meg tegnap Július Brocka munkaügyi miniszter, a Betegségi Biztosítási Alap Igazgatóságának vezetésével pedig Marián Preisingert. • Nem 18,50-ben, hanem 18,80­ban állapította meg a szlovák pénz­ügyminisztérium a BA 91-es benzin maximális árát, áll a pénzügyminisz­térium tegnapi szóvivői helyreigazí­tásában. • Több mint 60 búvár dolgozik tegnap reggeltől a bősi erűmű jobb­oldali zsilipkamrájában. Mivel már megfelelő gyakorlatra tettek szert, a kamra betonjában 15 perc alatt sike­rül egy nyílás víz alatti elkészítése. A kamrában még mintegy 1600 nyí­lást kell fúrniuk. Ezekbe rögzítik majd azt az erősítő konstrukciót, amelyre az alsó kaput függesztik fel. • A Szlovák Nemzeti Bank ismé­telten felhívja valamennyi külföldi -jogi szubjektum figyelmét, hogy a devizatörvény (528/1990 Tt. sz.) és későbbi rendelkezései értelmében havonta kötelesek jelenteni külföldi aktíváik és passzíváik mérlegét (DEV 1-12 kimutatás). Bővebb tájé­koztatást a bank központjában, illet­ve fiókjaiban kaphatnak az ér­deklődők. (TA SR) Milyen lenne a fenékgát? (Folytatás az 1. oldalról) készülnének, vagyis kőből és ka­vicsból, amelyek már napjainkban is megtalálhatók a helyszínen oldalgát­ként vagy a part szilárdító anyaga­ként. Magasságuk egy és három mé­ter között változna, de a víz felüle­tén semmiképp sem okoznának tö­rést. Ennek megfelelően az alvízi ré­szüket hosszan elnyúló módon, 1:25 arányban alakítanák ki, vagyis hu­szonöt méteres hosszúságban lenne méteres esésük. A gátak esetében a nyugat-európai ökológiai kritériu­mok a mérvadóak, ezek szerint kell biztosítani a megfelelő áramlási vi­szonyokat. Ha ugyanis a víz túl las­san áramlik, iszaplerakódás kezdődik, ha viszont túl gyors az áramlás, az ott élő állatfajok számá­ra szűnnek meg a megfelelő életkö­rülmények. A megfelelő vízhoza­mon kívül mindezt a meder szűkíté­sével is el lehet érni. A magyar fél által készített légifotók tanúsága szerint a dunacsúni árapasztó gát elől az árvizek által elhordott és lej­jebb lerakott anyag miatt a régi me­derben szigetek alakultak ki, és a fo­lyó már kanyarogni kezdett. Számítások szerint egyébként egy ilyen, Dunakiliti felett megépítendő, alig másfél méter magas fenékgáttal természetes befolyással biztosítható lenne a szigetközi ágrendszer szá­mára szükséges másodpercenkénti negyven köbméter víz. A szlovák kormány javaslata szerint továbbá a Duna átlagos vízhozama úgy oszla­na meg, hogy hetven százalék jutna a turbinákra, harminc százalék pedig a felszíni és a talajvíz pótlására. (A szlovák oldalon folytatott hid­rológiai vizsgálatokat összefogó Igor Mucha hidrogeológus pro­fesszort a közelmúltig kötötte az Eu­rópai Unió szakértői csoportjának delegátusai számára kötelező infor­mációadási tilalom. Ez a bizottság munkájának végeztével érvényét ve­szítette, így a közeljövőben beszélge­tést közlünk vele az Európai Unió szerepéről az ügyben, illetve a víz­lépcső eddigi működésének tapasz­talatairól.) (tuba) Lapzárta: 22.10 (Folytatás az 1. oldalról) ők percek alatt a helyszínre értek, s elsőrendű feladatuk nem az oltás, hanem a sérültek, a sokkot szenve­dett lakók mentése, kiszabadítása volt. - A robbanás okát egyelőre nem tudjuk, azt szakértők bevonásával vizsgálják, de amint láthatja, a deto­náció hatalmas pusztítást végzett. Még a lift is leszakadt. Szerencsére üresen. A lakástulajdonos .csodával határos módon túlélte a tragédiát. Súlyos égési sérülésekkel szállítot­ták kórházba. Sajnos, az alvó kis­lányt... a rázuhanó mennyezet... ­keresi a szavakat a tűzoltó, s monda­tát be sem fejezve, inkább elfordul. - Reggel még a kezemben tartot­tam a kis Zuzkát. Néhány hónap múlva lett volna egyéves - mondja fátyolos szemmel az egyik idős szomszéd, majd keserű hangon megjegyzi: felháborító, hogy mennyi pontatlanság jelent meg a la­pokban a tragédiával kapcsolatban. - Én is olvastam néhány tudósí­tást. Szerintem nem igaz, hogy a szerencsétlenségnek csak két áldo­zata van, hiszen saját szememmel láttam, amint négy élettelen testet visznek ki a romok közül - kapcso­lódik a beszélgetésbe Marta Zdychová földszinti lakó. A robba­nás pillanatában a tévé előtt ültem. Azt hittem, földrengés kezdődik. A légnyomás pár méterrel arrébb taszí­tott. Életösztönömre hallgatva kiro­hantam. Az utcán elképzelhetetlen pánikhangulat uralkodott. Most már kicsit megnyugodtam, de nem tu­dom, mi lesz velünk. Lakásomban a mennyezet megrepedt, kikapcsolták a villanyt, gázt. Harminc éve lakom itt, de nagyon szívesen elköltöznék. Én kizártnak tartom a gázrobbanást, sokkal valószínűbb, hogy számlaki­egyenlítésről van szó. - Az igazat megvallva, én sem éreztem gázszagot, pedig nagyon ér­zékeny az orrom - mondja a harma­dik emeleten lakó Júlia Mišková. Gyermekkoromban karbidlámpával világítottunk, s a szerencsétlenséget követően most is valami hasonló szagot éreztem. Az égieknek kö­szönhetjük, hogy sérülés nélkül úsz­tuk meg a tragédiát. Sőt, kisebb fajta csodáról is beszélhetek. Nyolcvanöt éves, súlyosan beteg anyukám a sokk hatására a saját lábán bukdá­csolt át a romokon, pedig segítség nélkül már jó ideje alig bírt mozdul­ni. Néhány perccel a tragédia után találkoztam a második áldozattal, T. úrral. Halálsápadt volt, alig tudott beszélni. Később hallottam, infark­tus végzett vele. Hogy ismertem-e azt a lakost, akinél a robbanás tör­tént? Csak látásból. Furcsa, titokza­tos ember volt. Egyedül lakott egy borjú nagyságú kutyával. Azt tartot­ták róla, nincs minden rendben a fe­jében. Most hallottam, hogy noha súlyos égési sérülésekkel szállították kórházba, megpróbált megszökni. - Néhány évvel ezelőtt Beszterce­bányán átéltem egy gömbvillám be­csapódását. Láttam, milyen pusztí­tásra képes - mondja egy következő „hajléktalan", Edita Ohrablová. Most is erre gondoltam. Egyik is­merősöm, aki pont locsolni jött, vi­szont gránátrobbanásra esküdött. Egyikünknek sem volt igaza. Csak az utcára érve tudtuk meg, mi is tör­tént valójában. Én azóta sem voltam a teljesen tönkretett lakásomban. Csak a legszükségesebb gyógysze­reket vettem magamhoz. Tegnap délután félhívtuk Angyal Imre városi rendőrparancsnokot. Mindenekelőtt közölte, hogy a tra­gédia okáról még korai beszélni. - A szakemberek a romeltakarí­tást követően látnak munkához, így - legalábbis egyelőre - semmi biz­tosat nem tudunk. • A lakók nem tartják való­színűnek a gázszivárgást. És önök? - Feltételezésekbe nem bocsátko­zom. Amint tudni fogjuk, mi okozta a tragédiát, a nyilvánosság tudtára adjuk. • És a halottak, sebesültek szá­ma? - A kislányon és a szívelégedet­lenség következtében elhunyt idős férfin kívül nincs más áldozat. Ket­ten szenvedtek súlyos, öten könnyebb sérülést. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy az összes károsultat átmenetileg elhe­lyezték. ORDÓDY VILMOS (Budapesti tudósítás)-7eízenizJty Géza, magyar külügyminiszter kénytelen volt félbeszakítani beszé­dét a magyarországi holocausttal foglalkozó nemzetközi konferencia nyitóülésén, mert a résztvevők egy része dübörgéssel és tapssal fejezte ki nemtetszését a miniszter törté­nelmi eszmefuttatásai, értékelései iránt. A miniszter kifejtette egyebek közt: a holocaustról szólva nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Magyarország 1944-ig mene­déket adott a zsidóknak, s a német megszállást követően, nemcsak a deportálások kezdődtek meg, de a magyar lakosságot is sok atrocitás érte. Leszögezte, hogy akinek nem fájnak az 1944-es események, an­nak nincs helye a magyar nemzet­ben. Ugyanakkor a gyászolókat ar­ra kérte, hogy a 600 ezer zsidó ál­dozat mellett ne feledkezzenek meg a 2. világháború csaknem félmillió magyar halottjáról sem A konferencián részt vevő politi­kusok és tudósok figyelmét felhívta arra is, hogy szerinte összefüggés van a magyarországi holocaust és a nácizmus között, mindkettőt ordas eszmének nevezte, melyet szerinte együtt kell elítélni. Ezt a fejtegeté­sét azonban már a miniszter nem fejezte be, mert a résztvevők egy csoportja dübörgéssel és tapssal fe­jezte ki nemtetszését, egyet nem ér­tését az elhangzottakkal, s beszédé­(Folytatás az 1. oldalról) dettség lett úrrá. Akik megszöknek a frontról, vagy visszafelé menekül­nek, az ítélet: azonnali golyó általi kivégzés. A sebtében összeeszkábált muzulmán sereg rendezetlen, eszte­len rohamokat, kitámadásokat intéz a sokkal jobban felszerelt, s a rádió­jelzéseket lehallgató, aknavetőkkel és korszerű gépfegyverekkel ellátott szerb alakulatok ellen. Elől a szer­bek, mögöttük a visszakozókra sor­tüzet zúdító muzulmán rendőrség. A naponta megújuló csatározásoknak nek idő előtti befejezésére kénysze­rítette Jeszenszkyt. A kiirtás elhallgatása a kiirtás ré­szeseivé tesz bennünket, jelentette ki Randolph L. Braham, a New York-i Rosenthal Intézet igazgató­ja. Veszélyesnek nevezete azt a má­sodik világháborút követő időszak­ban Nyugat-Európában, most a posztkommunista országokban ta­pasztalható politikai magatartást, amely a történelem meghamisításá­ra irányul. Braham utalt arra, hogy nem szabad összekeverni a háborút a tudatos népirtással, különbséget kell tenni a származásuk miatt le­gyilkoltak és a háborúban a fronto­kon elesettek közt. A tudós szerint a történelemhamisítás szándéka jel­lemzi a régiónkban újjáéledő szélsőjobboldali mozgalmakat, amelyek politikai ideológiájuk szerves részének tekintik az anti­szemitizmust is. Glatz Ferenc magyar történész is figyelmeztetett a történelemhamisí­tás veszélyeire. A holocaust előzményeiről szólva rámutatott Horthy Miklós akkori magyar kor­mányzó felelősségére is. Szerinte igaz, hogy Magyarországon 1944­ig nem voltak zsidó deportálások, de az 1938^11 közt elfogadott zsi­dótörvények annak tömeglélektani előkészítését jelentették. A tudományos konferencia szer­dán ér véget. KOKES JÁNOS muzulmán részről eddig több mint száz halottja van. Bukarestben megkezdődtek Ilies­cu és Milosevics tárgyalásai. A ro­mán fél hangsúlyozta, a történtek és a nehéz időszak ellenére a románok mindig közeli barátként tartották számon a szerbeket, mert a történe­lem során azonos gondokkal kellett megküzdeniük. Milosevics szerb el­nököt Jovanovics külügyminiszter és Tomics tárca nélküli miniszter kí­sérte el útjára. SINKOVITS PÉTER vékenysége lépett. „A tömegben az egyéni tu­dat megsemmisül, s ha egy nép eldobja magá­tól a tudatos gondolkodást s a tudatos gondol­kodókat, a tudattalanság óceánjába merül" ­hangzik a figyelmeztetés. A tömeg tisztelete az anyag irányába fordult, a hagyományos szelle­mi és erkölcsi értékek iránt közömbös marad. Táplálék, gazdagság, anyagi javak, státusz­szimbólumok hajhászása folyik, melyek a ma­gasabbrendűség illúzióját kölcsönzik az őket birtoklóknak. Ezek megszerzése a cél, s ha ez nem sikerül, a kudarcérzet egyre fojtogatóbbá válik. Az anyag bálványozása azonban sem a gazdagságban tobzódóknak, sem a nincstele­neknek, ám iránta áhítozóknak, nem hozhat megnyugvást. Nem értjük, mi történik velünk. Amíg anyagi természetű értékeket hajszolunk, eszünkbe sem jut, hogy csapdában vagyunk. Húsvét ünnepe minden évben újra és újra le­hetőséget nyújt a böjt által kiélezett értelem­nek, hogy felismerje az élet értelmét, s megta­lálja a helyes magatartást. Ennek első stáció­ját az a felismerés adja, hogy életünkre a ke­reszt árnyéka vetődik. A további stációk: ön­magunk megváltása. HORVÁTH GABRIELLA Irodalmi Szemle-dijak (ÚJ SZÓ­i n formáció) Tegnap délután kiosztották az Irodalmi Szemle díja­it a legjobb tavalyi közlések szerzőinek. Régi óhaj teljesült - az Irodalmi Alap szerény, mindössze kilencezer koronás támogatásának jóvoltából -, hi­szen ez a gesztus nem csupán erkölcsi elismerése a szerzőknek, hanem a szerkesztőség munkájának értékelését is jelenti. Háromtagú, a szer­kesztőségtől független bíráló bizottság nézte át az 1993-as évfolyamot, szám szerint a harminchatodikat. Grendel Lajos, Mészáros András, valamint Pokstaller Lívia egyetemi hallgató döntött úgy, hogy négyen részesüljenek az elismerésben. Kulcsár Ferenc a verseiért, Győry Attila a prózájáért vehet­te át a jutalmat. Az értekező próza műfajában a zsűri megosztotta a díjat. Lanstyák István sok vitát kiváltott s ugyanakkor termékeny továbbgondolko­dásra serkentő nyelvészeti tanulmányait, illetve Tőzsér Árpád irodalomtudo­mányi, irodalomkritikai esszéit emelték ki a tavalyi termésből., (brogyányi) Kapnak fizetést a bányászok (TA SR-hír) Pénzügyi, értékesítési és szociális problémákkal foglalkoztak tegnap azon az ágazati érdekegyeztető tanácskozási fordulón, amelyen részt vett Peter Magvaši gazdasági miniszter is. A résztvevők elsősorban a szén­bányászat teljesítetlen kötelezettségeinek szempontjából közelítettek a fel­merülő kérdések megoldásához, az utóbbi három évben ugyanis 400 millió koronára nőtt az ágazat állammal szembeni tartozása. Jozef Pittner, a bányászszövetség elnöke elmondotta, hogy a gazdasági minisztérium és a munkáltatók szintjén e hónap végéig elkészítik a szlováki­ai szénbányák pénzügyi helyzetének elemzését. Marián Mesiarik, az ágazati szakszervezet elnöke elmondta: a szakszervezet képviselői biztosítékot kap­tak arra vonatkozóan, hogy a bányászok megkapják legközelebbi fizetésüket. Főbe lövik a szökevényeket Húsvét után Akik megtartották húsvét hagyományát, és a böjtölés által nem csupán testben, hanem lé­lekben is megtisztultak, méltán érezhetik úgy, hogy belső erőt nyertek az ünnep után követ­kező hétköznapok terheinek elviselésére. Még többet kaptak húsvét ünnepétől azok, akik az étel többnapos megvonását magányos elmélye­déssel párosították, miközben megpróbáltak számot vetni tetteikkel, gondolataikkal, maga­tartásukkal oly módon, hogy mindezt a létezés értelmének tükrében vizsgálták, ami a miszti­kusok szerint nem más, mint a megváltás. Meg­váltásunkon munkálkodni, nemcsak önmagunk megváltásáért, hanem a világ megváltoztatá­sáért - írja Hamvas. De vajon hányan mertünk szembenézni ezzel a sziszifuszi feladattal a fel­támadás ünnepének valóságfeltáró pillanatai­ban, s hányan voltunk olyanok, akik az igaz­ságtól rettegve azt önmagunk előtt is titkolva még húsvétkor is elfoglaltságokat kerestünk, hogy azzal nyugtathassuk magunkat: nem volt módunk a belső számvetésre. Olyan korban élünk, amikor a nagy vallások ünnepeinek misztikus ereje és jelképes értelme egyre job­ban halványul. Ennek okozói mi magunk va­gyunk, akik a valódi értékeket megtagadva, szándékosan felejtve egyre erősítjük a pusztító semmi hatalmát - miként Hamvas Béla mon­daná - az Isten kezéből való őseredeti értelem felett. Hamvas a létezés kihívásaira választ ke­reső esszéiben arra a következtetésre jut, hogy az Antikrisztus korszakában élünk. A végzetes folyamat véleménye szerint réges-régen az Is­tennel való szövetség felrúgásával kezdődött el. Annak a bűnnek az elkövetésével, melynek természetéről már nincs ismeretünk, talán azért, mivel létünkbe észrevétlenül beépült, s mivel állandóan újra és újra elkövetjük. Állan­dóan elkövetjük most is, ráadásul fokozottab­ban és töményebben, mint egykor. A nagy gon­dolkodók mély szomorúsággal szemlélik kor­szakunk tragédiáját, amely Le Bon jellemzése szerint abban rejlik, hogy az egyén tudatos te­vékenységének helyébe a tömeg tudattalan te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom