Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-18 / 88. szám, hétfő

1994. ÁPRILIS 18. ÚJSZÓRIPORT-INTERJÚ „Apu, mikor fognak jót is írni rólunk az újságban?" Sarkukra álltak a zsigárdiak Az önkormányzat menesztette a polgármestert, elfoglalta a községi hivatalt Február 27-éij közöltük lapunk Vasárnap című családi magazinjában a Demokrácia. Zsigárdon? című írásunkat, amelyben az önkormányzat és a polgármester egymás közti viaskodásáról igyekeztünk számot adni. Rác János polgármester felhatalmazás nélkül, az önkormányzat megkerülésével döntött és intézkedett komoly ügyekben. A képviselő-testület tudta és jóváhagyása nélkül eladta a község négylakásos bérházát, a volt széntelep nagy telkét a Jednota helyi vendéglőjét bérlő Kolozsi János fiatal magánvállalkozónak, aki az adásvételi szerződés értelmében például a bérházat még 1992 decemberében 1 170 197 koronáért vásárolta meg, de a mai napig egy fillért sem fizetett érte. A titokban tartott üzletkötés végül is kipattant. A képviselő-testület tavaly ősszel, másodkézből szerzett erről tudomást. Ettől kezdve kiéleződött a helyzet a polgármester és az önkormányzat között. Az egyik testületi ülést követte a másik, hogy az említett két eseten kívül más ügyeket is tisztázhassanak,, amelyekben - a polgármester szintén az önkormányzat háta mögött, önkényesen rendelkezett. Ez év elején egyre gyakrabban ülésezett a képviselő-testület, de nem tudtak zöld ágra vergődni, mert a polgármester az ilyen esetekben szokásos halogató politikát választotta: majd a következő ülésen ad választ a kérdésekre. A február elején tartott önkormányzati ülésen, amelyen szintén részt vettem, már pattanásig feszült a helyzet. Az egyik képviselő székéről felpattanva pattogó hangon vallatta a polgármestert: - Mondd a szemembe, hogy a volt széntelep telkét nem adtad el Kolozsinak! Rác felhördült: - Pap vagy te, hogy gyóntatsz?! így kell velem beszélni?! és őszinte, beismerő válasz helyett kirontott az ülésteremből, hogy ezzel a kérdéssel többé ne háborgassák. A képviselő-testület nélküle is állást foglalt: ha a következő ülésen nem tisztázza a telek ügyében kötött adásvételi szerződést, megvonja tőle a bizalmat, s az őszi helyhatósági választásokig a képviselő-testület átveszi a falu irányítását. E szavakkal fejeztem be zsigárdi helyzetjelentésemet: - E határozott kiállás az önkényes intézkedések végét jelentheti. Zsigárdon élni fog a demokrácia? Jogszerű volt az eltávolítás A feltett kérdésre márciusban igenlő választ adtak. A képviselő-testület a soron következő három „tartalék-képviselőt", Katona Ferencet, Baranyay Alajost és Juraj Demjant tagjává választotta, hogy teljes létszámban dönthessenek a falu sorsát befolyásoló ügyekben. Egyhangúlag megszavazták az új polgármester választásáról szóló javaslatot, s ezzel visszahívták tisztségéből Rác Jánost, aki durván és ismételten elhanyagolta a polgármesteri tisztséggel járó teendőket, ami komoly elégedetlenségeket okozott a község igazgatásában, a község vagyonának felelőtlen kezelésével a pénzügyi gazdálkodásban okozott nehézségeket. A polgármester helyettesítésével Baranyay Alajost bízták meg, s a nemzeti tanács elnökét felkérték, hogy új választásokat írjon ki a polgármesteri tisztség betöltésére. Ugyanakkor felhívták Rác Jánost, hogy felesleges huzavona nélkül, adja át a községi hivatal kulcsait, pecsétjeit és iratait. Erre nem került sor, mert a funkciójához ragaszkodó Rác megvétózta a képviselő-testület határozatát. Jogában állt, hogy 14 napra felfüggessze a személyét érintő döntést azzal, hogy a falu lakosai ítéljék meg tetteit. Az önkormányzatnak viszont szintén jogában áll, hogy háromötödös többséggel hatályon kívül helyezze a leváltott polgármester vétóját. Hogy „szakszerűen" járjanak el, ügyvédet is fogadtak a dunaszerdahelyi dr. Mészáros Lajos személyében, hogy jogi kérdésekben tanácsokkal lássa el őket. Hogy meggyőződjenek eljárásuk helyességéről, a képviselő-testület tagjaiból álló küldöttség az ügyvédjükkel együtt a belügyminisztériumban érdeklődött. A tények felsorolása után tudtukra adták, hogy Rác Jánossal kapcsolatban jogszerűen jártak el. Az új választások kiírását viszont feleslegesnek tartják, mert rövidesen, ősszel úgyis sor kerül a helyhatósági választásokra. Addig pedig a helyettesítéssel megbízott Baranyay Alajos lássa el a polgármesteri teendőket. Még múlt év decemberében a kerületi rendőrparancsnokság az önkormányzattól véleményt kért a gyanúsított Rác Jánosról, aki ellen bűnvádi eljárást indítanak. Akkor még nem tudták, hogy milyen ügyben. Most, hogy a zsigárdiak küldöttsége a fővárosban volt, elmentek a rendőrparancsnokságra is, ahol arról tájékoztatták őket, hogy még folyamatban van a hivatali hatalommal való visszaélés gyanúja miatt elkezdett bűnvádi eljárás. (Állítólag a zsigárdi anyakönyv-vezetői hivatal pecsétjét használták fel olyan iratok hitelesítésére, amelyek révén bizonyos személy vagy személyek nagyobb mennyiségű alkoholt vásárolhattak Csehországban.) Rác Jánosról köztudomású, hogy italkedvelő ember. Nemegyszer az önkormányzat ülésén is ittas állapotban jelent meg, s emiatt néhány felháborodott képviselő tartósan távol maradt. Ezért kellett „feltölteni" a képviselő-testületet. A község küldöttsége ugyanekkor az Üj Szó szerkesztőségében engem is felkeresett, hogy másnap (március 25-én) látogassak el negyedszer is Zsigárdra, hogy szemtanúja lehessek, mint oldják meg a februári riportom nyomán más régiókban is érdeklődést keltő, nem mindennapi problémájukat. Meghívtuk a falu népét is Az önkormányzat rendkívüli ülése előtt elbeszélgettem a polgármester helyettesítésével megbízott Baranyay Alajossal. A fiatalabb középkorúakhoz tartozik, erőteljes, határozott fellépésű férfi. A galántai mezőgazdasági iskola szakoktatója, a Csemadok zsigárdi elnöke, s egyúttal az MPP járási elnöke is. E szavakkal fogadott otthonában: - Zsolt fiam, aki a galántai állami gimnázium második osztályába jár, igen szomorú volt, amikor elolvasta a gondjainkról szóló februári riportját. így szólt hozzám: „Apu, mikor fognak jót is írni rólunk az újságban ? " Elmosolyodtam: - Most már magán is múlik, hogy így legyen... - Tímár Imre alpolgármester egészségi okok miatt lemondott tisztségéről. Nem volt, aki elvállalta volna a polgármesteri teendőket az őszi helyhatósági választásokig. Felkértek engem. Beláttam, rendes kerékvágásba kell hozni a falu ügyeit, hogy nyugodt körülmények között dolgozhassunk, ne veszekedjünk (a polgármesterrel), mint eddig történt. Nehéz munka lesz, mégis elvállaltam, a képviselő-testület tagjai biztosítottak támogatásukról. A becsületükön esett csorbát kell kiküszöbölnünk. Nem tehetnek arról, hogy minden úgy történt, ahogyan történt. A polgármester semmibe vette őket. A mai ülésünkre meghívtuk a falu népét is, hogy megismerjék Rác János viselt dolgait... S még egy figyelemre méltó, időszerű kijelentést is tett. Zsigárdon az MKDM nem bontotta ki szárnyait. így a község magyarságának képviseletében az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Polgári Párt helyi csoportja úgy határozott, koalícióra lép, hogy a helyhatósági választásokon egy jelölőlistán indulhasson a két politikai erő. Ne járjanak úgy, mint 1990-ben, amikor a két magyar nemzetiségű polgármesterjelölt „lemaradt" a harmadik, az önjelöltként induló, a volt kommunista Hnb-elnök, a magát szlováknak valló Rác János mögött. „Honfoglalás" hatósági segédlettel Meglepődve nyugtáztam, hogy milyen nagy számban jöttek el a község lakosai a képviselő-testület ülésére. Újabb és újabb székeket hoztak a terembe, s akiknek nem jutott hely, a fal mellett álldogáltak. - Rác már nem polgármester. Most megtesszük az utolsó lépést - jelentette be a jelenlevőknek az ülés vezetésével megbízott Lukács Lajos képviselő-testületi tag. Az önkormányzat tagjai teljes létszámban egyhangúlag érvénytelenítették a tisztségéből visszahívott polgármester vétóját, s ezzel jogerőre emelkedett leváltása. Március 16-i hatállyal leállították Rác János jutalmazását, megszavazták a polgármester helyettesítésével megbízott Baranyay Alajos jutalmazását, akit azzal is megbíztak, hogy „szerezzen " egy könyvelési szakembert, aki visszamenőleg is ellenőrizni fogja a községi hivatal pénzügyi gazdálkodását, mert több kiegyenlítetlen számlára is bukkantak, amiről nem voltak tájékoztatva. Lukács Lajos még a „ telt ház " tudomására hozta, hogy az ülés után az önkormányzat hatósági segédlettel, gondos leltározással átveszi a községi hivatalt. Tímár Imre képviselő megmagyarázta a falu lakosainak, miért is váltották le Rác Jánost. - Nagyon megkárosította a falut. A képviselő-testület tudta nélkül, titokban olyan községi vagyont juttatott más tulajdonába, amiért egy garast sem kaptunk. Erről csak utólag szereztünk tudomást. Figyelmeztettem, ennek rossz vége lesz. Csak csodálkozhattam magatartásán. Másutt, hasonló esetekben a polgármester önként távozott. Rác ezt nem tette meg. El akartuk kerülni, hogy hatóságilag távolítsuk el, de a kulcsokat, a pecséteket nem adta le. - Sok mindenre előbb jöttünk volna rá, ha szólnak, figyelmeztetnek bennünket - mondotta Lukács Lajos. - Javaslataikat letárgyaljuk, és választ adunk rá... És szót kértek a község lakosai. Dora István: Ha biztosat tudunk, állampolgári kötelességünk, hogy szóljunk. Felnőtt emberhez méltó viselkedés, hogy a volt polgármestert karhatalommal kell innét kizsuppolni?! Szitás József: Rácot a falu választotta meg. A falu bűne is, hogy ilyen polgármestert választottunk. Ennek-annak földet ígért, másoknak a kocsmában fizetett, és sajnos rá szavaztak. Magunkban is keressük a hibát... Kovács Ferenc: Ez a fórum továbbra is maradjon nyilvános. Ha elejétől így történik, be tudtunk volna segíteni, a hibákat elkerülhettük volna. Az, alaptól kezdjük saját magunkat fejleszteni. Legyen meg a nyilvános ellenőrzés, mert mindenkit érdekel a falu sorsa... A zsigárdi polgárok felszólalásaikkal is igazolták, hogy teljes mértékben támogatják a rendteremtő önkormányzatot. Ha Kolozsiék nem adják vissza a csupán „papíron" megvásárolt községi tulajdont (bérházat, telket), bírósági úton visszaperlik. Az ülés után a képviselők két fiatal, magyarul is beszélő egyenruhás rendőr jelenlétében megtették az utolsó lépést. Szerszámokkal kinyitották a polgármesteri hivatal ajtajait, és leltárt készítve elfoglalták a községi hivatalt. E sorokat olvasva bizonyára felderül Baranyay Zsolt gimnazista arca. Végre jól is olvashat falujukról. A demokrácia adta jogokra támaszkodva a zsigárdiak a sarkukra álltak, hogy rendes mederbe tereljék a község életét. PETRŐCI BÁLINT Egyszemélyes intézet Beszélgetés a magyarországi szlovákságról Sok évvel ezelőtt, 1988-ban történt, az (akkor még) Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének soros kongresszusán. A békéscsabai származású, neves debreceni genetikusprofesszor, Sipiczky Mátyás, a szlovákság asszimilációját fékezendő, szlovákkutató intézet mielőbbi életre hívását szorgalmazta. Gondolatait készséggel felkarolta a csabai értelmiség, így (...) létrejött az egyszemélyes intézet, Chlebniczki János tudományos titkár irányításával, Békéscsabán. Ha egyszemélyes - gondolja most bizonyára az olvasó -, akkor hogyan beszélhetünk irányításáról? Nos, e kérdésre is választ kaptunk a Chlebniczki úrral folytatott disputában. - (...) Főállásban még mindig csak én vagyok, de népes „bedolgozói" hálózatunk van. Közreműködésükkel kutatjuk például a hazai szlovákság múltját. Különösen a XVIII.-XIX. század, illetve a két világháború közötti időszak az, ami foglalkoztatja szakembereinket... • A népi kultúra ápolását legalább olyan fontosnak tartják. Eredményeikből legalábbis erre következtetek... - Örömmel számolhatok be arról, hogy hamarosan nyomdába kerül a magyarországi szlovákok néprajzi atlasza, melyet a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetével karöltve adunk ki, várhatóan jövőre. Jelenleg egy számítógépre vihető adatbankot készítünk elő a néprajzi témájú kéziratos anyagokból, és tervezzük a magyarországi szlovákság publikációjának feldolgozását is. • Természetesen ahhoz, hogy mindezt haszonnal forgassuk, nem árt szlovákul tudni... Nyelvészettel is foglalkoznak? - Ez is egy jelentős kutatási területünk. Folyamatos a még beszélt nyelvjárások gyűjtése. Tudja, amikor 1964-ben ebbe a városba kerültem, szinte csak szlovákul beszéllek a csabai piacon. Mára teljesen kiszorult még a családból is a szlovák nyelv használata. - Hacsak nem íratták szlovák nyelvű iskolába a gyerekeket. - Sajnos ez sem ilyen egyértelmű, hiszen valójában kétnyelvű intézmények ezek, s ez a két nyelv is aszimmetrikusan oszlik meg, a szlovák rovására. - Tudnak segíteni a bajon ? - Mi nem az oktatás nyelvére, módszerére koncentrálunk - arra kialakult a megfelelő intézményrendszer -, hanem a tartalmi oldalra. Meggyőződésem ugyanis, hogy az értelmiségnevelés nem a nyelvoktatásnál kezdődik, hanem az öntudat, az identitástudat, a származástudat kialakításánál. A nyelv birtokában nem biztos, hogy származásom tudatában vagyok, de származásom tudatában csaknem biztos, hogy a nyelv elsajátítását is fontosnak érzem. - Bizonyára hibáztatja a régi rendszerek oktatáspolitikáját is... - Természetesen, hiszen az iskolák egyértelműen magyarosítottak. De hibáztatom az egyént, a fent említett törekvések áldozatát is, hiszen máig is tapasztalható szemlélet, hogy aki úgymond magasabb körökbe került, jobb, ha megfeledkezik a származásáról. „Ha több akarok lenni - így véli -, asszimilálódnom kell." - De hát van egyáltalán perspektívája annak, aki élethivatásául választja, mondjuk, a szlovák nyelv oktatását? - Az élettér hiányzik. A rendszerváltás bizonyos értelemben rosszat tett az ügyünknek, hiszen ha a múlt rendszer „azt mondta", annak meg kell lenni, az megvolt. Ez érvényes volt egy adott intézmény szlovák nyelvoktatására is. A demokráciában az egyének szándéka a döntő, s mivel mi a sokadik órában vagyunk, bizonyos fajta erőszakra lenne szükség a „visszataláláshoz". De az erőszak, manapság ugye - nagyon helyesen - nem lehet gyakorlat. • Azért mégiscsak jobb a helyzete az itt élő szlovákságnak, mint a Szlovákiában élő magyarságnak. Nálunk nem él fenyegetettségben a kisebbség... - Mert már túlvan rajta. Ne tévessze meg a látszat! A magyarországi szlovákság igenis rosszabb helyzetben van, mert a végkifejlet felé halad. Sőt, meg merem kockáztatni: Szlovákiában még feltételeikben is többet kapnak a kisebbségek... Tudja, a magyar politika kevéssé érti meg a szlovák politikát. Ők most ott tartanak, ahol mi tartottunk száz éve. Egy születő nemzet az övék, mégsem vagyunk elnézőek a hibáikkal. - Kissé elkanyarodtunk az intézettől. Van egyáltalán kitörési lehetőségük? - Nem tehetünk mást: próbálunk az imént felsorolt kutatási területeken túl szociológiával, kultúrával is foglalkozni. Jó lenne, ha tudományos folyóiratot is kiadhatnánk, hogy még többet publikálhassunk... De ami a legfontosabb: meg kell nyerni ügyünknek a magyarországi szlovák értelmiséget. Még ha egyre kisebb a számuk, akkor is. Miként? Nos, talán ha visszanyúlunk a felemelő múltba. Ha emlékezünk nagyjainkra, például azokra a csabai papokra, tanítókra, akik kultúránk hordozói, anyanyelvünk ápolói voltak. Mert igenis létezett polgári, egyházi, népi kultúránk! De a lakosságcserét, a városiasodást, az iparosítást, a kultúraváltási nem tudta átvészelni. Hát ezért van nehéz dolgunk. De nem adhatjuk fel! NAGY ÁGNES (Népszabadság)