Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-15 / 86. szám, péntek

1994. ÁPRILIS 8. .(X/szóÚJ SZÓ hírek - véleMényeK 829 3 A hatalom mint terápia? Beteg politikusok életveszélyes döntései Pierre Rentchnick genfi orvosprofesszor több könyvet írt történelmi személyiségek és jelentős politikusok betegségeiről. E könyveit számos nyelvre lefordították. - Miért érdekli a nagy politikusok kórtörténete? RENTCHNICK: Nem értettem sem az 1929-es nagy gazdasági összeomlást, sem azt, hogy az amerikaiak, akik megnyerték az első világháborút, miért nem voltak ott a Népszövetség születésénél. Az okot később tudtam meg, kutatásaim során: azért, mert elnökük, Woodrow Wilson beteg volt. - Talán beteg mindenki, aki hatalomra tör? - Nem, nem. De a hatalomvágy kiindulópontjánál valóban fennáll egy pszichológiai probléma. A hatalom megragadása és gyakorlása sokak számára gyógykezeléssel ér fel: a gyermekkorból eredő trauma gyógykezelésével. Ami minden esetben közös, az az apa hiánya. Sok állam- és kormányfővel, sok miniszterrel beszéltem, és arra a következtetésre jutottam, hogy személyes ok nélkül senkiből sem lesz politikus. Erről azonban az illető nem beszél. Amikör Willy Brandt kancellár lemondott, megpróbáltam vele beszélgetni, és váltottunk is néhány levelet. Az utolsó pillanatban mégis elhárította, hogy a gyerekkoráról beszéljen. Még nem jött el a kellő pillanat, mondta. Döntését azzal indokolta, hogy még nem teljesült be a sorsa. Ez később ugyan igaznak bizonyult, de én másként értelmeztem visszakozását: a seb nyilván még nem gyógyult be, és Brandt ezért nem volt hajlandó beszélni gyerekkori problémáiról, még a titoktartás pecsétje alatt sem. Vagy ott van Indira Gandhi. Ő nem volt beteg, de egész gyerekkorában egy beteg nő gondozta: az anyja. Apja szinte állandóan börtönben volt. Már kora fiatalságában úgy viselkedett, mint Jeanne d'Arc, és hihetetlen becsvágyat fejlesztett ki magában. A kérdést azonban meg is fordíthatjuk: vajon miért nem mond le soha egy államférfi sem egészségi okokra hivatkozva? Hatalmon marad, mivel gyermekkori problémáinak leküzdéséhez szüksége van a terápiára. - Az orvosnak lemondásra kellene tudnia kényszeríteni egy elnököt? - Amerikában az orvosok hivatalnokok, beletartoznak egy hierarchiába, amelynek élen az az ember áll, akinek vizsgálatát és gondozását végzik. Teljesen elképzelhetetlen, hogy bármelyikük is azt mondja az elnöknek, alkalmatlan a kormányzati felelősség vállalására. Régebben az orvosok függetlenebbek voltak. 1920-ban, amikor Paul Deschanel francia államelnök Montargis-nál elborult elmével kizuhant a vonatból, ez nem is jött rosszul. Még ma sem tudni pontosan, mi baja volt, valószínűleg előrehaladott szifilisze. Két orvos, akik közül egyik sem volt független a politikai hatalomtól, megvizsgálta Deschanelt, és úgy találta, hogy hivatala a kelleténél jobban igénybe vette. Felszólították, hogy mondjon le - és az ország szerencséjére el is távozott posztjáról. Ma ez elképzelhetetlen lenne. - Wilson elnöknek mi baja volt? - Trombózist kapott. Sokszor már képtelen volt beszélni, s bal keze megbénult. így aztán visszahúzódott a szobájába. A színjáték, amit körülötte rendeztek, tökéletesen egybevág azzal, ami később a Szovjetunióban történt, például amikor Andropov beteg volt. A kormányt többé nem hívták össze, Wilson felesége és orvosa kormányzott. A minisztereknek azt mondták, hogy Wilson megfázott. Amikor aztán nyolc hét múlva a kabinet végül önhatalmúlag mégis összeült, és az egyik miniszter felvilágosítást követelt, a parlamenti képviselőket összehívták és egyenként Wilson elé bocsátották, akit előzőleg gondosan kioktattak. Így aztán Wilson mindenkit nevén üdvözölt: Hello Mister Smith, how are you... Persze roppant lelkesek voltak a jókedvű elnök láttán: no lám, felismert, igazán pompás egészségnek örvend. A külügyminisztert, aki végignézte az egész komédiát és magyarázatot kért, nyomban menesztették. - Ez ma Amerikában már nem lenne lehetséges? - Hát nemigen. Ha egy elnök negyvennyolc óránál hosszabb időre eltűnik, a média máris hajtóvadászatot indít utána. Reagan orvosa mesélte, hogy a merénylet után minden rendben ment, s úgy tervezték, hogy hamar kiengedik a kórházból. Aztán mikor Reagan mégis hosszabb ideig maradt benn, egész Amerika felháborodott. - Kennedy betegségét illetően miért csak oly későn került nyilvánosságra az igazság? - Kennedy súlyos Addison-kórban szenvedett, ami a mellékvese hormontermelésének megszűnéséhez vezetett. Ez olyan betegség, amely könnyen halált okozhat. Kennedy csak azért maradt életben, mert rendszeresen óriási kortizonadagokat kapott. Valamennyi munkatársára és orvosára ráparancsolt, hogy hallgassanak a betegségéről. Attól tartott, LAKÓ- HÁZ -ÜGY H. F. : 1979-ben kaptam egy háromszobás vállalati lakást (74 négyzetméteres), amelyért tíz évet alá kellett írnom, illetve le kellett dolgoznom a vállalatnál. Egy évvel ezelőtt nagyon összevesztem a feleségemmel, ezért aztán fogtam néhány holmimat és elköltözködtem az édesanyámhoz. Tavaly szeptemberben kérvényeztem a lakás megvételét, és ekkor tudtam meg, hogy a feleségem az egyik ügyvéd kollégájának tanácsára bement a lakáshivatalba, átíratta a lakást a nevére, bejelentette, hogy elköltözködtem a lakásból, ő maradt az egyedüli bérlő, holott én úgy tudtam, hogy ezeknél a lakásoknál csak az lehet bérlő, akinek a lakást kiutalták. Azóta már visszaköltözködtem, de a hivatal azóta is azt állítja nem ismer el bérlőnek, a feleségem pedig beadta a válópert. Mit tehetek ilyen helyzetben? Megvehetem a lakást vagy csak a feleségem jogosult erre? Nekem kellett tíz évet ledolgoznom ezért a lakásért. Ezt a tíz évet nem veszik figyelembe? És még egy kérdésem lenne: ha megvehetem a lakást, akkor a lakás árának megállapításánál számításba veszik azt, hogy én tíz évig nem mehettem jobban fizetett helyre dolgozni? Először is, az 1991. előtt érvényes jogi szabályozás valóban kizárta azt, hogy a munkáltató vállalat alkalmazottainak tartós lakhatását szolgáló lakások (így például a vállalati lakások, a vállalat saját szabad eszközeiből létesített lakások, szolgálati lakások) esetében valóban nem keletkezhetett közös lakáshasználati jog. Az egyedüli lakáshasználó ilyen esetekben csak az a dolgozó lehetett, akinek a lahogy nem választják meg. A szenvedés nem illett a ragyogó, fiatal elnök képéhez. A merénylet után a család kieszközölte, hogy a boncolás során csak a fejet vizsgálják - az igazságnak nem volt szabad kiderülnie. Csak miután a hivatalos személyiségek már elvonultak, sikerült az orvosoknak szemrevételezniük a két mellékvesét - az eredmény: Addison-kór. A Szovjetunióban szokás volt, hogy a vezetőről már akkor is részletes kórbonctani leletet vettek fel, ha természetes halállal fejezte be életét, és a látleletet nyilvánosságra hozták. Amíg élt, a betegségeit letagadták, mivel a beteg pártvezér képe mind az ideológiával, mind a személyi kultusszal összeegyeztethetetlen volt. Az orvosoktól hallottam, hogy a boncolás hagyománya még a cári időkre ment vissza. Annak bizonyítására szolgált, hogy az elhunytat nem mérgezték meg. - Kennedy betegsége kihatott a politikára? - Valószínű, hogy a gyógyszerek, amelyeket szedett, szerepet játszottak a Disznó-öbölbeli partraszállásban. Feltehetően ezeknek a gyógyszereknek volt köszönhető, hogy az elnök, aki teljesen figyelmen kívül hagyta a CIA dokumentumait és meglepően könnyedén vágott bele a veszélyes partraszállási kalandba, olyan felhangolt és vállalkozó kedvű volt. - És Wilson esetében? - Amerika megmentette Európát. Wilson az elhallgatott rohamok áldozata volt a versailles-i béketárgyalásokon. A tünetek lelki megbetegedésre utaltak. Wilson azzal vádolta a francia kormányt, hogy meg akarta mérgezni. A békeszerződés aláírása után Wilsonnak rá kellett volna vennie országát, hogy lépjen be a Népszövetségbe. Igyekezete azonban kudarcot vallott. Súlyos beteg volt, és meggyőzőképességét elvesztette. - A betegségek mindig csak kedvezőtlen irányba befolyásolják a történelmet? - Óvakodjunk az általánosítástól. Woodrow Wilson esetében kétségkívül negatívak voltak a következmények. Az 1870/7l-es német-francia háború idején is egy betegség állt a középpontban, ül. Napóleon betegsége, akinek veseköve volt, de még a francia hadsereg vezetését is magára vállalta, holott e feladatra egyáltalán nem volt alkalmas. Ezért vesztették el a franciák a háborút. Nagyjából ugyanezt mondhatjuk el az 1940-es vereségről is. Gamelin tábornok súlyos beteg volt: az orvosi titoktartás nem tette lehetővé, hogy betegségét agylágyulásos szifilisz - nyilvánosságra hozzák. A francia hadsereg kást kiutalták, és a házastársa csak házastársi jogon, azaz a háztartás tagjaként lakhatott a lakásban. A Polgári Törvénykönyv 1991. évi novellájával azonban a vállalati lakások kategóriája megszűnt (a szolgálati lakások megmaradtak), úgyhogy a korábbi vállalati lakásokra is az általános jogi szabályozás vonatkozik. Ezért a korábbi vállalati lakások esetében is érvényesül a Polgári Törvénykönyv 708. paragrafusa, amely szerint, ha a házastársak valamelyike tartósan elhagyja a közös háztartást, az egyedüli (kizárólagos) bérlő a lakásban hagyott házastárs marad, a másik házastárs pedig gyakorlatilag elveszti a lakásbérleti jogát. Nagyon fontos viszont az, hogy a közös háztartás elhagyása "tartós" legyen, tehát azzal a szándékkal történjen, hogy a házastárs már nem tér vissza. Mindennek természetesen fontos jogi következményei vannak. A levelében felvetett kérdések szempontjából mondjuk a legfontosabb az, hogy alaposan vitathatóvá vált, jogosult-e ön is a lakás (közös) megvételére, mivel a lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdomegmagyarázhatatlan összeomlása Franciaország akkoriban világhatalom volt - sok más egyéb ok mellett ezzel a betegséggel függ össze. A hadseregfőparancsnok képtelen volt kezdeményezőleg fellépni, és amikor kitört a háború, olyan hibákat követett el, amelyek elkerülését már az iskolában oktatják. - Hogyan jut ön ezekhez az adatokhoz? - Rengeteget utaztam, sok államfő orvosát ismertem és ismerem, közöttük például az összes szovjet vezetőét, Leninét és Sztálinét is beleértve. Velük beszélgetve nagyon sok mindent megtudhat az ember, akár közvetett formában is. Megint mások megírták már az emlékirataikat. Nagyon sokféle forrás létezik. Brezsnyev esetében én voltam az első, aki szívritmuszavarra következtettem. A diagnózis felállítása viszonylag egyszerű volt. Utazásaira egész orvossereg kísérte, akik kapcsolatba léptek a felkeresett városok vezető specialistáival, és megtekintették a kardiológiai részlegeket. A vendéglátó kormányok a hivtalos látogatás előtt riadókészültségbe helyezték legjobb szakorvosaikat. A televízió is könyörtelen szemtanú. Amikor Kohl egyszer Andropov idején hivatalos látogatáson Moszkvában járt, volt egy felső kameraállás: Kohl kéziratán a szokásos harminc sor volt minden oldalon, Andropov kéziratán pedig öt nagybetűs sor oldalanként. - Miért neveztek ki a Szovjetunióban rendszeresen beteg embereket az állam és a párt élére? - A Szovjetunió, mondhatni, Sžtálin-komplexusban szenvedett. Nem akartak fiatal és egészséges embert, mert annak elég ereje és ideje lett volna mindazt végigcsinálni, amire Sztálin hajdan képes volt. Brezsnyev után súlyos beteg embereket tettek meg „átmeneti pápának": Andropovot és Csernyenkót. De akkor még nem ismerte fel senki, hogy ez már az összeomlás tünete. - Csúcspolitikusok esetében nem kellene az orvosi titoktartást hatályon kívül helyezni? - Valahányszor egy-egy nevesebb politikus egészségi állapotáról tájékoztatják a közvéleményt, az orvosi titoktartást mintegy felfüggesztik. Pompidou francia elnök esetében módszeresen manipuláltak a közleménnyel: kitaláltak egy betegséget, hogy így a valódi, súlyos betegséget elleplezzék. Pompidou rákos volt, és gyakorló elnökként halt meg. Csak mendemondák voltak az állapotáról. Az orvosi titoktartás kötelessége ma náról szóló 182/1993. Tt. számú törvény 16. paragrafusának első bekezdése szerint azt a lakást, amelynek bérlője magánszemély, a ház tulajdonosa csak ennek a magánszemélynek tulajdonába ruházhatja át. Más kérdés az, hogy ha a lakás eladására még a válóperes ítélet jogerőre emelkedése előtt kerülne sor, a hivatal és a felesége szempontjából fölösleges problémák keletkezhetnének a szerződés ingatlankataszteri bejegyeztetésénél, mivel mindaz, amit a házastársak valamelyike a házasság fennállása alatt vásárol, a házastársi osztatlan közös tulajdon részévé válik, és a kataszteri hivatal feltehetőleg követelné az ön hozzájárulását is ehhez a jogügylethez. Ha viszont a válás után kerülne sor a lakás eladására, akkor a kizárólagos tulajdonos a felesége lehetne, hiszen ő, mint egyedüli bérlő a saját tulajdonába vásárolhatná meg a lakást. A fent leírt helyzetben azt tanácsoljuk önnek, keressen fel ügyvédet, és fogalmaztasson meg vele egy úgynevezett megállapítási keresetet a Polgári Perrendtartás 80. paragrafusának c/ pontja értelmémár négyezer éves múltra tekint vissza, és érvényben kell maradnia. De abban az esetben, ha egy embernek akkora hatalma van, hogy módjában áll háborúról és békéről dönteni, ostobaság az orvosokat hallgatásra kényszeríteni. - Szükség esetén tehát lemondásra kell kényszeríteni a Vezetőt? - A régebbi időkben többnyire ez történt. Paul Deschanelről már tettem említést. De gondoljunk csak például III. György angol királyra, aki elmebeteg volt. Valahányszor a kertjében sétálgatott, beszélgetett a fákkal, amelyekről azt hitte, hogy a miniszterei. A parlament ezt elég nyugtalanítónak érezte. Reakcióját példamutatónak tartom. Megbízott egy bizottságot azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg a király általános állapotát. A parlament elnöke gondoskodott róla, hogy a betegség neve ne kerüljön szóba: nem kívánt részletes jelentést, csupán arra a kérdésre kért választ, hogy a király képes-e a kormányzati teendőket ellátni. A válasz nemleges volt, mire régenst neveztek ki a király mellé. II. Lajos bajor király esetében viszont roppant ügyetlenül jártak el. A király nagyzási hóbortban szenvedett, és egy pszichiáter arra a következtetésre jutott, hogy a király többé nem képes irányítani a kormányt. A pszichiáter azonban elkövetett egy óriási hibát: nem Lajos általános állapotát, hanem kifejezetten szellemi állapotát vizsgálta. Emiatt aztán a király szellemi károsodását minden jelentés részletesen taglalta. A történet tragikus végét jól ismerjük: a megalázott és leváltott Lajos vízbe fojtotta az orvost és saját magát. - Tudunk olyan vezetőkről, akik súlyos betegségük ellenére ragaszkodnak a hatalomhoz. Van, amikor ezt kötelességtudatból teszik. így volt például Georges Pompidou esetében. Mitterrand ezért, amióta megválasztották, évente kétszer hivatalos jelentést adat ki egészségi állapotáról. - Csakhogy ezekből a jelentésekből mindig hiányzott az urológusi látleletet tartalmazó rész. Vajon miért? Az csak természetes, ha Mitterrand-nak az ő korában már problémái vannak a prosztatájával. De Gaulle például egyáltalán nem feszélyezte magát, egyszerűen bejelentette, hogy prosztataműtétnek kell alávetnie magát. Mitterrand esetében a műtét híre meglepetést keltett a nyilvánosság körében. A kis daganatos fekély, amelyet el kellett távoli ttatni a, nyilván súlyosabb volt a vártnál, s ő a közelgő fontos választásokra gondolt. (K-r) ben, és ezt adja be a bíróságra. Ebben a megállapítási keresetben a bíróságtól azt kell kérnie, hogy az az ítéletével állapítsa meg, hogy ön a vitatott lakás közös bérlője (vagyis a házastársi közös lakásbérleti jog alapján bérlő és a bérleti joga nem szűnt meg). Egy ilyen per bírósági illetéke 500 korona lenne, amelyet illetékbélyeggel kell leróni. Hogy mennyit kér az ügyvéd a kereset megfogalmazásáért az elvben a megállapodásukon múlik, de ha a pert megnyeri, vagyis ha bizonyítani tudja hogy a közös lakásból nem tartósan költözködött el, akkor azt is kérheti, hogy a bíróság az alperest (a községet, várost, lakásgazdálkodási vállalatot - ez már az eset konkrét körülményeitől függ) kötelezze a perköltségek megtérítésére. És végül, ami a legutolsó kérdését illeti, a már említett 182/1993. Tt. számú "lakástörvény" nem számol azzal, hogy a vételárat csökkenteni lehessen, illetve ön árkedvezményt kérhessen abból az indokból, hogy ön ezért a lakásért tíz évig dolgozott meglehetősen kedvezőtlen fizetési körülmények között. dr. P. D.