Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-11 / 58. szám, péntek

OLVASÓINK OLDALA MÚJSZÓM 1994. MÁRCIUS 11. Miért fordulnak el az emberek a politikától? A közvéleménykutatások rendszeresen megjelenő eredményei szerint az emberek egyre kevésbé szeretik a politikát, a politikával szembe fordulók aránya már jó ideje megközelíti az ötven százalékot. Sokan teszik fel a kérdést, vajon egy olyan országban, amely csak most érleli ki politikai arculatát, ahol még érezni kellene az önállóság eléréséből fakadó eufóriát, mi fordítja el az embereket a politikától? A'válasz nem egyszerű. Sokan a szegénységben keresik az okot. Bizonyára ez is közrejátszik, hiszen a beígért svájci jólét helyett a realitás szürke, sőt egyre szürkébb. Szerintem azonban a politikára elsősorban az alacsony politikai erkölcs miatt orroltak meg. Az emberek nagy többségének már elege van abból a politikának és parlamenti demokráciának csúfolt valamiből, amit a politikusoknak sikerült beköltöztetniük mindennapjainkba. A folytonos vádaskodás, a nyílt hazudozás miatt megcsömörlöttek. Egyre több ember értékrendjével nem egyeztethető össze az a politika, azok a módszerek, amelyeket a politikusok alkalmaznak. Amikor a politikusok jövedelme a tízszeresét teszi ki az egyszerű emberek bevételének és ezek a politikusok egy „trafikért" eladják magukat és a választóik érdekeit is, ez nagyon rosszul hat a közerkölcsökre. A rendszerváltás után már az első napokban megjelentek a politika porondján azok a konjuktúralovagok, akik az előző hatalom kegyeiért is sikeresen versengtek. Ezeknek az embereknek teljesen mindegy, hogy milyen színű a hatalom, csak egy a fontos számukra, hogy részesei legyenek a „társadalmi üvöltésnek" és ezáltal jól éljenek. A félreértések elkerülése végett, én nem azt kifogásolom, hogy az embereknek változik a nézetük, a meggyőződésük. Nekem csak azok gyanúsak, akik mindig akkor képesek megváltoztatni nézeteiket, meggyőződésüket, amikor az számukra előnyös. Ha az érdekeik úgy kívánják, akkor túllihegnek mindent és mindenkit, csakhogy bizonyítsák a hatalomhoz való hűségüket. Sajnos azoknak lett igazuk, akik ezt előre látták. Mert mivel, vagy kivel is találkozunk? Azzal, aki a múltban a proletár diktatúrát minden demokrácia fölé helyezte, a magánvagyon pokoli eredetét hirdette, ma pedig nagy hévvel isteníti az új demokráciát és a magánvagyont. Menetrendszerűen érkeznek a politikai botrányok, a gyűlöletkeltés, az ellenségképkeresés napirenden van, mert a hatalomnak szüksége van szétzilált tábora összefogására. Ebben a helyzetben az egyszerű polgár egyre jobban felismeri, hogy a politikusok nem az ő érdekében tevékenykednek, nem a legégetőbb társadalmi problémák megoldását szorgalmazzák, hanem fő céljuk a még állami tulajdonban lévő vagyon felosztási mechanizmusának a birtoklása és e vagyon minél nagyobb részének megszerzése. Ez felháborítja az embereket, becsapottaknak érzik magukat. Hogy ki kicsoda a politikában, azt azért is jó tudni, hogy a politikusok ne tudjanak bennünket egymás ellen kijátszani. Mert a tájékozott, tisztánlátó polgárokat nehéz huzamosabb ideig üres demagóg frázisokkal szédíteni. BENKOVICS JÓZSEF Galánta EGYSEGES FELLEPEST Ezt kívánják a magyar választók Sok tanulsággal szolgáltak az utóbbi hetek szlovákiai történései. Nem hízelegtek körül bennünket, mondhatnám szándékosan mellőztek minket. És ebben rejlik a tanulság reális helyzetünk felméréséhez. Akik eddig hittek a felelőtlen, kötelezettségekkel nem járó mézesmadzag ígéretekben rádöbbenhettek, hogy minket csak eszközként akartak felhasználni saját hatalmi és a magyar kisebbség ellen irányuló politikájukhoz. Képviselőink fejlett politikai érzékéről vallott, amikor támogatásukat ígérték az ellenzék terveihez, a kormány megbuktatásához a magyarság létérdekei teljesítésének feltételével. A reakció mindenki számára érthető volt: néma csend. Senki sem volt hajlandó pártolólag kiállni a magyarság mellett. Az eddig sokak előtt rébuszként álló probléma leegyszerűsödött, a hallgatás segített a megfejtésben. Kirajzolódhat tehát a tiszta kép: egyedül vagyok. Ábrándok és illúziók nélkül, saját tudásunkra és erkölcsi erőnkre utalva. Rajtunk múlik, hogy erőnket egységgé kovácsoljuk. Az alapfeltétel az egység. Félre kell tenni minden sértődöttséget, legyen az indokolt vagy kevésbé megalapozott, hogy a három testvéri jobb egy alapakaratot képviseljen, lehetőséget adva továbbiak csatlakozásához is. Pártmeggyőződésünk és nézetünk legyen másodrendű, elképzeléseink és tetteink motívuma legyen azonos és határozott: tudatosítsuk, hogy kinek a megbízásából, milyen feladattal állunk posztunkon. Tanuljunk meg nem politikusán, hanem magyarul gondolkodni! Nem valami fényes helyzetünkkel tisztában kell lennünk. Lehet, hogy az átmenetileg még rosszabbodni is fog a reménytelenül hanyatló gazdaság hatására. Az államhatalom azonban kitart pozíciói védelme mellett és tervei továbbra is a magyarság ellen irányulnak. Ezért fontos, hogy egységben maradjunk, mert csak így tudunk a nyomásnak ellentállni. GY. NAGY LAJOS Dunaszerdahely Se pénz, se posztó Úgy adta a sors, három fogam a koronákkal együtt kiesett. Elmentem a fogorvosomhoz, akihez már évtizedek óta járok. Megvizsgált s megállapította: teljes felújításra van szükség, de azt nem tudja megcsinálni. Az egészségügynek nincsen pénze s az első negyedévre semmilyen alapanyagot nem kaptak. Ez március elején volt. Ajánlotta, hogy két hét múlva próbáljak érdeklődni. Hetven év áll mögöttem, s eddig még sohasem hallottam, hogy a fogászatnak nincsen anyaga a fogak javítására. Csakhogy az embernek az evéshez fogakra is szüksége van! Vagy talán úgy gondolják, így van ez rendjén, hiszen úgyis egyre kevesebb jut a táplálkozásra? Nincsen pénz, nincsen alapanyag. Szerintem az államnak a mi pénzünket inkább erre és hasonló célokra kellene fordítania mint a semmit meg nem oldó petíciókra és népszavazásra. Mert a népszavazás nem szükséges, míg az embernek az egészsége — és a fogai is — fontosak. Enyhe vigasz, hogy szabadon gondolkodhatunk, élhetünk, önállóan viselhetjük nehéz gondjainkat. IVÁN SÁNDOR Kassa TOVÁBB ÁBRÁNDOZUNK Mi, egyszerű választópolgárok nem vagyunk elragadtatva attól, hogy négy magyar pártunk van. Ez önmagában még nem lenne baj, ha a különböző árnyalatok végül egy egységes képpé olvadnának össze. Sajnos, a jelek szerint erről hiába ábrándozunk. A hazai magyar kisebbség hűségesen lemásolja a többségi nemzet módszerét: van egy uralkodó párt, amelýnek vezére úton-útfélen emlékeztet, ki a dudás a csárdában. Csak egy prímás lehet, a többi csupán kontrás. Ha nem tetszik, vegye a hangszerét és álljon odébb. Ha egy országban kétféle nemzet tagjai ezt a módszert alkalmazzák, az eredmény az lesz, ami nálunk van: nacionalista téboly. Egy országnak sem használ, ha diktátor pártvezérek hőzöngő tömegeket uszítanak egymás ellen. A kivagyiság, a másság elvetése nem teremthet megbékélést. Pedig az igen ránk férne! GYŐRI SAROLTA Szepsi Még egyszer (utoljára) Nagysurányról Az utóbbi időben több olvasó is foglalkozott az 1938. évi szerencsétlen nagysurányi provokációval. Jónak látom ennek kapcsán elküldeni az Érsekújvár és vidéke, ötvenhét évfolyamot megélt független hetilap 1939. január 1-jei beszámolóját. Ebből idézek: „December 24-én az éjféli mise után Nagysurány községnek tót lakossága tömegben az ottani csendőrőrs elé vonult és a községnek Csehszlovákiához való visszacsatolását követelte. Amikor a tömeg fellépése fenyegetővé vált, a csendőrőrs azt szétoszlatta. Másnap, karácsony első ünnepén, a délelőtti mise után a tót lakosság újból tömeggé alakulva, de az alkalommal már botokkal és késekkel felfegyverkezve vonult a csendőrőrs elé. A csendőrőrs kénytelen volt fegyverét használni... A sajnálatos esemény annak az agitációnak az eredménye, amelyet Nyitráról irányítanak és amely agitáció arra irányul, hogy Nagysurány községet csatolják vissza Csehországhoz. Szükséges megemlíteni, hogy a nagysurányihoz hasonló agitáció volt észlelhető Komját községben is, de ott sikerült azt vérontás nélkül elintézni..." SZABÓ ISTVÁN Érsekújvár Dohányos fizess! Jaj annak, aki nem tud leszokni a dohányzásról. Kormányunk kiárusította a dohányfeldolgozó ipart a külföldieknek. Az eredmény nem is maradt el. ízlésesebb csomagolást kapott például a MARS, no de az ára is megugrott. Csak a minősége maradt a régi, esetenként romlott. Azóta is újabb és újabb csomagolásban jelenik meg kedvenc füstölnivalóm, és ezzel arányosan az ára is emelkedik. Ahhoz, hogy rá tudjunk gyújtani, gyufa is szükségeltetik. A monopol-helyzetben lévő Smrečina arcátlanul, szemrebbenés nélkül úgy csapja be a gyufa vásárlóit, ahogyan akarja. Minél kisebb a gyufásdoboz, annál többet kérnek érte. Arról nem is beszélve, hogy a dobozban lévő gyufaszálak száma is egyre csökken. Úgylátszik, az így bezsebelt busás haszon is kevésnek tűnik, ezért a részvénytársaság új gyufásdobozt dobott piacra, amelynek egyik oldaláról lespórolták a dörzsfelületet. Ennek ellenére az eredeti áron árusítják. Mit csinálnak az ellenőrök? NAGY ANDRÁS Kamocsa Tisztelt szerkesztőség! .. .Szene város példát mutat abban, hogy az idős rászorult lakosairól gondoskodik. Huszonnégyen laknak a nyugdíjaspanzióban. Az intézmény konyhája, Ľudmila Rajtíková irányításával naponta 180 ebédet készít, így nemcsak a bentlakókon segítenek. Rezsnákné, az étkezde vezetője nagy ügyességgel 16 korona 70 fillérből varázsolja elő egy-egy személy számára a napi menüt. Azok a nyugdíjasok, akik tudnak, az étteremben esznek, a mozgásképteleneknek haza viszik az ebédet. Az utóbbi lehetőséget negyvenen használják ki. RÉTI TALLO KÁLMÁN Szene .. .Az érsekújvári magyar alapiskola két hetedikes tanulója bejutott a MIÉSZ által szervezett Ki mit tud? - lévai döntőjébe. Keserű szájízzel tértek haza. Reggel nyolctól várakoztak és az előre közölt 15,30 helyett 21,30 órakor került rájuk sor. Éhesen, fáradtan adták elő produkciójukat a kelleténél halkabban lejátszott zenére. Az öttagú zsűri már nem is nagyon figyelt rájuk, a nézőtéren mintegy tizenöten voltak csak. Nem az a baj, hogy nem nyertek, de a verseny körülményei kedvüket szegték. KARVAI JENŐ Érsekújvár Mikor mondtak igazat? Távol áll tőlem a politizálás, de ami az MTV Hét című műsorában Duray Miklós szájából elhangzott, felborzolta kedélyeimet. Keményen bírálta Hajdú Jánost, akinek az volt a bűne, hogy rámutatott, hová vezet a nacionalista politika s évekkel ezelőtt elmarasztalta Duray Miklós művét és az előszót író Csoóri Sándort. Nem lenne ebben semmi különös, ha Duray nem nevezte volna Hajdút az elmúlt elnyomó rendszer oszlopos tagjának. Ebben talán igaza is van, de az már nem szép dolog, hogy egy embert azért bírál, mert még ma is kiáll nézetei mellett. Nem úgy, mint az Együttélés egyes képviselői. Duray úr elfelejtette elemezni, hogy az Együttélés mozgalom soraiban miért vannak az elmúlt elnyomó rendszer pártapparátusának oszlopos tagjai. Nincs szándékomban vádolni az egyszerű tagokat, akik nem ártottak senkinek sem, de azokat már igen, akik a rendszer ideológiájának kivitelezői voltak. Őrülnék, ha minden párt s mozgalom megtisztulna az ilyen képmutató egyénektől, mert ilyen emberek nem tudom mikor mondtak igazat, 1989 előtt vagy után? Egy biztos, valamikor hazudtak! FARKAS LÁSZLÓ Tardoskedd