Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-11 / 58. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJ SZÓ. 1994. MÁRCIUS 11. Tüntetés a Magyar Rádió előtt (Budapesti tudósítónk jelenti) A Magyar Rádió budapesti épü­lete előtt tegnap délelőtt több ezer ember gyűlt össze, hogy tüntessen a rádióból elbocsátott 129 újságíró és a sajtószabadság ügyének védelmében. A tünte­tést eredetileg ülősztrájknak hir­dették meg, de nem lehetett le­ülni, mert ,.,ismeretlenek" kora reggel fellocsolták a teret. Győri László, a Független Rá­diós Szakszervezet elnöke be­szédében a sajtószabadság elleni merényletnek nevezte az elbo­csátásokat. Szerinte a nemzeti érdekekre való hivatkozással és az ennek nevében végrehajtott politikai tisztogatásokkal bizo­nyos erők éppen a nemzeti érde­kek ellen vétenek. A felszólalók élesen bírálták a kormány sajtópolitikáját, a rá­dió jelenlegi vezetőjét, Csúcs Lászlót, s követelték lemondá­sát, illetve döntésének felülbírá­lását. Baráth József, a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége el­nökségének szerdai döntését tol­mácsolva elmondta, hogy az el­nökség hűtlen kezelés miatt fel­jelentést tesz Csúcs ellen, mert közpénzekből fizet olyan sze­mélyeket, akiket nem enged dol­gozni. A MÚOSZ ezen kívül vizsgálatot kezdeményez azon tagjai ellen, akiknek része volt a tisztogatásokban. Tegnapi sajtójelentések sze­rint március 16-án Budapestre érkezik az Újságírók Nemzetkö­zi Szövetségének tényfeltáró bi­zottsága, hogy közelebbről is megismerkedjen a helyzettel. A brüsszeli székhelyű szervezet képviselői aggodalmuknak ad­tak hangot a magyarországi rá­diós elbocsátásokkal, illetve a te­levízióban kialakult helyzettel kapcsolatban. KOKES JÁNOS BOSZNIA-HERCEGOVINA A szerbek lépésére várva (Újvidéki munkatársunk jelentése) Bécsben befejezéséhez közeledik a muzulmánok és a horvátok állam­szövetségét rögzítő dokumentum megszövegezése, s a kiszivárgó hí­' rek szerint a volt Bosznia-Hercego­vina területének 55 százalékával rendelkeznének, a szerbeknek tehát 45 százalék maradna. Ez az elképze­lés abból indul ki, hogy a muzulmá­nok a területek 33,3 százalékára jogosultak, a horvátok 17,5 száza­lékra, a hiányzó részt pedig a szer­beknek kell visszaadniuk. Ez utób­biak még nem véleményezték hiva­talosan a bosnyák-horvát föderáció tervezetét, de a vezető politikusok sajtónyilatkozataikban nem tartják valószínűnek, hogy a boszniai Szerb Köztársaság bármiféle módon is csatlakozhatna az új államalakulat­hoz, viszont semmilyen utalás sem hangzott el még arra vonatkozóan, hogy a szerbek az önállóságot vá­lasztják, vagy csatlakoznak Jugo­szláviához. Alija Izetbegovic kizárt­nak tartja a szerbek kapcsolódását a muzulmán-horvát unióhoz, mert az a régi modellhez való visszatérést jelenthetné. A bosnyák vezető meg­jegyezte: a színfalak mögött gyakran elhangzik valamiféle régi Jugoszlá­via visszaállításának az ötlete, nagyhatalmi érdekek alapján, de hi­vatalosan ilyen javaslatot még sehol senki sem tett. Amerikai körökben elégedettség­gel nyugtázták Charles Redman megbízott belgrádi látogatását, hangsúlyozva, hogy a végleges cél eléréséhez most már rugalmas szerb viszonyulás szükségeltetik, s ehhez megvan a remény. SINKOVITS PÉTER A nyugat-boszniai Bihacból a Vörös­kereszt közbenjárása után szerdán 30 menekült érkezett Zágrábba. Köztük volt a felvételen látható fér­fi, aki 10 hónap után találkozott kislányával. Sevardnadze: Jöjjenek a kéksisakosok! (TA SR-jelentés) Eduard Se­vardnadze legfelsőbb grúz veze­tő szerdán este az ENSZ New York-i központjában a Biztonsá­gi Tanács képviselői előtt kérte: a világszervezet küldjön nem­zetközi békeerőket a grúz-ab­ház konfliktus térségébe. Véle­ménye szerint ezeket az erőket Grúzia és Abházia határvona­lán, az Inguri folyó mentén kel­lene elhelyezni. Sevardnadze ki­hangsúlyozta: ez a „konfliktus békés politikai rendezésének egyetlen módja". Ez lenne az a lépés, amely lehetővé tenné az övezet teljes demilitarizálását, létrehozná a feltételeket a „me­nekültek szabad és méltóságos hazatérésére'. A grúz vezető tu­domása szerint az abház fegyve­res konfliktus miatt mintegy 300 ezren kényszerültek elhagyni otthonaikat. Párizs Garges-les-Gonesse elővárosát tegnapra virradó éjszaka ismét fiatal vandálok uralták. Kirakatokat törtek be, gépkocsikat gyújtottak fel, majd kőzáport zúdítottak a helyszínre vezényelt rendőrökre. Ez utóbbiaknak a négy óráig tartó utcai összecsapás után könnygázzal sikerült feloszlatniuk a támadó fiatalokat. Szerdán hasonló rendbontásra került sor. A rendőrség szerint a zavargások összefüggésben állnak annak a fiúnak a rejtélyes meggyilkolásával, akinek holttestét a helyi parkban találták meg. (Új Szó-összeállítás) A londoni parlament alsóháza szerdán még jóformán meg sem szavazta a militáns ír Köztársasági Hadsereg ellen irányuló antiterrorista törvény érvényességének meghosszabbítását, Howard belügyminiszter máris terrorista támadásról számolhatott be a tanácskozó honatyáknak. A londoni Heathrow repülőtéren, az egyik leszállópályára öt lövedék csapódott be, ezeket — a jelentések szerint - a közeli Excelsior szállodánál parkoló gépkocsiból lőtték ki. Nem kétséges: épp az IRA emberei voltak a merénylők, akik riadalomkeltő, látványos támadásukkal tudatták ismét, hogy a ren­dezést célzó decemberi brit-ír megállapodások nem tetszenek nekik, nem hajlandók beleegyezni a fegyverletételt igénylő követelésekbe, hanem folytatják fegyveres harcukat az elszakadásért Nagy Britan­niától. A nemzetközi repülőtéren - ahol évente mintegy 40 millió ember fordul meg - valóban óriási riadalom keletkezett, ám ezúttal szerencsére senki sem sebesült meg, s mivel a leszállópályán a becsapódás pillanatában egyetlen gép sem tartózkodott, a lövedé­kek nem robbantak fel, az anyagi károk is elhanyagolhatók. A szál­loda előtti parkolóban viszont kiégett öt gépkocsi. A merénylet, mondhatni, pikantériája: a vakmerő támadók az aknavetővel megra­kott autójukat az Excelsior és egyben a repülőtéri rendőrség őrszobá­jának közelében parkolták le. Az IRA-sok legutóbb három évvel ezelőtt John Major brit miniszterelnök Downing street-i székháza ellen követtek el hasonló látványos merényletet. (urbán) HÓGOLYÓBÓL LAVINA? Úgy tűnik, Lengyelországban ismét az üze­mek váltak a politikai harc színterévé. A múlt héten a kormány jóváhagyta az idei költségvetést, de nem vette figyelembe a Szolidaritás szakszervezet követeléseit, mire ez hétfőtől figyelmeztető sztrájkokat hirdetett. A hét folyamán mindig csak né­hány vajdaság néhány üzemében szüntették be a munkát egy-két órára. De... Marian Krzaklewski, a Szolidaritás elnö­ke azt mondta, ha a kormány nem teljesíti követeléseiket, a sztrájkokat - amelyek akár hetekig, hónapokig is elhúzódhatnak —, a „hógolyó elve" szerint fogják szervezni, mindaddig, amíg a kabinetet a tárgyalóasz­talhoz nem kényszerítik. Egyébként a kor­mány és a Szolidaritás egymást vádolja tárgyalásképtelenséggel. A kormány túl­zottnak tartja a Szolidaritás követeléseit, amely viszont nem hajlandó részt venni a hároríioldalú bizottság keretében még ja­nuárban megkezdett tárgyalásokon az úgy­nevezett szociális garanciacsomagról. Ez a Szolidaritás már nem Walesa legen­dás Szolidaritása, amely megbuktatta a kommunista rendszert. Azt a Szolidaritást maga Walesa verte szét több pártra. Ez a Szolidaritás a szeptemberi választásokon - amelynek eredményeként baloldali kor­mány alakult - már nem tudott összeszedni annyi szavazatot, hogy bekerülhessen a par­lamentbe. Megfigyelők szerint a politikai ambícióktól függött Krzaklewski ezért viszi ismét az utcára az embereket, és igazi célja a baloldali kormány megbuktatása. Van-e erre lehetősége? Tény, hogy az egykor taglétszámát te­kintve is hatalmas Szolidaritás már szak­szervezetnek sem a legnagyobb, megelőzi őt a posztkommunista OPZZ. De az is igaz, hogy a kulcsfontosságú ipari ágazatok jelen­tős üzemeiben még mindig erős háttérrel rendelkezik. Pár hónappal ezelőtt a Szolidaritás még Hanna Suchocka jobbközép kormányának gazdaságpolitikája ellen tüntetett, hasonló­an megfogalmazott szociális és bérkövetelé­seket hangoztatva. Most ugyanaz a forgató­könyv azzal a különbséggel, hogy a múlt szombaton a már baloldali többségű parla­ment mondott igent arra a költségvetésre, amely figyelembe veszi a Nemzetközi Valu­taalap feltételeit, követelményeit. A kor­mány elkerülhetetlenül szükségesnek tartja az integrálódást az európai struktúrákba, szeretné elérni a régi adósságok törlését. A Szolidaritás ezzel szemben a munkások szociális helyzetével érvel, ami nem lenne baj, ha elismerné, hogy a szociális gondokat egyik előző kormány sem tudta megoldani, bármilyen színezetű is volt a kabinet. Milyen helyzetben van a Pawlak-kor­mány? Elődeivel ellentétben kényelmes par­lamenti többségre támaszkodhat. Ez óriási előny. Gyengíti viszont a pozícióját az, hogy a kormánykoalíció két pártja között az elmúlt hetekben komoly nézeteltérések vol­tak. Mint ismeretes, a választásokon a leg­több mandátumot a kommunista-utód De­mokratikus Baloldali Szövetség (SLD) kap­ta, amely viszont átengedte a kormányfői posztot az ugyancsak kommunista-utód pa­rasztpártnak (hivatalos nevén: lengyel Nép­párt - PSL). Érdekes módon mennie kellett az SLD­hez tartozó Borowski miniszterelnök-he­lyettesnek és pénzügyminiszternek, mert ő aránylag keményen reformpárti gazdaság­politikát kívánt folytatni, míg a kormányfő azokhoz húz, akik elutasítják a gyors refor­mokat. Az is gyengíti a kabinetet, hogy a refor­mok ütemét és irányát illetően a koalíció mindkét pártja két-két táborra szakadt. Tehát a baloldali koalíciós kormány falán már jelentkeztek repedések. Egyelőre nem végzetesek, de kérdés, hogy a Szolidaritás mellett ki fog még besegíteni a repedések tágításába. Sokan ismét Walesa államfőt emlegetik, aki sosem szimpatizált a baloldali kormánnyal, és már összerúgta a port a bal­oldali többségű parlamenttel, mert a hon­atyák nem szavazták meg az alkotmány módosítására tett javaslatait. Nem zárható ki, hogy ismét Walesa fogja magasba emelni a Szolidaritás zászlaját. Annak ellenére, hogy ő verte azt szét, s lényegében ő buktatta meg az előző jobb­oldali kormányokat, beleértve az első Szoli­daritás-kormányt is. MALINAK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN N e lepődjenek meg a japá­nok abban az esetben, ha Bili Clinton elnök kénytelen lesz keményebb lépéseket tenni annak érdekében, hogy meg­nyissa a japán piacot az amerikai termékek előtt - nyilatkozta teg­nap Washingtonban Lloyd Bent­sen amerikai pénzügyminiszter. Ez a figyelmeztetés összefüggés­ben áll Warren Christopher kül­ügyminiszter szerdán kezdődött tokiói látogatásával. Az ameri­kai diplomata legfőbb feladata, hogy rendezze az amerikai—ja­pán kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek, mint mondotta, „rossz állapotban vannak". B orisz Jelcin orosz elnök tegnap a Kremlben talál­kozott a politikai pártok, parla­menti frakciók és társadalmi szervezetek képviselőivel, hogy közösen dolgozzák ki a polgári megbékélésről szóló megállapo­dást. Jelcin szerint a „konfron­táció ideje lejárt", „az új úton a közös álláspontokat kell megtalálni, hogy megerősödjön ez a konstruktív folyamat". A résztvevők között volt Viktor Csernomirgyin kormányfő és II. Alekszij pátriárka is. K laus Kinkéi német külügy­miniszter szerint az Euró­pai Unió kibővítése jelzés Kelet­Európa demokratikus országai számára. Ha az EU-tagállamok bővítésére tett kísérletek ku­darccal végződnének, akkor ez „nagy kárt okozna az összes európainak" — hangsúlyozta a bonni parlamentben mondott beszédében. Egyben felszólítot­ta Spanyolországot és Nagy-Bri­tanniát: a Svédországgal, Finn­országgal és Ausztriával sikere­sen lezárt tárgyalások után te­gyék lehetővé, hogy 1995 január elsejétől Norvégia is az EU tag­jává válhasson. V áclav Klaus cseh minisz­terelnök tegnap Brüsz­szelben tett villámlátogatást. Ta­lálkozott belga partnerével, majd fogadta őt Jacques Delors, az Európai Bizottság elnöke, aki a cseh átalakulási folyamat iránt érdeklődött. Prágának érdeke a teljes jogú EU-tagság elérése, de mint arról Josef Zieleniec külügyminiszter a napokban tá­jékoztatott, Csehország egyelő­re nem nyújtja be tagfelvételi kérelmét. Az átkeresztelt föhös (TA SR-hír) Mielőtt Haim Ba­ram „ Goldstein vadász"című könyve a nyomdába került volna, az izraeli újságírónak az utolsó pillanatban meg kellett változtatnia főhősé­nek a nevét. Talán mondani sem kell, hogy e szokatlan módosításra a hebroni mé­szárlás miatt volt szükség, hi­szen a városi mecsetben is egy Goldstein „vadászott" — imádkozó emberekre. Baram könyvének főhőse egy egészen más vadász, akit érzékeny természete gátol abban, hogy megölje az álla­tokat. A szerző olyan nevet választott tragikomikus hősé­nek, amely „ártatlan, kedves zsidó szabó vagy cipész" képzetét kelti az olvasóban. Ám minthogy a könyv címe váratlanul új dimenziót ka­pott, s a szerző kénytelen volt Godlblumra átkeresztel­nie főhősét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom