Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-10 / 57. szám, csütörtök

IÚJSZÓM MOZAIK POLGÁRMESTEREK ÉS PARLAMENTB FRAKCIÓK Tárgyalnak az önkormányzatok átszervezéséről (Új Szó-tudósítás) - Minden parlamenti frakcióval tárgyalunk a nemzeti tanács jelenlegi ülésén napirendre kerülő, a helyi és a regionális önigazgatás átszervezéséről szóló törvénytervezetről - jelentette ki Michal Sýkora, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának elnöke a társulás tegnapi sajtóértekezletén. Az elnök elmondta: az ed^üg-aieelíeresetl klubok képviselői ígcretoTTéüík,-h»g.y aem fogják kérni a tervezet visszavOná-sát. (Azt ugyanis december óta már kétszer levették a parlamenti ülés napirendjéről.) Az elnök szerint a képviselők a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájához történő csatlakozást sem ellenzik, és abban is egyetértenek a társulással, hogy a parlamenti és a helyhatósági választásokat ne egyidőben tartsák. A horizontális integrációról szóló tervezet nem kerül a parlament elé, de a társulásnak is az a véleménye róla, hogy ezt a törvényt már felesleges lenne meghozni. A sajtóértekezlet másik témája a társulás és a szakszervezetek között aláírandó kollektív szerződés volt. Mivel az SZVFT a tavalyi közgyűlésén állampolgári egyesülésből munkáltatói szövetséggé alakult, jogosult a kollektív szerződés megkötésére. A szakszervezeteket a tegnapi sajtóértekezleten Igor Lenský, az állami szervek és szervezetek szakszervezetének elnöke képviselte. Elmondta: a kollek_tív szerződés célja elsősorban az, Eogy~~äz önkormányzatok működésével kapcsolatos egyes joghézagokat kiküszöbölje. Szó van benne az önkormányzati alkalmazottak munkajogi helyzetéről, munkaidejéről (heti 40 óra), az átszervezések következtében szükséges elbocsátások esetén kötelező végkielégítésről stb. A szakszervezetek képviselője szerint a kollektív szerződés jelenleg mintegy 120 ezer embert érint, azonban a közigazgatási hatáskörök átcsoportosítása után ez a szám megnövekszik. (gaál) OSCAR-HIRADO —Gogolizmus— Naponta megbizonyosodhatunk arról, mennyire igaz, hogy a klasszikusok már mindent megírtak, újat kitalálni legbölcsebb kormányunk feje sem tud, bármennyire is erőlködik. A közmondás azt tartja, nemakarásnak nyögés a vége, szerintem viszont a nagyon akarásnak is az, amit a szarka farka-szindrómával lehet a legjobban bizonyítani. És ez teszi már-már elviselhetetlenül alpárivá politikai életünket. Aki mégis kénytelen politikával foglalkozni, s el akarja kerülni a teljes csömört, próbálja meg önszuggeszcióval vagy szellemi játékokkal oldani saját feszültségeit. Forduljon például a klasszikusokhoz, s állítom, hogy politikai életünk minden mozzanatára talál megfelelőt. Játsszunk el e gondolattal. A parlamenti tudósításoknak leggyakrabban ilyen címeket lehetne adni: Békaegérharc, A dzsungel könyve stb. Amikor kormányfőnk arról lelkendezett, hogy milyen sok közös vonás van a DSZM és az amerikai Demokrata Párt programjában, akár a Munchausen báróból is lehetett volna oldalakat idézni. A Slovenský východ kedden megírta: Eperjesen a DSZM helyi aktivistái a népszavazást követelő peticiós ívekre több mint ötven olyan személy aláírását is „megszerezték", akik már rég nincsenek az élők sorában. Csak azt ne mondja senki, hogy meglepődött, felháborodott, hogy ilyen disznóságról még nem is hallott. Mert Gogol Holt lelkekjéről már az alapiskolában is illett volna tudni egyet-mást. Csicsikovot a kapzsiság fűtötte, a mi csicsikovjainkat a hatalomvágy. A különbség szinte semmi. Minden területen szakértő kormányfőnk - aki kételkedik, nézze rendszeresen a keddi Press club című• tévéműsorokat - már többször kapott testre szabott kérdéseket a népszavazással kapcsolatban, de ezeket rendre azzal hárította el, hogy semmi köze hozzá, a peticiós bizottság az illetékes. Pirulás nélkül, bár mindenki tudja, hogy a referendum kinek az" ötlete volt. És nem a kis háryjánosok a felelősek a szemfényvesztésért, mint ahogy az operációba belehalt beteg miatt sem a portást vonják felelősségre. Visszatérve a tengerentúli példához: ha a hasonlatot végigvisszük, a logika azt diktálja, hogy az amerikás DSZM-nek csak amerikás elnöke lehet. De nem annyira clinlonos, inkább amolyan csípőből tüzelő reaganes. Aprogó, minden szépen vagy botrányosan távozott amerikai elnök megírja a maga visszaemlékezéseit. Ez a divat. Izgatottan várom, mikor fogják kiadni kormányfőnk memoárjait. És különösen azt, hogy mi lesz a címe. Tekintve, hogy játékunkban keveredik az orosz klasszikus az amerikai példaképpel, bő választék kínálkozik. Ugyanakkor a mi viszonyaink között, mégis a legjellemzőbbnél, Gogolnál kellene maradni. Ki merné tagadni, hogy például a kormány privatizációs politikája kapcsán sokunknak eszébe juta Revizor. És végső. soron az Egy őrült naplója sem vesztett időszerűségéből. MALINÁK ISTVÁN 1994. MÁRCIUS 10. Egy város, két (bűn)eset A közbiztonság romlására panaszkodva sokszor nem is tudatosítjuk, hogy nagyon gyakran maguk a megkárosítottak adnak indítékot. Figyelmetlenségükkel, felelőtlenségükkel, feledékenységükkel kihívják a sorsot maguk ellen. (A gépkocsikban jelentős értékeket hagynak, az első emeleti ablakot nyitva hagyják, és sorolhatnánk a példákat a végtelenségig). Az elmúlt napokban történt két eset is elkerülhető lett volna, ha... Hogy mi történt az említett városban, arról beszéljen Hodál Aladár őrnagy, vizsgálótiszt. JUTALOM A NYOMRAVEZETŐNEK - Lehet, hogy ez foglalkozási ártalom, de én ha nagyobb érték van nálam, elkerülöm a sötét, elhagyott utcákat, és ha hazaérek, az első dolgom, hogy felkapcsolom a lépcsőházban a villanyt. Ha a megkárosított betartja ezeket az alapvető biztonsági szabályokat, nem kell a rendőrséghez fordulnia. Pozsonyból, ahol üzletvezető egy cégnél, egy biztonsági zárral ellátott táskában csaknem 300 ezer korona készpénzzel utazott a vonaton. Otthonához érve nem tartotta szükségesnek meggyújtani a villanyt, és sötétben ment a lépcsőházban. így nem vehette észre, hogy egy férfi elfűrészelt lapátnyéllel támadt áldozatára. Rövid dulakodás után sikerült a táskáját eltulajdonítania. A segélykiáltásokra ajtót nyitott egy tévéző szomszéd, ám mielőtt felgyújthatta volna a villanyt, a rabló félrelökte az útból, és elmenekült. A tanú annyit látott - amikor az utcára futott a menekülő után -, hogy 25-30 év körüli, 175-180 cm magas, rövid hajú, ápolt férfi. Nagyon valószínű, hogy a tettes tudott a pénzről. A cégtulajdonosok úgy döntöttek, anyagi jutalommal illetik a nyomravezetőt. EGY FUTÓ ISMERETSÉG KÖVETKEZMÉNYEI Az alábbi eset tanulsága: ügyeljünk arra, kivel kötünk barátságot, kit fogadunk rövid ismeretség után bizalmunkba. Történetünk szenvedő alanya - egy közeli faluból származó munkanélküli fiatalember- - megismerkedett egy hölggyel, és hogy az kegyeibe fogadja, ajándékokat is vett neki, többek között egy 700 koronás blúzt. Ezt később még megtetézte, s a számlát - vesztére - egy húszdollárossal egyenlítette ki. A nő - kiderült róla, elvált kétgyermekes asszony - észrevette, hogy a férfi pénztárcájában több dollár is lapul. Ezért a rákövetkező napon, úgy, ahogy megígérte, felment gavallérja szállodai szobájába. Csakhogy nem egyedül, hanem egy „testőr" kíséretében. A hölgy az ígért örömök helyett keresni kezdte meghívója dollárokat tartalmazó pénztárcáját. Amikor a férfi ezt meg akarta akadályozni, színre lépett a „barát", s az ajándékozót bordatöréssel és agyrázkódással szállították kórházba. Ráadásul 400 dollárja is odalett. A még szabadlábon lévő gyanúsított - valószínűleg jugoszláv állampolgár - után nyomoz a rendőrség. (ordódy) KÖZLEMÉNYEK Értesítjük az érdeklődőket, hogy az Ezüstkalász gazdaképző tanfolyam következő előadása március 12-én lesz Dunaszerdahelyen a Perfects nyelviskola előadótermében. Dr. Báder Ernő a szarvasmarha-tenyésztésről tart előadást. * * * A Csallóközaranyosi Csemadokszervezet és művelődési ház tisztelettel meghívja Önöket a Psalmus című fotókiállítás megnyitójára, amely 1994. március 11-én 18 órakor lesz a Csallóközaranyosi művelődési házban. A fotókat Szűcs Jenő, Oroszlámos György és Neuwirt Lajos készítette. Viruló fityuláját biztosan otthon hagyja, viruló jókedvét azonban aligha. Az Apácashow-ból ismert Woody Goldberg színpadon is remekelhet az idén; Hollywood legjelentősebb ünnepének, az Oscar-osztásnak lesz a háziasszonya március 21-én. Túl nagy meglepetés nem érhet bennünket: a tizenkét kategóriában felterjesztett Schindler lista, amelyet Auschwitzban és Krakkóban forgatott Steven Spielberg, az amerikai mozi fenegyereke, biztosan nyerni fog néhány kategóriában. Kevesebb eséllyel indul a versenyben a cannes-i fesztivál Arany Pálma-díjasa, a Jane Campion rendezte The Piano (magyar címén: A zongoralecke). Nyolc nevezést sikerült begyűjtenie, ami nem biztos, hogy ugyanennyi aranyozott szobrocskát jelent majd. James Ivory alkotását, az Alkonyatot szintén nyolc kategóriában jelölték, eggyel kevesebb „pontot" szerzett Andrew Davis filmje, A szökevény és a Daniel Day-Lewis főszereplésével forgatott Az apám nevében. Öt kategóriában indul Martin Scorsese opusa, Az ártatlanság kora és Jonathan Demme AIDS-filmje, a nálunk most bemutatott Philadelphia, amelynek Tom Hanks és Denzel Washington a főszereplője. Ott van a listán a Függőjátszma, az Őslénypark, a Tűzvonal, A cég, az Orlando, a Tina és a Viszlát, ágyasom is. A színészek közül Liam Neeson (Schindler lista), Anthony Hopkins (Alkonyat), Tom Hánks és Daniel-Day Lewis áll a legközelebb Oscar úr kicsinyített szobrához. A nők csapatában egyértelműen Holly Hunter (A zongoralecke), Emma Thomson (Alkonyat) és Debra Winger (Árnyak földje) vezet. Drukkerek és ellendrukkerek: március 22-én filmek és sztárok legnagyobb csatáját közvetíti a tévé. (szabó) Bébiprogram Rimaszombatban (Új Szó-hír) A napokban új tanfolyam indult a Rimaszombati járás hat közép, valamint tizenegy alapiskolájában. A délutáni foglalkozásokon a tanulók elsajátítják a csecsemőfürdetést, -pelenkázást, -öltöztetést stb. Előadásokon pszichológusokat, nőgyógyászokat, gyermekorvosokat, nővéreket hallgathatnak meg, akik a családtervezésről, a nemi betegségekről, a teherbeesésről, a gyermekek gondozásáról tartanak előadást. A tanfolyamot, amely q. Bébiprogram nevet kapta, a Szlovák Vöröskereszt rimaszombati járási vezetői szervezték. A hónap végén versenyen szeretnék lemérni, hogy egy hónap alatt mennyit sajátítottak el a gyerekek a „tananyagból". Kép és szöveg: farkas AHOGY ÉN LÁTOM K

evésszer fordult elő a XX. századi parlamentarizmus történetében, hogy többségét vesztett kormánypárt azzal próbálja menteni a hatalmát, hogy az ellenzék politikusainak parlamenti voksokért cserébe felajánlja a hivatalban levő államfő székét. Szlovákiában most ez is megtörtént. Jó egy hete már, hogy latolgatások jelennek meg a sajtóban arról, vajon elfogadná-e a Demokratikus Baloldal Pártjának valamelyik vezetője a köztársasági elnöki tisztséget. A demokratikus baloldaliak pedig - Peter Weiss pártelnökkel az élen - csak sumákolnak. Úgy tettek, mintha arról cikkeztek volna az újságok, leváltsák-e, mondjuk, a közép-szlovákiai élesztőgyár igazgatóságának portását. így aztán példátlan esetre került sor tegnap a szlovák parlamentben. A köztársaság elnöke az ország helyzetéről beszámolva, rendkívül őszintén olyan tényeket tárt Szlovákia lakossága elé, amelyek mindenkit sokkoltak. Mindenkit, noha mindenki tudott róla, hogy Mečiar miniszterelnök nemcsak az ország lakosságával, nemcsak mozgalmának legrátermettebb - így legbátrabb - politikusaival, nemcsak az ellenzékkel került konfliktusba az elmúlt másfél év alatt, hanem a köztársaság elnökével is. Különböző népgyűléseken ő maga is, a kormányzó mozgalom felheccelt hordószónokai is minősíthetetlen hangnemben támadták az ország első polgárát. De más az, ha csak hallomásból, újságcikkek alapján szerzünk tudomást a miniszterelnök és környezete viselt dolgairól, és egészen más, ha maga az államfő tájékoztat róluk, az összefüggéseket is feltárva. Michal Kováénak azt követően, hogy Mečiar piacra dobta, a legtöbbet ígérőnek Kenyértörés felkínálta az államfői funkciót, nem volt más választása, csak az, hogy a parlamenthez fordult, és a televízió közvetítésével az egész lakosságot tájékoztatta a konfliktusról. Konkrét esetek tucatjait sorolta fel, hogy mikor és hányszor vétett a kormány elnöke az együttműködés írott és íratlan szabályai ellen. Meg a protokoll előírásai ellen, rontva ezzel a közhangulatot és a köztársaság külföldi megítélését. Ezek mind súlyosan esnek a latba. Mindent összevetve azonban az Vladimír Mečiar legnagyobb vétke, hogy kormányzási stílusa hatására ugyanolyan kontraszelekció érvényesül Szlovákiában, mint amelynek következtében a kommunizmus évtizedeiben odajutott a társadalom, ahol vagyunk. Köztársasági elnökünk kendőzetlenül feltárta a valós helyzetet, és már történhet vele bármi: ezzel a tettel beírja nevét Szlovákia történetébe. Ország-világ előtt figyelmeztette törvényhozóinkat a diktatúra veszélyére. Figyelmeztette a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom disszidálásra hajlamos, de nem éppen bátorságukról híres képviselőit, figyelmeztette a Demokratikus Baloldal Pártja alpári taktizálásra hajlamos vezetőit és figyelmeztette az összes, magát ellenzékinek tartó pártot, hogy közeledik a tizenkettedik óra, ameddig még remény van arra, hogy eredményes lehet a cselekvés. Az országot 1948 után az döntötte romlásba, hogy a politikai vezetők csak talpnyalókat tűrtek meg maguk körül. Igaz, most nem vörös lobogók alatt, hanem nemzeti színű zászlókat lengetők vezetésével ezúttal ugyanennek a politikai stílusnak az ismételt bevezetésére készülnek Mečiarék és Slotáék. Vagy éppen Mečiarék Slotáék nélkül. Azokkal, akik nem tudnak ellenállni a hatalom vonzásának. A diktátorjelöltek nem szívesen szembesülnek a tényekkel. A parlament kormánypárti padsorai egyre üresebbek voltak tegnap úgy 10 óra körül. A miniszteri bársonyszékekből is hiányoztak a kormány tagjai - Mečiarral az élen. Lehet, hogy az elnök helyzetfeltáró beszéde meggyorsítja a folyamatokat. Most az a kérdés, működni kezd-e az ellenzékben a létfenntartási ösztön, és megvonja-e a bizalmat Mečiartól. TÓTH MIHÁLY