Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-01 / 49. szám, kedd

1994. MÁRCIUS 4. ÚJ SZÓI MOZAIK 460 A tanügyi igazgató fenyegető körlevele (Új Szó-hír) Az Együttélés járási titkárságának, valamint a Csemadok területi választmányának szervezésében tegnap délelőtt találkozót tartottak Rozsnyón a járás magyar településeinek polgármesterei, illetve önkormányzatainak munkatársai. A találkozón szó volt a magyarországi személyi kárpótlásról, a járási magyar sajtó ügyéről és aktuálpolitikai kérdésekről. A magyar kárpótlásról dr. Kvarjla József, a BBS Invest ügyvezetője, valamint Köteles László, az Együttélés parlamenti képviselője tájékoztatta a jelenlevőket. Az időszerű politikai kérdésekről szólva a polgármesterek elmondták: a múlt hét elején Leško úr, a járási tanügyi igazgató körlevelet intézett hozzájuk, melyben tudatta velük, hogy ha az önkormányzatok nem tudnak hozzájárulni a községekben működő óvodák fenntartási költségeihez, akkor a tanügyi igazgatóság március l-jével bezárja ezeket az óvodákat. Köteles László képviselő a körlevelet a hivatal zsarolási kísérletének minősítette, hiszen erre a lépésre törvény adta joga nincsen. A tanügyi igazgatót tegnap nem sikerült elérnünk, az óvodák ügyére a közeljövőben visszatérünk. (klinko) A tavalyi év a számok tükrében . Az elmúlt év gazdasági eredményeit elemezte és adta közre a számadatok tükrében tegnap az SZK Statisztikai Hivatala. Rudolf Krč, a hivatal elnöke szerint még mindig óvatosan kell fogalmazni a gazdaság fejlődésének irányát illetően. Annak ellenére, hogy néhány területen sikerült kedvező fordulatot elérni, - növekedett a magánszektor szerepe, néhány termék esetében kedvező árfejlődés indult meg - a főbb mutatók még mindig rendkívül mély gazdasági visszaesésről tanúskodnak. Ezek közül például a legfontosabb gazdasági mutatónak tartott nemzeti össztermék 1993-ban állandó árakon 172,2 milliárd koronát ért el, az előző évihez viszonyítva 4,1 százalékkal csökkent. Úgyszintén csökkent a beruházások értéke. Állandó árakon 6,4 százalékkal kevesebb beruházás történt az előző évben mint 1992ben. Kedvezően alakult viszont a beruházások szerkezete. A beruházók . több mint 101 milliárd koronából 46,7 százalékot immár gépekre és berendezésekre költöttek. 1993-ban, 1,9249 millió dolgozó volt alkalmazásban, 1992-höz viszonyítva azonban 3,2 százalékkal kevesebb a foglalkoztatottak száma. A tavalyi átlagbérek névértékben ugyan 18,5 százalékkal növekedtek, de reális vásárlóerejük 3,5 százalékkal csökkent. Csak az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy míg az átlagbér országos méretben 5372 koronát tett ki, a pénzügyi szférában ennek majdnem kétszeresét, több mint 10 200 koronát kerestek a dolgozók, miközben az egészségügyben foglalkoztatottak átlagkeresete 4823 korona volt. Az infláció mértéke 23,2 százalékos, a megélhetési költségek az előző évhez viszonyítva 24 százalékkal növekedtek. (t. szilvássy) KEVESEBB IS ELÉG (Új Szó-tudósítás) Pozsonyban 1992-től működik az Európai Unió Energiahasznosítási Központja. A központ egyik feladata a NyugatEurópában már meghonosodott fejlett energiafelhasználási módszerek megismertetése és felhasználása Szlovákia gazdasági szférájában. A pozsonyi uitézet tegnapi tájékoztatóján elhangzott, megkezdték a hazai energiaipari tanácsadók intenzív képzését, ami egyedülálló program a maga nemében. A végzősök a szlovák gazdasági minisztériumtól igazolást kapnak munkájuk végzéséhez. Március 4 és 6 között Welsben immár 10. alkalommal tartják az Energiesparmesse+Baumat kiállítást, amely Európa legnagyobb, az energiatakarékossággal és a háztartások hatékony fűtésével foglalkozó rendezvénye. (sidó) FÉRFIUNNEP Boráros Imre köszöntése Nem tudom, mit jelent ilyenkor a szó, mely sebtében összetákolt mondatokban sorjázik. Mert olyan ez az óra, mint maga az elkapkodott életünk. Nagyjából húsz és ötven között telik el az a harminc év, amely testben és lélekben megérleli a férfit. Nemcsak lélekben erős, de bölcs is lesz. Színésznek szellemi Midasz-kor ez, melyben az ember, ha tud mértéket tartani, minden arannyá változhat keze érintésére. Csupa jót, szépet, okosat kelMéry Gábor felvétele lene ilyenkor írni. S éppen ez a feladat köti gúzsba gondolkodásomat. Boráros Imre színészből nem véletlenül és ok nélkül lett: „a Boráros". Jelzőket nem tűr meg maga mellett ez a név. Ha a ráosztott szerep minősége engedi, ő mindig a legtöbbet igyekszik belőle kihozni. Ebből következik, hogy ugyanolyan alázattal játssza el a néhány mondatos epizódszerepet, mint a magyar és a világirodalom legszebben megírt főszerepeit. Később ugyan, de tagja lett annak a színészcsapatnak, amely Beke Sándor vezetésével megalakította a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadát, ahol legemlékezetesebb alakítása az őrnagy volt, Örkény István Tóték című darabjában. S mintha bizonyítani szerette volna, hogy az 1972től 1977-ig tartó kassai korszakához fűződik művésszé válása, 1990-ben visszatér oda, hogy eljátsszon egy másik excentrikus figurát: Richard Nas Esőcsinálójában Starbuck szerepét. A kettő között voltak kudarcok és fellángolások. Mindenekelőtt az önmagát építő színész küzdelmének lehetett tanúja az a néző, aki a Matesz előadásain kívül esténként látta Boráros sanzonestjeit, versösszeállításait. Mindenképpen ennek a küzdésnek a két fontos állomása Székely János Dózsa című című monodrámájának és Siposhegyi Péter Mielőtt csillag lettem Viszockij-parafrázisának a bemutatója. Bár egyik sem vitathatatlan minőségű rendezés nyomán született meg, Boráros mindkét darabban megmutatta az akkor színházainkban uralkodó áporodott szellemi légkörrel való szembenállást. Ő volt az, aki az olyan szokatlan színpadi poétikájú darabok excentrikus főszerepeit is eljátszotta, mint Ivan Bukovčan Keringő a pókhálóban című tragikomédiája Štefan Korenči rendezésében. Aligha véletlen, hogy az erről az alakításról megjelent kritikák színészi játéka dicsérete mellett megkerülték a lényeget: egy egész politikai rendszer bukásának előhangja volt ez a játék. Benne egy színésszel, aki akkor már tudatában volt értékeinek, méltatlan és gyakori mellőzésének. Mintha mindig akkor fordult volna a vershez - a klasszikus és modern magyar líra remekeihez, valamint a szülőföld költőihez -, amikor a színházban fogyatkozott körülötte a levegő. Beke Sándor máig érő igazgatóskodása alatt nemcsak fontos és jó szerepekben láthatjuk. Márai Sándor Kaland című drámájában Kádár professzor alakját úgy formálta meg, hogy az talán elfeledtette a nézővel a továbbra is elvállalt epizódszerepek mögött sejthető méltánytalanságokat. Valakik azt az örömét is megfelezték, amit az Erzsébet-díj átvételekor érezhetett volna. A díj megosztásakor a döntnökök megfeledkeztek a leváltott színházvezetés vele szemben elkövetett bűneiről, s kitüntették az egyik bűnöst is. Most játssza Lucifert, Madách Az ember tragédiájában és az egyik Istent Brecht A szecsuáni jóember című drámájában. Megjárta Svédországot, Amerikát, de közben mindegyre a szülőföldjéről vallott versben és dalban. Főszerep, epizódfigura és a líra, mely a legnagyobb zuhanások után is felemel. Színészt és embert. DUSZA ISTVÁN Sorskérdésekben - egységet Rendhagyó módon - egyesek számára talán sokkolóan - kezdődött szombaton a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom I. kongresszusa. Janics Kálmán, az MKDM tiszteletbeli elnöke megnyitójában nem szóvirágokat és hangzatos szavakat mondott, hanem a szlovákiai magyarság legfontosabb politikai feladatáról szólt: olyan hármas választási koalíció mielőbbi létrehozásának égető szükségességéről beszélt, amelyben arányos képviseletet kap a Magyar Polgári Párt is. Papírról felolvasott, azaz alaposan végiggondolt javaslatára, pontosabban: a tapasztalt politikus felhívására Bugár Béla elnöki beszámolóján kívül közvetlenül senki sem reagált, de ezek a gondolatok végig ott vibráltak a levegőben, számos magánbeszélgetés vitatémái voltak. Miként ez a kérdés - különösen a Magyar Polgári Párt felhívása óta - ott lebeg hazai magyar közéletünkben is. Nem lesz könnyű feladat e hármas koalíció létrehozása. Azért sem, mert személyi sérelmek, sajtóban is terjesztett féligazságok akadályozzák a magyar parlamenti koalíció és az MPP közeledését. Ezek közül hadd említsem meg azt, hogy Duray Miklós valószínűleg ma sem feledkezett meg arról, ahogy 1990 januárjában amerikai tanulmányútjáról és több hetes budapesti tartózkodása után hazatérve őt fogadták. Részben érthető volt az akkor már működő, s a novemberi forradalomban tevékeny szerepet vállaló Független Magyar Kezdeményezés néhány vezetőjének csalódottsága, miután meggyőződtek arról, hogy társuk a kommunista rezsim elleni harcban és a jogvédő bizottság munkájában, nem kíván a Nyilvánosság az Erőszak Ellen közvetlen partnerként - vagy árnyékában - politizálni. Más értékrend alapján hoz létre gyűjtőpártot. Mindezek ellenére sem szolgált rá Duray Miklós azokra a durva támadásokra, amelyekben az FMK militáns képviselői őt részesítették. Féligazságok is mérgezik a mai légkört. Hosszas beszélgetések és faggatózások után nekem úgy tűnik föl, nem csak egy ember és egy ominózus telefon akadályozta meg 1992-ben az eredetileg tervezett hármas koalíció létrejöttét. Több politikai személy sem óhajtotta ezt - beleértve a Magyar Polgári Párt néhány képviselőjét, akik szerintem még akkor is más választási eredményekben, más politikai szövetségesben bizakodtak. Nehéz munka lesz a magyar választási koalíció működő modelljének a megkeresése, kivajúdása is, hiszen a Politikai Egyeztető Tanács sem működik jól és rendszeresen. Elméletben a helyzet világos: olyan mechanizmust kell kimunkálni, amelyben a szlovákiai magyar pártok és politikai mozgalmak megőrzik önálló arculatukat, eszközökben és prioritásokban részben különböző értékrendjüket, ám a szlovákiai magyarság sorskérdéseiben egyezségre jutnak. A gyakorlatban mindez előreláthatóan hosszadalmas és bonyolult folyamat lesz. De más út, más ésszerű megoldás meggyőződésem szerint itt és most-nincs. A várhatóan felfokozott nacionalista választási kampányban nyilván egyetlen szlovák demokratikus politikai erő - akár potenciális szövetséges - sem mer akár laza szövetséget sem kötni a hazai magyar politikai erőkkel. Csak a magunk erejében bízhatunk hát, amelyet még egyszer nem szabad megosztanunk, hiszen nagyon fontos, hogy minél több magyar képviselő legyen az önkormányzatokban és a leendő szlovák parlamentben. Nem mellékes szempont az sem, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben a baloldal népszerűsége növekszik, s elsősorban az Együttélés szimpatizánsai közül szerezhet jelentős számú magyar szavazatokat. Szükséges hát a magyar politikai és szellemi erők összefogása. Az első nagyon nehéz, de mindenképpen szükséges lépés felülemelkedni a személyi sérelmeken és féligazságokon. Okuljunk a közelmúlt történéseiből, tévedéseiből és ne hánytorgassuk föl minduntalan ezeket. Ne a megalázás, a politikai revans eszközeit, hanem az ésszerű kompromisszumokat keressék legitim képviselőink. Vezető politikusaink, ha valóban nemzetrészünk érdekeit, a közjó szolgálatát tartják meghatározó szempontnak, akkor mielőbb leülnek a közös tárgyalóasztalhoz. Igaz, még nem írták ki az idő előtti választásokat, következésképpen nem ismerhetjük a választási törvényt sem. Ám mindezek ellenére el kellene kezdeni a célirányos párbeszédet. Ez ugyanis nemcsak napi politikai igény, hanem a szlovákiai magyarság elemi érdeke. SZILVÁSSY JÓZSEF Ingrid már a középiskolában a problémás fiatalok közé tartozott. A tanulás nem nagyon érdekelte, özvegy anyja egyre nehezebben bírt vele. Lánya agresszív természetét eleinte a pubertásnak tulajdonította, no meg annak, hogy apa nélkül nevelkedik. Az iparit Ingrid ugyan még elvégezte, de szakmán kívül helyezkedett el. A csinos lányt, mint az éji bogarakat a fény, úgy vonzották a bárok, a drága éttermek, s főleg a bennük előforduló férfiak. Pincérnőként dolgozott, s kommunikatív típus lévén, gyorsan és könnyen ismerkedett. Húszéves korára megszülte első gyermekét, egy kislányt. Nem sokáig viselte gondját. A nagyira bízta. Ö meg tovább habzsolta az élet nyújtotta örömöket. Szinte futószalagon cserélte a férfiakat. Amikor ismét állapotos lett, a gyermek apja, János, az oltár elé vezette. Nem sokat tudott neje viselt dolgairól. Anyagi biztonságot és egy háromszobás szövetkezeti lakást ígért a menyecskének. Az viszont, alighogy világra hozta kisfiát, ráunt az „arany kalitkára". Titokban találkozgatott a régi haverokkal, s ha módja nyílt, új ismeretségeket is kötött. Fétje A szórakozásra sem sajnálta a pénzt. Igaz, ha berúgott agresszívvá vált, s olykor felpofozta kedvesét. Ingrid a verések után összevetette szeretője előnyeit és hátrányait, és mindig azok a fránya előnyök diadalmaskodtak. A kikapós nő azt Halált osztó sodrófa hamarosan rájött, hogy felszarvazták, ezért beadta a válókeresetet. A lakást nagyvonalúan Ingridre hagyta. Az pár hónap után túladott rajta, s kisfiával együtt legújabb gavallérjához, Pőstyénbe költözött. Az új helyen nagyon gyorsan tudatosította, hogy a gyerek csak nyűg, ezért örömmel vette, hogy volt férje igényt tart a kisfiúra. Közben hódolói tábora a két évvel fiatalabb Istvánnal is gyarapodott. Annak, henteslegény lévén volt mit a tejbe aprítania. Ingridet főleg azzal „főzte meg", hogy sose jött látogatóba üres kézzel. A jófajta húsokon kívül mindig akadt táskájában egy-egy üveg konyak, vagy pezsgő. viselte a legnehezebben, hogy István csak magának akarta. Más férfira rá sem nézhetett. Ezen az „igazságtalanságon" szinte naponta összevesztek. S ilyenkor István keze el-eljárt. Amikor elhatározták, hogy a hétvégét a férfi Tátra-alji víkendházában töltik, egyikük sem sejtette a tragédia közeledtét. A szokásos veszekedés — miért nem elégszik meg Ingrid ővele, miért flörtöl minden útjába akadó férfival - azzal végződött, hogy István becsapta maga után az ajtót, beült a kocsmába, és sörbe fojtotta dühét. Az italboltból hazafelé menet még meglátogatta a faluban élő nagynénjét, aki pálinkával itatta. Amikor hazatért, ott folytatták a veszekedést, ahol abbahagyták. A férfi szóváltás közben meglökte kedvesét, és állítólag azt kiabálta: egyszer úgyis megöllek. Erre azonban nem kerülhetett sor. Ingrid megelőzte. Felkapta a konyhaasztalon levő sodrófát és lejbe verte partnerét. Az ütés ereje leterítette a férfit. Összeesett és képtelen volt védekezni. Ez azonban nem gátolta a felbőszült nőt abban, hogy további ütéseket rnéijen a szerencsétlen fejére. A férfi súlyos koponyaalapi törést szenvedett — fogait is kiverték - és súlyos sérülésébe rövid időn belül belehalt. Ingrid, miután felfogta, hogy embert ölt, tisztára mosta a nyújtófát, a patakba hajította és a községi hivatalba ment, ahonnan értesítette a rendőrséget. Amikor letartóztatták, nem próbált tagadni. Brutális tettét azzal indokolta, hogy már képtelen volt elviselni a sok megaláztatást, amiben részesült. (ordódy)