Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-25 / 70. szám, péntek

5 OLVASÓINK OLDALA ÚJ SZÓi 1994. MÁRCIUS 25. Nő a csalódottak tábora Egyre többen fejezik ki csalódottságukat az 1989 novembere óta elért eredményekkel kapcsolatban. Miben csalódtak az emberek, vagy legalábbis a többségük? A rendszerváltásban. Becsületükre legyen mondva, a politikai rendszerváltást megértik. Csupán azt a logikát nem, amellyel lebontották a számukra létfontosságú társadalmi szerkezeteket. Mert ugye volt egy működő gazdasági szerkezet, amely lényegében külföldi eladósodás nélkül működtetett egy szociális rendszert, s az létbiztonságot szavatolt számukra. Amikor azt mondták, hogy a rendszert egy jobbal kell felváltani, az egyszerű embernek az volt az elvárása, hogy helyzete jobbra fordul. Ehelyett a társadalom nagy része a létminimum határán tengődik. Az emberek többsége nem fogadja el a beállt helyzet szükségszerűségét. Nem fogadja el azt, hogy egy rendszerváltást csakis úgy lehet végrehajtani, ha a viszonylag jól élő társadalom felét nyomorba döntik. Ezért a jelenlegi rossz gazdasági helyzet és a szociális kiszolgáltatottság gyökereit a politikai pártok hozzáállásában látják. Azt állítják, hogy a pártok bécsapták, félrevezették őket. A szavazataikkal bekerültek a parlamentbe, de ott nem azon dolgoztak, hogy az átmenet minél simább legyen, hanem önös érdekeiknek megfelelően gyorsan lerombolták a működő gazdasági és szociális szerkezetet, s arra koncentráltak, hogy minél jobb és biztosabb gazdasági alapokat teremtsenek maguknak. Az emberek zöme gyorsan kiábrándult a mindenki egyforma eséllyel indul propagandista jelszóból. Ezt közönséges demagógiának tartják. A bérből és fizetésből élőknek nagy csalódást okoz a szakszervezetek tevékenysége is. Ezek még mindig sokkal inkább az államhatalom működőképességéért aggódnak, és kevesebb energiát fordítanak az érdekvédelemre. Úgy látszik, hogy a negyvenéves beidegződéseket, amikor a szakszervezetek a hatalom részeseinek képzelték magukat, csak nehezen tudják levetkőzni. Többek között ez is oka annak, hogy a bérből és fizetésből élők egyre kisebb mértékben részesednek a megtermelt jövedelemből. A vállalatok (vállalkozók) egyre magasabb áron adják el termékeiket. 1989-hez viszonyítva mintegy ötször magasabb a termékek ára, míg a bérek alig 5 százalékkal növekedtek. Ez a'zt jelenti, hogy a munkáltatók jövedelme is mintegy háromszor gyorsabban nőtt, mint a legtöbb munkavállalóé. Az emberek számára az a lényeg, hogy mit tudnak fizetésükből venni, el tudják-e becsülettel tartani Családjukat. Abból a keresetből viszont, amit ma visznek haza, ezt sajnos nem tudják megtenni. Ezt kellene a szakszervezeteknek tudatosítaniuk. A gazdasági szakemberek, a vállalkozók természetesen örülnek az alacsony bérszintnek és óva intenek annak emelésétől. Többek között azzal érvelnek, hogy az alacsony bérszint teszi Szlovákiát vonzóvá a külföldi tőke számára. Eltekintve attól, hogy olyan emberek agitálnak az alacsony bérszint mellett, akik maguk sohasem kényszerültek abból megélni, mert a jövedelmük az átlagbér többszörösét teszi ki, az érvelésük sem fedi teljesen a valóságot. A tőke beáramlásának nem elsődleges szempontja az alacsony bérszint. Ahhoz, hogy a külföldi tőke beáramoljon az országba, más tényezők is szükségesek, és ezek semmiképpen sem helyettesíthetők az alacsony bérszinttel. Ezt az érdekvédelemnek is tudatosítania kellene. BENKOVICS JÓZSEF Galánta Milyen lesz az új kormánypolitika? Merre vezetett a postakocsik útvonala (KOSSUTH-EMLÉKTÁBLA VÁSÁRÚTON, ÚJ SZÓ, 1994. 3. 21) Mi, szlovákiai magyarok nem felejthetjük cl azt a politikát, amelyet Mečiar kormánya folytatott velünk szemben, már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről. Kormányzása alatt mi nem léteztünk számára, amit az is bizonyít, hogy nem volt hajlandó asztalhoz ülni velünk és mindig csak az ellenségképet kereste bennünk. Szerinte voltunk irredenták, horthysták, Szlovákia ellenségei és még számos jelzővel illetett minket. Mečiar politikailag és gazdaságilag szétzilált Szlovákiát hagyott maga után. Az ideiglenes Azt közölték március 7-én a második oldalon, hogy a Magyar Rádió vezetősége elbocsátotta 129 dolgozóját, a rádiós műfaj kitűnőségeit. És hogy a lenini újságírás hagyományai élednek fel Magyarországon. A cikkecskével kapcsolatban arra kérem a szerkesztőséget, szintén felvidéki magyarként, és minden valószínűség szerint hasonló véleményen van velem sok más magyar is, hogy a helyzet egyoldalú ismerete és néhány magyarországi párt és szervezet vagy mozgalom felháborodása alapján ne foglaljanak állást effajta ügyekkel kapcsolatban. Ne használjanak olyan szavakat, mint rühelleni a dolgot, meg hogy ekkora tisztogatásra szánta el magát a különösen szűklátókörű hatalom. Nem volt szerencsés a március 9-i számuk negyedik oldalán közölt, A helyzet nem drámai című írás sem, amelyet Brogyányi Judit névvel fémjeleztek. Úgy tűnik, mintha egy dezinformációs kampány anyagából olvastunk volna részleteket. Kérem, ne feledjék, hogy az elhamarkodott állásfoglalással és kormánynak nagyon nehéz dolga lesz, ha rendet akar teremteni. Annak ellenére, hogy a kormánynak nincs magyar tagja, képviselőink támogatják az új kabinetet. Ha teljes értékű partnernek tekintenek bennünket, velünk meg lehet egyezni. Alakulóban van az MPP bevonásával a bővített magyar koalíció. Szerintem ezt csak támogatni lehet, mert a szeptemberi választásokon szükség lesz minden magyar szavazatra. BENYOVSZKY LÁSZLÓ Léva a kulturáltnak nem mondható szóhasználattal a szerkesztőség is minősíti magát. Amondó vagyok, hogy kár volt beavatkozni a szomszéd ország belügyeibe politikai szimpátia szerint. Nagyon nagy kár. Higyjék el, nem vagyunk hívei a hordóügyeknek, az egyenlegeknek és egyéb, külföldön is terjesztett valótlanságok szajkózásának. Talán egyszer majd rájönnek arra, hogy egyetlen napilapunk szerkesztőségének nem volna szabad magát elköteleznie egyes valóban szűklátókörű szerkesztők pártállása szerint, legyenek azok a pártok hazaiak vagy külföldiek. Nem volna szabad visszaélni a monopolhelyzettel. Ne akarják megosztani az itteni magyarságot. Szerintem a pártsemleges tájékoztatást kellene előtérbe helyezni. No, de ha nem, hát nem. Csakhogy ne csodálkozzanak, ha majd csökkeni fog az előfizetők száma. Gondolkozzanak. Még önöknél is sor kerülhet elbocsátásokra. És akkor? ALTMAN ARNOLD Pozsony Nagyon meglepődtem a riport következő megállapításán: Olyan adatok birtokába jutottunk, amelyek arról tanúskodnak, hogy Vásárúton keresztül vezetett egykor a Pestet Pozsonnyal és Béccsel összekötő postakocsi útvonala... Nem tudom a riport írója látta-e, meggyőződött-e ezekről az adatokról? Több éve kutatom a postatörténetet Somorjától Ipolyságig, a magyarok által lakott vidéken. Áttanulmányoztam sok hazai és külföldi forrásmunkát, levelezek külföldi postamúzeumokkal, az 1720 és 1850 közti időszakból nyolc postatérkép-másolatom van. Ä Vásárúton keresztül vezető postakocsi-vonal sem a postatérképeken, sem a forrásmunkákban nem szerepel. A Csallóközben az első posta 1904-ben nyílt Somoiján, 1851-ben Dunaszerdahelyen, 1855-ben Nagymagyaron, 1868. december 31én Vásárúton és 1869-ben Bősön. A Bécset és Pozsonyt összekötő postavonal Budáról indult (nem Pestről!) és a Duna jobb partján haladt Komáromon és Győrön keresztül. 1781-ben nyílt egy új postavonal Budáról, Dorogon elágazott Esztergom, Kéménd, Zseliz, Verebély, Nyitra, Galgóc, innen Nagyszombat, Bazin, Cseklész felé és Pozsonyba vezetett. Ez Vásárutat nem érintette. 1842-ben is nyílt egy új postavonal. Esztergomból indult Köbölkúton, Perbetén, Érsekújváron, Felsőjattón, Szereden, Nagyszombaton, Nádason, Szenicán és Holicson keresztül. Végállomása Brünn volt. Vásárutat ez sem érintette. Az említett postavonalakon kívül 1720 és 1850 között a hazai és ! külföldi posta történeti irodalom többet nem ismer. Ha létezett volna Vásárúton keresztül vezető vonal, biztos feltüntették volna azt a korabeli postatérképeken. Tehát az előbb elmondottak értelmében Vásárúton keresztül vezető postakocsi-útvonal nem létezett. PODLUPSZKY MIHÁLY Párkány Tisztelt szerkesztőség! ...Az utóbbi hetekben nagy volt a forgalom az Együttélés helyi és járási szervezetének irodájában, Szepsiben. Széles környékről jöttek az érdekeltek, hogy éljenek a lehetőséggel és benyújtsák kárpótlási igényüket. A nyomtatványokat Köteles László képviselő hozta el, aki maga is kivette a részét az ügyintézésből. Tamás Zsuzsával háromszáznál több ügyféllel foglalkoztak. Akik megfordultak az irodában, a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak. Mindenkit készséggel és kedvesen fogadtak. Amolyan ellenpélda volt ez a mindennapok gyakorlatával szemben. Hiszen az előkelően berendezett irodákban nagyon sokszor fölényeskedve beszélnek az ügyfelekkel. GYŐRI SAROLTA Szepsi .. .A napokban egy új lap került a kezembe: ALTERNATÍVA a címe, a magyar diákok és pedagógusok független lapja, az Ógyallai Építőipari Szakközépiskola adja ki. A lap szerkesztőinek az az elképzelése, hogy általános iskolai lapot adnak ki, ezért minden középiskolás diák versét, prózáját, fényképét, vitacikkét szívesen fogadják. Gyűjtik a legjobb diák- és tanárbakikat, minden ami érdekes, a lapba kerülhet. Most a diákokon múlik, hogy az, Alternatíva jó, színes és nívós lap legyen. GYURCSOVICS MÁRTA Komárom .. .Az utóbbi hetekben a magyargyűlölők ismét hallatták hangjukat. Persze a szlovákok között is vannak becsületes emberek, akik nem aszerint mondanak véleményt másokról, hogy milyen nyelven beszélnek. Ők bizonyára elismerik, ha mi a Duna túloldalára kerülnénk csakis nekik származna belőle káruk, hiszen mindig a józanul gondolkodó emberen csattan az ostor, s a szájhősök továbbra is élik vígan életüket. KOVÁCS SÁNDOR Mad Losonc város szülötteinek találkozója A Casino Club kezdeményezésére ma és holnap kerül sor Losonc szülötteinek és barátainak első, hagyományteremtő találkozójára. A januárban, a világ számos országába kiküldött felhívásra egymás után érkeztek a jelentkezések. Azoké, akik még nem felejtették el városukat, emlékeiket. A műsor szerint a találkozó 26-án délután kezdődik a Vigadó dísztermében, a vendégek fogadásával. A megnyitó után az egykori losonciak kapnak szót, 5-10 perces bemutatkozásra, emlékezésre. Az ünnepi vacsorát kulturális műsor követi, a Kármán Színkör szervezésében. Másnap, vasárnap a losonci templomokban ünnepi szentmisék, a Vigadó termeiben pedig találkozók, önálló programok lesznek. Sokak számára csábító lehet, hogy a rendezvény alatt a Vigadóban a budapesti Lila Akác vendéglő mesterszakácsai főznek. PUNTIGÁN JÓZSEF Losonc Ai olvasói leveleket, nrnndu Kiválójuk tiszteletben t irtásával, iiivtdftve jelentetjük meg, A uc •/etek sokrétűsége érdekeben olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és vátjuk további leveleiket, ELFELEDIK FÁRADOZÁSUKAT 1994 a családok éve. Ennek kapcsán jut eszembe, hogy a szülők, 65-70 éves korukban elvesztik értéküket. Ilyenkor már majdnem tehetetlenek, nincsen pénzük gyermekeik támogatására. Fáradozásukat, nehéz munkájukat elfeledik. Sok esetben a munkájuk értékét nem lehet pénzben kifejezni, de minden esetben sok millióra tehető. Felvetődhet, minek is a gyerek az embernek? Jó esetben megbecsülik az öreget a családban, törődnek vele. Mert az idős ember már ismét gyermek, ne feledjük, gyermekeinket 15-18 éves korukig szintén gondozni kellett. A megtépázott, félredobott szülő elkerül az öregotthonba, és jogosan kérdi: minek is volt gyermekem, ha ide kerültem, itt kell az életemet befejezni? Én a hetvennyolc évesek nevében mondom: nagy betegség az öregség! KISS ISTVÁN Léva ÉN ÍGY LÁTOM Elhamarkodottan foglaltak állást Az a nap egy kicsit más... Szomorúan süt a tavaszi nap az utca forgatagára. A napsugarak fényében csak egy-két ember szíve fölött látni kitűzve az 1848-as szabadságharc jelképét, a kokárdát. Keveseknek jutott eszébe, hogy ez a nap egy kicsit más. Belül éreznünk kellene egy kis meleget, s talán büszkeséget is, ha őseinkre gondolunk. Azokra az emberekre, akik 146 évvel ezelőtt szívükben hittel harcoltak a megváltó szabadságért. Szlovákiában élő magyar vagyok, aki eddig úgy hitte, hogy magyarságunkat meg nem tagadva, büszkék vagyunk a múltunkra. Legalább történelmünk azon epizódjait méltassuk figyelemre, amelyek azt megérdemlik! Csak néhány szó kellene, hogy ne merüljön feledésbe az, ami szép és igaz. De a hangszóró néma maradt, s az emberek csak akkor tudatosították az ünnepet, mikor a tévé elé ülve nem a megszokott műsort látták. Hát ennyit ér a szabadságharc, a világrengető küzdelem? KOVÁCS KRISZTÍNA Tornaija A nagyabonyi halastóba tavaly kis pontyokat telepítettek. Mostanra nagy halak lettek belőlük, így a halastó már szűknek bizonyul. Ezért a múlt héten az alistáli nagyobb halastóba telepítették át őket. A nagyabonyi tavat a Stupavai Halgazdaság átadja az újonnan alakult ivánkai halgazdasági szakközépiskolának, itt folyik majd a gyakorlati oktatás. Ján Trnka, a haltenyésztés vezetője szerint, már a tenyésztést is a piac irányítja. A ponty tenyésztése ugyan olcsóbb és egyszerűbb, de a kereslet inkább a nehezebben tenyészthető ragadozó fajták iránt mutatkozik. VLADISLAV KMEŤ, ĽUBO NAVRÁTIL Dunaszerdahely