Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-21 / 66. szám, hétfő

1994. MÁRCIUS 21. WVWÍMBA. MOZAIK ÚJ SZÓM des Lajos azt is elmondja, hogy vagy tíz éve felélesztették az amatőr színjátszás szép - és Vásárúton különösen gazdag - hagyományát, sorra bemutatva azokat a régi népszínműveket, amelyeket még nagyapáik idejében játszottak. Az egykori dalárda tradícióit ma egy 30 tagú vegyeskar folytatja Agócs Béla nádszegi pedagógus vezetésével. „Személyében olyan emberre leltünk, aki a kultúra iránti lelkesedését másokra is át tudja vinni. Főleg középkorúak, de nyugdíjasok és diáklányok is énekelnek a kórusban, s ha véletlenül elmarad egy próba, már nagyon hiányzik." A közelebbi múlt emlékeit kutatva, ugyancsak a Csemadok helyi szervezetének kezdeményezésére, a vásárútiak úgy határoztak, hogy emléktáblát állítanak a második világháború áldozatainak, amelyet két éve helyeztek el a templom falán. Földes Lajossal átsétálunk a templomba. A színes üvegablakok, az Árpádházi szenteket ábrázoló múlt századi szobrok arról tanúskodnak, hogy ugyancsak jómódú lehetett ez a falu, amelynek ilyen szép temploma van. „Nem panaszkodhatunk, a falu ma is jómódú - állítja kísérőnk.- Jut min- válaszolja. - Habár napjainkra már annyi szimbólum kiürült, tartalmát vesztette. Vegyük csak a reformkor éltető szavát, a hazát. József Attila már azt mondja: „Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám." Azelőtt azt tanítottuk a gyerekeknek, hogy a te hazád a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Mára már nem az. Akkor mi is? Van, persze, az illyési „haza a magasban", a térképen kijelölhetetlen, határokkal körül nem szabdalható haza, a tudatunkban, a tudat alattinkban, és ez akkor is ott volt, amikor nem engedték meg, hogy legyen." Az illyési magaslatokból alászállva ismét a téren nézelődtünk, amely csaknem néptelen. A kocsmában sincsenek valami sokan. A két férfi, Tóth Árpád és Zsolnai György, akiket találomra megszólítok, épp azok a munkanélkülivé vált szobafestők, akik most a gáz bevezetésénél segédkeznek. „Persze, hogy örülünk a Kossuth-emléktáblának - mondja Tóth Árpád. - Megtisztelés ez a falunak. És ez egy jó falu. Itt nincsenek ellentétek, torzsalkodások. Le a kalappal a falu vezetősége előtt is, hogy most, miután munkanélkülivé lettünk, ezzel a két éves szerződéssel kisegített." Vontszemű Tibor, a környék egykori cigányprímásainak utódja is ezt állítja: „Jók itt az emberek, ez egy rendes falu." Ismét a téren állva végigtekintek a tisztára söpört, rendezett téren, a takaros házak során és arra gondolok, hogy egy ilyen összetartó, békés falu akár egy egész Kossuth-szobrot is megérdemelne. Mondjuk, azt a rozsnyóit, amelynek újrafelállítási terve olyan nagy vihart kavart. Itt senkit sem zavarna, örülnének neki. Ahogy elnézem, egész jól mutatna a templom szomszédságában. VOJTEK KATALIN A vásárúti templom •: « (Prikler Laszlo felvételei) ITTHON TÚRTÉNT - 7 NAP ALATT A SZAKSZERVEZETEK - MEČIAR BUKÁSA UTÁN. Az új kormány legnagyobb ellensége az idő, hiszen mindössze 6 hónapja van a választásokig. Ez alatt a gazdaság és a nem termelő szféra működőképességének megtartása érdekében népszerűtlen intézkedéseket is kell tennie, és valószínű, hogy nem tudja elkerülni a korona leértékelését. Fél év alatt viszont aligha tudja még ezt követően is oly mértékben fellendíteni az exportot, csökkenteni a munkanélküliséget, javítani az egészségügy és az iskolarendszer helyzetét, hogy azt a lakosság is megérezze, majd "méltányolja a voksolás napjaiban. Ilyen viszonyok között reménykeltő, hogy a szakszervezeti vezetők nyomban a kormány megalakulása után olyan nyilatkozatot tettek, amelyből arra lehet következtetni, a munkavállalói szféra megértéssel viseltetik a kormány nehézségei iránt. A szakszövetségek konföderációjának alelnöke szó szerint ezt mondotta: „A gazdaság stabilizálására hozott népszerűtlen intézkedéseket is megértjük, de csak akkor, ha ezeket komoly elemzésekkel támasztják alá, és... a miniszterek példát mutatnak a közteherviselésben". E magatartásból az olvasható ki, hogy tapasztalataik alapján a szakszervezeti vezetők különbséget tudnak tenni Mečiar megalapozatlan ígérgetésekre épülő populizmusa és a hozzáértésen alapuló válságkezelés között. Most minden azon múlik, képes lesz-e a sokszínű kormány félretenni az ideológiai különbözőségekből eredő pártos törekvéseket, képes lesz-e bebizonyítani a távlatokat vesztett százezreknek, hogy Szlovákia számára nem Meciar jelenti a kibontakozás lehetőségét. KEVESEN CSATLAKOZNAK A „ROHAMSZÁZADHOZ". A kormányválság napjaiban a megbuktatott koalíció ellendrukkerei - nem minden gúny nélkül - „rohamszázadnak" nevezték el azt a 80-100 tüntetőt, akik rendre megjelentek a parlament, illetve az elnöki palota előtt, akik újságírókat vertek meg és békés járókelőket zaklattak. Sok mindent elárul a közhangulat megváltozásáról, hogy a csapat létszáma a mozgalmas néhány nap alatt inkább fogyott mint növekedett. Ami azt bizonyítja, hogy van azért némi különbség 1991, illetve 1994 márciusa között. Kétségtelen, hogy országosan még ma is össze tudnának trombitálni a szélsőséges nemzetiek néhány tízezer tüntetőt a pozsonyi főtérre. A vezér mögött azonban már távolról sem oly spontán a felsorakozás, mint első bukása idején. Amiből arra következtethetünk, hogy nem légből kapottak voltak a mozgalom népszerűsége megkopását tükröző közvélemény-kutatási adatok. TÁVOZOTT A KÉT „CIVIL" GENERÁLIS. Mondvacsinált alkotmányosságnak tartotta mindenki, amikor a törvényes rendelkezések- értelmében annak idején egyik napról a másikra civilbe öltöztették Andrejčák tábornokot, hogy védelmi miniszter lehessen. Minden épeszű ember tudta, hogy uniformisa mindig kéznél van, és ez nemcsak formális kérdés. Van abban logika, hogy a polgári demokráciák zömében a katonai tárcát, de általában a belügyit is, nem bízzák egyenruhásokra. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy aki egész életét a seregben töltötte, az általában meglehetősen fogékonnyá válik (különösen válságok időszakában) a krízis „katonás" megoldására. Senki nem vonja kétségbe a kormánnyal most távozott két tábornok emberi tisztességét. Az ördög azonban nem alszik, ezért csak örülhetünk, hogy Andrejčák és Tuchyňa bársonyszékébe polgári személyek kerültek. Hogy a volt védelmi miniszter és a belügyminiszter mennyire vált civillé, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már mindketten visszatértek a seregbe. KÁDEREZÉS A JÁRÁSOKON? Az előző kormány egyik fő bűne az, hogy ismét bevezette a pártszempontok szerinti kinevezéseket. A polgári demokrácia nagykönyvében az vagyon írva, hogy a miniszterek, az államtitkárok (és esetleg a főosztályvezetők) jönnek, majd távoznak, a közhivatalnokok azonban, akár évtizedekig is, a helyükön maradnak, szavatolva így a köz- és államigazgatás szakszerűségét. Még ha feltételezzük is, hogy a Moravčíkkormány polgári demokratikus szokásokat kíván meghonosítani (milyen alapon is vonhatnánk ezt kétségbe), meg kell állapítani, hogy a szakszerűség semmibe vételével csapdát állított neki az előző végrehajtó hatalom. Az is baj, ha meghagyja a Mečiarék által kinevezett járási főnököket, kórházigazgatókat, az állami tulajdonú vállalatok vezetőit, de az is, ha lecseréli őket. Ugyanis az utóbbi esetben ezúttal sem indul be a hozzáértő közalkalmazottak megbecsülésének a gyakorlata. Hogy egyáltalán beindul-e, azt majd az őszi választások eredménye dönti el. TÓTH MIHÁLY A Számvevőszék fején (is) vaj lenne? A Szlovákiai Vállalkozók és Iparo- nak Szlovákiának, míg az ellenőrző sok Pártja más többször kitüntette hivatal csak az adófizetők pénzét éli magát a kormány és a hatalmat gya- föl. Singer szerint a mintegy 50 hivakorló mozgalom kemény bírálatával. talnok rendelkezésére nyolc szolgáA napokban a Számvevőszék tevé- lati gépkocsi állt, amelyekhez a kökenységében észlelt néhány furcsa zelmúltban még 14 millió (!) korona gyakorlatot illette tényekkel alátá- értékben vásároltak további (bizomasztott kritikával. nyára nem Favorit) gépkocsikat. Tomáš Singer, a párt alelnöke ki- A Számvevőszék berkeiben uraljelentette, bizonyítani tudja, hogy kodó törvényszegő állapotok miatt a Számvevőszék törvénybe ütköző több munkatárs lelkiismerete megmódon akaqa kiüldözni az épületé- szólalt, nem volt hajlandó tétlenül ben székelő néhány (többségükben szemlélni az ellenőrzésre hivatott külföldi tőkerészesedésű) céget. Fel- intézmény szabálysértéseit. Ezért eltételezhető tehát: a Számvevőszék lenzéki honatyák rendelkezésére boönimádata olyan méreteket öltött, csátottak néhány bizonyítékot, amehogy presztízskérdésnek minősíti lyeket azonban a képviselők többa tényt, hogy hivatala az épület nem szőri próbálkozás után sem tudtak minden szintjét birtokolja. a parlament elé terjeszteni. A SzámHogy a cégek kiebrudalása a lehe- vevőszék kisded játékai csak a kortő leggyorsabban történjen meg, az mányváltás után, Ján Čarnogurský intézmény elnöke (Tomáš Singernek jóvoltából kerültek a parlamentben bizonyítékai vannak róla) egyes terítékre. A vállalkozók pártja fennmunkatársai számára célprémiumot tartásai beigazolódni látszanak: írt ki nem is alacsony fizetéseik mel- A Számvevőszék bort iszik, és vizet lé: 20 ezer korona a jutalom, ha prédikál! Marián Vankóxiák, a Száma cégeket egy hónapon belül, 10 vevőszék elnökének még a most foezer, ha két hónap után költöztetik lyó parlamenti ülésen válaszolnia ki az épületből. Pedig ezek a magán- kell a hivatala ellen felhozott vádakvállalatok nem is kevés devizát hoz- ra. (mázsár) Most itt állunk a falu főterén, fotós kollégám épp az emlékművet fényképezi, amikor hozzánk lép és bemutatkozik egy középkorú férfi. Mintha hívásra jött volna, kiderül ugyanis, hogy Földes Lajos, a Csemadok helyi szervezetének elnöke az egyik fő kezdeményezője volt az emlékmű felállításának. „A jelenlegi helyén - magyarázza - egy régebbi emlékmű üres talapzata állt, elfeledve, elhanyagolva, vagy másfél méteres élősövénytől körülvéve. Tavaly kezdtük rendbe tenni a környéket azzal a szándékkal, hogy létesítünk egy emlékhelyet, ahol évente méltó módon megünnepelhetjük március 15-ét. Olyan adatok birtokába jutottunk, melyek arról tanúskodnak, hogy Vásárúton keresztül vezetett egykor a Pestet Pozsonnyal és Bécscsel összekötő postakocsijárat útvonala, amelyen, a pozsonyi diétára igyekezve, többször utazott Kossuth Lajos is. A helyi hagyomány szerint 1848-ban egy ízben megállt Vásárúton, elbeszélgetett az érkezése hírére odasereglett falubeliekkel és buzdító beszédet intézett hozzájuk. Amikor tavaly Halasi Nagy Endre, a budapesti Széchenyi Társulat képviseletében Somorján járt, s elmondta, szívesen ajándékoznának egy Kossuth-domborművet olyan délszlovákiai településnek, amely valamilyen módon kapcsolódik Kossuth személyéhez, örömmel fogadtuk az ajánlatot. így jutott hozzánk az emléktábla. Ünnepélyes leleplezésén ott volt az egész falu, a meghívott vendégekkel együtt vagy 1500 ember gyűlt össze a főtéren." Beszélgetésünk során kiderül, hogy Vásárúton komolyan vették a Csemadoknak a helytörténeti emlékek felkutatását szorgalmazó felhívását, s igyekeznek minden adatot összegyűjteni a község múltjáról. „Vásárút már egy 12. századból származó feljegyzésben is szerepel, mint olyan település, ahol rendszeresen vásárokat tartottak és vámot fizettettek a hídon átkelőkkel." Földedre pénz. Most vezetjük be a gázt, a tavaly átadott szolgáltatások házában tíz magánkereskedés működik. A falunak még arra is jut pénze, hogy a helyi sportegyesületet támogassa és különböző alapítványoknak évente 40 50 ezer koronát juttasson. Persze, a munkanélküliség bennünket sem került el. A község a maga szerény módján igyekszik segíteni. Most például két munkanélküli szobafestőt foglalkoztat, akik a gázosításban segédkeznek." Ellátogatunk az iskolába is, amelynek szintén van egy nevezetessége. Hazai tájainkon ritkaság az olyan tankönyvíró, gyakorló pedagógus, mint Simonné Teleki Mária. Nyolcadikosoknak írt irodalomkönyvéről is elmondható, hogy habent sua fata libelli, mivel rendhagyó megközelítési módja, újszerű szemlélete miatt nem kis harcok árán került el végre azokhoz, akiknek szánva volt. Simonnéval órákig el lehetne beszélgetni az irodalomtanítás gyönyörűségéről és buktatóiról, én mégis a Kossuth-emléktábláról faggatom. „Kellenek a szimbólumok T T iába, a riporter is csak emn ber, nem lehet egyszerre több helyen. A vásárúti Kossuthemléktábla március 15-i leleplezésére invitáló meghívásnak nem tudtam eleget tenni, de ha kissé megkésve is, idecsalt a kíváncsiság: vajon mi fűzi ezt a kis községet Kossuthoz?