Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)
1994-03-18 / 64. szám, péntek
RIPORT iWSZÔi 1994. MÁRCIUS 18. ORGONA A PINCEBEN Kinek volt útjában a galántai templom hangszere? - Három éve javítják a templomunkat, nincs elég pénz a munkák befejezésére. Beázik a tető. Ennek ellenére a plébános úr majdnem négyszázezer koronáért új orgonát vásárolt - panaszolta a galántai római katolikus egyházközség egyik magát megnevezni nem akaró tagja. „A hívok ehhez nem értenek" A nyugdíjas hölgy elmondta: nemcsak az fáj a hívőknek, hogy új orgonát vettek, hanem főleg az, hogy a régit szétszedték. Mégpedig a hívők megkérdezése nélkül. A plébános egyedül döntött, hogy a régi, szerinte már használhatatlan, azonban a hívőknek kedves orgonát kicserélteti. - A fiatal káplán egy január eleji vasárnapon a templomban kihirdette, hogy új orgonát fognak venni - emlékszik vissza az idős hölgy. - Azt is mondta, hogy áprilihogy azelőtt az egyházközségben létezett egyháztanács, amellyel a hasonló dolgokat meg lehetett volna vitatni. Sedlák plébános azonban a galántai plébániára történt belépésekor ezt a testületet feloszlatta. Kérdésemre, hogy miért, azt válaszolta: mert azok nem hívők voltak, hanem csemadokosok, a Csemadok pedig nem egyházi szervezet, s neki nincs szüksége olyanokra, akik nem segítenek neki, hanem „dirigálni" szeretnének. Elmondtam, hogy úgy tudom, az egykori egyháztanács tagjainak fele volt csak magyar nemzetiségű, a másik fele pedig szlovák. Amikor azt is meg mertem kérdezni, hogy a másik részről nem volt-e esetleg valaki a Matica slovenská tagja, a plébános kijelentette, nem hajlandó tovább társalogni velem. Mise a pártházban Bíró Sándor, a fiatal káplán elmondta, hogy a templomban csak A pincében várják további sorsukat s l8 meg kell vásárolni, mert azután felmegy az ára. Úgy gondoltuk, áprilisig van idő, addig rábeszéljük a plébános urat, hogy inkább a régi orgonánkat állíttassuk helyre, de pár nap múlva meghozták az új villanyorgonát. Arról is csak véletlenül értesültünk, hogy már szedik szét a régit, s indultunk is rögtön, hogy ezt megakadályozzuk. Még az a szerencse, hogy az orgonajavító mester olyan óvatosan szedte szét a hangszert, hogy azt majd vissza lehessen állítani. - Miért nem tárgyalt a hívőkkel, mielőtt döntött volna? - kérdeztem Ľubomír Sedlák plébánostól, aki láthatóan nem örült látogatásomnak. Nincs szükségem a tanácsukra, egyáltalán nem értenek ezekhez a dolgokhoz - válaszolta. - Az az orgona mindig is rossz volt. Sosem szólt rendesen, és nem is fog soha - mondta a plébános, aki mindössze tavaly szeptembertől működik Galántán. Elmondta, hogy egy pozsonyi orgonaszakértő szerint a régi orgona megjavíttatása legalább négyszázezer koronába kerülne, a modern, digitális orgonát pedig sikerült mindössze 386 ezerért megvenni. Megjegyzésemre, hogy a hívők azt állítják: ugyanakkor nincs pénz a templomjavításra, kijelentette, a kettőnek semmi köze egymáshoz, a javításra eddig is volt pénz, és az idei költségvetés fedezete is biztosítva van. Elmondta, hogy 6 a régi orgona lebontásával tulajdonképpen a hívők érdekeit szolgálta. El kívánta adni, ötven-hatvanezer koronát kapott volna érte, amit az egyházközség kiadásaira fordíthatnának. A hívők tiltakozására azonban letett erről a szándékáról. Kérdésemre, miből vették az orgonát, azt a választ kaptam, hogy ehhez semmi közöm. Megemlítettem a panaszosok egy másik problémáját is, mégpedig azt, azt hirdeti ki, amit a plébános felír, így az orgonavásárlás ügyében is csak az ő üzenetét tolmácsolta a hívőknek. Elismerte, hogy a régi orgona már valóban rossz állapotban volt: - Előfordult, hogy mise közben az egyik orgonasíp fennakadt, és a kántor a kis villanyorgonán játszott tovább. Csodálkozásomra, hogy már a harmadik ogonáról hallok, a káplán elmagyarázta, hogy ez csak egy kis, pótmegoldásként használt villanyorgona. A templom belső javítása idején ugyanis - csaknem három éven keresztül - a volt pártház üléstermében tartották a miséket, s akkor használták a kis villanyorgonát. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a most megvásárolt hárommanuálos orgonát a galántai templomban szerinte nem is tudják majd teljes mértékben kihasználni, mert az nagyobb templomokba való. Ráadásul a digitális orgona teljes felszereléséhez tartozó nyolc hangfal helyett csak kettőt vásároltak meg. Nem a város pénzén vették Horváth Zoltán polgármester kérdésemre válaszolva megcáfolta a panaszosoknak azt a feltételezését, hogy a plébános esetleg a város költségvetéséből a templomjavításra juttatott összeget használta volna fel orgonavásárlásra. Elmondta, hogy a városi önkormányzat által a javításra megszavazott támogatást másra nem is használhatták, mert nem készpénzben adták, hanem a javítási számlákat fizették ki belőle. A panasszal hozzánk forduló idős asszonyok úgy tudták, az orgonát javító mester szerint kétszázezer koronáért is helyreállítható a hangszer. Kurucz Csaba orgonajavítótól megtudtam, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Talán százezer koronából is meg lehetne javítani úgy, hogy egy ideig működjön, de a teljes felújítás nágyszázezerbe is belekerülhet. Ö is furcsának tartotta, hogy a hívők képviselői közül senki sem volt jelen, amikor az orgonáról tárgyaltak, de ő a plébános és a káplán aláírásával ellátott levelet kapott, s ebben az egyházközség nevében megbízták az orgona szétszerelésével. Ezt szakszerűen el is végezte. Az orgona játszóasztalát és belső sípsorait szétszedték, és olyan állapotban helyezték el a plébánia pincéjében, hogy megjavíthatok és visszaszerelhető!: legyenek. A műemléknek számító sípszekrényt pedig egy sor síppal, mintegy kulisszaként, meghagyták az eredeti helyén. Az orgonajavító megbízatása ezzel véget ért. A plébánostól olyan instrukciót kapott, hogy amíg tőle egyéb felkérést nem kap, ne reagáljon mások követeléseire. Az orgona csak ürügy Zárecký Györgyöt, a fiatal kántort munkahelyén, a pozsony-ružinovi kórház intenzív osztályán kerestem fel. Fő foglalkozását tekintve ugyanis betegápoló, s két éve éppen azért hagyta ott Galántát, mert úgy érezte, azon a régi kis orgonán sosem tornázza fel magát jó orgonistává. Azóta a sokkal jobb orgonával felszerelt ligetfalui templomban kántorkodik. - A plébános úr hívott vissza, de én azt a feltételt szabtam, hogy akkor megyek, ha veszünk új orgonát. Most megvette, és én készülök visszamenni - közölte. Elmondta, hogy a galántai orgonán már 1977-től egyáltalán nem játszottak, 1981-ben kisebb javításokat végeztek rajta, de azután is csak ünnepi alkalmakkor használták. Egyébként a már említett, tánczenekarokban használatos kis villanyorgonán játszottak a miséken. Amikor Zárecký György 1988-ban kántor lett, ő hozta úgy-ahogy használható állapotba a sípos orgonát, de az azután is nagyon gyakran elromlott. Igaz, hogy csak huszonhárom éves vagyok, de tizenkét éves koromtól foglalkozom orgonával, s állítom, hogy a galántaiból már sosem lett volna jó hangszer. Már régebben, az előző plébános idején szerettünk volna egy újat, de az általam megtervezett nagy hangversenyorgona megépítését négymillió koronáért vállalta volna a hangszergyár - folytatta. - Tavaly szeptemberben egy idős pozsonyi orgonista hívta fel a figyelmemet arra, hogy Galgócon kitűnő digitáis orgonákat árusítanak. Először hallani sem akartam róla, mivel nem bíztam az elektromos hangszerekben, de a helyszínen meggyőződhetból már csak négy darab volt, az újabb típusúakat pedig áprilistól négyszer annyiért fogják árusítani, ezért volt olyan sürgős a vásárlás. Nem volt műemlék Megtudtam, hogy a galántai templom orgonája 1820-ban készült, de 1920-ban átépítették, és az eredetiből csak a sípszekrényt hagyták meg. Ezért jelenleg csak ez számít műemléknek, nem pedig az egész orgona, ahogy azt a panaszosok állították. A szekrényt most is meg kíendő énekkar elhelyezkedhet. Elárulta: azzal kíván apostoli tevékenységet folytatni, hogy énekkart alapít, s ezzel esetleg nem hívő fiatalokat is becsalogat majd a templomba. S bár a plébános a panaszosok tiltakozása nyomán úgy döntött, az orgonát visszahelyezik eredeti helyére, a kántor ezt továbbra is ellenzi. Azt is megkérdeztem tőle, miért nem tárgyalták meg az orgonacserét a hívőkkel. - Eszembe sem Jutott, hogy megkérdezzük őket - válaszolta -, ugyanis azelőtt már sokszor szóba került az orgona, s nekik mindig minden mindegy volt. A kántor szerint azok az emberek, akik most az orgona miatt panaszkodnak, nem is igazán a régi hangszert sajnálják, az csak ürügyként szolgált nekik, hogy a papot támadhassák, mert nem tudják neki megbocsátani, hogy feloszlatta az egyRengeteg pénz kell még a helyreállításhoz (A szerző felvételei) vánták hagyni, de a többi részt, amely a kántor szerint használhatatlan, alkatrészként akarták eladni. Megkérdeztem, hogy ha már használhatatlan is volt a régi orgona, ráadásul egy részét úgyis meghagyták, nem lehetett volna-e meghagyni az egészet, hogy a hívők önérzetét se bántsák meg, még ha ezentúl a digitális orgonán fognak is játszani. Erre Már csak kulissza tem arról, hogy ez az orgona tökéletesen utánozza a klasszikus orgona hangját. Azt is elmondta, hogy a galgóci forgalmazónál ebből a típusa kántor elmondta, ő főleg azért szorgalmazta az orgona középső részének lebontását, hogy ezzel helyet nyerjenek a karzaton, ahol majd a leháztanácsot. Mint mondta, az egyházközségben van tizenöt-húsz ember - szerinte a mostani panaszosok is ezek közé tartoznak akik mindig is problémákat okoztak. A szlovák hívőket a magyarok, a magyarokat a szlovákok ellen heccelték, egyesek a plébános, mások a káplán pártján álltak. Állítólag annak is ezek az emberek az okai, hogy Galántán egy pap sem bírja ki háromnégy évnél tovább. Kinél az igazság? S kinél az igazság a galántai hitközségben? A papnál, aki bizonyára jót akart, de talán csak néhány évig marad Galántán, és ilyen fontos döntésekben nem kíváncsi azok véleményére, akik mindig is ott maradnak? A panaszos hívőknél, akik, igaz, a sajátjukat védik, ám eleve ellenségesen viszonyulnak a paphoz, s annyira elvakultak, hogy a csúcsminőségű modern hangszerről azt állítják, elviselhetetlenül harsog a templomban? Vagy a zenerajongó fiúnál, aki úgy véli, a régi orgona sem állhat apostoli küldetésének útjában? A maga módján mindegyiküknek igaza van, csak úgy látszik, az egymás iránti megértés és tolerancia a felszentelt falak közt is hiánycikknek számít. GAÁL LÁSZLÓ