Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-09 / 32. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP IÚJSZÓI A megkínzott gyermekek védtelenek és magányosak: legnagyobb ellenségük a velük élő szülő. A brutalitással, a lelki kínzással — segítségünk nélkül — képtelenek felvenni a harcot; s mi, felnőttek (többnyire a közöny, a nemtörődömség, az áltapintat, ritkábban félelem miatt) nem akarunk rámutatni a körülöttünk fellelhető embertelenségekre. A lakások falai között lejátszódó bűncselekmények ezért csak ritkán kerülnek napvilágra, pedig Európában — a XX. század végén is — évente nagyon sok 10 éven aluli csöppség nyomorodik meg lelkileg, testileg vagy a szülők „jóvoltából" hal bele az embertelen bánásmód okozta sérülésekbe. A napokban jelent meg dr. Kvetoslava Kalistová gyermekpszichiáter nyilatkozata, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy az általa vezetett intézetben egyre több megkínzott gyermeket kezelnek. Nem marad a száraz tényközlésnél, példákat sorol fel. A jelenleg 14 éves fiút kiskorában az apja azért vágta a falhoz, mert álmában bevizelt. Az anyja szadizmusa is önmagáért beszél: gyermekének a fülét csonkította meg, baltával a lábába vágott, s nevelési eszközc a gumicső volt. A kétéves, alultáplált, fejsérüléses kisfiúra egy szeméttelepen bukkantak rá. Két évig tartott, míg megtanult járni, ám a mai napig nem tud beszélni. Vajon mit érezhetett az a testvérpár, amikor nevelőapjuk - huzamosabb ideig - a hátukon oltotta el az égő cigarettát, s az anyjuk vasalóval „simította el" az égéstől származó lyukakat? Ilyen és hasonló esetek hallatán joggal merül fel a kérdés: hol maradtak a fültanúk? Miként lehet, hogy a meggyötört, alultáplált gyermekre soha senki - sem rokon, sem ismerős, sem szomszéd - nem hívta fel az illetékesek figyelmét? Több dél-szlovákiai járás családvédelmi osztályán jártam utána a témának, s érdeklődtem arról, mit tehetnek, tesznek olyankor, amikor felmerül a gyermekkínzás gyanúja. Az elmondottakból kiderült, hogy a hivatalos szervek felé a családban uralkodó viszonyokat többnyire az óvodák, az iskolák, ritkábban a szomszédok jelzik. A szociális gondozó azonnal a helyszínen ellenőrzi a bejelentést, a kiskorút általában magával viszi, s eljárást indít elhelyezésére. Nem ritka viszont, hogy a többgyermekes családból csak a legkisebbet, a legveszélyeztetettebbet juttatja gyermekotthonba, s azok, akik nem voltak kitéve a közvetlen agressziónak, változatlanul a családban „nevelkednek" tovább. Pedig ők ugyancsak veszélyeztetettek, hiszen nem lehet tudni, mikor kerül sor rájuk is! Azt, hogy hiányos a gyermekek jogi védelmét szavatoló törvény, amely meghatározná az intézeti nevelés mikéntjét, jól tudják az illetékesek. A bíróság hiába dönt a kiskorú intézeti neveiéOlyan esetek is előfordulnak, amikor a jelek nemcsak kínzásra utaltak, hanem nemi visszaélésre is. Noha a 10 éves kislány hátán ütések nyomai éktelenkedtek, a nőgyógyászati vizsgálat során pedig kiderült, hogy a kislány már nem érintetlen, elfogadható bizonyítékok hiányában az apa elleni vádat a bíróság elvetette. Méry Gábor illusztrációs felvétele Gyakori, hogy az igyekezetet nem koronázza siker. Az ügyek zöme nem kerül a bíróságokra. Az ügyészek sem titkolták a bizonyítási eljárás körülményességét. Ugyanis nem olyan egyszerű eldönteni, vajon az agresszív bánásmód folyamatos-e, vagy „csak" egyszeri, Sírás a falon túlról A MEGKÍNZOTT GYERMEK LEGVESZÉLYESEBB ELLENSÉGE: A SZÜLŐ sének szükségességéről, ha nem szólhat bele abba, hová kerüljön a gyermek. A kiskorút az adott régió lehetőségei szerint helyezik el, gyakran - jobb megoldás híján - nem egészséges gyermekek, hanem szellemi fogyatékosok közé, illetve távol lakhelyüktől, rokonaiktól, akik esetleg látogathatnák. Persze, ideiglenesen gyermekotthonba helyezni a csöppséget nem egyszerű feladat, ám még bonyolultabb kihozni onnan. S hol a biztosíték arra, hogy jót tesznek a gyerekkel? Van erre is példa. Az anyától iszákossága miatt vitték el a négy kiskorút - ideiglenesen. Amikor úgy tűnt, az asszony rendezte családi életét, elvált, kérvényezte gyermekei visszaadását. A bíróság mérlegelte a helyzetet, s a javára döntött azzal az indoklással, hogy a család mégiscsak jobb, mint a gyermekotthon. Nem telt el három hónap sem, amikor a családvédelmi előadókat a szomszédok figyelmeztették arra, hogy az iszákos szülők házában gyakoriak a veszekedések, a verekedések, s éjjelente a négy gyereket gyakran ők fogadják be. A kékre-zöldre vert, éhes apróságokat nyomban intézetbe vitték, ám a két tizenéves tiltakozott az elhelyezés ellen. A szülőket a feltételezett gyermekkínzás miatt feljelentették ugyan, de bizonyítékok hiányában nem került sor a vádemelésre. A szülők letagadtak mindent, azzal érveltek, verést csak akkor kapott, amikor rosszalkodott, szófogadatlan volt. A szüzesség elvesztésének verzióját - önmaga által „véletlenül": bottal bármennyire is hihetetlen, el kellett fogadni. A kislány gyermekotthonban él... Az átélt traumák dacára sok gyermek nem tudja megszokni az új környezetet - állítják a megkérdezett pszichológusok. Bizalmatlanok, jellemző kedélyállapotuk gyakori hullámzása, nem ritka az önsanyargatás, az öngyilkossági hajlam és gyakran - főleg a gyengébbekkel szemben - erőszakosak. A negatív tulajdonságok' háttérbe szorítása nagy erőfeszítést igényel nemcsak a pszichológusok, hanem a nevelők részéről is. De vajon a zsúfolt gyermekotthonokban biztosítható-e, hogy a lelkileg sérült, depressziós, gyakran bevizelő tizenévesekről külön-külön gondoskodjanak? Köztudott: a gyermekkínzási ügyek felderítésében nagy szerep jut a rendőrségnek, a megszólítottak mégis csak nagy általánosságokban voltak hajlandók nyilatkozni. A vizsgálótisztek feladata valóban nem könnyű, egy-egy eset felderítése közben figyelembe kell venniük a legapróbb részleteket. A vizsgálat során a kiskorú csakis gyermekpszichológus jelenlétében hallgatható ki, de csak egyetlenegy alkalommal. nyomokat hagyó tettlegességről van szó?! Mert a törvény nem minősíti kínzásnak azt, ha az egyszeri verés következtében a gyermek testén nyomok maradnak. Külön fejezet viszont a lelki kínzás: a kicsik nem tagadják, hogy büntetésként - sötét kamrákba zárták és rémisztgették őket. Ilyen „apróságok" miatt nem vesznek gyereket állami gondozásba! Minden gyermek elleni tett^cselekedet - szakértők közreműködésével - bizonyításra szorul, s ha az ügyészekben csak egy parányi kétely merül fel, a vádat el kell vetniük. Valamennyi megkérdezett véleménye megegyezett abban, hogy a gyermekkínzást nem szabad leplezni, elhallgatni. Az óvónőnek, a pedagógusnak a gyermek testén észre kell vennie az ütések nyomát, látnia kell levertségét. A felnőttek sem háríthatják el a felelősséget azzal az indoklással, hogy magánügyről van szó. Ne hallgassuk tétlenül a csendet ismételten felverő gyermeksírást, ne nézzünk félre, ha egy apró emberkén vélhetően a kínzás, a verés külső jeleit vesszük észre. Kötelességünk vállalni a kellemetlen kihallgatásokat, netán a bíróság előtti tanúvallomást. A védtelenek érdekében. PÉTERFI SZONYA LAKÚ - HÁZ - ÜGY J. K.: 1992-ben a lakásszövetkezettől kibéreltem egy helyiséget (három évre), és ott üzletet nyitottam. Mivel az üzletmenet rossz volt, a helyiséget bérbe adtam egy fodrásznak. A szövetkezetnek továbbra is én fizettem a bérleti díjat a szerződés szerint. A szövetkezet nemrég levelet küldött nekem, hogy a bérletet felmondja, mert a hozzájárulása nélkül adtam ki a helyiséget. A szerződésben azonban nem említették, hogy szükségem lenne a hozzájárulásukra. Mit mond erről az új törvény a lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról? első napjától számítanak (azaz, ha a felmondást januárban kézbesítették, a három havi felmondási idő február elsejétől telik). A fentiekkel kapcsolatban még azt is el kell mondani, hogy a felmondásnak nem akadálya, ha a bérleti szerződésben a szövetkezet (bérbeadó) nem kötötte ki, hogy a bérbe adáshoz a hozzájárulása szükséges. Ebben az esetben ugyanis a törvény kógens (kötelező jellegű) rendelkezéséről van szó, amelyet a szerződésbe nem szükséges belefoglalni. Az említett kérdést nem a lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló törvény szabályozza, hanem a Polgári Törvénykönyv, valamint a nem lakáscélú helyiségek bérletéről és albérletéről szóló 116/1990. Tt. számú törvény, amely 6. §ának első bekezdésében leszögezi, hogy a bérlő a nem lakáscélú helyiséget vagy annak egy részét csak a bérbeadó hozzájárulásával adhatja ki. Az említett törvény 9. §-a második bekezdésének g) pontja értelmében a bérbeadó a meghatározott időre megkötött szerződést is felmondhatja írásban a meghatározott idő letelte előtt, ha a bérlő a nem lakáscélú helyiséget vagy annak egy részét a bérbeadó hozzájárulása nélkül adja ki. A bérlet felmondási ideje ilyen esetben a szerződésben kikötött felmondási idő, ha pedig a szerződésben nincs kikötve, akkor három hónap, amelyet a felmondás kézbesítését követő hónap F. J.: Szövetkezeti lakásban lakom, 1968 óta vagyok tagja a lakásszövetkezetnek. Még 1992 márciusában kértem, hogy ruházzák át a lakást a tulajdonomba, mivel az Új Szóban azt olvastam, hogy a lakásszövetkezeti tagoknak erre joguk van. A lakásszövetkezet még abban az évben értesített arról, hogy a kérvényemet nyilvántartják, de azóta a fülük botját sem mozdították. Meddig halogathatják a jogom teljesítését? Hová fordulhatok ezzel kapcsolatban? A lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló törvény ezzel kapcsolatban egy új rendelkezést tartalmaz (lásd 29. §-ának első bekezdését). Ez kimondja, hogy ha a szövetkezeti lakás bérlője a korábbi előírás (azaz a 42/1992. Tt. számú transzformációs törvény 24. §-a) alapján kérte a lakásnak a tulajdonába történő átruházását, a lakásszövetkezet ezt az előbb említett törvény hatályba lépésétől (vagyis 1993. szeptember elsejétől) számított két éven belül köteles megtenni. Ebből következik, hogy az említett határidő letelte után bírósághoz fordulhat. Korábban viszont ezt hiába tenné. Dr. P. D. 1994. FEBRUÁR 9. KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁG Pénteken történik a legtöbb baleset A Dunaszerdahelyi járásban 42 ezer járművezetőt és 36 ezer járművet tartanak nyilván. Ezt az adatot Mátyás Ferenctől, a járási közlekedésrendészet vezetőjétől tudtuk meg. Tavalyi munkájukat értékelve megjegyezte, hogy egyes területeken pozitív eredményeket értek el, míg más vonatkozásokban elmaradtak a várakozásoktól, és nem sikerült előbbre lépniük. • Mire gondol konkrétan? - Nálunk a múlt évben már csak minden huszonegyedik balesetet idézett elő alkohol, míg 1992-ben még minden tizenkettediket. A közlekedési balesetek következményei enyhébbek voltak az előző évekhez viszonyítva: 18-cal kevesebben haltak meg az utakon, csökkent a sérültek száma is. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a rendőröknek egyre gyakrabban kell kivonulniuk. • Mivel magyarázható ez a növekedés? - Mindenekelőtt a közlekedési fegyelem lazulásával, az előírások, a közlekedési szabályok semmibe vételével. Az okok szinte évek óta azonosak. Elsősorban a járművezetők figyelmetlenségét kell megemlíteni. De a gyorshajtás is veszélyt hordoz. Aztán még ott van a szabálytalan előzés, az elsőbbségadás elmulasztása, a követési távolság helytelen megválasztása. Újabban szaporodnak a cserbenhagyásos gázolások, számuk tavaly 115 volt. A veszélyes irányzat ellen csak közös erővel, a felelősségtudat növelésével lehet fellépni. • Melyek azok a veszélyzónák, amelyekre fel kell hívni a járművezetők figyelmét? - A legtöbb baleset a dunaszerdahelyi, somorjai és nagymegyeri körzetben fordul elő. A napok közül a péntek a listavezető, 201 balesettel. A nap legkritikusabb szakasza 9 és 13 óra között van. • Hallhatnánk valamit a közúti ellenőrzés tapasztalatairól? - Rendőreink 7300 kihágást és 2800 szabálysértést állapítottak meg. A járművek rossz műszaki állapota miatt 1098 forgalmi engedélyt vontak be. Száztizennyolcan alkoholfogyasztás miatt búcsúztak el jogosítványuktól. Az elmondottakkal kapcsolatban Mátyás Ferenc hangsúlyozta, hogy a hiedelmekkel ellentétben a rendőröknek semmilyen haszna sem származik abból, hogy szankciókat alkalmaznak. Munkájukat nem aszerint ítélik meg, hogy hány személyt bírságolnak meg. MÉRI ISTVÁN Fiatal fotósok figyelmébe (Új Szó-hír) Tíz éve annak, hogy a Miskolci Galéria életre hívta a Fiatal Fotó 1980 után című fényképkiállítást. Most Fiatal Magyar Fotó 1.990 után címmel rendeznek tárlatot. A szervezők ezúttal az 1957 után született fényképészek alkotásait várják 1994. február 28-áig a Miskolci Galéria címére (3525 Miskolc, Hunyadi u. 12., Magyarország). (gazdag)