Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-03 / 27. szám, csütörtök

5 KALEIDOSZKÓP 1994. FEBRUÁR 3. Önzetlen segítség vagy erőszakos lépés? CSERNOBILI CSALÁDOK NAGYKAPOSON Néhány hónappal ezelőtt Nagykapos közvéleményét alaposan felkavarta a hír, hogy néhány ukrán állampolgárságú, de szlovák származású család érkezik a városba a csernobili körzetből. A polgárokat - a húsz százalék körüli munkanélküliség ismeretében - egyrészt az aggasztotta, vajon hogyan fognak elhelyezkedni a betelepültek, nem veszik-e el az amúgy is kevés munkahelyet az Ung-vidékiektől. Mások a közbiztonságot emlegették, utalván a városban sűrűn megforduló piacosokra, akik órási csomagokkal megrakott autóikkal, meglehetősen rendezetlen benyomást keltenek. Hogy van-e ok az aggodalomra és hogy tulajdonképpen hogyan is kerültek ezek a családok Nagykaposra, arról Bodnár Tibort, a város polgármesterét kérdeztem: — Néhány állampolgár már érdeklődött, hogy vajon mikor érkeznek a betelepültek? Pedig akkor már régen itt voltak. Ebből is látszik, hogy megérkezésük óta semmilyen probléma nem volt velük, becsületesen élnek, rendesen dolgoznak. • Sikerült számukra munkát találni? — Igen. Van közöttük éjjeliőr, van, aki egyetemen tanul. Egy orvos is érkezett, akinek nálunk nem érvényes a diplomája, de ha sikerül érvényesítetnie, az nagy segítség lenne városunkban. • A betelepültek szlovák nemzetiségűek? - Szlovák családokból származnak. Van közöttük, aki töri a szlovák nyelvet, van, aki szépen beszéli, de mindnyájan nagyon igyekeznek. • Más szlovákiai városok is befogadtak ukrajnai betelepülőket? - Természetesen. Sőt, sok város szívesen kapna az alkalmon, mert az állam anyagilag is támogatja a letelepedésüket. Sajnos, a helyi újságban olyan hírek jelentek meg, hogy ezzel az állampolgárok zsebéből húzzuk ki az adót. Ez hazugság. • Elegendő volt az állami támogatás a lakások felújítására? - Igen. Más haszna nem származik ebből a városnak: hacsak azt nem számítjuk, hogy szebb lett a városközpont. Nem hiszem, hogy a betelepültek sokáig itt maradnának, hisz Szlovákia szerte vannak rokonaik. Ha esetleg elköltöznek, a felújított lakásokkal a város rendelkezhet, és vagyona ezáltal csak gyarapodik. • A kormány támogatásából csak ennek a hét lakásnak a felújítási költségeit fedezhették? - Igen. Az állam a támogatás odaítélésekor nem vette figyelembe a nemzetiségi szempontokat, bár néhányan igyekeznek nemzetiségi kérdést csinálni belőle. A támogatás a volt szovjet hadsereg kivonulásával kapcsolatos nemzetközi egyezménnyel függ össze. A pénz a kártérítési összegből származik. A lakások felújítását egy magánvállalat végezte, a kiírt pályázaton az ő árajánlatuk volt a legkedvezőbb. Egészen más a véleménye a dologról Fuksz Sándornak, az Együttélés nagykaposi szervezete elnökének: — Véleményünk szerint az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatásáról van szó. Nálunk, ahol a nemzetiségek jogait bizonyos százalékarányokhoz kötik, az ilyen betelepítés csak arra irányulhat, hogy ezeket az arányokat a nemzetiség szempontjából kedvezőtlen irányba befolyásolják. • Egy tízezres városban ez a néhány család csak igen kis mértékben módosítja az etnikai összetételt. — Valóban, de gazdasági szempontból sem előnyös a betelepítés. A szétvert lakások ilyen módon történő felújítása csak látszólag jó a város számára. A kapott anyagi eszközök felhasználása ellenőrizhetetlen. A lakások a mai napig sincsenek teljesen befejezve. Tudjuk, hogy az anyagi támogatást a felújítást végző cég hozta magával és az is nyílt titok, hogy a cég vezetői nagyon közeli kapcsolatban állnak a városházával. • Ha jól tudom, az elvégzendő munkára pályázatot hirdetett a nagykaposi önkormányzat. — Ez valóban így van, de egyedül az említett magánvállalkozó tudta pontosan, mennyi a kormánytámogatás. A többi pályázó, nem ismerve az összeg nagyságát, jóval magasabb árat ajánlott. A közeljövőben újabb családokat telepítenek be és a lakások fenntartásának költségei a város pénztárát terhelik majd. Azonkívül még az ideköltözésük előtt sok szó esett arról, hogy olyan foglalkozású emberek érkeznek ide - például orvos - akikre a városnak nagy szüksége van. • A betelepültek közül csaknem mindenkinek van munkája és van közöttük egy orvos is, — tgy van, de orvosként nem dolgozhat, mert nem tette le a vizsgákat. • Az Együttélésnek volt egy másik javaslata is a régi lakások felújítására. - A város pénzhiányban szenved, ugyanakkor kétszázötven család várakozik lakásra. Kézenfekvő lenne, ha az önkormányzat eladná a lakásokat. Az igénylők más módon úgysem juthatnak lakáshoz, hisz új építkezésekre nem lehet számítani. A polgárok ezeket a helyiségeket saját erejükből, egy kis rokoni, baráti segítséggel sokkal kevesebb pénzből rendbehoznák, mint bármely magánvállalat. Az adók szintén a város pénztárába folynának be. Sőt, ha a lakásokból származó bevétel mondjuk egymillió korona lett volna, ugyanennyit hozzátett volna a környezetvédelmi minisztérium is a víztisztító építésére. Úgy gondolom, a város nagy terhet vett a nyakába. Ennek a lépésnek a következményei hosszabb távon is érezhetőek lesznek. Felmerül például a kérdés, vajon ki gondoskodik ezeknek az embereknek a továbbképzéséről? Hogyan fognak iskolába járni, hisz nem is beszélik a szlovák nyelvet, annak ellenére, hogy szlovák családokból származnak? Mi lesz velük, ha esetleg elveszítik a munkahelyüket? Ki gondol arra, hogy hogyan fognak beilleszkedni a társadalomba? Az eset tipikus példája annak, hogy egy alapjában helyes eszme hogyan torzul el a gyakorlati megvalósítás során. Az, hogy az annak idején becsapott emberek visszatérhessenek szülőföldjükre, nagyon humánus gondolat. De amint bekapcsolódott a pénz, a tervezet mellékvágányokra futott, mert az állami támogatás összege mindenkit elszédített. Az igazi áldozatok a betelepültek, mert csak addig törődnek velük, míg a pénz különböző utakon szét nem csordogál. A csernobiliek, ahogy a helybeliek elnevezték a kis kolóniát, közben nyugodtan élik mindennapi életüket a felújított lakásokban, nem is sejtve, micsoda viharok dúlnak a fejük fölött. Ha ittmaradnak, minden bizonnyal megtanulnak nemcsak szlovákul, hanem magyarul is. Különösen, ha a fiatalok helybelieket választanak életük párjául. Nyilván kapva-kaptak az alkalmon, hogy visszatérhetnek őseik földjére - ha nem is pontosan oda, ahonnan származnak. Számukra ugyanolyan ígéret földje Szlovákia, mint szüleik számára egykor Csernobil volt. A szlovák állam gesztusát erkölcsi szempontból senki sem kifogásolhatja. Hacsak nem rejlik mögötte más, kevésbé nemes szándék is. TÓTH FERENC Májusban megszólal a hétmázsás harang Az elmúlt hetven év során Ajnácskő római katolikus vallású lakossága háromszor határozta el, hogy megépíti saját templomát. Háromszor határozta el, de a különböző rendszerváltások során tervük kétszer meghiúsult. Az elmúlt rendszer az egyházban látta egyik legnagyobb ellenségét, ezért az ajnácskőiek évtizedekig egy családi házból átalakított helyiségben tarthatták meg az istentiszteleteket. A novemberi eseményeket követő harmadik nekifutásuknak azonban már van látható eredménye. A kilencvenkettő őszén lebetonozott alapokra tavaly május elsején ünnepélyes keretek között lerakták az első sor téglát, december 10-én pedig már hozzáláthattak a tetőszerkezet befedéséhez. TEMPLOM EPUL AJNACSKON A szerző felvétele -Novák István Ybl-díjas tervező javaslatára vásároltunk tetőfedő anyagot az olasz Tegola Canadese cégtől — tájékoztatott Hunyák József, Ajnácskő polgármestere. - Ez az anyag könynyű, tehát nem nehezedik nagy súly az 1300 négyzetméter alapterületű tetőszerkezetre, színében beilleszkedik a környezetbe és az sem mellékes, hogy a gyártő cég 70 év garanciát vállalt a termékért. A munkálatok előtt természetesen pályázat útján választottuk ki a legjobb szakértőket, a megbízást végül is az egyik környékbeli vállalkozó kapta meg. December 10-én láttak munkához, karácsonyra tető alá kerültek a főhajók, a templom befedésével január 20-án végeztek. Az elkövetkező hónapokban szüneteltetjük a kőművesmunkát, most készül a harang és Juhász Gyula, budapesti ötvösmester műhelyében a három darab kereszt. Hatalmas keresztek lesznek, kettőnek a magassága egyenként eléri a két métert, szélessége pedig 150 centiméter lesz. Azt szeretnénk, ha a harangot és a kereszteket május elsején hálaadó istentiszteleten megszenteltethetnénk. A szentmise celebrálását Eduard Kojnok rozsnyói püspök vállalta. Amint megtudtam, az öntőmester személyesen is járt a helyszínen, hogy felmérje, milyen nagy harang szükséges a falunak. A harang nagysága ugyanis nem (csak) anyagi kérdés. Ahány kilométer hosszú a falu, annyiszor egy mázsás harang szükséges. A hétmázsás harang hangja majd két kilométerre hangzik el. A környéken köztudott, hogy Ajnácskő a vidék leghosszabb faluja. FARKAS OTTÓ LAKÚ - HÁZ - ÜGY Cs. Z.: 1978-ban léptünk be a helyi mezőgazdasági szövetkezetbe, és mivel én az állattenyésztésben dolgoztam, a szövetkezet bérbeadott nekünk egy családi házat, amelyet nem sokkal korábban vásárolt 250 000 koronáért. Mi ezt a házat szeretnénk megvásárolni a legújabb lakástörvény szerint. Az ÚJ SZÓ-ban közöltek szerint kiszámítottuk, hogy a lakásért megközelítőleg nyolcezer koronát kellene fizetnünk a szövetkezetnek (a lakás beszerzési ára, mint említettük 250 ezer korona volt, és mivel a lakás a hatvanas évek elején épült ebből az összegből levontuk az évi két százalékos amortizációt 30 évért, összesen 150 000 koronát. A fennmaradó százezer koronából még le kellene vonni az összehasonlítható szövetkezeti lakásra [ordított állami dotációt, de mivel nem tudjuk, hogy ez mennyi lehet, ezzel egyelőre nem számoltunk. Levontuk viszont a törvény által előírt 30 százalékos árkedvezményt, 45 ezer koronát, a fennmaradó összeg tizenöt százaléka pedig 8250 korona, a fennmaradó negyvenhétezer koronát pedig a törvény előírása szerint törlesztenénk tíz év alatt). A szövetkezet ezzel szemben 300 000 koronát követel tőlünk, merthogy a házhoz még kertet is kapunk, és ha ezt az árat nem leszünk hajlandóak kifizetni, a házat más érdeklődőnek adják el. Ezzel kapcsolatban szeretnénk megtudni, hogyan állapíthatták meg a lakás árát, ha azt a szövetkezetből senki sem látta, eladhatják-e a családi házat, ha rendesen fizetjük a lakbért? Mellesleg azt is hallottuk már, hogy a családi házakra a lakástörvény nem vonatkozik. Igaz ez? A lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló 182/1993. Tt. számú törvény valóban nem vonatkozik azokra a családi házakra, amelyek magánszemélyek tulajdonában vannak. A jogi személyek tulajdonában levő családi házakra viszont már vonatkozik — márpedig a mezőgazdasági szövetkezet a Kereskedelmi Törvénykönyv szerint jogi személynek minősül. Ami a szövetkezet által kért lakásárat illeti, erről az említett törvény 17. §-ának első bekezdése - a Polgári Törvénykönyvvel és az árakról szóló 526/1990. Tt. számú törvénynyel összhangban - megállapította, hogy a lakás, s nem lakáscélú helyiség, a tartozékok és a telek árát az eladó és a vevő megállapodása határozza meg. Ha viszont olyan lakásról van szó, amlyet az állam vagy a község tulajdonából, esetleg az állam vagy a község részvételével működő kereskedelmi társaság (például részvénytársaság, kft.) tulajdonából ruháznak át a bérlő tulajdonába, a megállapodás szerinti ár nem haladhatja meg a törvény 18. paragrafusa alapján kiszámított árat. Mivel itt a mezőgazdasági szövetkezet tulajdonából történő átruházásról lenne szó, a fenti megkötés (ármaximálás) nem érvényesül. Sőt, az árakról szóló törvényt végrehajtó 465/1991. Tt. számú árrendelet sem vonatkoztatható erre az esetre. Azaz, a szövetkezet a saját belátása szerint határozhatja meg a családi ház vételárát — olyan árat szabhat meg, amely a kínálat és a kereslet viszonyainak megfelel. Más kérdés az, hogy ilyen - szélsőségesnek mondható esetekben — válnak nyilvánvalóvá a tavaly jóváhagyott lakástörvény „fonákságai"; így például az, hogy a lakást csak a bérlőnek lehet eladni, de a lakóházal, vagy a családi házat bárkinek el lehet adni. Ezzel kapcsolatban természetesen még azt is el kell mondani, hogy az érvényes jogi szabályozás szerint a lakásbérletük védett jog, ami többek között azt jelenti, hogy azt felmondani csak bírósági hozzájárulással lehet, és jelenlegi lakásukból csak a pótlakás biztosítását követően költöztethetőek ki. Mindennek ellenére tény, hogy a jelenlegi helyzetükkel szemben kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének, ha a házat, a szövetkezet egy magánszemély tulajdonába ruházná át. Az ezzel kapcsolatos kérdésekre viszont más levelekkel kapcsolatban térünk ki a napokban. dr. P. D.