Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-23 / 44. szám, szerda

1994. FEBRUÁR 23. ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI (Új Szó-tudósítások) A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM is elveti a kormánykoalíció által szorgalmazott népszavazás kiírását. Mint azt az MKDM vezetői tegnapi sajtótájékoztatójukon kifejtették: a sajtóban megjelent három kérdés közül egyiket sem tudják támogatni. Pártolóikat ezért arra szólítják fel, hogy ne írják alá a peticiós íveket. Bugár Béla elnök a múlt heti parlamenti tanácskozást összegezve nem zárta ki, hogy egyes kormányon kívüli pártok szándékosan terjesztették a törvényhozás elé a választási időszak lerövidítéséről szóló alkotmánytörvényt, annak ellenére, hogy tudták, nincs meg a kellő 90 szavazat. Nem akartunk mindenáron bejutni a kormányba, csak azt, hogy partnerként kezeljenek bennünket - jegyezte meg. Csáky Pál súlyos politikai hibának nevezte, hogy az Együttélés két képviselője nem vett részt a csütörtöki szavazáson.^ Hozzátette: nem vonja kétségbe a képviselő azon jogát, hogy lelkiismerete szerint szavazzon, de ez esetben a magyar koalíción belül a kisebbségnek alá kellett volna magát rendelnie a többség véleményének, tehát igent kellett volna mondania . a novemberi időpontra. Rámutatott egyben arra is, hogy az idő előtti választásokkal, legyenek azok bármikor, semmi sem oldódik meg Szlovákiában, ha nem változik a politizálás stílusa. Ján Slotának az SZNP elnökévé történő megválasztása kapcsán megjegyezte: rontja a Szlovákia-képét. Az MKDM vezetői cáfolták azokat a lapértesüléseket, hogy Vladimír Mečiar a múlt héten tárgyalt volna velük. Az Új Szó kérdésére megerősítették: nem változtatnak nézetükön, hogy Mečiart és kormányát lé kell váltani, még akkor sem, ha valamilyen oknál fogva a kormányfő - akár írásban is - garantálná a magyar koalíció követeléseinek teljesítését. Bugár Béla elnök megjegyezte: Mečiar kétéves kormányzása alatt volt idejük kitapasztalni, hogy milyen praktikákat alkalmaz a kabinet főnöke. Bárdos Gyula szóvivőtől megtudtuk: az MKDM szombaton Dunaszerdahelyen tartja országos közgyűlését. (gágyor) A DEMOKRATIKUS BALOLDAL PÁRTJA nem ért egyet a DSZM által kezdeményezett aláírásgyűjtő akcióval, amely a jelenlegi választási időszak népszavazás által történő azonnali befejezését és a pártjukat elhagyott képviselők parlamentből való eltávolítását követeli. Milan Ftáčnik, a párt frakcióvezetője úgy véli, hogy a DSZM aláírásgyűjtő akciója egy célt szolgál: a kormánypárt belső problémáinak megoldását és hatalmi pozíciójának felújítását. - Mečiar fő célja, hogy felújítsa a júniusi választások után kialakult erőviszonyokat - jelentette kí, s rámutatott, l)ugy erre irányul a népszavazás során feltett második kérdés is. Ftáčnik szerint ez európai unikátum lenne és pártállam kialakításához vezetne. A jelenlegi helyzet leghelyesebb megoldását pártja az idő előtti választások kiírásának alkotmánytörvény útján való megvalósításában látja. A DBP sajtóértekezletén elhangzott az is, hogy Duray Miklós a múlt heti parlamenti ülésszak alatt egyik napról a másikra megváltoztatta a széles koalíción alapuló ideiglenes kormánnyal kapcsolatos álláspontját, miáltal az ellenzék értésére adta, nem óhajt velük együttműködni. Peter Weiss az SZNP hétvégi elnökcseréjével kapcsolatban leszögezte: Ján Slota a koalíciós kabát dísze lesz, és látható kárörömmel megjegyezte: már most örül a DSZM-SZNP-KSZU választási szövetségének. (horváth) Az MPP koalíciós tárgyalásokat kezdeményez A Magyar Polgári Párt Elnökségének a hét végén megtartott ülésén olyan döntés született, hogy a párt kezdeményezni fogja a koalíciós tárgyalásokat a két magyar parlamenti párttal a választási előkészületek keretében. Miért tartották időszerűnek, hogy most foglalkozzanak ezzel a kérdéssel? A választ A. NAGY LÁSZLÓTOL, a párt elnökétől kértünk. - Szerintünk azért időszerű a koalíciós tárgyalások megkezdése az Együttéléssel és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal, mert a múlt héten drámai események zajlottak a parlamentben és minden jel arra mutat, hogy ezek az események folytatódnak s ennek eredményeként rövidesen előrehozott választásokat írnak ki. Akár Mečiar kezdeményezésére, valamikor a nyár elején, akár az ellenzéki pártok megegyezése alapján, ősszel. Az események felgyorsulása késztetett bennünket arra, hogy megerősítsük szándékunkat: a választásokon a magyar pártokkal együtt akarunk indulni. • Tettek már konkrét lépéseket döntésükkel kapcsolatban? — Levélben fordultam Duray Miklóshoz, az Együttélés, és Bugár Bélához az MKDM elnökéhez, amelyben indítványoztam, hogy kezdjük meg alelnöki szinten a választási koalíciós megbeszélések előkészítését. Információim szerint az ellenzék a közeljövőben megkísérli a kormány megbuktatását, utána pedig azonnal lépnünk kell. Mind a három pártnak okulnia kellene az elmúlt két választás tapasztalataiból. 1990-ben és 92-ben is a szlovákiai magyarság nagyon nehezen viselte el, hogy magyar pártok közül kellett választaniuk. Az idén ezt nem engedhetjük meg magunknak, főleg azért nem, mert az utóbbi napok eseményei azt mutatják, hogy a DSZM és az SZNP erősen nacionalizálódik, és feltehetően a választási kampány is a nacionalizmus jegyében fog zajlani. (csizmár) Áprilistól kompenzációs segély nélkül Változások várhatók a családi pótlék folyósításában (Új Szó-hír) Április elsejétől megszüntetik az ún. kompenzációs segély folyósítását a gyermekes családoknak (ellátatlan gyermekenként eddig 220 koronát kaptak). Ennek a segélynek - annak idején az élelmiszer- és energiaárak emelésének kompenzációjára vezették be - a megszüntetéséről az 1994. évi állami költségvetésről szóló törvény rendelkezik, amelyet a parlament még decemberben hagyott jóvá. A segély megszüntetésével párhuzamosan megváltoznak a családi pótlék folyósításának feltételei is. A pótlék egyrészt a család jövedelmétől függ majd, másrészt a gyermekek korától. Ebből az következik, hogy nem kapja majd meg az összes család és a bevételt továbbra is ki kell mutatni. A juttatást egyébként ezentúl nem a biztosítási alapból, hanem állami szociális segélyként az állami költségvetésből folyósítják majd. A családi pótlék összegéről eddig még nem született végleges döntés. A minisztérium javaslata szerint a gyerekeknek kora szerint a pótlék így alakulna: egy gyermek hat éves korig 420 korona, 6-10 éves korig 460 korona, 10-15 éves korig 550 korona és 15 év fölött 650 korona. Eddig a pótlékot azoknak a családoknak folyósították, amelyeknek havi bevétele nem haladta meg a 16 800 koronát. Ezt a határt módosítani akarják, úgy, hogy a pótlékot csak az alacsonyabb bevételű családok kapják. Az illetékes tárcák között folynak a tárgyalások a tervezett változtatásokkal kapcsolatban. Az ismertetett összegek csak javaslatot jelentenek, azoknak, ugyanúgy mint a folyósítás többi feltételét, az egyeztetések és a parlamenti jóváhagyás után véglegesítik. (esi) HÁROM KÉRDÉSBEN SZÁMTALAN JOGSÉRTÉS Három kérdést fogalmazott meg az a nyolctagú peticiós bizottság, amely Vladimír Mečiar gyakorlati útmutatásainak szellemében törekszik a népszavazás kiíratására. Az első kérdés szerint a választásra jogosult állampolgárnak azzal kellene egyetértenie, hogy mindazok a képviselők, akik kiléptek abból a politikai mozgalomból vagy pártból, amely őket a választásokra jelölte, ezzel a kilépéssel veszítsék el képviselői mandátumukat, pontosabban a kilépést a képviselői mandátumról való lemondásnak kell tekinteni. Á második kérdés szerint a „népszavazónak" azzal kellene egyetértenie, hogy a szlovák parlament megbízatási időszaka „1994 júniusában, a nemzeti tanácsba történő választások napjával" szűnjön meg. A harmadik kérdésre válaszolva azt kellene kinyilatkoztatni, hogy a privatizálásban csak az vehet részt, aki hitelesen igazolja vagyona eredetét. A kérdések jellegét a lehető legpontosabban az a radikális nacionalista fejezte ki, aki szerint a népszavazás az alkotmány fölött áll, a népszavazásnál nem kell figyelembe venni az alkotmányt. Ugyanakkor, sajnos nem tudom, miből indult ki e nézete nyilvános publikálásakor. Bármennyit lapozgatom is a népszavazással kapcsolatosjogszabályokat, nem tudok hasonló következtetésre jutni. Mert, Szlovákiának van egy Alkotmánya, amely lehetővé teszi a népszavazást, ugyanakkor viszont megszabja azt is, miről nem lehet népszavazást tartani (így többek között az alapvető jogokról és szabadságokról sem), és főként megszabja a népszavazás eredményének jogi erejét. A Mečiar-féle szlovák nemzeti alkotmány 98. cikkének második bekezdése kimondja, hogy a népszavazásban elfogadott javaslatokat a szlovák parlament törvényként hirdeti ki. A népszavazás eredménye e szerint csupán a törvény erejével (és nem alkotmánytörvény erejével) bír. Még pontosabban: a népszavazás nem sértheti meg az alkotmányjog alapelveit. Apropó: röviddel a szlovák alkotmány elfogadása után (1992. november 19-én) fogadta el a szlovák parlament a népszavazásról szóló törvényt, amely visszautal az 1990 márciusában elfogadott peticiós törvényre. Igen, az alkotmány értelmében a szlovák köztársasági elnök köteles kihirdetni a népszavazást, ha ezt legalább 350 ezer állampolgár kérelmezi petícióban. A peticiós törvény szerint azonban a petíció nem irányulhat az alkotmány és a törvények megsértésére, valamint az állampolgárok egyéni, politikai vagy egyéb jogainak korlátozására vagy tagadására sem. A nagy - már-már hamleti - kérdés tehát az, hogy a Mečiarék által az utóbbi időben oly gyakran emlegetett nemzeti vagy népszuverenitás meddig terjed, létezik-e alkotmány vagy csak népszuverenitás létezik-e, a népszavazáson előterjeszthető-e olyan kérdés, amely az alkotmányba ütközik, módosítható-e az alkotmány a népszavazás eredményével? Ha a népszuverenitás fogalmából indulunk ki, akkor az istenadta népnek igenis jogában áll akár az is, hogy népellenesnek nyilvánítsa az alkotmányt. Ha azt mondjuk, hogy jogállamot kívánunk, akkor hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy jog minket is korlátozhat. És éppen ez az a pont, ahol Mečiar és tanítványai képtelenek a jogállamiságot elfogadni, mivel szüntelenül a jogállamiság alapjait támadják, jogbizonytalanságot idéznek elő a törvények tömeges megsértésével, sorozatos meg nem tartásával. Mondok egy konkrét példát is. Ha a népszavazás igennel válaszol a harmadik kérdésre, az állítólag előkészületben levő második vagyonjegyes privatizálás során nem lesz elegendő, ha öt óráig sorakozunk majd a regisztrációs központok előtt, mert igazolnunk kell azt is, hogy soha sem vétkeztünk a törvények ellen, nem loptunk, nem raboltunk, nem sikkasztottunk... Történik ez akkor, amikor a civilizáltabb jogrendekben már megközelítőleg 800 éve elfogadott alapelv az, hogy az állampolgárnak a saját ártatlanságát bizonyítania nem kell. Vagyonjogi kérdésekben ezt az alapelvet még a Gottwald- és Jakeš-féle kommunista maffia is elfogadta. Mečiarék viszont anélkül adnák fel az évszázados emberjogi alapelvet, hogy a saját vagyonukról, annak forrásairól, hajlandóak lennének beszámolni. FEKETE MARIAN AHOGY ÉN LÁYOM „Elaltatott" ügyek Időről időre még a legpuritánabb társadalmakban, a törvények megtartását lehető legkövetkezetesebben ellenőrző államokban is kitör egy-egy kiadós megvesztegetési botrány. Klasszikus példa erre az immár több mint két esztendeje zajló olaszországi politikai földcsuszamlás, amelynek főszereplői az esetek többségében istenfélő kereszténydemokraták, akik miniszterekként, képviselőkként, bankvezérekként, nagyvárosok polgármestereiként egyébként mindig is példát mutattak a környezetüknek; misére jártak, jótékonykodtak, egyetlen szalonképtelen szó soha el nem hagyta ajkukat. És most tessék, az ügyészségek, a bíróságok nyújtott műszakban kénytelenek dolgozni korrupciós ügyeik felgöngyölítésén. Pedig Itáliában - Szlovákiától eltérően még csak privatizálni sem kell a nemzeti vagyon döntő hányadát. Egy igazságügyi szakértővel beszélgettem a minap, aki így jellemezte a helyzetet: Szlovákia — csodálatos ország. Már több mint három éve folyik a privatizálás, és ezalatt még egyetlen igazi nagy botrány sem tört ki a vagyon magánkézbe adásával kapcsolatban. Itt vagy mindenki született angyal, vagy áttekinthetetlen zűrzavar uralkodik, vagy aki korrupt, az nagyon rafináltan csinálja. Tény, hogy angyalok is vannak a privatizátorok között. Sőt, őket inkább aprószenteknek nevezném. Naiv állampolgárok tartoznak ebbe a kategóriába, akik jobb életre vágyva nekivágtak a magángazdálkodás nagy szlovákiai pusztaságának, a bankból kivették megtakarított pénzecskéjüket, ha szerencséjük volt, még hitel ügyében is szóba állt velük a bank. Megpróbálnak egy koronából kettőt csinálni. Nem közöttük kell keresni a Nagy Korrupciós Botrány leendő főszereplőit. Es nem is a két-három-öt hektáron gazdálkodók között. Kétségtelen, hogy áz áttekinthetetlen zűrzavar is közgazdasági és privatizációs tényezővé vált nálunk. Ennek összefüggéseit azonban ne firtassuk. Olyan kásahegynek mennénk neki, amelyben a legzseniálisabb nyomozó, a legmegvesztegethetetlenebb igazságügyi szakértő is kudarcot vallana. Az igazi nagy botrányok majd a politikához kapcsolódó gazdasági szférában törnek ki. Természetes, hogy nem a zöldségkiskereskedők körében... A szlovákiai politikai viszonyokból következő specialitás, hogy nálunk azok, akik bármit tehetnének a privatizációs botrányok kirobbantásáért, szeretik „elaltatni", alkalmasabb, nehezebb időszakokra „tartalékolni" az ügyeket. Például az ógyallai sörgyár privatizálása körüli vizsgálat is csak azért indult be, mert valami „műhiba" folytán az esetet már nem „tartalékolhatták" tovább. Jellemző, hogy a lakosság mindmáig nem tudja, hogy milyen érdekek játszottak szerepet a többszázmilliós hazárdban. Olaszországban negyven évig tartott, amíg kitudódott, hogy teljesen elrothadt a kereszténydemokraták ál-többpártrendszere. Szlovákiában négy esztendő is elegendő volt ahhoz, hogy a politikai élet főszereplői életre-halálra összeszűrjék a levet a gazdasági élet főszereplőivel. Csak ilyen körülmények között fordulhat elő, hogy politikusaink ugyan szinte minden hónapban produkálnak privatizációs álbotrányokat, a parlamentben nagy vehemenciával óriási visszaélésekre tesznek utalásokat, végül azonban az esetek többségében elalszanak az ügyek. Odáig fajult a helyzet, hogy már senki sem hisz abban: fény derül például az érsekújvári konzervgyár privatizációjával kapcsolatos visszaélések megnyugtató kivizsgálására. Pedig milyen nagy dérrel-dúrral leplezték le nemrég az ügyet. A parlament leglényegesebb feladatainak egyike az ellenőrzés lenne. Honatyáink vagy nem tudják, vagy nem akarják teljesíteni ezt a feladatot. Csak nem arról van szó, hogy még némely ellenzékiek is érdekeltek az igazság elhallgatásában? Csak nem a „ma nekem, holnap neked" filozófiájához igazodnak? TÓTH MIHÁLY