Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-21 / 42. szám, hétfő

PUBLICISZTIKA . ÚJSZÓM 1994. FEBRUÁR 23. Ránk fogják majd, hogy rosszul gazdálkodunk Beszélgetés Ján Oraveccel, Párkány polgármesterével Ha .az életszínvonal nem is, azért sok minden emelkedik ebben az országban. Például a munkanélküliség, a költségvetési hiány, de nő a szociálisan ráutaltak száma, a lakáshiány, és hadd ne soroljuk tovább. Mindez a községek életét is nagyban befolyásolja. Ján Oravectől, Párkány polgármesterétől azt kérdeztük, milyen hatással vannak a felsoroltak erre a határ menti városra? - Ami a munkanélküliséget illeti, nálunk is eléggé aggasztó a helyzet. A legtöbb munkalehetőséget a környék lakosságának a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár nyújtotta. Onnét azonban az utóbbi időben nagyon sok embert elbocsátottak. Például a tavaly nyári tűzeset után 382-t. Igaz, februárban beindítják a felújított részleg próbaüzemelését, de úgy tudom, jóval kevesebb embert tudnak újra felvenni. Egyéb munkalehetőség pedig nem nagyon akad. Tavaly az év vége felé a párkányi körzetben 17,33 százalékos volt a munkanélküliség, a városban pedig 16,30 százalékos. A körzetben 2685 munkanélkülit tartottak számon, közülük 968-an munkanélküli, 1239-en pedig szociális segélyben részesültek. • Egy novemberi minisztériumi rendelet értelmében, akik a saját hibájukból váltak munkanélkülivé, nem jogosultak sem munkanélküli, sem szociális segélyre. Párkányban hogyan tudnak segíteni azokon, akik a létminimum alatt élnek? -Annak, aki munkát keres, és mondjuk két hónapig is eltart ügyeinek intézése, s közben sem a munkaügyi hivataltól, sem a körzeti hivatal szociális osztályától nem kap segélyt, valamiből mégis élnie kell. Ilyen esetekben a város egyszeri segélyt nyújthat. Egyedülálló személynek 800 koronát szoktunk adni, családosoknak 500 és 2500 korona közötti összeget. Ezt a juttatást egy évben egyszer kaphatják, arra az időre, amíg nem rendeződnek ügyeik. • Nem tapasztalták, hogy növekedett a bűnözés, miután szigorították a szociáUs segély feltételeit? -Erről nincsenek adataink. Természetesen fennáll ez a veszély, de én nem hiszem, hogy mindenki mindjárt lopni menne, ha megvonják tőle a segélyt. Úgy gondolom, sok esetben alkalmi munkából tartják fenn magukat. A város- égy háromszobás épületben ad szállást a hajléktalanoknak. - Jelenleg négyen használják ki ezt a lehetőséget. Ezenkívül a kisnyugdíjasokat is támogatásban részesítjük. A családi házban lakók esetében a szénvásárláshoz, a bérházban élőknek pedig a lakbérfizetéshez járulunk hozzá évente 800 koronával. Tavaly több mint 170 ilyen esetünk volt. • A tavaly szeptembertől érvényes törvény alapján a községek eladhatják a tulajdonukban lévő lakásokat. Párkányban hogyan valósul meg a lakások eladása? - Körülbelül 850 községi lakásunk van. Ebből 150-et szociális lakásként kívánunk meghagyni a város tulajdonában. A többit - nézetem szerint nagyon előnyös áron - a jelenlegi bérlőknek ajánljuk fel megvételre. Ezeknek az ára 5000 és 80 ezer korona között mozog. Ennek az összegnek a tizenöt százalékát kötelesek azonnal készpénzben fizetni, a többit tíz évig részletekben törleszthetik. Például az 1920-ban épült, de még jó állapotú bérházban a többszobás lakást is megkaphatják 5000 koronáért. Az első fordulóban százötven 1952-1958 között épült lakást jelöltünk ki eladásra. Ezek ára 10-25 ezer korona között mozog. Sajnos, ötven-hatvan esetet kivéve, a tisztázatlan tulajdonjogi kérdések hátráltatják az eladást. A volt vasutas- és katonalakások már a város kezelésében vannak, de nincsenek dokumentumaink arról, hogy minek az alapján kerültek a mi hatáskörünkbe. Amennyiben az archívumokban megtaláljuk a megfelelő iratokat, a város eladhatja ezeket a lakásokat. # Tavaly az alkalmazotti jövedelemadó 70 százaléka illette meg a községeket, 30 százalék pedig az államot. Az idén ez az arány megfordult. Hogyan érinti ez Párkány költségvetését? -Számunkra ez a változás hathétmillió korona kiesést jelent. Tavaly 13-14 millió korona jött be ebből az adóból, az idén 6-7 millióra számíthatunk, s ebben már az útadó is benne van. Ez utóbbit pedig csak célirányosan használjuk fel. • Ez törvényszerűleg egyfajta leépítésre kényszeríti a várost. Kire vagy mire költenek majd az idén kevesebbet? - Tárgyalunk az évi költségvetésről, éles viták folynak. Elsősorban a beruházásokat kell csökkentenünk. A város gázművesítése nyolcvan százalékban már elkészült, s ha minden jól megy, az idén be is fejezzük. Ez még csaknem hatmillióba fog kerülni. • Az alkalmazottak jövedelemadóját tehát csaknem egészében erre költik. Milyen egyéb bevétele van a városnak? -Az ingatanadókból van körülbelül 12-13 millió korona bevételünk. Ezenkívül a város vagyonának eladásából is tudunk pénzt szerezni. Szeretném elmondani, hogy az ingatlanadóra - amely tavalytól a községek bevételét képezi - vonatkozó törvények egy év alatt három módosításon mentek át. Tavaly az év elején nem kis munkával létrehoztuk az ingatlanadóval kapcsolatos adattárunkat. Ehhez minden érintettnek be kellett jönnie ä hivatalba, hogy kitöltse a szükséges nyomtatványokat. Ez Párkányban körülbelül 2600 adózót érint. A tavalyi novella álapján, félév táján az adót 25 százalékkal növelték. Ekkor 2600 utólagos adókivetést kellett kiállítanunk. Egy következő módosítással nemcsak az adó nagyságát változtatták meg, hanem azt is rendeletben adták, hogy kizárólag a minisztérium által kiadott új nyomtatványon kiírt adóbevallás érvényes. így még egyszer be kell majd hívnunk a 2600 adózót, s újból ki kell töltenünk velük az új formanyomtatványokat. Az emberek emiatt, persze, nem a kormányt vagy a törvényhozókat szidják, hanem minket, az önkormányzatot. • Tavaly októberben ünnepelték a város alapításának 450., valamint a párkányi csata 310. évfordulóját. Úgy tudom, a csata emlékére egy emlékmű alapkövét is letették. A jelenlegi anyagi helyzetükben jut pénz az emlékmű befejezésére? - Az alapkövet sikerült olyan formában elkészíteni, hogy egyelőre emlékműnek is elfogadható. A parkot még rendbe szeretnénk tenni, és a két világháborúban elesettek tiszteletére egy szerény, de tisztességes emlékművet akarunk állítani. Minderre félmillió koronát tudunk fordítani. • A Mária- Valéria híd felújítási tervei milyen stádiumban vannak? -Erre, sajnos, egyelőre nem tudok konkrét választ adni. Dolgozunk a terven, de az eredeti elképzelésünk, hogy 1995-re, a híd felavatásának századik évfordulójára, befejezzük a felújítást, valószínűleg nem válik valóra. Az évfordulóig legalább meg szeretnénk kezdeni az építkezést. • Jelenleg milyen építkezés folyik a városban? -Egy tizenhat tantermes iskolát kezdtünk építeni körülbelül három évvel ezelőtt. Az építési munkálatokhoz még mintegy egymillió kétszázezer koronára, az egész iskola befejezéséhez csaknem harmincmillióra lenne szükségünk. Jelenleg tárgyalunk az illetékes minisztériummal, hogy a febejezéshez esetleg a Világbanktól kaphatnánk kedvezményes hitelt. • Hogyan vélekedik Párkány polgármestere az államigazgatási szervek tervezett horizontális integrációjáról, illetve az államigazgatási szervek bizonyos hatásköreinek az önkormányzatokra való átruházásáról? -Az integrációról egyelőre semmilyen hivatalos információim nincsenek. El tudom képzelni, hogy az iskolák, óvodák vagy a rendelőintézet a város fennhatósága alá kerüljön. De csak akkor, ha az állam megfelelő anyagi feltételeket biztosít. Viszont, ha meglennének az anyagi feltételei ahhoz, hogy maga működtesse az intézményeket, miért adná át azokat a községeknek? Gondolom, majd adminisztratív módon kiszámítják, mekkora összeg szükséges egy intézmény fenntartásához - ami sokkal kevesebb lesz a valóságnál. És ha az önkormányzat nem képes ebből fenntartani a rábízott intézményt, majd ráfogják, hogy rosszul gazdálkodott, és a hiányzó összeget magának kell előteremtenie. A városban ma 22 óvodai osztály, két alapiskola - ezer-ezer tanulóval - egy gimnázium és egy nagy rendelőintézet működik. Ez éppen elég lenne ahhoz, hogy kétvállra fektessen bennünket. GAÁL LÁSZLÓ Minden az összefogásunkon múlik Interjú Sidó Zoltánnal, az SZMPSZ elnökével • A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmányának február 12-i érsekújvári ülésén, amelyen jóváhagyják a szövetség programját, többször elhangzott, hogy a szövetség kormányszinten is partnerként kíván fellépni. A kormány és az oktatási minisztérium eddigi magatartása alapján kétségesnek tűnik, hogy ez egyhamar bekövetkezhetne. - Programunkban megfogalmaztuk, hogy partnerszervezetként szeretnénk fellépni, érdekképviseletben és szakmai kérdésekben egyaránt. Én nem tartom állandósultnak a jelenlegi helyzetet, rövid időn belül más kormány lesz Szlovákiában,, más oktatási főhatósággal tárgyalhatunk. Tehát nemcsak a pillanatnyi helyzetet, hanem a jövőt is figyelembe véve fogalmaztuk meg ezt az igényt. • Érzésem szerint a szövetségen belül két irányzat érvényesül: az egyik „mindent vagy semmit" alapon csakis az oktatási autonómiára összpontosít és feleslegesnek tartja a fokozatos részmegoldásokat, a másik a fokozatosság híve. - A távlati célt mindenképpen meg kell fogalmazni, de a realitás talaján kell maradni. Addig, amíg a jelenlegi irányítási és ellenőrzési struktúra érvényes, nem maradhatunk távol, reagálnunk kell az adott helyzetre. • Reális a szövetség programjának az a célkitűzése, mely szerint „meg kell akadályozni a szövetség programjától eltérő, vele ellentétes törekvéseket? -Alapszervezeti szinten pedagógusaink támogatják az iskolák igazgatóit a programunkkal azonos célkitűzések megvalósításában. Megtörténhet, hogy egy közös igazgatás alatt működő iskola igazgatójának a programunkkal homlokegyenest ellenkező elképzelései vannak, s ezeket igyekszik megvalósítani. Ugyanígy megtörténhet, egy magyar iskola igazgatója úgy dönt, hogy bevezeti az alternatív oktatást. Az ilyen esetekre vonatkozik programunk idézett passzusa. A mi összefogásunkon, kiállásunkon múlik, hogy megvalósulnak-e az ilyen törekvések. Meg kell találnunk annak a módját, hogy jobb belátásra bírjuk az igazgatót. • Hogyan? Nem tudom elképzelni, milyen módszerekkel lehet ezt elérni. -Gondolja, hogy az az igazgató a történtek után is megmarad a posztján? • Nem tudom. Túl nagy a létbizonytalanság, az oktatásügyi tárca rengeteg elbocsátást helyezett kilátásba, ez eleve elbátortalanítja az embereket, puhítja a gerinceket. - Remegő lábakkal nem lehet kisebbségi oktatásügyet irányítani, a szövetségnek hallatnia kell a hangját. Lehet, hogy az „alternatív" oktatásra szánt 100 millió korona csábít, mert abból be lehet fejezni a tornatermet vagy a szaktantermet. No, de ilyen áron?! Ennél előbbre kell látnunk, a magyar oktatásügy csúcsa,, fő célja nem lehet néhány tornaterem. Meggyőződésem, a szövetségben van annyi erő, hogy az ilyen törekvéseket megakadályozza. • És ha megtörténne az, amiről az utóbbi időben hallottam homályos híreket, hogy valamelyik iskolában megjelennek a tanügyi igazgatóság emberei és kijelentik: holnaptól a biológiát, kémiát, fizikát szlovák • nyelven kell oktatni. Mit tehet a szövetség ilyen esetben? - Ilyen nem létezik, egy tanügyi igazgató önhatalmúlag ilyen rendeletet nem hozhat, annál kevésbé, hogy ez az elképzelés csak egyfajta választható lehetőségként lett prezentálva, tehát nem rendeletként. Az alkotmányra, az alaptörvényre hivatkozva meggátolhatjuk megvalósítását. • Az érsekújvári ülésen nagyon markánsan jelentkezett a megmérettetés igénye, az, hogy egy általános felmérés keretében vizsgálják meg a magyar iskolákban folyó oktatás színvonalát. Magyar tanfelügyelőink azonban nincsenek... -Azt hiszem, ez sem megoldhatatlan feladat. Van egy sor megoldási lehetőség, például elnökségünk konkrét ajánlással fordulhat a tanügyi igazgatósághoz és a minisztériumhoz is. Végső soron a minisztériumnak is érdeke, hogy tisztán lássa a helyzetet. • Slobodník miniszter úr nemrég kilátásba helyezte, hogy a jövő iskolaévtől kizárólag szlovák nemzetiségű pedagógusok taníthatják a szlovák nyelvet a magyar iskolákban. Ez hogyan védhető ki? - Ez törvényellenes, egyelőre nincs olyan törvény Szlovákiában, amely ezt lehetővé tenné. Persze, van rá példa külföldön, így DélTirolban is, egy működő autonómia keretei között. Akik erre hivatkoznak, ne csak a nyelvoktatást ragadják ki, hanem mindazt, ami egy autonómiával vele jár. VOJTEK KATALIN A magyar kisebbséget érte a legnagyob kár Dr. Ljubomir Antié 48 éves jogász a legerősebb ellenzéki pártnak, a liberális HSLS-nek az alelnöke is. A horvát képviselőház egyik legkényesebb bizottságának áll az élén, amelynek teljes hivatalos címe: az emberi jogok és az etnikai, illetve nemzeti közösségek vagy kisebbségek jogainak bizottsága. Vele készített interjút a NÉPSZABADSÁG zágrábi tudósítója. — Az etnikai és nemzeti kisebbségek teljes biztosítására a kormány külön alkotmányerejű törvényt hozott. Hogyan ítéli meg az alaptörvény előírásainak eddigi megvalósítását? — A törvény korrekt, jó s ez a nemzetközi fórumok szakértőinek véleménye is. A végrehajtó intézmények azonban még nem szerveződtek meg. A törvény megvalósításánál figyelembe kell venni, hogy a jelenlegi háborús események olyan légkört teremtettek, mely nem alkalmas arra, hogy a törvény megvalósításával kapcsolatban általános megelégedést váltson ki. — Hogyan jellemezhető az agresszió folyamán nagyrészt elmenekült és szétszórt horvátországi magyar kisebbség helyzete? — Az a tény, hogy Horvátország területén vagy tizenöt szétszórt kisebbségnek sikerült fennmaradnia, az államalkotó nép toleráns beállítottságáról tanúskodik. Az agresszió következtében a legnagyobb károkat a kisebbségek közül a magyarok szenvedték el, mert az általuk lakott területek voltak leginkább a háborús műveletek színhelyei. A lakosság részben Magyarországra, részben Horvátország más vidékére menekült, egy része a megszállt területeken maradt, minden emberi és etnikai jog nélkül... Szerény lehetőségei szerint Horvátország nagy erőfeszítéseket tesz, hogy biztosítsa a magyarság további létezését ezeken a területeken. Úgy gondolom, többet is lehetett volna tenni, elsősorban Horvátország közigazgatási átszervezésekor, — A múlt év végén tagja volt a Sabor küldöttségének, melynek az Európa Tanácsban bírálatban volt része az emberi jogok és sajtószabadság helyzete alapján, illetve Horvátországnak Bosznia—Hercegovinában játszott szerepe miatt... Az elmúlt napokban ismét két magas rangú delegáció járt Strasbourgban. Milyen eredménnyel? — Sikerült elérni, hogy Horvátország megtartsa a vendégtag státusát, ami objektíve nem jelent sikert. Horvátország kimarad e jelentős intézmény tagságából, amely tulajdonképpen csak előszobája a fontos európai szervezeteknek. Csak annyi sikerült, hogy megakadályozzuk a legrosszabbat: a vendégtagság törlését. (...) Nem lehet kereken kijelenteni, van-e médiaszabadság vagy nincs. Más ugyanis a helyzet az elektronikus médiáknál és más a sajtónál. A legtöbb kifogás a horvát televíziót illette, amely elsősorban állami intézmény, másrészt pedig a többségi párt szolgálatában áll. Bírálták, hogy az igazgatója a köztársasági elnök barátja..., a kormánypárt magas rangú funkcionáriusa is, a parlament tagja, akit mentelmi jog véd. Itt a magántelevíziók felállításáról készülő törvény az egyetlen kiút.