Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-15 / 11. szám, szombat

1994. JANUÁR 15. IÚJSZÖM KALEIDOSZKÓP „Betegség?" jeligére - Még csak most múltam 30 éves, de az utóbbi időben rettenetesen felej­tek, sokat fáj a fejem és romlik a látásom is. Az apróbb betűk teljesen összefutnak a szemem előtt. Mit tegyek? - Sürgősen menjen el a keze­lőorvosához, mondja el neki a tüneteket úgy, ahogy a levél­ben felvázolta, és kérje őt meg, hogy utalja önt be egy neuroló­giai szakrendelésre. E kivizsgá­lás alapján, melynek lehet, hogy egy fej-CT-vizsgálat is része lesz, lehet eldönteni, szervi meg­betegedésről, folyamatról vagy idegiről, esetleg nagymértékű ki­merülésről van-e szó. Kérem, az eredményről számoljon majd be nekem. Amennyiben lakóhelyén a CT-vizsgálat problematikus lenne, jelezze telefonon vagy le­vélben. „Kislány" jeligére - A ke­resztlányom sokat szenved a gyomorfájástól. Ő ugyanis túl­ságosan érzékeny, drukkolós tí­pusú egyetemi hallgató. A ki­vizsgálások egész sorát végigjár­ta niár, de eddig csak kevés vigaszt kapott. Állítólag a pana­szok gyomoridegi eredetűek. Jó­formán minden evés után hányni kezd, és bizony már 5-7 kilót lefogyott. Nagyon félünk, hogy tanulmányait nem fogja tudni folytatni! — Amennyiben valamennyi vizsgálat negatív volt, egyértel­műen személyiségi és lelki prob­lémáról van szó. Mindig is vol­tak drukkolós egyetemisták, de ez az izgulás elfogadható formá­ban és mértékben csak a konkrét vizsgákkal lehet összefüggésben. Ennek legjobb gyógyszere a si­kerélmény, a kortársak, barátok által nyugtázott elismerés. Ilyen esetekben mindig eredményes lehet a barátok segítsége a ki­kapcsolódásban is. A levél alapján egy másik le­hetőségre is gondolni kell. Fiatal lányok egy része a serdülőkor vége felé, vagy közvetlen utána beleesik egy állapotba, melyet a nagymértékű fogyás, bizonyos viselkedési zavarok, önfejűség, s végül teljes idegi-testi kimerü­lés jellemez. A laikus hozzáállás itt nem segít, gyógyítani kell a beteget. Azt tanácsolom levélírónk­nak, hogy a lány szüleivel együtt keressék fel az iskola pszicholó­gusát, s tisztázzák, mennyire fe­lel meg a lány személyiségének az iskola követelményrendsze­re, elvárásai. Lehet, hogy megéri módosítani a tanulmányi feltéte­leken. A szakembernek hasznos tanácsai lehetnek az iskola típu­sának megfelelő csoportmunka irányába is. S amennyiben a má­sik lehetőség, szaknyelven az Anorexia nervóza (pszichés ere­detű étvágytalanság) esete áll fenn, javasolni fogja a pszichiá­ter segítségét. Ezt mielőbb meg kell tenni, mert az elhanyagolt esetek az egészség tartós károso­dásának veszélye mellett, a ta­nulmányok megszakításához, sőt, félbehagyásához vezet­hetnek. „Félelem" jeligére — Az utób­bi időben furcsa érzések keríte­nek a hatalmukba, igaz, amióta özvegy vagyok, az idegeim na­gyon tönkrementek. Imádom az unokáimat, de reszketek még annak a feltételezésétől is, hogy nálam töltsék az éjszakát. Nem tudom megmagyarázni, szégyel­lem ezt az érzést, de nem tehe­tek róla. Mindig félénk voltam, de most már nincs semmi önbi­zalmam. Százszor is megnézem, becsuktam-e az ajtót, elzártam-e a gázt. Az autóbuszra már fel sem szállok, inkább gyalogolok. Ez depresszió? Segítene nekem is a Timonil tabletta? - Több mint valószínű, hogy igen, mert harmonizálja az ér­zelmeket, melyek zavaraiba a depresszió is beletartozik. A tünetek alapján, melyeket részletesen leírt, nagyon valószí­nű, hogy idősebbkori depresszió kerülgeti Önt, szorongásos tüne­tekkel vegyítve. Nyugodjon meg, ezen nincs mit szégyellnie, hiszen az emberek nyolcvan szá­zaléka élete folyamán átesik leg­alább egy depressziós állapoton. Ne hagyja, hogy a bűntudat el­hatalmasodjon a lelkében, mert ennek nincs alapja. Küzdeni kell ellene, mert a betegség tünetéről van szó, ugyanúgy, mint az al­vászavarok, a vegetatív tünetek (szívdobogás, izzadás), a reggeli rossz közérzet esetében. Abban is biztos vagyok, hogy ha leül a családtagjaival egy megbeszé­lésre, meg fogják érteni az állás­pontját. Viszont értelemszerűen kérni fogják Öntől, hogy kezel­tesse magát, amit a féltés, a sze­retet jelének vegyen, ne rosszin­dulatnak. A gyógyszereket hosz­szabb ideig kell szednie, mert egy hosszan tartó folyamatról van szó. Annak, amit Ön is emlí­tett, az az előnye, hogy napi egyszeri adagban is kifejti hatá­sát. Nem szabad azonban csodát várnia. Egyrészt minden dep­resszió elleni szer hatása csak 7—10 nap után érvényesül teljes mértékben, másrészt a társtalan­ság, a magány, mely a depresz­szió melegágya, hátráltatja a gyógyulást. Kár, hogy rossz tapasztalata van a pszichiáterrel, akinél már évekkel ezelőtt volt, mert ebben az esetben a szak­emberbe vetett hit és bizalom gyógyító erejű. Önnek lesz könnyeb, ha ilyet talál. S ameny­nyiben nem tudna dönteni, hív­jon fel, szívesen közvetítek. „Aggódó" jeligére - Nagyon fiatalon mentem férjhez 12 év­vel idősebb férjemhez. Azért, mert a szüleim akarták így. Egy cseppet sem voltam belé szerel­mes. Iparkodtam hozzá mindig becsületes, hű, rendes és őszinte feleség lenni, és a szaporodó családot az évek során már való­ban szerettem. Az utóbbi időben rájöttem, hogy a férjem nem őszinte, sokszor hazudik. Nem törődik semmivel sem, sokat kell neki könyörögni. Az idegeim ki­vannak, bármi csekélység miatt méregbe gurulok. Félek, hogy ez a családnak is ártani fog. Taná­csot szeretnék kérni, mert idegi­leg és lelkileg betegnek érzem magam. — Lehet, hogy egész házassága alatt hű és őszinte feleség ipar­kodott lenni kedves asszonyom, csak egyről feledkezett meg. Az alapkő letételénél nem volt őszinte. Biztos alapok nélkül na­gyon nehéz tartós épületet fel­építeni. Bár ideig-óráig lehet „hazudni boldog szeretőt", tar­tósan nem megy. Mérget veszek rá, hogy a férje erre már régeb­ben rájött, azért változott meg a viselkedése. S ha ehhez hozzá­vesszük az idősödő férfiak ,,be­záruló kapu" szindrómáját, elég jól el tudom képzelni az Önök közötti kapcsolat színvonalát. Félreértés ne essék, mindenki véthet hibát, és Önt részben fia­talsága, tapasztalatlansága, rész­ben szülei iránti tisztelete némi­leg felmenti. Együtt élniük vi­szont csak úgy érdemes, ha meg­próbálnak párbeszédet folytatni közös dolgaikról, és közben ki tudják jelölni mindennapi éle­tükhöz és a család működéséhez szükséges kompromisszumok kereteit. Különben együttélésük együttkínlódás lesz, melynek a legjobban a gyerekek isszák meg a levét. Sürgősen jelentkez­zen a legközelebbi házassági ta­nácsadóba, s vigye magával a férjét is. „SUZY" jeligére - Többször hordtam DANAt, az utolsót feb­ruárban vették le, mert már rosszul viseltem, sokszor és so­káig véreztem. Alhasi fájdal­maim is voltak. Kiderült, hogy „mióma uteri"-m van. Szeret­ném megtudni, meddig lehet egy DANÁt hordani? Mitől keletke­zik a mióma, miért, és meddig lehet vele élni? Miért nem lehet kivenni? Miért kell megvárni, míg nagyobb lesz, vagy míg fájni fog? Miért nem lehet a méhről leoperálni, miért, kell kivenni az egész méhet? -A mióma a méh leggyako­ribb daganata. Ivarérett nőknél jelentkezik, többségében azok­nál, akik nem szültek, de mások­nál sem ritka. Nagyságuk lehet pár milliméter, de az emberfejnyi sem ritkaság. Keletkezésének okát pontosan nem tudjuk, de nagyon valószínű, hogy az ivar­érett nő hormonháztartásával függ össze, mert csak ebben a korban jelentkezik, és a válto­zókor után a növekedés megáll. Ha a mióma tünetmentes, kor­látlan ideig lehet vele élni, de inkább az a jellemző, hogy rend­szertelen és veszélyes vérzések, és kellemetlen fájdalmak forrá­sává válik. Szinte mindig több mióma van a méhben, melyek különböző nagyságúak lehet­nek, és a múltban többszöri mű­tétekhez vezettek. Ezért nem vált be a részleges méhirtás, melynek elvégzése ma már csak egészen ritkán jöhet szóba, el­méletileg olyan fiatal nőnél, aki még nem szült, ezért kívánatos a nemzőképesség megtartása. Természetesen figyelembe kell venni, hol helyezkedik el a mió­ma, valóban csak egy gócról van-e szó, egyáltalán, mi jár több kockázattal: a méh megha­gyása vagy kiirtása. A DANÁ-val kapcsolatos kér­déskörre maguk a nőorvosok sem tekintenek egységesen. Van, .aki egy év múlva kivétel nélkül leszedi, míg mások csak akkor nyúlnak hozzá, mikor már problémákat okoz a viselése. A többség úgy tartja, hogy 3 év az az elfogadható időtartam, míg egy DANÁ-t rizikómentesen fenn lehet hagyni az anya­méhben. * * * Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztő­ségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Megadóztatott részvények? P. S.: 1992-ben a vagyonjegyes privatizálás során a pontjaimat egy privatizá­lási beruházási alapra bíztam azzal, hogy ez az alap arra kötelezte magát, a részvényeimet 12 ezer koronáért megvásárolja. Éltem ezzel a lehetőséggel, és az említett összeget tavaly az év vége felé meg is kaptam. Most azt szeretném tudni, hogy köteles vagyok-e ezt a jövedelmet az adóhivatalban bejelenteni, és köteles vagyok-e adózni az említett összeg után? A jövedelmi adóról szóló 1992. évi 286. törvény rendelkezései­nek értelmében minden olyan személy, akinek a magánszemé­lyek jövedelemadója alá eső évi jövedelme meghaladta a tízezer koronát, a megszabott határidő­ben (azaz, a folyó naptári és március 31-ig) köteles a korábbi adózási időszakra vonatkozó adóbevallást előterjeszteni. Ez a kötelezettség nem vonatkozik az adómentes jövedelmekre, to­vábbá pedig azokra a jövedel­mekre sem, amelyekből az adót különleges adókulcs alapján hajtják be. A 92/1991. Tt. számú, úgyne­vezett nagyprivatizációs tör­vény (pontosabban az állami va­gyon más személyekre történő átruházásának feltételeiről szóló törvény) alapján történt rész­vényszerzésből származó jöve­delem a fent említett adótörvény szerint nem képezi a jövedelmi adó tárgyát: másként fogalmaz­va, a jövedelmi adó szempontjá­ból érdektelen jövedelemről van szó. Kivételt képeznek viszont például a részvényekből szárma­zó jövedelmek (így többek kö­zött a részvények után járó osz­talékból származó jövedelmek). Ugyanakkor el kell mondani, hogy a részvények eladásából származó jövedelmek a jövedel­mi adó tárgyát képezik (adókö­teles jövedelmek), ha a megszer­zésüktől az eladásukig eltelt idő nem haladta meg az egy évet. Az adó alapja ilyen esetben a va­gyonjegyes privatizációban megszerzett, majd eladott rész­vények eladási ára és névértéke közötti különbözet lenne, mi­közben a privatizációs beruhá­zási alap határozza meg a rész­vételével megszerzett részvény névleges értékét. A vagyonjegyes privatizációs könyv (füzet), a jogszabályok által előírt bélyeg beszerzésére fordított, valamint a vagyonje­gyes privatizálásban való rész­vétellel járó további kiadások (mint például a privatizálási va­gyonjegykönyv, értékbélyeg megvételéhez szükséges kölcsön kamatai) nem számolhatóak el az említett törvény 10. §-ának ötödik bekezdése alapján kiadá­sokként, vagyis az említett költ­ségekkel, kiadásokkal — az adó szempontjából — nem csökkent­hető a részvények eladásából származó jövedelem, az említett jövedelemből nem lehet levonni a vagyonjegykönyv és az érték­bélyeg árát, illetve, ha pedig va­laki ezek megvásárlására köl­csönt vett fel, a kölcsön kamatait sem. Összegezve az elmondotta­kat, a részvények eladási ára (12 000 korona) feltehetőleg alacsonyabb lesz, mint ezeknek a részvényeknek a névértéke, és ezért nem kerülhet sor arra, hogy ezt a 12 ezer koronát meg­adóztatnák. Ha viszont a részvé­nyek megszerzésétől a részvé­nyek eladásáig nem telt el egy évnél rövidebb idő, az eladási árból befolyt jövedelem is adó­köteles, következésképpen adó­bevallást kell tenni róla. Honoráriumok adóbevallása H. L.: Az írásaim több lapban is megjelennek, több szerkesztőségtől kapok időnként honoráriumot. Az egyik szerkesztőségben figyelmeztet­tek, hogy háromezer koronát meghaladó honorárium esetében adóbeval­lást kell tennem a honoráriumokról, a következő szerkesztőségben viszont kétségbevonták ezt, mondván, hogy átalányban amúgy is levon­ták már az adót. Most nem tudom, hogy a tavaly kapott honoráriumokat köteles leszek-e az adóbevallásban említeni? A jövedelmi adóról szóló 1992. évi 286. Tt. számú tör­vény 36. §-a értelmében a jöve­delmek egyes fajtáinál különle­ges adókulcsok érvényesülnek, mégpedig úgynevezett levoná­sos adóként. Olyan jövedelmek­ről van szó, amelyek forrása a Szlovák Köztársaság területén van, és amelyek megküldésekor a címzettnek gyakorlatiasabb, egyszerűbb az adót rögtön a kifi­zetéskor levonni, illetve behaj­tani. A fent említett jövedelmek közé tartoznak a napilapokba, hetilapokba, rádióba és a televí­zióba beküldött írásokért járó honoráriumok, ha az adott eset­ben az egy írásért járó honorá­rium nem haladta meg a három­ezer koronát, miközben itt az adó alapja az egész jövedelem, azaz nem lehet belőle levonni az adott jövedelem elérésére fordí­tott kiadásokat. Ha az adott esetben a honorárium meghalad­ta az említett összegét, az egész jövedelmet fel kell tüntetni az adóbevallásban. Itt tartanánk szükségesnek megjegyezni, hogy ez a kedvezményes lehető­ség nem vonatkozik a műalkotá­sokból (így például az irodalmi alkotásokból) származó jövedel­mekre, valamint a szerzői jogi törvény szerinti szerződések alapján folyósított jövedelmekre sem. Az adólevonást az adó fizető­je, vagyis az a jogi vagy magán­személy köteles megtenni, amelynek a Szlovák Köztársaság területén van az állandó lakóhe­lye vagy székhelye, és az adó­alany javára honoráriumot fo­lyósít vagy kifizet. Jövedelemnek számít ilyen szempontból úgy a pénzbeli, mint a nem pénzbeli teljesítés is. Az adóalapot lefelé kerekítik egész korona-összegre. Az adó fizetője a honorárium­ból levont adót a soron követke­ző hónap 15. napjáig köteles az adó kezelőjének (az állandó la­kóhely vagy a székhely szerint területileg illetékes adóhivatal­nak) befizetni. Fontos szabály az, hogy az adólevonás rendes végrehajtásával az adóalany adózási kötelezettsége teljesí­tettnek számít, azaz az adóalany az ilyen jövedelmet már nem köteles az adóbevallásban fel­tüntetni. dr. FEHÉR GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom