Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-13 / 9. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK • AM R •am EGY HÉT EURÓPAPOLITIKA Jószerivel be sem fejeződött a NATO brüsszeli csúcsértekezlete, a világ figyelme máris Prágára, majd Kijevre, Moszkvára összpontosult. A Nyugat nem is annyira a prágai tárgyalásokra figyelt, illetve arra, hogy Bili Clinton amerikai elnöknek mennyire sikerült meggyőznie a visegrádiakat a Partner­ség helyességéről 1 és fontosságáról, hanem inkább a kijevi és a ma kezdődő moszkvai találkozóra. Persze, hiba lenne azt állítani, hogy ez a visegrádiakkal szembeni totális érdektelenségre vezethető vissza. Ám jóelőre tudni lehetett, hogy a NATO-értekezlet Közép-Európával kapcsolatban sok meglepetést nem okozhat, hiszen lényegében minden előre el volt döntve. Washington meggyőzte tétovázó szövetségeseit: mégiscsak reagálni kell az elmúlt évek­ben történt változásokra, s ennek megfelelően elő is terjesztette, majd megszavaztatta a 16-okkal a Partnerség a békéért javaslatot. Ebben a prog­ramban vélte megtalálni a posztkommunista országokhoz fűződő jövőbeni biztonsági kapcsolatok formuláját - homályosan megfogalmazott bővített együttműködést, válsághelyzet esetén konzultációkat ajánlott fel a biztonsági vákuumba került visegrádiaknak, s ezzel párhuzamosan a többi érdeklődő ország számára. Még a legnagyobb optimista sem várhatta, hogy Brüsszel előtt hirtelen valami megváltozik, netán a lengyel offenzíva hozza meg az utolsó pillanatban a visegrádiak által szép és kevésbé szép formában kívánt eredményt, a teljes NATO-tagságot. A lengyel offenzíva minden vonalon kudarcot vallott, hiszen még csak a V4-ek közös fellépéséhez sem vezetett el. Budapest, Pozsony, a különcködő Prága és a leginkább lázadozó Varsó nem tudta üdvrivalgással fogadni a csupán elvi nyitottságot megerősítő NATO-csúcs döntéseit, a viták, vádaskodások, érvek és ellenérvek, s főképp a diszharmónia időszaka után végül is kénytelenek tudomásul venni, hogy továbbra is védőernyő nélkül maradnak. Jobb ajánlat híján viszont meg kell elégedniük a biztonsági garanciákat nélkülöző, csupán kompromisszumot jelentő Partnerséggel. Ilyen tekintetben a csúcs mindenképp új korszakot nyitott - félő azonban, hogy ezt az időszakot majd a NATO-tagságért folytatott egymás közötti versengés és nem a washingtoni elképzelés szerint szorosabb közép-európai együttműködés fémjelzi. Prága magatartása, Klaus miniszterelnök „kiugrós játéka", mindenesetre ezt a jövőt sejteti. Clinton elnök viszont most a prágai meggyőző tárgyalások után megköny­nyebbülten utazhatott tovább Kelet felé. Egyrészt, ugye, azért, mert a NATO megtagadta a visegrádiaktól a klubtagságot, amivel jókedvében tarthatta Oroszországot, másrészt a csúcs keretében bejelentett szenzációs hír miatt. Valóban, a brüsszeli meglepetés nem a Partnerség megszavazása, avagy a szerbeknek szóló fenyegető üzenet volt, hanem az, hogy Kijev megígérte: végre beleegyezik a hajdani Szovjetuniótól örökölt ukrajnai nukleáris fegyve­rek - a világ harmadik legnagyobb atomarzenáljának - felszámolásába. Talán mondani sem kell, hogy az orosz jókedvet ez a diplomáciai siker csak fokozni tudta. A tervek szerint a ma Moszkvában aláírandó háromoldalú megállapo­dás azzal számol, hogy Kijev vállalja a területén maradt robbanófejek és rakéták leszerelését. Az már persze más kérdés, hogy Kravcsuk elnök miként tudja majd végleg eladni ezt a megállapodást az ukrán honatyáknak, akik eddig maguk is a valamiféle adom, nem adom játékhoz tartották magukat az atomfegyverek kérdésében. Az orosz-amerikai zsarolásnak, a nyugati nyo­másnak nehéz sokáig ellenállni, a leszerelés fejében beígért amerikai anyagi támogatás pedig komoly meggyőző érv lehet számukra is. Ám a világnak még a jóváhagyás sem jelentheti a garanciát arra, hogy Ukrajna nem szegi meg újfent a szabályokat, új parlamenti felállásban nem utasítja el ismét a szerző­dés ratifikálását. URBÁN GABRIELLA Vége az egyenlösdinek Csalódnia kellett annak, aki azt hit­te, hogy a brüsszeli csúcs közelebb hozza a visegrádi négyek teljes tag­ságát a NATO-ban vagy az Európai Közösségekben. Az Egyesült Álla­mok részéről kezdeményezett „Partnerség a békéért" program már a csúcs előtt jelezte: a politikai stabi­litás és a gazdasági felzárkózás terén a posztkommunista országok közül legfejlettebb V4 csoportnak is évekig kell bizonyítania: képes egyenrangú partnere lenni Nyugat-Európának. A csúcs és azt követően Bili Clinton amerikai elnök prágai látogatásának eredményei továbbá azt is sejtetik, hogy az eddig egyformán kezelt cso­port esetében a Nyugat felkészült a differenciált mérlegelésre, annak következményeként pedig akár arra is, hogy a csoport egyes országai külön-külön, politikai és gazdasági sikereik eredményeképpen válhassa­nak az Európai Unió és a NATO tagjaivá. Vége hát az egyenlösdinek. A Partnerség a békéért lényegében mindenki számára nyitott: a brüssze­li záródokumentumok értelmében minden ország olyan szinten írja alá a programból eredő keretegyezmé­nyeket, amilyen szinten akarja. Te­szi ezt akkor, amikor arra felkészült­nek tartja magát. A 16 tagállam majd mérlegeli, kivel milyen szinten haj­landó társulni és kit tart érdemesnek arra, hogy a teljes tagság felé vezető úton megtehesse a következő lépést. Ne feledjük: mi akarunk (ha való­ban akarunk) a NATO tagja lenni, mi akarunk felzárkózni a fejlettebb or­szágokhoz. A játékszabályokat tehát nem mi diktáljuk, jó diplomáciával estleg befolyásolhatjuk azokat. En­nek tükrében senki sem lesz kíváncsi szándéknyilatkozatokra, elsősorban a tettek határozzák meg, mit érhe­tünk el. Ha komolyan gondoljuk a NATO-tagságot, komolyan kell gondolnunk mindazt, amit a szlovák diplomácia hónapok óta hangoztat: a nyugati orientációjú külpolitikát és biztonságpolitikát, itthon pedig a jogállamiság, a politikai és gazda­sági rendszerváltás befejezését, és sorolhatnánk tovább. Emellett a szlovák politikai elitnek el kell gondolkodnia itthoni lépésein. A gusztustalan rágalomhadjáratok, a legalább kétféleképpen értelmez­hető nyilatkozatok, a demokratikus párbeszéd készségének hiánya (a ki­sebbségi kérdésben is), a különféle titkos utak tőlünk keletre eső orszá­gokba már amúgy is rosszabb kiin­duló helyzetbe hozták Szlovákiát. Brüsszel és Prága után különösen kellemetlen lehet minden meggon­dolatlan lépés. Az elmúlt hetek hazai eseményei sejtetni engedik: a vár és a külügyminisztérium rájött, merre vezet a járható út. A labda a kor­mányhivatal térfelére került. Ha ezt tegnap csak részben megérezte a végrehajtó hatalom legerősebb em­bere, a kormányfő, a különgépbe tankolt kerozin nem fogyott hiába. Az egyenlösdinek vége és elindult a konkurenciaharc. Igaz, Lech Wale­sa vagy Václav Klaus már eddig is „másként látta" a felzárkózást, a verseny azonban most nyílttá vá­lik. Szlovákia sorsa éppen ebben az időben egy évvel az önállósulás után valóban Szlovákia kezében van. Tessék, lehet bizonyítani. LOVÁSZ ATTILA, Prága Bili Clintont Prága óvárosában tett kedd esti sétája során a cseh főváros lakói olyan fogadtatásban részesítették, amilyenben leg­utóbb például csak a Rolling Stones együttes tagjai részesültek. Azt kérdezték tőle, hogy vajon sörre megy-e vagy pedig dzsesszklubba. Végül jutott ideje mindkettőre: Václav Havel társaságában sörözött az Arany Tigrisben, majd biztonsági emberek és újságírók hadának a kíséretében a Vigadó dzsesszklubjában kötött ki, ahol szaxofonon eljátszotta Gershwin Summertime slágerét. A VILÁGSAJTÓBÓL (TA SR-hír) A Süddeutsche Zei­tung tegnapi kommentárjában annak okaival foglalkozik, hogy Szlovákiában miért csökken fo­lyamatosan a nemzeti termék. A lap arra a következtetésre jut, hogy ennek legfőbb okai a kö­vetkezők: a nehézipar és a fegy­vergyártás nagy részarányú az ipari szerkezetben, a drága hazai hitelek, továbbá a viszonylag szűkös külföldi kölcsönlehetősé­gek, s nem utolsósorban az elég­telen közigazgatási szerkezet. A lap a frankfurti székhelyű Né­met Bank keleti bankszakembe­rek véleményeit idézi, akik sze­rint a társadalmi termék Szlová­kiában idén is tovább csökken. Ennek okát pedig a politikai helyzet ingatagságában látja a tekintélyes német újság, s ez­zel magyarázza a külföldi beru­házók vonakodását, akik a tava­lyi év második felében mindösz­sze 320 millió dollár értékben ruháztak be Szlovákiában. A lap megállapítja, hogy azok a nyu­gati cégek, amelyek Szlovákiá­ban vállalkoznak nem panasz­kodhatnak, sőt dicsérik a rendkí­vül alacsony béreket és a vám­kedvezményeket . VEGYI FEGYVEREK Orosz-amerikai megállapodás (TA SR-hír) Oroszország és az Egyesült Államok olyan intézke­désekben állapodott meg, ame­lyek mintegy 40 ezer métermá­zsa orosz vegyifegyver megsem­misítéséhez vezethetnek el. Er­ről tegnap tájékoztatott Wa­shingtonban két kongresszusi képviselő, hozzáfűzve, hogy a megállapodásra a Moszkvában tárgyaló amerikai és orosz szak­értők jutottak. Az egyezmény az idei évre előirányozza, hogy az Egyesült Államok finanszírozza majd a vegyi fegyverek megsem­misítésének technológiáját kifej­lesztő laboratórium tevékenysé­gét. Az USA segítséget nyújt az orosz félnek olyan megfelelő te­repek kiválasztására, ahol sor kerülhet a technológiák kifej­lesztésére, majd az említett fegy­verek felszámolására. KINCSESTÁRUNK Kétszáz évvel ezelőtt már készen volt a német költő és történetfilozófus, Johann Gottfried Herder epik legátfogóbb műve, amelyben az emberiség történetének folyamatát vizs­gálva arra a következtetisre jutott, hogy annak értelme a lojlo­dés, célja pedig a humanitás, az emberiesség. Minden nemzet az ésst és a szabadság korántsem kockázatmentes kiváltságát felhasználva képes megközelítem rendeltetése célját. Eszerint a szláv népekre fényes jövő vár, mert szorgalmasak, békeszere­tők. Herder a magyaroknak közeli veget jósolt, mert nyelvük ki fog veszni, márpedig a ncpek szelleme nyelvükben valósul meg. Meg ötven esztendő sem pereg végig a történelem homokórá­ján. mikor a civilizáció talán legzseniálisabb nyelv tehetsége, Mezzofanti bíboros megvallja egy cseh költőnek, hogy az olasz és a görög után következve a legjelesebb nyelv a magyar, mert a leginkább dallamos és fejlődésre képes. A magyarok, mon­dotta. talán nem is tudják, micsoda kincs lakozik a nyelvükben. Ma d párizsi Sorbotuse-ou egy ötszáz oldalas doktori disszer­táció nyilvános vitájára kerül sor, tneiy dolgozat szerzője, bizonyos StéjpAaňe Rosiére a magyar: kisebbségekkel mint geopolitikát tényezővel foglalkozik e meglehetősen bő terjede­lemben. Három kultúrtörténeti villanás egy nemzet életéből, melyhez tartozunk. Ilyentájt, a. koxelgő iskolai beiratkozások idején e három vitatást hosszan exponáljuk agytekervényeinkbe. Mert lehet, hogy igaz: a népek szelleiűe a nyelvükben valósul •.meg. E kíiMsestírbaa. ' •• V • ÄOGYÄNYI JUDIT 1994. JANUÁR 13. Fodor és társai SZDSZ-listákon (Budapesti tudósítónktól) A Fia­tal Demokraták Szövetségéből nemrégiben kilépett vezető poli­tikusok — Fodor Gábor, Ungár Klára és Molnár Péter - az SZDSZ listáin indulnak a május elejére tervezett magyarországi parlamenti választásokon. Ezt Pető Iván, a szabaddemokraták elnöke jelentette be tegnapi saj­tóértekezletén. Az elhangzottak szerint már biztos, hogy Fodor Gábor az SZDSZ országos listá­jának igen megtisztelő, második helyén fog indulni. Jó helyekre számíthat Ungár és Molnár is. A sajtótájékoztatón az is ki­derült, hogy a három ismert poli­tikus egyelőre még nem lép be az SZDSZ-be, bár dolgozni fog­nak a pártban. Pető hangsúlyoz­ta, hogy Fodornak, aki Magyar­ország egyik legnépszerűbb köz­életi személyisége, „országos politikusként" szán szerepet pártja, míg Molnár kulturális- és médiaügyekkel, addig Ungár gazdaságpolitikával fog foglal­kozni. Fodor a sajtótájékoztatón két társa nevében is nagyra értékel­te, hogy az SZDSZ nem kívánta meg tőlük a pártba való belé­pést. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ők vállalják az SZDSZ po­litikáját, annak erényeivel és hi­báival együtt. Mindhárman le­szögezték, hogy az általuk val­lott liberális elveket és politizá­lási módszereket az SZĎSZ-ben is képviselni fogják. Azt is kifej­tették, hogy a választási kam­pányban nem kívánnak a Fidesz ellen politizálni. KOKES JÁNOS Politikai szándékú tisztogatás? A Magyar Rádió igazgatótaná­csának egyetértésével Csúcs László alelnök a hét elején elfo­gadta azt az előterjesztést, mely­nek értelmében az intézmény idei pénzügyi feltételeinek meg­teremtésére - a központi költ­ségvetési támogatás megvonását ellensúlyozandó - több mint 300 műsorkészítő elbocsátására ke­rül sor, s a létszámleépítés ősszel tovább folytatódik. A magyar Bér- és Munkaügyi Központból származó informá­ciók szerint a rádió vezetése már bejelentést is tett 310 fő várható elbocsátásáról, s eszerint a mun­kaviszonyok felmondása 90 nap múlva elkezdődhet. A rádiós alelnök közleményében április 11-ét jelölte meg a végrehajtás határidejéül. Ez azonban még nem minden, mivel szeptember­től kezdve a műszakiak és a gaz­dasági területen dolgozók köré­ben is megkezdődik a karcsú­sítás. A rádió közalkalmazotti taná­csa a döntés után ismertette ál­láspontját, melyben a tagok kifo­gásolták, hogy - az intézkedésre előzetes felmérések és egyezte­tések nélkül kerül sor, ráadásul a médiatörvény megszületése előtt, márpedig ez a jogszabály jelentősen befolyásolhatja az in­tézmény majdani működését. A tanács szerint a „drasztikus" vakmerő lépés után kétséges, hogy a rádió teljesíteni tudja-e közszolgálati funkcióját. A tes­tület hangsúlyozta azt is: Euró­pában példátlan, hogy az elbo­csátásokat a műsorkészítőkkel kezdjék. A rádió lőmunkatársa, Győrffi Miklós szerint egyértel­műen egy szellemi műhely szán­dékos szétveréséről. (Magyar Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom