Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)
1994-01-11 / 7. szám, kedd
1994. JANUÁR 11. IÚJSZÓ* LAPOZGATÓ 8 A szlovákiai mezőgazdasági vállalatok az elmúlt esztendő három negyedévében 4/1 milliárd koronás veszteséget „termeltek". Csupán három járásról mondható el, hogy a gazdasági eredmények tükrében úgy-ahogy nyereséges a mezőgazdaság, de fél kézen megszámolhatók azok a mezőgazdasági szövetkezetek és állami gazdaságok, amelyek a veszteségek ellenére is a felszínen tudják tartani magukat. Teljesen paradox az az információ, miszerint éppen a legproduktívabb térségekben található a legtöbb veszteséges vállalat. Például KözépSzlovákiában, a Losonci, a Zólyomi, a Nagykürtös! és a RimaÉs utánuk a vízözön... szombati járásban csőd szélén áll a szövetkezetek és az állami gazdaságok 92-96 százaléka. Ez pedig olyan állapot, amikor már késlekedés nélkül tenni kellene valamit. Az ágazatban gyakorlatilag semmi sem változott a gazdálkodási rendszer terén, csupán az, hogy drasztikusan csökkent az állami támogatás. Világos, mint a nap, hogy dotáció nélkül és szocialista gazdálkodással semmit sem lehet elérni. A társadalom ezt a kormánynak köszönheti. Mindenütt ünnepélyesen meghirdette a transzformációt, viszont semmi sem változott. Kevés kivétellel csaknem minden szövetkezetben és állami gazdaságban szocialista gazdálkodási rendszer van uralmon - többnyire ugyanazoknak a tisztségviselőknek a vezetésével, akik eddig is a mezőgazdasági vállalatok élén álltak. És ugyanazokkal a szervezési eljárásokkal, gazdasági viszonyokkal, mint korábban. A tagoknak, főleg a földtulajdonosoknak nincs döntő szavuk. Az ágazatban teljesen ismeretlen bárminemű vállalkozói kezdeményezés - ez éppúgy vonatkozik egész vállalatokra, mint egyes részlegekre. A helyzethez teljesen igazodik a tagság általános érdektelensége, beleértve a földtulajdonosok közömbösségét is. A kormánynak nincs miből merítenie, hogy javítson a mezőgazdaság helyzetén, mivel a költségvetés is csak félig üres batyu. Ebben az esztendőben rendkívUl kritikus lesz a helyzet, s nem zárhatjuk kl, hogy szociális nyugtalanság is felüti fejét. A mezőgazdasági dolgozóknak válságmegoldási módszerekhez kell nyúlniuk, drasztikusan csökkenteniük kell a termelést. És ezután már csakugyan az özönvíz következik. ALEXANDER MIARTUS Slovenský denník, I. 7. összeállította: MA ni GÉZA Csak Vladimír Meciar nélkül FRANTIŠEK MIKLOSKO AZ ÁLLAMFŐ ÚJÉVI JAVASLATÁRÓL NYILATKOZIK Mini ismeretes,, újévi beszédében Michal Kováč köztársasági elnök szélesebb kormánykoalíció megteremtését javasolta. Ennek a gondolatnak a szellemében — parlamenti politikai erőként - a Kereszténydemokrata Mozgalom is részt venne a koalíció kialakításában. A Smena munkatársa, ALENA MELICHÁRKOVÁ a lap január 5-i számában kérdezte František Mikloškót, a mozgalom alelnökét, hogyan képzeli el a KDM egy ilyen kormány megalakítását. - Jelenleg a koalíciós kormány már kisebbségi kabinet. Ha figyelembe vesszük a parlamenti politikai erőket, elméletileg a Demokratikus Baloldal Pártja marad, amely esetleg úgynevezett koalíciós partnerévé válhat a kormánynak, és a kabinet - élén Vladimír Mečiarral - tovább működhetne. Kérdés, vajon a DBP mennyire akceptálna egy ilyen ajánlatot. Jelen pillanatban a helyzet olyan - és ez megmutatkozott a költségvetés jóváhagyásakor is -, hogy a köztársaságnak határozott lépésekre kell elszánnia magát. Úgy gondolom, hogy nem állíthatunk fel széles koalíciót Vladimír Mečiarral. Mi ezt már régebben is megmondtuk, és tartjuk magunkat ehhez a véleményünkhöz. Állításainkat alá is tudjuk támasztani. Már távozott Milan Kňažko, Ľubomír Dolgoš, Rudolf Filkus, Michal Kováč, őket követte Ľudovít Černdk - a vele való szakítás ma pedig lassan már Roman Kovdčon és Jozef Moravčíkon van a sor. Mindez azt mutatja, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmon belül, a vezetés szűk körében is bonyolulttá vált az együttműködés a mozgalom elnökével. De el tudjuk képzelni, hogy egy más típusú kormányba ebből a politikai garnitúrából is bekerülhetnének partnerek. Tehát elképzelhetőnek tartom azt, hogy mi is részt vennénk egy ilyen kabinet munkájában, s a bonyolult gazdasági, szociális és földrajzi-politikai helyzetben felelősséget vállalnánk Szlovákia sorsáért. • Elhangzanak vélemények, hogy egy ilyen kormány létrehozása csupán átmeneti megoldás volna, csupán az idő előtti választásokat készítené elő... - Elsősorban felmerülne a kérdés, vajon a DSZM egységes marad-e vagy szétesik. Azaz ki alkotná a szélesebb koalíciót. Hasonló a kérdés a Szlovák Nemzeti Párt esetében is. Matematikai számítás alapján a DSZM, az SZNP egy része, a DBP, a KDM és a Demokraták Szövetsége eléggé széles koalíciót alakíthat ki arra, hogy többségbe kerüljön a parlamentben, és ha ezek a politikai erők ésszerűen politizálnak, akkor azt is el tudom képzelni, hogy a magyar pártok sem kerülnének ellentétbe egy ilyen összetételű kormánnyal. Mivel az említett pártok programja eltér egymástól, ezért ez a kabinet csak ideiglenes kormányként működhetne a legközelebbi választásokig. Viszont a választások időpontját is kompromisszumkeresés útján kellene kijelölni. Az ezzel kapcsolatos eddigi DBP-álláspontot főleg a DSZM nem akceptálhatja. El tudom képzelni, hogy vagy idén, vagy jövőre tarthatnánk meg. Meggyőződésem: az átmeneti kabinetnek programnyilatkozatában rögzítenie kell, hogy csupán ideiglenes kormány, s az 1996 előtt megtartandó választásokig működhet. • A legégetőbb problémák közül melyeket kellene ennek a kormánynak megoldania a legkorábban? - A legfontosabb kérdés Szlovákia szempontjából a burjánzó korrupció, amely már szinte minden intézményt elért, mégpedig egyrészt annak következményeként, hogy leállt a privatizálás. Manapság már az egyes érdekcsoportok vagy nevezzük őket egyszerűen maffiának - nem csupán a gazdasági, hanem a politikai hatalomért is küzdenek. Azaz ennek a kormánynak szavatolnia kell, hogy tovább folytatódik a privatizáció, és egyúttal meg kell teremtenie a kölcsönös ellenőrzés feltételeit is. A hatalom gyakorlásában részt vevő összes pártnak képviseltetnie kellene magát a minisztériumokban és azokban a szervekben, amelyek a privatizációról döntenek, hogy lehetővé váljék az ellenőrzés, megelőzve ezzel a korrupciót. Ezenkívül az ideiglenes kormány feladata lenne, hogy tudassa a világgal, Szlovákiában rendeződtek a körülmények, amelyek elengedhetetlenek a külföldi befektetések szempontjából. SZÉLESEBB KORMÁNYKOALÍCIÓ Kevés remény A köztársasági elnök újévi beszédében a szélesebb kormánykoalíció megteremtésének szükségességével kapcsolatban felvetett, egyáltalán nem meglepő gondolat a parlamenti poliükai erők többsége esetében pozitív visszhangra talált. Hogy pontosak legyünk: pozitív szóbeli reagálásokról van szó. Ugyanis a valós helyzet nem nagyon kívánja egy szélesebb koalíció kialakítását. És nehezen megválaszolható kérdés marad, hogy kinek a részvételével teremtenék meg. Gyakorlaülag nem állítható össze kormány a Demokraükus Szlovákiáért Mozgalom nélkül, amelynek - eddigi veszteségei ellenére - a legtöbb képviselője ül a parlamentben. Erre újévi beszédében a választások eredményei kapcsán Michal Kováč is felhívta a figyelmet. Tekintettel Vladimír Mečiar rosszhírű „kooperatív" hajlamára, az ellenzék soraiból nem sokan kívánnak szövetségre lépni vele. És a „Mečiar nélküli DSZM" most még nagyon nehezen képzelhető el. A kör pedig bezárul. Szélesebb kormánykoalíció kialakítása nem lehetséges sem a DSZM-mel, sem pedig a DSZM nélkül (sem Mečiarral, sem pedig nélküle). Mindennek ellenére találgatások látnak napvilágot Mečiarnak a mozgalmon belüli félreállításáról, a DSZM kettészakadásáról, illetve néhány képviselőjének és tagjának a kiválásáról. Nagyon valószínű, bármelyik eshetőség leheteüenné tenné Mečiarnak, hogy megőrizze miniszterelnöki bársonyszékét. Ha viszont valaki ilyen számítgatásokba bonyolódik, ezzel alábecsüli Vladimír Mečiar helyzetfelismerő képességeit, illetve azt a képességét, hogy a „helyzethez mérten" tud reagálni. Elméletí síkon a legstabilabb alternatíva a DSZM és a Demokraükus Baloldal Pártja közötti nagykoalíció volna. Váratlanul keményen és minden kompromisszumtól mentesnek hangzanak Peter Weiss szavai, miszerint „a széles koalíció nem lehetséges az egész DSZM-mel, hanem csupán azzal a részével, amely hajlandó és képes levonni az erkölcsi és politikai következtetéseket azokból a hibákból, amelyeket a kormányon levő mozgalom elkövetett". Ezen felül a DBP hű marad az idő előtti választások megtartásának a gondolatához. Érthető, hogy e tekintetben nehezen jut közös nevezőre a Mečiar-mozgalommal. fgy tehát a legvalószínűbb az, hogy megmarad a status quo. Bár ez nem széles koalíció, és lehet, hogy már nem is koalíció, de lehetővé teszi a kormánynak a hatalom megőrzését. És ez jelen pillanatban meghatározó. Ugyanis a Szlovák Nemzeti Párt kettészakadása után a koalíció és az ellenzék közötti erőviszonyok - két „független " képviselőnek köszönhetően is - kiegyensúlyozottak maradtak. De nem így a kapcsolatok, amelyek talán még jobban polarizálódnak majd az arculatot még ki nem alakító koalíció és arculattal már rendelkező ellenzék között. A kormányfő magatartása és az ellenzék lavírozása - amelyei az idéz elő, hogy nincs ínyére „felemelni a hatalmat" - biztosítja a jelenlegi kormánygarnitúra túlélését. Legalábbis addig, ameddig a „Mečiar nélküli DSZM" nem lesz már annyira elképzelhetetlen. ONDREJ DOSTÁL, Sme, 1. 5. Túltekintve autoritatív politizálá/ / sdtól, meg kell állapítanunk, hogy Vladimír Mečiar kormányfő nem az egyedüli, aki célzatosan használ olyan fogalmakat, mint stabilitás, koncepciózus politizálás, előrehaladás stb. A tények és a valós számok egészen másról beszélnek. A tényeknek saját szájíz szerint való, kozmetikázása talán az egyedüli változatlan politikusi kiváltság - és nem csupán a Szlovák Köztársaságban. Mindez megmutatkozott az elmúlt év végén is, amikor az elért eredmények értékelésén kívül maradt lehetőség a kölcsönös szlovák-cseh összehasonlításokra. Tévedett, aki azt hitte, hogy nyugati szomszédunk védve van a botraDilemma nyokkal, korrupciókkal vagy a politikusok álszentségével szemben. Csehország talán csak bizonyos gazdasági mutatókban jobb, de ezt már a föderáció kettéválásakor is tudtuk. Ha már említettem a politizálás módszerét, szükséges hangsúlyozni, hogy a tények célzatos kozmetikázása terén jelentős különbség van Vladimír Meciar és Václav Klaus stílusa között. Noha a munkaeredmények „eladásakor" mindketten azt mondják, hogy tevékenységük sikeres, a cseh kormányfő esetében egyetlenegyszer sem következett be, hogy felbőszült, vádaskodott és ellenséget keresett volna, legalábbis nem olyan intenzíven, ahogyan az a Szlovák Köztársaságban megfigyelhető. Bizonyára ez egyrészt annak az eredménye, hogy Václav Klaus úgy viselkedik, mint egy igazi angol úriember, de annak is, hogy a polgárok egyúttal bizonyos fenntartásokkal fogadják' megnyilatkozásait. Mindez visszatükröződik a cseh lakosság magatartásán is, amely a brit The Financial Times munkatársa szerint a cinizmussal egyenlő. Szlovákiában a helyzet valamivel specifikusabb, és mások a politikusok - köztük a kormányfő - módszerei is. Ha ezt politikai érdekei megkövetelik, a miniszterelnök a polgárokat olyan dolgokról is képes meggyőzni, amelyekben maga sem hinne. A meggyőzés és a valóság azonban két dolog, és egyebek között ennek is köszönhetően Szlovákiában a lakosság 50 százaléka csalódott, bizalmatlanul viseltetik a politikusok iránt (tehát már nem hisz a rózsás jövő ígérgetésének). Higgyünk vagy ne higgyünk a politikusoknak? Melyik politikus az igazi és az „igazmondó"? Ha ezekre a kérdésekre válaszolni tudnánk, a politikusok minden bizonnyal elveszítenék létjogosultságukat. Az ok pedig egyszerű - igazmondással mindenütt máshol dolgozhatnának, csak a politikában nem... PETER ŠKORŇA, Nový čas, I. 4. A KÖZÖLT CIKKEK NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK AZ ÚJ SZÓ VÉLEMÉNYÉT A nyomravezető futhat a pénze után 500 000 KORONÁT ÍGÉRTEK AZ INFORMÁTORNAK, HA MEGKERÜLNEK A 30 MILLIÓ DOLLÁRT ÉRÖ PICASSO-FESTMÉNYEK Három évvel ezelőtt a Prágai Nemzeü Galériából elloptak négy Pablo Picassofestményt, amelynek értékét 30 millió dollárra becsülték. Az egyik tettes, a 47 éves František Špaček hamarosan kézre került; a német rendőrség a bűncselekmény után hat héttel fogta el Bayreuthban. A rendőrök biztosra mentek, akkor vették őrizetbe, amikor az egyik festményt el szerette volna vinni a pályaudvari csomagmegőrzőből. Špaček - miután ígéretet kapott, hogy kiadják a cseh igazságszolgáltatási szerveknek - azonnal beszélni kezdett, s vallomása alapján a prágai rend&ség a hiányzó három műalkotást meg is találta a további két elkövető, Ladislav Hudák és Karel Roubtček lakásában. A bírósági tárgyalás is viszonylag gyorsan lezajlott: tavaly májusban a Prágai Városi Bíróság Spačéket nyolc, két bűntársát pedig 1212 évi feltétel nélküli szabadságvesztésbüntetésre ítélte. Hudák és Roubíček fellebbezett, de 1993 októberében az első fokú ítéletet helybenhagyták. Az eset még rendkívül sok érdekességet tartogat, bennünket azonban most annak a bizonyos félmillió koronának a sorsa érdekel, amelyet a Pinkerton nevű magándetektív-ügynökség - tagjai szintén bekapcsolódtak a nyomozásba - a nyomravezetőnek ígért. Ilyen embert valóban találtak, és a prágai rendőrség vezetői is megerősítették, hogy nagyban hozzájárult a műalkotások megtalálásához. A Pinkerton ügynökség elismerte, hogy az illetőnek joga van a jutalomra, s az ígért összeget már 1991 augusztusában kifizette. Az informátor azonban a mai napig egyetlen fillért sem látott az 500 ezer koronából. Elsőként a prágai rendőrség vezetősége tartotta vissza a pénzt, közölve, nem ért egyet azzal, hogy folyósítsák a nyomravezetőnek. Az indok egészében véve logikus - a rendőrség az ügyben szeretné megőrizni a teljes anonimitást, már ami az informátort illeti. A jutalmat formálisan a cseh belügyminisztériumnak kellene kifizetni, a Pinkerton cég azonban tévesen döntött, s az összeget az egykori szövetségi belügyi tárca számláján helyezte el. Csupán Ján Lángoš hajdani belügyminiszternek volt joga ahhoz, hogy rendelkezzen e számla felől. De ő állítólag az egész ügyről nem szerzett tudomást, máskülönben nem állhatott volna elő olyan helyzet, hogy egészen 1992 végéig, a minisztérium megszűnéséig félmillió korona maradt a tárca számláján. Csak azután utalták át az összeget a cseh belügyminisztériumnak, ahol a legfrissebb információk szerint egy külön számlára helyezték. Tavaly, november végén a minisztériumhoz fordult a nyomravezető jogi képviselője (az őneve sem hozható nyilvánosságra), mégpedig azzal a kéréssel, hogy ügyfele kapjon már valamilyen választ. Ugyanis semmilyen lehetősége nincs arra, hogy bírósági úton hajtsa be a pénzt, ezzel felfedné személyét, s veszélybe kerülne az élete. Az ügyvéd meggyőződése szerint a minisztérium kifizeti a jutalmat, most csupán a legjárliatóbb útját keresi ennek. Viszont Jan Subert belügyi szóvivő arra a kérdésre, hogy mikor adják át a jutalmat, azt válaszolta, hogy ő semmiről nem tud, és nem ismeri annak a hivatalnoknak a nevét sem, aki az ügyet intézné. És ha tudna is valamit, akkor sem beszélhetne. -JS-, Rešpekt, 1. szám