Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-07 / 4. szám, péntek

5 OLVASÓINK OLDALA ÚJ szól 1994. JANUÁR 7. KUTYA BAJ Áz ügy a kassaiak mindennapos témájává vált. Szóba hozzák a munkahelyeken, vendégjáráskor, vásárlás alkalmával, sőt még kutyasétáltatás közben is... Apropó!... Kutya!.... Szerény felmérésem szerint, lakótelepünknek azon a négyzetkilométerén, ahol a mi lakásunk is van, körülbelül négyezer ember él, és minden húsz-huszonötödik lakosra jut egy-egy kutya! Ez hozzávetőlegesen ""százhatvankétszáz ebet jelent. Ha egyszerre kiengednék őket, bizony jócskán betöltenék az ablakunkból látható tágas teret! De — szerencsére! — csak 10-15 eb verődik össze, a szájkosár és póráz nélkül „sétáltatott" gazdik kedvencei!... A sétáitatás időpontja a kutya és a gazdi hangulatától függ, tehát hol ekkor, hol akkor történik!... Ebből szükségszerűen az következik, hogy össze is acsarkodnak! Mindezek után a kutyás gazdik hazamennek, fellifteznek az emeletekre — ahol néha többfajta állat társaságában - finom, úri életüket élik!... Próbáljuk meg a vázolt állapotot az „állattalan" lakók (netán állatra allergiások!) szemszögéből érzékeltetni! Egy magasabban lakó - mondjuk nyugdíjas házaspár - a jobboldali szomszédjuk kutyájának ugatására ébred! Reggeli után a férfi némi élelemutánpótlás után indul. Alig lép ki a kapun, egy megriadt eb ugrik feléje! Az úton (de főleg az útfélen!) végestelen-végig kutyáktól származó dombocskák látványa fokozza lelkében a lassan megfogamzó világundort!... Hazajövet a liftkabinban egy sokkal barátságosabb kutyussal hozza össze a sors. A lábához dörgölőzve hízelegni is próbál. De amikor nedves orrát a bevásárló szatyor oldalán végigcsúsztatja, az öreg hirtelen a háta mögé dugja a táskát!... - Nem akarja megenni! - szólal meg gunyoros hangon a tizenéves gazdi!... Az öreg szót se szól, de abban a pillanatban igen messzire kívánkozik!... Sokai töprengek ezen a kutyakomédián. Többek között már olyan gondolatom is támadt, hogy vajon nem lehet-e összefüggésbe hozni a sárgasággal? Járvány idején nagyobb figyelmet kellene ennek a jelenségnek szentelni! Kovács József Kassa Egy hangverseny tanulságai Amióta tévékészülék van a házunkban, minden év első napján megnézzük a Bécsből sugárzott újévi koncertet. Kezdettől fogva kis irigységgel és nagy csodálattal adózom az osztrákoknak ezért az élményért. Az idei hangverseny különösen emlékezetes marad számomra, mert úgy érzem, minden eddigit felülmúlt. Lórin Maazel világhírű karmester, és nem emlékszem, hogy láttam valaha ilyen zenekari produkciót, mint amilyent az ő vezetésével a zenészek nyújtottak. A karmester csodálatos művészi felfogásról tanúskodott, minden mozdulatával kihangsúlyozta, hogy egy-egy zeneszám kollektív munka. Végig partitúra nélkül vezényelt. Nem mámorosodon meg saját vezető szerepétől. Cinkos szemvillanásai, biztató'mosolya a zenészek felé, nagy tiszteletet ébresztett bennem. Még nem láttam hangversenyt, ahol ilyen gyakran állította fel a karmester a zenekar tagjait. Ezzel is jelezni akarta: a siker közös. Ez a hangverseny iskolapélda lehetne politikusaink számára. Fontos, hogy a karmesterek fejében legyen a partitúra. Nem szabad rögtönöznie sem neki, sem a zenekar tagjainak. Nem fölényeskedhet a karmester, mert zenekar nélkül semmit sem ér sem ő, sem pálcája. A zenekar tagjainak nem szabad hamisan játszaniuk, sem túlharsogni egymást. Ha egy lzenekar ilyen hibákat követ el, elmarad a taps. Még az is megtörténhet, hogy a közönség hátat fordít a zenekarnak. Győri Sarolta Szepsi Karácsonyi koncert Komáromban Színvonalas hangverseny keretében mutatkozott be a Komáromi Filharmóniai Társaság karácsony második napján a délutáni református istentiszteleten. A társaság művészeti célja szolgálni a világi és az egyházi, a magyar és az egyetemes magyar zenekultúrát amatőr - zenekedvelő alapon, később pedig úgy, hogy Komárom városát a felvidéki magyarok zenekultúrájának központjává emelje. A nagyszabású hangverseny Fekete Vince karnagy, a Komáromi Művészeti Alapiskola és a komáromi Református Lelkészi Hivatal védnökségével valósult meg, a Musica juvenalis de Komaromium, a Comorra kamarazenekar, a Concqrdia vesveskar, a Námorníček gyermekkórus, a Komáromi Filharmónia Zenekar, Fekete Éva, Jankovich Martina, László Zsuzsanna közreműködésével. Vivaldi, Mozart, Händel, Halmos és Gruber karácsonyi vonatkozású művei csendültek fel a református templomban. A belépődíjból összegyűlt összeggel hozzájárulnak egy tomográf megvásárlásához. özv. Petőcz Kálmánné Komárom Sok kicsi sokra megy Az óév utolsó napján postabélyeget akartam vásárolni. Közönséges, levélre ragasztandót, háromkoronásat. A komáromi nagypostán az egyébként udvarias postáskisasszony csak kétkoronás névértékűt tudott ajánlani, s elmondta, hogy a többi bélyeg már hónapok óta hiánycikk. így a halandó a háromkoronás bélyeg helyett ragasszon kétszer kétkoronásat. Avagy, álljon be a pénztár előtt kígyózó sorba, hogy bélyeg helyett tenyérnyi pecséttel bérmentesítsék a szerény küldeményt. Számoljunk: száz levélnél... ezer levélnél... csinos kis summa üti a posta mindinkább telhetetlenebb markát! Lám, ahogy a postai szolgáltatás ára emelkedik, furcsamód, a színvonal úgy silányul! Csiba Géza Komárom és jogok egyensúlya A szlovák politikai reprezentáció nem nagyon akarja megérteni Európa üzenetét a nemzetiségi kérdés kapcsán. Otthon és a külföldi fórumokon is kitartóan visszautasít minden olyan elvet és javaslatot, amely a nemzetiséget esetleg a többségi nemzet egyenrangú társává tenné. Főleg a kollektív jogok elismerésére irányuló javaslatokat tartja elfogadhatatlanoknak. Ebben a kérdésben a kormánypártok és az ellenzék között alig van különbség. Ha végiggondoljuk a most egy éve megszűnt közös állam kisebbségi politikájának egyes állomásait, akkor kitűnik, hogy a szlovák és cseh politikusok cinikus kettős játékot játszanak. Ugyanis Csehszlovákia azon kevés államok közé sorolható, amelyekben 1945 után a nemzeti kisebbségeket a kollektív elv alapján ítélték meg. A hírhedt Beneši dekrétumok a kollektív elv alapján ítélték üldöztetésre a nemzeti kisebbségeket. Ennek nyomán több millió ember vált földönfutóvá nemzetisége miatt. Ezeket, a nyilvánvalóan megkülönböztetésen alapuló dekrétumokat a Szlovák és a Cseh Köztársaság politikai vezetői is kitartóan védelmezik. Majdhogynem istenkáromlásnak tekintenek minden kísérletet az esetleges felülvizsgálásukra. Nem hinném, hogy az ilyen és az ehhez hasonló politikusi magatartás az, amelyre az Európába tartó államnak szüksége van. A kisebbségi probléma nagyon bonyolult része a politikának, nem lehet sablonosan kezelni. Azért van ez így, mert a kisebbségek kialakulása sem volt sablonos. Volt, aki a jobb boldogulás reményében maga vállalta a kisebbségi sorsot. Volt olyan, és ez Közép-Európára jellemző, akinek szülőföldjén odahozták a kisebbségi sorsot, vagyis belekényszerítették a kisebbségi sorsba. Ez az utóbbi jelenti a nagyobb gondot, ez igényli a nagyobb odafigyelést, nemzetközi viszonylatban is. Európa üzenete természetesen nemcsak a többségi nemzethez és az államhatalomhoz szól, hanem a nemzeti kisebbségekhez is. Lojalitásra szólítja fel őket a többségi nemzettel, az államhatalommal szemben. És ez így van rendjén. Csakhogy ez a lojalitásra való felszólítás semmi esetre sem jelenti azt, amit Szlovákiában értenek ki belőle - azt, hogy a kisebbség adja fel történelmi múltját, kultúráját, nyelvét, identitását. Éppen ellenkezőleg. Ezt mind megtartva, tovább fejlesztve legyen lojális. Európában már ugyanis tudják, hogy az állampolgár és a hatalom kapcsolata csak úgy teljes, ha kötelességek és a jogok egyensúlyban vannak minden tekintetben. Benkovics Józse

f Galánta TANULÓPÉNZ Férjem állást keresett. És ekkor adódott a nagy alkalom, egy magánvállalkozó személyében. Csehországban ajánlott fel munkát napi 500-600 koronáért. Mivelhogy személye megbízhatónak tűnt, férjem elfogadta ajánlatát, sőt még az öcsémet is rábeszélte. A szerződésük három havi próbaidőre szólt, 2200 korona keresettel. A magánvállalkozó megmagyarázta, hogy az alacsony összeg csak az adó miatt szerepel a szerződésben, a borítékban annak többszöröse lesz. Rövid leszek: összesen alig több mint 40Ö0 koronát kaptak. S ezért sokszor derékig érő hóban kellett dolgozniuk, reggel héttől este öt-hatig. Semmilyen írásunk nincs az ígért összegről, így azt nem tudjuk behajtani. Az esetről egy életre levontuk a tanulságot és remélem történetünkből mások is tanulnak. Senki sem szereti, ha ország-világ előtt kikürtölik, hogy bolondot csináltak belőle, ezért nevemet, kérem, ne tegyék közzé. Egy csilizradványi olvasó A kávéimádók dilemmája Van egy-két megszívlelendő tanácsom a kávéfogyasztóknak. Az a kávé, amelyben a forró víz és az őrölt kávé közvetlenül érintkezik, tíz százalékkal növelheti a koleszterinszintet, ellentétben a filteres kávéval. Közismert, hogy a koleszterin az infarktus előidézője. Ezért fogyasszunk csak mértékkel kávét. Az orvosok rendszerint azt ajánlják, hogy napi 3—4 csészénél többet senki se igyon. Szív-, vesevalamint magas vérnyomású betegek ennél is kevesebbet. Terhes és szoptatós anyák napi egy csészénél többet ne igyanak. S hogy mindezt honnan tudom? Sajnos kávéfogyasztó vagyok én is. Harcolok ellene, de legyünk őszinték, nem tudok ellenállni. A televízió szinte naponta újabb márkát reklámoz. Mi pedig kipróbáljuk, s közben az egész az egészségünk kárára megy. Pedig érdemes, sőt kötelességünk egészségünket védeni. Ezért legyünk mértékletesek a kávéivásban. Biztosan megéri. Gyurcsovics Márta Komárom Ajándék az imelyieknek Nagyszerű élményben volt részük az imelyieknek. A karácsonyi ünnepek alatt községük saját tévéadását láthatták képernyőiken. A községben az őszi hónapokban a M-Elektronik magánvállalat megépítette a kábeltelevíziórendszert, amelyen nyolc műholdas és hat hagyományos adó fogható. A kábeltelevíziót közel négyszáz háztartásba kötötték be. Az év végi ünnepek alatt megtartott próbaüzemeltetés keretében Vrábei Vendel polgármester ünnepi beszédével indult meg az adás. A továbbiakban a nézők megtekinthették a római katolikus egyház éjféli szentmiséjét, a református egyház karácsonyi istentiszteletét és a naszvadi apostoli pünkösdi egyház fiataljainak karácsonyi kántálását. Közvetítették a helyi Csemadok-szervezet népdalestjét és az önkéntes tűzoltók Szent Flórián zászlajának ünnepi átadását. A műsorokat Mihalek Tibor rendezte. Örülünk, hogy falunkban olyan tévérendszer épült, amellyel még nem sok falu büszkélkedhet. Balogh Ilona Imely Tisztelt i szerkesztőség! ... Tavalyelőtt nyáron beadtam elromlott karórám Érsekújvárott a Komáromi utcában lévő óráshoz. Közben megbetegedtem és csak ritkán jutottam el a járási székhelyre. Nem reménykedtem, hogy másfél év után visszakapom karórám és ezért nagyon meglepődtem, amikor Czuczor János a szelvény bemutatása után átnyújtotta, az elveszettnek hitt órát. Amint elmondta, tudatában vannak annak, hogy az embereknek nincs fölösleges pénzük, így azt gondolták, bizonyára komoly oka lehet annak, ha valaki ilyen hosszú ideig nem váltja ki karóráját. Ezért tartogatták, bár joguk lett volna eladni. Kellemes év végi napokat szerzett nekem ezzel az órásmester. Nagy András Kamocsa ... A távolsági buszsofőrök között olyan is akad, aki nem áll meg az egýes falukban a megállóban, s így a felnőttek nem jutnak el a munkahelyükre, a gyerekek az iskolába. A déli buszon jegyet vetet a gyerekekkel, mondván, hogy ez nem iskolabusz. Morog az idősebbekre, mert lassabban szállnak fel, a babakocsira pedig rázárja a busz ajtaját. Ilyen embert nem szabadna a közlekedésben alkalmazni. H. O. Csak a mi kárunkra tévednek A postától rendszeresen megkapom az értesítést, mennyit kell a telefonhasználatért fizetnem. Negyven-hatvan koronát szoktam fizetni, de a szeptemberi számlát 514,90 koronára állították ki. Háromszáz hívást jelzett a számítógép. Tizenöt napon belül fellebbezni lehet, de az összeget be kell fizetni, és azt vagy visszaadják, vagy nem. Ám melyik nyugdíjasnak van fölösleges pénze azzal, hogy azt majd esetleg visszakapja? Hárman élünk együtt: apósom 87. éves, alig hall, nincs kivel telefonálnia. Feleségem szeptemberben kórházban feküdt én pedig a napokat a kertemben töltöttem, reggel mentem, este tértem haza. Ennek ellenére a számítógép átlag napi tíz hívást mutatott ki. A fiam elment az illetékes hivatalba, ahol végül megállapították, hogy 40,90 koronát kellett volna fizetnem. Erről papírt is kaptam, amit viszont a posta nem vett figyelembe. Nem részletezem, sok utánajárás eredményeként végül sikerült a kérdést rendezni. Felmerül azonban bennem a kérdés: hogyan lehetséges, hogy az üzletekben, szolgáltatásokban és egyebütt mindig csak a mi kárunkra tévednek? Iván Sándor Kassa Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket