Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-29 / 23. szám, szombat

1994. JANUÁR 29. iäjszóä KALEIDOSZKÓP 6 „Még nagyon fiatal" jeligére: Szeret­ném megkérdezni, hogy hová for­dulhat egy 18 éves lány, akinek már lassan egy éve nagyon fáj a lába. Feküdt már kórházban is, az ideg­osztályon nem is .egyszer. Sajnos, nem tudtak rajta segíteni, pedig már vettek mintát a hátgerincből és az izmokból is. Azt mondták, az ered­mények mind jók. Csak a fájás nem akar megszűnni, most már a két keze is fáj. Bízzunk benne, hogy van még remény?! Valóban lehető mindez a kellően nem kezelt influenza kö­vetkezménye? - Valóban lehet. Minden fertőzés és az influenza vírusos fertőzés, ki­váltja a szervezet védekezését, ami több fokozatban történik, s a küzde­lem tetőfokán az immunrendszer ál­tal termelt specifikus ellenanyagok a kórokozót megsemmisítik. Ez a küzdelem az esetek túlnyomó többségében következmények nél­kül zárul, de bizonyos esetekben károsodnak az egyes szövetek. Az influenzát hajlamosak va­gyunk lebecsülni, pedig szövődmé­nyei már sok halált okoztak. A leg­veszélyesebbek közé tartozik az agyhártyagyulladás, a szívizomgyul­ladás, a vesegyulladás és a tüdőgyul­ladás. A tünetek néha sokáig diszk­rétek, mintha a kórokozó és az általa termelt méreg lappangana a test szö­vetei között, keresvén a neki megfe­lelő helyet. Relatíve gyakran előfor­dul, hogy az izmokban levő idegvég­ződések, az ún.. neuromuszkuláris testecskék károsodnak, ami az iz­mok teljesítőképességének romlásá­val és sokszor fájdalmakkal jár. Az elmondottakból kitűnik, hogy ezeket a diszkrét, sokszor nem tipi­kus tüneteket felismerni, s főleg la­boratóriumban a károspdás mérté­két megállapítani nem könnyű fela­dat. Speciális laboratóriumi műsze­rek, diagnosztikai vegyszerek és tesztek kellenek hozzá, s ezek több­nyire csak az egyetemi kórházak és a velük azonos szinten működő kli­nikák laboratóriumaiban találhatók. Kérem levélírónkat, forduljon kéré­sével a pozsonyi Egyetemi Kórház (Fakultná nemocnica, Mickiewiczo­va 13) neurológiai klinikájának ve­zető orvosához, dr. Traubner pro­fesszorhoz. „Köhögés" jeligére: Úgynevezett többgenerációs család vagyunk. Mi­vel családi házban lakunk, elfér egy fedél alatt az unokától kezdve a nagyszülőkig mindenki. A legutób­bi influenzajárvány minket sem ke­rült ki, családunk minden tagját ágynak döntötte. Meglepett, hogy az orvos mindannyiunknak ugyanazo­kat a gyógyszereket írta föl. Egyszer olvastam, hogy a tizenéves szerve­zet más gyógymódot, diétát kíván, mint a hetvenéves. Nem kellene ezt figyelembe venni a gyógyszerek előírásánál? Mindannyian kaptunk például Pleumolysint, de nem tu­dom, segített-e. Ezen a téren semmi új nincs a gyógyszerellátásban? - A meglátásai kitűnőek, nincs sok hozzátennivalóm. Talán-annyit: hosszantartó és súlyos betegségek esetében egy orvos sem engedheti meg magának, hogy ne vegye figye­lembe a beteg életkorát, a fiatal és idős szervezet különbözőségeit, pél­dául az anyagcsere terén. Megfázá­soknál, lázas megbetegedéseknél ál­talában ajánljuk a fokozott folyadék­felvételt, amit a fiatal szervezet kitű­nően bír, sőt igényel, de az idős, magas vérnyomástól is szenvedő embernek ez kárt okozhat. Ami a második kérdését illeti, óriási az előrehaladás a világban a nyáloldók és köptetők terén is. A tavalyi év slágere volt Magyaror­szágon a svájci gyártmányú SOL­MUCOL gyógyszercsalád. Kitűnően hígítja a nyúlós nyálat, elősegíti an­nak kiürülését, és egyúttal csillapítja a köhögést. S a gyártó odafigyelt az Ön által felvetett problémára is. A kis- és nagyobb gyermekek, a fel­nőttek, az idősek, sőt a krónikus betegek részére is már-más csoma­golást ajánl. Van 100, 200, 400, 600 mg-os tasak, melyek tartalmából ízes italt lehet készíteni, és van szopogat­ni való tabletta (pasztilla) kisgyer­mekek és olyan betegek részére, akiknek folyadékfelvétele proble­matikus. A SOLMUCOL gyógyszer­családot 1993-ban már Szlovákiában is engedélyezték. Mintegy három hónapja fedeztem fel az Unimed gyógyszerforgalmazócég kínálólistá­ján, amely ott van minden gyógyszertárban. Kár, hogy - újdon­ságról lévén szó - körzeti orvosaink és gyógyszerészeink még csak ke­vésbé ismerik, s így csak elvétve jut el a betegekhez. „Meglepő emberek" jeligére: 16 éves lány vagyok, és egy megrázó élmény kapcsán szeretnék tanácsot kérni. Hétéves testvéremmel jöttem hazafelé az üzletből, mikor a falu közepén megszólított egy 20 év kö­rüli fiatalember, aki autójavítás iránt érdeklődött. Csak miután az autójá­hoz mentein, vettem észre, hogy deréktői lefelé meztelen, és önkielé­gítést végez. Nagyon felháborod­tam, megfordultam és elrohantam, de egész nap semmire sem tudtam összpontosítani, rettegtem és alig tudtam elaludni. Nem tudtam, mit csináljak, kinek szóljak. Nem mintha nem láttam volna még férfit, de megrémített, hogy valaki ilyet csinál ott a falu közepén, ahol sok ember szokott közlekedni, s ráadásul 7 éves testvérem is ott volt mellettem. Mit kelleft volna tennem? - Az exhibicionizumus nem ritka­ság, ha ez a megjelenési formája nem is mindennapos. Nagyon jól tette, hogy elsietett onnan, s még jobb lett volna, ha szól egy felnőttnek, amennyire lehetséges, egy hivatalos közegnek, hogy van ott egy személy, aki segítségre szorul. Ezt a felnőttek sem mindig szokták tudatosítani, és feleslegesen nagy konfliktus, ingyen­színjáték szokott az ilyen esetekből keletkezni. Pedig csak arra kell gon­dolni, hogy egy betegség szokatlan tünetével állunk szemben. „Gabika" jeligére: 4 éves kislányom 1 hónapos kora óta ekcémás. Csoko­ládét, gyümölcsöket almán és baná­non kívül nem ehet, kapott már rengeteg gyógyszert, kenőcsöt. Elké­szítették a bőrteszteket is, és ezek negatívok lettek. Próbálkoztunk gyógyfüvekkel is. Nagyon el va­gyunk keseredve, hogy az ekcémája nem tűnik el. Sok újságban különféle hirdetésekben sokféle csodaszert reklámoznak erre a bajra, de nem tudjuk, használna-e ez neki. Adjon kérem tanácsot, mert már nem tud­juk, mitévők legyünk! - Az atopikus bőrgyulladás és ek­céma nagyon meg tudja keseríteni a beteg és környezetének életét. Olyan immun-reakcióról van szó, amikor a szervezet valamelyik szer­vében, jelen esetben a bőrön a többi ember számára ártalmatlan anyag (alergén) néha egészen súlyos gyul­ladást vált ki. Ez az alergén a szerve­zetbe a táplálékkal, vagy a lélegzet­tel jut be. Vita tárgya, hogy ebbe a csoportba tartoznak-e a kontaktus­alergének is. A gyermeket kiskorától fogva meg kell tanítani, hogy egész életén keresztül különleges figyelmet kell majd szentelnie a bőrének és élet­módjának. A lakásból el kell távolí­tani mindent, ami „porfogó'. A pad­lóra tegyünk inkább linóleumot mint szőnyeget és minden nap töröljük föl vizes ronggyal. Csak műszálas füg­gönyöket használjunk, dekorációs anyagok nélkül, és gyakran mossuk őket. A gyermek ágyán nem lehet­nek kidolgozott bőrök, szőrmék, szőrös takarók. A párnahuzat, a fe­hérnemű legyen gyapotból, lehető­leg tiszta fehér. A gyermek fehérne­műjét kézzel mossuk és többször öblítsük ki tiszta vízzel. Öblítőszere­ket ne használjunk. A fürdővizébe tegyünk felfőzött keményítőt, vagy tejet, 1 liternyit egy kád vízbe. Csak speciális szappant használjunk (SE­BA-MED gyermekszappan vagy La­nolin-szappan). Ne használjunk für­dőhabot, sót. Fürdés után a testet kenjük be Baby Sebamed készít­ménnyel. Sokszor jót tesz, ha fürdés előtt a testet bekenjük étolajjal és 10 percet várunk. Az étkezés is kész tudomány, de a banán fogyasztása sem nagyon ajánlatos. Az étel legyen könnyen emészthető, rengeteg répá­val és almával. Csokoládén kívül a gyermek színes cukorkákat sem fogyaszthat. Külön fejezet az állatok tartása, mivel minden gyermek szereti az állatokat. Sajnos, nem lehetnek ve­lük kontaktusban, mert rontja az állapotukat. Végezetül meg kell je­gyeznem - érdekes módon - ezek a gyermekek szinte kivétel nélkül az iskolában nagyon jó tanulók, megta­lálják helyüket az életben és sok örömet szereznek szüleiknek. Jelenleg folyamatban van egy amerikai termékcsoport engedélyez­tetése Szlovákiában, amely ilyen esetekben nagy segítséget fog nyúj­tani a betegeknek a gyógyító folya­matok erősítésében. Amint kapha­tók lesznek, hírt adok róluk. „L. H." jeligére: 40 éves asszony vagyok és már egy éve, hogy a nya­kamon megjelent egy kb. 2 cm nagyságú daganat. A nyakcsigo­lyámnál és a tarkóm tájékán fájdal­mat érzek. Kaptam az orvostól Yel­lon gel kenőcsöt, de a rendszeres kenegetés sem segít. A vérnyomá­som rendben van, de a fejem gyak­ran fáj, sokszor elfog a szédülés, az egész testem elkezd remegni és ide­gesség fog el. Mit tegyek, hogy meg­szűnjön ez az állapot? -Esete a neuraszténia klasszikus példája, amikor egy megmagyará­zatlan tünet kapcsán, a tudat alatt, különféle félelmek dolgoznak, kime­rítve az idegrendszer tűrőképessé­gét. Nem írja, milyen vizsgálatokat végeztek el a rendelőben, minden­képpen az első helyre tenném a vér­vizsgálatot, különös tekintettel a vérképre (fehér vérsejtek?) és a vérsüllyedésre. Szerintem szakor­vosnak kell eldöntenie: valóban a nyirokcsomók duzzanatáról van-e szó, és ha igen, mitől, vagy teljesen ártatlan szépséghibáról, például zsír­szövetnagyobbodásról, amit egysze­rű műtéttel el lehet távolítani. A neuraszténikus tünetek kezelése szintén szakember kezébe való, de csak akkor hatékony, ha sikejült tisztázni és megoldani a kiváltó oko­kat. ^ ^ ^ Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztő­ségébe küldött leveleit. A nevet és lakcímet ezúttal nem szükséges fel­tüntetni. JOGTÜKŰR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Fizetni kell, de miből? F. B.: Magánvállalkozó vagyok. Január eleje óta nincs bevételem, mivel az orvos betegállományba helyezett, nem dolgozhatok. 1H00 korona táppénzt kellene kapnom, de még semmit sem kaptam, ennek ellenére a szociális osztályon azt mondták, hogy az 1225 korona összegű biztosítást be kell fizetnem. Miért? Es miből? Nekem nem jár minimálbér? adott hónapban semmit sem kere­sett, nem volt bevétele. Arra a kérdésére, hogy miből fi­zesse a biztosítások díját, sajnos iga­zán nem tudunk válaszolni, bár meg­értjük, hogy 1225 koronát a még meg sem kapott.1800 korona össze­gű táppénzből fizetni nem lehet. Ami pedig a minimálbért illeti, ez az alkalmazottaknak a ledolgozott órá­kért, napokért, illetve hónapért jár. Vagyis a munkaképtelenség idejére az alkalmazottaknak sem jár táp­pénz. Egyéb, hasonló esetekben pe­dig a törvények nem szavatolnak semmiféle minimális jövedelmet, s így a fent említett biztosítási díjat nyilván a megtakarított pénzéből kell majd befizetnie. Ne érjen meglepetés! GY. K.: A féljem is elvált már egyszer, én is. Közös gyermekünk nincs. A féljem, a válás után a volt feleségét a házból és a közös vagyonból kifizette, a gyermekeire pedig 15 évig fizettük a havi 1300 korona tartásdíjat, és amikor megházasodtak, fejenként 20 ezer koronát kaptak még. Most, hogy a férjem megbetegedett, úgy határozott, az egész házat a nevemre íratja (ez már meg is történt). A közösen vásárolt személygépkocsi is a nevemen van már. Most azt szeretném tudni, milyen szerződést kell írnunk, hogy a lakás berendezése is az én tulajdonomba kerüljön, mégpedig azért, hogy a férjem halála után ne érjen meglepetés, ne kelljen osztozkodnom vagy fizetnem valakinek. A férjem még él, de a volt felesége már most írkodja neki a leveleket, hogy a gyerekeket fizesse ki a házból. Továbbá az érdekelne, hogy ha minden a nevemen lesz, a férjem halála után tartanak még hagyatéki tárgyalást? Ha a levelét jól értettük, ön azt akarja elérni, hogy a férje halála pillanatában teljesen vagyontalan le­gyen, és így senki sem (pontosabban a férje egyetlen gyermeke sem), örö­kölhessen semmit. Ezt viszont a je­lenlegi jogi szabályozás alapján ne­héz lesz elérnie. Itt ugyanis figye­lembe kell venni a házastársi osztat­lan közös tulajdonra vonatkozó ren­delkezéseket, valamint a hatályos öröklési jogi szabályokat is. A Polgári Törvénykönyv 143. pa­ragrafusa szerint a házastársak osz­tatlan közös tulajdonába tartozik mindaz, amit a házastársak valame­lyike a házasság fennállása alatt szerzett tulajdonába. Az előbb emlí­tett szabály alól kivételt képeznek főként azok a dolgok, amelyekhez a házastársak valamelyike ajándéko­zás vagy öröklés útján jutott hozzá, illetve amelyek a jellegüknél fogva csak a házastársak valamelyikének személyi szükségleteit vagy hivatá­sának gyakorlását szolgálják. Ezek a vagyontárgyak a házastárs kizáró­lagos tulajdonába tartoznak. Az öröklési jog szempontjából az örökhagyó utáni hagyatékba tarto­zik mindaz, ami a halála pillanatá­ban a tulajdonában volt, s éppen ezért, ha a házastársak valamelyike meghal, a hagyatéki eljárásban elő­ször „megosztják" a házastársi osz­tatlan közös tulajdonba tartozó va­gyont, hogy tudják, mi is tartozik a hagyatékba. A fenti rendelkezések értelmében a házastársak valamelyike a külön­vagyonába tartozó vagyontárgyak­kal teljesen szabadon rendelkezhet, akár a saját házastársának is oda­ajándékozhatja. Az osztatlan közös tulajdonba tartozó vagyontárgyak­kal való rendelkezés viszont már fogalmilag is korlátozott. Elméletileg mindkét házastárs teljes jogú tulaj­donos, nincsenek meghatározva a tulajdoni hányadok, hiszen osztat­lan közös tulajdonról van szó. Ezért az osztatlan közös tulajdonba tarto­zó vagyontárgyat az egyik házastárs nem ajándékozhatja a másiknak, amíg a házastársi osztatlan közös tulajdon létezik, fennáll. Az öröklési jog érvényesülésének köréből tehát ki lehetett vonni a családi házat, amelyet a férje még a házasságköté­sük előtt szerzett. Ha viszont a sze­mélygépkocsit közösen vásárolták, teljesen mindegy, hogy a hivatalos okmányok szerint ki a gépkocsi üze­meltetője (a nyilvántartásokban ugyanis ez szerepel, és nem a tulaj­donos neve), és hasonló a helyzet a lakás berendezésével is. Ezeket a vagyontárgyakat tehát a hagyatéki eljárásban figyelembe veszik, hacsak a férje halála előtt nem szűnik meg a házastársi osztatlan közös tulaj­don. Ennek megszüntetésére pedig csak a bíróság illetékes, és a bíróság is csak a törvényben említett esetek­ben hozhat határozatot a házastár­sak osztatlan közös tulajdonát ille­tően. Ilyen eset például az, ha a há­zastársi osztatlan közös tulajdon to­vábbi fennállása a jó erkölcsökbe ütközne, vagy ha a házastársak vala­melyike vállalkozói tevékenységre szerzett jogosultságot. Persze, ha az osztatlan közös tulajdon megszűnt, a közös tulajdonba tartozó vagyon­tárgyakat el kell osztani a házastár­sak között. Ez a megosztás történhet a házastársak megállapodásával vagy bírósági úton is. Özvegyi nyugdíj és öröklés M. E.: Hatvan éves vagyok, özvegyi nyugdíjam van. Lassan már egy éve gondoskodok egy 63 éves családtalan férfiről. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, elveszíteném-e az özvegyi nyugdíjamat, ha összeházasodnánk vagy ha élettársi viszonyban élnénk. Mihez és mire lenne jogom ilyen esetben? Ha házasságot kötnének, az özvegyi nyugdíjra való jogigényét elveszte­né. Az élettársi viszony ezt a jogi igényt nem érinti (éppen ezért oly gyakori az idősebb emberek között a hivatalosan is bejegyzett élettársi viszony). Ugyanakkor pedig élet­társként, ha a most 63 éves társának nincsenek gyermekei és házastársa, a körülményekre való tekintettel, a törvény szerinti öröklés joga is megilletné önt. (Dr. P. D.) ROVATVEZETŐ: DR„ PÁLHÁZY BÉLA A vállalkozók a betegségi, egészség­ügyi és nyugdíjbiztosítás finanszíro­zásáról szóló törvény módosítását követően is kötelesek befizetni az úgynevezett kivetési alap 13,7 szá­zalékát az egészségügyi biztosításra, 5,8 százalékát a betegségi biztosítás­ra, 26,5 százalékát a nyugdíjbiztosí­tásra és 4 százalékát a foglalkoztatá­si alapba (ebből fizetik többek közt a munkanélküli segélyeket). Össze­sen tehát az úgynevezett kivetési alap 50 százalékát kell a különféle biztosítási alapokba befizetnie, s mi­vel a kivetési alap nem lehet keve­sebb, mint a minimálbér (és ez októ­bertől 2450 korona), havonta 1225 koronát kell fizetnie. A vonatkozó jogszabályok értelmében ezt az ösz­szeget akkor is be kell fizetni, ha az

Next

/
Oldalképek
Tartalom