Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-28 / 22. szám, péntek

28 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1994. JANUÁR 20. IRIGYKEDŐ SZEGÉNYSÉG (Folytatás az 1. oldalról) - Szankciók természetesen nem következhetnek, hiszen ez nem áll jogunkban. Mi konzultálluk az ügyet néhány iskolaigazgatóval, s azt ajánlottuk nekik, hogy várják meg a szeptembert, s akkor döntsenek a kapott pénz fölhasználásáról, amikor a fölhasználás módját már a szülőkkel is megbeszélték. - A miniszternek küldött levelükben önök diszkriminatívnak tartják az alapítvány támogatását, mert úgy vélik, hogy a támogatók nem az egész iskolát, hanem csak az elsősöket kívánják segíteni. Véleményük szerint tehát az adományozónak nincs joga eldönteni, kit és hogyan kíván támogatni? -Hogy ha ez a felhívás máshol jelent volna meg, s nem az iskolákban, semmi kifogásunk nem lett volna ellene. Az iskolákban viszont nem engedhetjük meg ezt a megkülönböztetést. Ha a pénzt az egész iskolának adnák, az pedig arra használná föl, amire legnagyobb szüksége van, akkor ebben nem látnánk problémát. De ha a támogatást csak az elsősök kapják, s ráadásul a szülők erről pontosan a beíratások idején szereznek tudomást, akisor számomra nyilvánvaló, hogy az egész dolog mire irányul. - Önök szerint ez a támogatás diszkriminálja a más nemzetiségű tanulókat? - A tanügyi igazgatóság nem tesz különbséget a magyar és a szlovák nemzetiségű diákok között. Azt rendben levőnek tartjuk, ha egy magyar iskola valamilyen forrásból külön anyagi támogatást szerez, de ez az iskolát és ne az egyéneket szolgálja. Ez a legfontosabb különbség, melyet úgy látszik, sokan nem értenek meg. - A fölhívás szövege mögött politikai célzatot is látnak. -Én nem vagyok politikus, és a politikát nem is kívánom az oktatásügybe belekeverni. Meg vagyok győződve róla, hogy a szóban forgó fölhívásnak valóban van politikai háttere, s ez nem való az iskolákba. -Egy következő pontban arra figyelmeztetnek, hogy a felhívás negatív visszhangot kelthet a szlovák lakosság köréljen, s hozzájárulhat a nemzetiségi feszültségek fokozódásához. - Elnézést, de úgy érzem magam, mintha kihallgatáson lennék... -Csak azt szerettem volna megtudni, miért épp Rimaszombatban lett e fölhívásnak ilyen negatív visszhangja, amikor más járásokban nem reagáltak ilyen érzékenyen a már korábban megjelent hasonló tartalmú levelekre. -Ezen csodálkozom, hogy máshol nem így reagáltak rá. Mi csak a kötelességünket teljesítettük, s nem kell hogy érdekeljen minket, mit tettek máshol. Mi ugyanis a Rimaszombati járás tanügyéért felelünk. Becsületesnek tartottuk, hogy a miniszter úr figyelmét felhívjuk erre a levélre és az alapítványra. - A miniszter már reagált az önök levelére? -Egyelőre nem, de minden bizonnyal megteszi. Eddig ugyanis elfoglaltsága miatt nem volt ideje foglalkozni az üggyel. (klinko) Tisztelt szülők Minden család életében döntő az a pillanat, amikor a szülők iskoláskort elérő gyermeküket beíratják az iskolába, vagy az alapiskola elvégzése után döntenek arról, hogy a gyermek továbbtanuljon-e és ha igen, mely iskolában. Minden olyan családban, ahol a szülők magyar anyanyelvűek, vagy legalább az édesanya magyar, az oktatási nyelv megválasztásánál fiuk vagy lányuk egész életére kiható döntést hoznak. Minden szakértő egyetért abban, hogy a stabil tudás alapja az anyanyelven történő tanulás. Az anyanyelvi iskola biztosítja továbbá az egészséges nemzeti tudat kialakítását és a családon belüli harmónia megőrzését is. A magyar iskolák színvonala általában kiállja az összehasonlítást a szlovák iskolákéval, esetenként magasabb is azokénál. Szlovákiát a múlt évben felvették az Európa Tanács tagjai közé. Ez azzal a feltétellel történt, hogy Szlovákia az élet minden területén az európai normák szerint biztosítani fogja a nemzeti kisebbségek jogait. Lehet, hogy ez a folyamat nem egyik napról a másikra és nem zökkenőmentesen megy végbe, de a folyamat iránya, az európai integráció mégis bizalommal tölthet el mindnyájunkat. Nem indokolható tehát a továbbiakban, hogy "ÜZLET ÉS POLITIKAMoszkvában járt a múlt héten Igor Urban, a szlovák védelmi minisztérium államtitkára. Látogatásának kettős célja volt: üzletkötés és együttműködési szerződés aláírása. A múlt év végén Oroszország, a volt szovjet adósság törlesztésének keretében már leszállított Szlovákiának 180 millió dollár értékben öt MiG-29-es repülőgépet és más haditechnikát, alkatrészeket. Szakértők becslése szerint az egykori szovjet tartozás még mindig vagy másfél milliárd dollárra rúg. Mivel nem valószínű, hogy ez a pénz valamikor is maradéktalanul visszakerül, semmi kivetnivaló nincs abban, hogy Pozsony megpróbál annyit és úgy megszerezni belőle, amennyit és ahogyan csak lehetséges, illetve amire a partner képes. így az Urban-látogatás eredményeként Moszkva további 80-90 millió dollár értékben szállít újabb haditechnikai eszközöket, alkatrészeket a szlovák hadseregnek. Tiszta üzlet ez, a külföld sem talál benne semmi kivetnivalót, e mögött senki sem keres politikumot. Ezt azért kell megjegyezni, mert emlékezhetünk: Magyarország is lebonyolított hasonló tranzakciót Moszkvával, akkor azt Pozsonyban Budapest túlfegyverkezéseként, Szlovákia biztonsága veszélyeztetéseként próbálták egyes politikai körök beállítani. Teljes mértékben elfogadható az az érv, miszerint nem lehet egyik napról a másikra úgy lecserélni a fegyverrendszereinket, hogy azok kompatíbilisak legyenek a NATO rendszereivel. Viszont Urban látogatásának másik célja már felvet néhány kérdést. Az államtitkár találkozott Borisz Gromovval, az orosz védelmi miniszter helyettesével, akivel aláírta a két minisztérium közötti, az idei évre szóló együttműködési szerződést. Ez Igor Urban szerint legkevesebb húsz közös, szlovák-orosz katonai akciót ölel fel. És itt kell emlékeztetni: tavaly írták alá a két ország alapszerződését, amely ugyancsak tartalmazott konkrét katonai egyttműködési programokat. Ennek kapcsán kérdőjelezték meg külföldön is Szlovákia nyugati orientációját, Most az államtitkár a nekiszegezett kérdésre válaszolva elmondta: az idei évre szóló szlovák-orosz szerződést azért nem konzultálták meg a nyugati partnerekkel - bár Szlovákia be kíván kapcsolódni a Békepartnerség néven ismert amerikai tervezetbe mert az alapszerződést még a Békepartnerség előtt kötötték. S mivel a Békepartnerséget még senki sem írta alá, a kétoldalú szlovák-orosz katonai szerződés sem épülhetett erre a nyugati tervre. Szükségesnek tartotta azonban cáfolni azokat az állításokat, amelyek szerint az újabb szerződés is azt jelentené, hogy Szlovákia nem a NATO, hanem inkább Kelet felé orientálódik. Nem túl meggyőző az államtitkár érvelése. Miért kellett megint annyira sietni, miért nem lehetett megvárni, amíg a NATO világosabbá nem teszi a Békepartnerség tartalmát? Különösen időszerű ez a kérdés, ha figyelembe vesszük Moszkva viszonyulását a visegrádi négyek NATO-tagságához. Az orosz vezetés egyrészt azt állítja, nem lát ellenséget a NATO-ban, sőt, együttműködni is kész vele, hajlandó partnernak tekinteni. Akkor miért előnyösebb számára a középeurópai biztonsági vákuum, miért ellenezte olyan vehemensen a négyek NATO-tagságát? Miért tartja magára nézve veszélyesnek az észak-atlanti tömb határainak keletebbre tolódását, ha azt a partnerének tekinti? A választ talán Moszkvának a balti országokkal és más szovjet utódállamokkal szembeni politikájában kell keresni, amely az utóbbi időben egyértelműen az orosz befolyás felújítását célozza. És itt már olyan értékekről van szó, amelyek nem képezik üzlet tárgyát. MALINÁK ISTVÁN Hol vannak a katonák?Egyszerű a válasz: gyakorlatilag mindenütt. Merthogy az orosz katonákról van szó, még a volt Szovjetunió területéről. A 14 köztársaság közül csak Litvániából vonult ki a szovjet-orosz haderő. Makacs, esetenként erőszakos politizálásával csak a zenetudósból lett litván államfőnek, Landsbergisnek sikerült elhúznia az oroszok nemszeretem nótáját: a kivonulási indulót. A többi köztársaságban változatlanul ott vannak az oroszok, bár nem minden esetben szívesen látott vendégként. Erre a tényre utalt keddi jelentésében az Unió helyzetéről Bili Clinton amerikai elnök, amikor a Kongresszus előtt azt állította: az Egyesült Államok követelni fogja, az orosz katonák csak azokban a szomszédos államokban maradjanak, amelyek ehhez hozzájárulnak, s még ilyen esetben is elvárja tőlük a nemzetközi normák megtartását. Magyarán: nem viselkedhetnek megszállóként, nem részesíthetik előnyben az orosz érdekeket az érintett ország érdekeivel szemben. Nyilvánvaló, Clinton ezzel a kijelentéssel reagált Andrej Kozirev külügyminiszter éppen egy héttel korábban elhangzott beszédére, amelyben kifejtette: nem szabad teljesen kivonni az orosz katonákat a volt szovjet köztársaságokból, mivel itt Oroszországnak létfontosságú érdekeltségei vannak. S robbant a bomba, elsősorban a Baltikumban. Észtországban még 3 ezer, Lettországban pedig 12 ezer orosz katona állomásozik, s minden sürgetés, követelőzés és fenyegetés ellenére sem mozdulnak. Ukrajna is rosszallta Kozirev szavait, mivel elsősorban a nukleáris szakértőktől szeretne megszabadulni. Dühösen reagált Moldova is, amely az orosz katonák jelenléte miatt gyakorlatilag elvesztette szuverenitását az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaság fölött. A Kaukázuson túli és a közép-ázsiai köztársaságok viszont nem reagáltak, hiszen nekik a jelenlegi polgárháborús körülmények között szükségük van az oroszokra. Belorusszia pedig bölcsen hallgatott. Merthogy Moszkvával keményen megfizetteti a 25 ezer katona állomásoztatását. Érdekes módon, Moszkvának erre telik: Bizonyára azért, mert a legnyugatibb végekről van szó. GÖRFÖL ZSUZSA akár egyetlen magyar szülő is gyermekének érvényesülési lehetőségét szem előtt tartva a szlovák nyelvű iskolát (tagozatot) válassza. A Rimaszombat és Vidéke Alapítvány - amely régiónk magyarságának szolgálatára jött létre - célul tűzte ki a magyar anyanyelvű gyermekek magyar tannyelvű iskolákba történő beíratásának előmozdítását. Figyelembe véve a gazdasági és szociális helyzet átmeneti romlását, az alapítvány felajánlja, hogy gyermeküknek a helyi vagy körzeti magyar alapiskolába történő beíratása esetén az első tanévben vállalja: 1. az iskolakezdéssel járó költségek egy részét, szeptemberi kifizetéssel, 200 S k összegben, továbbá 2. a bejáró tanulók utazási költségeinek teljes megtérítését, 3. az alapítvány ezen felül a későbbiekben a tanuló előmenetelétől és a család szociális helyzetétől függően pályázati rendszer alapján további támogatást nyújt. Szeretettel várjuk jelentkezésüket a Alapiskolában a beiratkozás napján: Abban a reményben búcsúzunk, hogy az ősz folyamán gyermekükben a magyar alapiskola diákját üdvözölhetjük. NYUGDÍJAK A folyamatos emelésre még várni kell - Nem általános emelésről, a most elfogadott törvény csak azokra a nyugdíjakra vonatkozik, amelyeket 1994-ben fognak kiszámítani, tehát azokra, akik az idén érik el a nyugdíjkorhatárt vagy most mennek nyugdíjba. A legutóbb megszavazott nyugdíjemelés ugyanis csak az 1993 végéig kiszámított nyugdíjakat érinti. (Ez az az emelés, amelyet a nyugdíjasok csak február végétől éreznek majd meg). • A törvény vitájában figyelmeztetett, hogy az idén nyugdíjba vonulók hátrányos helyzetbe kerülnek azokkal szemben, akiknek nyugdíját tavaly számították ki. Milyen hátrányra gondolt? — Attól függően, mikor számították ki a nyugdíjat, különbségek keletkeznek a megállapított összegek között. Ha az idén és a tavaly decemberig meghatározott nyugdíjakat hasonlítjuk öszsze, nem nagy az eltérés, de ha az ideieket azokkal vetjük össze, amelyeket 1993 februárjáig számítottak ki, 100-200 koronás különbségek vannak. A nyugdíjak 74 százalékánál ez az átlagos eltérés 154 korona. Ezt hallatlanul igazságtalannak tartom, mert elfogadhatatlan, hogy ugyanolyan jövedelem után Több észrevétele volt a parlament ülésén Bauer Editnek, az Együttélés képviselőjének az 1994-ben meghatározott nyugdíjak emelésére vontkozó kormányjavaslattal kapcsolatban. Mindenekelőtt arra kértünk tőle választ, hogy valóban emelésről van-e szó? más-más nyugdíjat állapítsanak meg az egyes években. Nem fogadható el, hogy amikor a létfenntartási költségek nagy mértékben emelkednek és a valorizálás nem tart velük lépést, akkor az új nyugdíjasok eleve alacsonyabb összeget kapjanak. •f/a már a valorizálást említette, mikor van kilátás a nyugdijak újabb általános emelésére? — A törvény szerint a kormány akkor köteles valorizálni, ha a létfenntartási költségek növekedése meghaladja a 10 százalékot. A költségvetési törvény szerint az átlagnyugdíj már nem követi az átlagbérek alakulását. Egyébként bíráltuk, hogy a legutóbbi nyugdíjemelési törvény nem vonatkozott az idei nyugdíjakra és a költségvetési törvény sem rendezte ezeket. Ezzel is elodázódott a valorizálás kötelessége, a mostani új törvény megjelenésétől számítják majd azt az időt, amit ennél figyelembe kell venni. • Az eddigi gyakorlat szerint bizonyos időszakonként külön törvényekkel emelik a nyugdíjakat. Hogyan lehetne elérni, hogy a járadékok értéke reálisabb legyen? — Amikor 1991-ben megszületett a valorizálásról szóló törvény, mindenki azt hitte, hogy a nyugdíjakat annyi százalékkal fogják emelni, amennyivel a létfenntartási költségek emelkedtek. Ez azonban nincs így. Legutóbb, a második nyugdíjemeléskor a parlament határozatot hozott arról, hogy a szociális tárca dolgozzon ki egy javaslatot, amely lehetővé tenné a nyugdíjak automatikus emelését. De úgy ahogyan a kormány sem teljesíti a parlament határozatait, ez az átfogó rendezés is várat magára. A törvényeknek hosszú az átfutási ideje, miközben a létfenntartási költségek emelkedése nincs tekintettel erre. Sajnos a kormány ügyeskedéseibe ez is beletartozik: minél később fogadunk el egy törvényt, annál kevesebb pénzt kell erre költeni. A parlamentben szerdán megszavazott törvény értelmében az 1994. január 1-je és december 31-e között kiszámított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat, illetve a leszolgált évekért járó nyugdíjat 300, az özvegyit 180, a részleges rokkantságit és a teljes árvák járadékát 150, a félárvákét 90 koronával, valamint a nyugdíj összege 16 százalékával emelik. Az idén januárban, februárban és márciusban kiszámított nyugdíjak esetében az emelés összegét a nyugdíjasok április 30-ig kapják meg. (csízmár)