Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-26 / 20. szám, szerda

A VAJDASÁGI MAGYAR SZÍNJÁTSZÁS ÜNNEPE ... kilenc évvel ezelőtt „örökölték meg" a Szerb Nemzeti Vígszínház épületét, innen Újvidék néhány illetékese a múlt év derekán kiköltöztette volna őket, végül minden maradt a régiben, de a pénzforrások elapadtak. (3. oldal) FÜGGETLEN NAPILAP Szerda, 1994. január 26. II. kiadás Ára 3,50 korona XLVII. évfolyam, 20. szám ANNA ÉS GYERMEKEI Az eltelt esztendő során miért nem akadt egy ügyintéző, aki megmagyarázta volna Anna asszonynak, mi kell ahhoz, hogy gyermekei minden hónapban megkapják a családi pótlékot? (4. oldal) X-né, a csaló X-nét egyáltalán nem vigasz­talja, hogy Szlovákiában a családok fele él a létmini­mum alatt. X-né normális kö­rülmények között a maga öt­ven évével fiatalos, jókedé­lyű, igazi emancipált asszony lehetne. Ezt bizton állítha­tom, mert gyerekkora óta is­merem őt. De X-néből most csaló lett. A története rövi­den: az átkosban évtizedekig volt egy jól menő vállalat fő­könyvelője és szívesen vállalt úgynevezett társadalmi mun­kát. De az üzem csődbe ju­tott, s őt évtizedes szakmai tapasztalataival és nyelvvizs­gáival együtt az utcára tették. Dolgozott maszeknál, de az is befuccsolt. Aztán vállalko­zott a fiaival: árult a „bolha­piaconi", de ráfizettek, s a maffia zsarolását nem bír­ták. Ezután hónapokig kilin­cselt. „Egy ötvenéves nő már sehol sem kell" - összegezte keserű tapasztalatait. X-né történetének fontos adaléka: két felnőtt fiával la­kik, mindkét fiatalember — munkanélküli. Tehát hár­man kapnak fejenként ezer­valahány koronát, amiből a nagy lakást is alig tudják fenntartani. Ezért döntött úgy, hogy csalni fog. Potom tízezerért sikerült elintéznie, hogy rokkantnyugdíjassá nyilvánítsák. így a munka­nélküli segély összegének a dupláját fogja kapni. X-né már nem hisz se Me­čiarnak, se Keltošovának. X-né fél. Fél, hogy kitudódik a csalás. Még jobban félti a fiait, akik már alapíthatná­nak családot, de miből, mire? Fél, nehogy lelkileg rokkan­janak bele kilátástalannak tű­nő. helyzetükbe. Talán az ő példáját kövessék? Csak azt tudnám, miért ne­ki kell félelemben élnie, miért nem az igazi csa­lóknak? (malinák) A PARLAMENT KEZEBEN A PONTES: Miként osztunk szét kétszázmilliárdot? 1992 júniusa, vagyis a Meéiar-kormány hivatalba lépése óta sokmindenben módosult társadal­munknak az első szabadon választott kormány által kitűzött fejlődési iránya, de ezen betűi is talán s leginkább látványos .1 privatizációs folyamat lelassulása. Mý Csehországban napjainkban teljes gőzzel bonyolítják a második hullámot, addig nálunk másfél év óta alig néhány vállalat kerüli magánkézbe. Több körülmény is arra utal, hogy ez nem valamiféle hanyagság, hanem tudatos cselekvés eredménye, a hatalmon lévők úgy módosítják a sokmilliárdos állami vagyon újraelosztá­sának szabályait, hogy minél nagyobb teret kapjon a szubjektív döntéshozatal. Mindennek a betetőzésére a ma kezdődő parlamenti ülésen kerülne sor, amelyen szavazni kell a privatizációt szabályozó törvény módosításáról. Az 1992 júniusa előtt lefolyta­tott első privatizációs hullám so­rán kétségkívül különféle hiá­nyosságok is előfordultak, de azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a feladat nagyságához mér­ten is gyors és hatékony módsze­reket alkalmaztak, ráadásul mindez nyilvánosan és áttekint­hetően folyt. A legnagyobb vitá­kat kiváltó közvetlen eladások esetében például nagy gondot okozott a lényeges adatok meg­szerzése a vonakodó vállalati vezetőktől. A minisztériumba beérkező konkurens tervezetek elbírálása azonban világos rend­szer alapján történhet, amelynek minden szakaszában tíz ember az aláírásával vállalt felelősséget a döntéséért. A Mečiar-kor­mány hivatalba lépése után Ľu­bomír Dolgos lecserélte a priva­tizációs minisztérium szinte egész gárdáját, új elbírálási rend­szert vezetett be, és ezzel hirte­len érvényét vesztette minden korábbi játékszabály és határi­dő. így azután már az első hul­lám hátralevő privatizációs pro­jektjei esetében is megesett, hogy az eredeti beadási határ­időt törölték, újat nem írtak ki, majd egyszer csak kiderült, hogy az illető kelet-szlovákiai vállalat már elkelt, ráadásul egy olyan kft. kapta meg, amely az utolsó ismert beadási határidő idején még nem is létezett! Ennél is figyelmeztetőbb, jel, hogy még napjainkban sem ismert a máso­dik hullámba besorolt vállalatok pontos jegyzéke és az alkalma­zandó privatizációs módszerek mikéntje, ami szinte lehetetlen­né teszi a végrehajtó hatalom­mal külön kapcsolatokkal nem rendelkező vállalkozók felké­szülését az állami vagyon újra­elosztásának második hullámá­ra. Ma már nyilvánvaló, hogy Ľubomír Dolgosnak is azért kel­lett távoznia a privatizációs mi­nisztériumból, mert nem értett (Folytatás a 3. oldalon) Jeszenszky levelet írt Moravčíknak Maastricht! típusú határok kellenek (Budapesti tudósítónk jelenti) Jeszenszky Géza magyar kül­ügyminiszter tegnap levelet inté­zett szlovák kollégájához, Jozef Moravčikhoz, melyben megle­petését fejezte ki afölött, hogy a pozsonyi külügyminisztérium szükségesnek tartotta tiltakozni a varsói Polityka című hetilap­nak adott interjúja miatt, mely­ben az áll, hogy Szlovákia nem teljesíti az Európa Tanácsba való felvételekor tett ígéreteit a ki­sebbségi jogok betartása terüle­tén. A levelet Herman János magyar külügyi szóvivő ismer­tette tegnapi budapesti sajtótájé­koztatóján. Herman szerint Jeszenszky hivatkozott az idevágó nemzet­közi dokumentumokra, majd azok alapján leszögezte: nehéz azt mondani, hogy a jelenlegi szlovákiai gyakorlat mindenben megfelel a nemzetközi doku­(Folytatás a 3. oldalon) Újabb levél Strasbourgba Az MKDM-Együttélés koalíció képviselői újabb levelet írtak Strasbourgba, amelyben tájékoztatják az Európa Tanács kép­viselőit, hogy miként teljesíti Szlovákia az ET-be való felvéte­lekor a kisebbségpolitika terén vállalt kötelezettségeit. A Duray Miklós és Bugár Béla által aláírt dokumentumot lapunk holnapi számában közöljük. Az újabb létfontosságú parlamenti szavazás előtt ÚJABB FIGYELEMELTERELŐ BOTRÁNY (Új Szó-összeállítás) Pozsonyban tegnap ülést tartott a szlovák kormány. Már a délelőtti órákban sejteni lehetett, hogy valami rendkívüli dolog történt, mert a szokásos sajtótájékoztatót lefújták, és gyorsan a kormányhivatalba kérették a tömegtájékoztató eszközök vezetőit. Őket Moravčík külügy-, Tuchyňa belügy- és Slobodník kulturális miniszter tájékoztatta az akkor még hétpecsétes titokként kezelt ügyről, s megígértették az igazgatókkal és főszerkesztőkkel, hogy csak pár soros, a sajtóiroda által kiadott közleményt tesznek közzé. Ennek lényege a következő: a Szlo­vák Köztársaság ellen külföldi ere­detű, durva provokáció történt azzal a céllal, hogy ártsanak Szlovákia nemzetközi tekintélyének, megkér­dőjelezzék külpolitikáját, valamint azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyeket Szlovákia az ENSZ tagja­ként Fogadott el. Felkérték a médiák vezetőit, részleteket ne közöljenek az ügyről. Ehhez a megállapodáshoz szerkesztőségünk - a lap első kiadá­sában - tartotta is magát, de közben az esti Rádiožurnál megszellőztette a részleteket, sőt, vezető politikuso­kat is megszólaltatott. Így mi sem éreztük kötelezőnek a hallgatást. A Rádožurnál beolvasta a Cseh Sajtóiroda kora délután kiadott je­lentését, amely szerint Milan Panics volt jugoszláv kormányfő levelet írt Mečiarnak, amelyben megköszöni a „szlovák fegyver- és lőszerkataló­gusban" felkínáltakat, azzal, hogy országa sokkal kedvezőbb ajánlatot kapott Oroszországtól, mind a minő­séget, mind az árat illetően. Panics a levélben hozzáteszi, tekintettel po­litikai vereségére, nem fogadhatja el a tranzakció közvetítéséért a proví­ziót, s megjegyzi: az üzleti gyakor­latban nem szokás részt kérni a pro­vízióból. A ČTK megbízható forrásra hivat­kozva közli, Mečiar a levelet a hétfői postájában találta. A levél 1993. no­vember 11-i keltezésű, és Panics utal benne arra, személyes futárral juttat­ja cl Mečiarnak, hogy biztosan meg­kapja. A Mečiar postájában talált levél borítékán cseh bélyeg és a pil­zeni Energo Hitelbank pecsétje volt, mint feladóé. A borítékot Michal Kováč államfőnek címezték. A levél és a boríték fotokópiája a szlovák köztársasági elnök titkárságának bé­lyegzőjével és 1994. január 12-i dá­-tuiumal van ellátva. A TA SR- este már beszámolt arról, hogy a kormanyiilésen-fagialkoztak a Ju­goszláviának felkínált állítólagos fegyver­(Folytatás a 2. oldalról) Szlovák-lengyel csúcstalálkozó Ä regionális együttműködésé a jövő (TA SR-jelentés) Michal Kováč köz­társasági elnök feleségével, Emíliá­val és kíséretével tegnap háromna­pos hivatalos látogatásra Lengyel­országba utazott. A repülőtéri fo­gadtatás után a hivatalos fogadási ceremónia - katonai tiszteletadással, a két ország himnuszával - a lengyel elnöki rezidencia, a Belwedere ud­varán zajlott. Jelen volt az elnöki pár vendéglátója, Lech Walesa ál­lamfő és felesége, Danuta, valamint Waldemar Pawlak kormányfő, a szejm és a szenátus elnöke, továb­bá a varsói diplomáciai testület kép­viselői. (Folytatás a 2. oldalon) Michal Kováé és Lech Walesa a kitüntetés átadásakor VILLÁMINTERJÚ Lévai Találkozó - harmadszor (Új Szó-információ) A tervek szerint március 12-13-án immár harmadszor rendezik meg a Lé­vai Találkozót. Közelebbi felvi­lágosítást a rendezvényről Csá­ky Páltól, az egyik szervezőtől kértünk. - Az eddigiektől eltérően ez a találkozó szigorúan tematikus lesz, oktatásügyünk problémái­val, illetve az oktatásügyi és a kulturális önkormányzat meg­valósításának lehetőségeivel foglalkozik majd. A szervezők köre kibővül az Oktatási Tanács és a Pedagógusszövetség veze­tőivel. Az összejövetel célja el­sősorban az eddig létező kon­cepciók ismertetése, megvitatása és egyeztetése. A találkozó meg­szervezését támogatja az MKDM és az Együttélés parla­menti frakciója is. Felkérünk minden pártot és a Csemadokot, jelöljék ki szakembereiket a be­vezető előadások megtartására. A részvevők meghívása is más­ként történik majd, mint eddig: a felkért kulturális és társadalmi szervezetek, valamint a pártok delegálják majd szakembereiket. Mivel érzésünk szerint a fenti témákkal kapcsolatos gondolko­dásunk az utóbbi időben vesz­tett lendületéből, reméljük, hogy az összejövetel új ösztönzésként szolgál majd, amelynek konkrét eredménye az lesz, hogy néhány hónapon belül megszületik a szlovákiai magyarság oktatás­ügyi koncepciója. (esi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom