Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-25 / 19. szám, kedd

KULTURA .ÚJSZÖ. 1994. JANUÁR 25. HOL A MEGERTES? Az anyanyelvi tanárképzés útvesztői Nyitrán A magyar pedagógusképzéssel kapcsolatban az utóbbi hetek folyamán két fontos esemény is történt. Az egyik december 8-án, a parlamentben. ahol a parlament oktatási és kulturális bizottsága megtárgyalta a három parlamenti képviselőből álló vizsgálóbizottság jelentését a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán tea látogatásukról. Ennek célja az volt. hogy megállapítsák, miért nem működik a Nemzetiségi Kultúrák Kara az érdekelt nemzeti közösségek igényeinek megfelelően. A parlamenti bizottság a problémák okait a főiskola vezetőségének elutasító magatartásában látja, és úgy döntött, újabb vizsgálóbizottságot kaid Nyitrára a kialakult helyzet alaposabb tanulmányozására és az elfogadható megoldások elősegítésére. A másik eseményre december 14-én került sor a pozsonyi Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban, ahol az öt nemzeti kisebbség képviselőiből 1993. január 14-én megalakult, a nemzeti kisebbségek igényeit kielégítő kar létrehozását segíteni kívánó Előkészítő Bizottság megtartotta immár negyedik sajtótájékoztatóját. Mindkét helyen bizonyítékok kerültek elő arról, bogy a főiskolán elutasítóan és ellenségesen viszonyulnak a magyar nyelvű pedagógusképzéshez. Az érdekelt nemzeti kisebbségeket mellőző önkényes intézkedéseivel és ellentmondásos kijelentéseivel szavahihetetlenné vált a főiskola vezetése a magyar tanárok és diákok többsége előtt. Elzárkózik az együttműködéstől a nemzeti kisebbségek képviselőivel, elutasítja az anyanyelvi tanárképzés szükségességét, amivel asszimilálódásunkat kívánja elősegíteni. A főiskolán a magyarellenes magatartás számtalan megnyilvánulása közül említsük meg a dékánok kemény megrovását amiatt, hogy nyitrai magyar diákoknak lehetőséget adtak magyarországi főiskolákon és egyetemeken tanulmányaik folytatására. magyarországi alapítványi ösztöndíjak segítségével. Javasolják felülvizsgálni ezen alapítványok céljait és küldetését. Úgy tűnik, a főiskola vezetése megtalálta azt a személyt - rektori megbízottat -, aki hajlandó megvalósítani a magyar nyelvű tanárképzést gátló terveket. Ezt bizonyítja a december 15-én létrejött találkozó a rektorhelyettes. a rektori megbízott és a rektor által tanszékek alapításával megbízott tanárok, valamint a már említett öt nemzeti kisebbség által működtetett Előkészítő Bizottság képviselői között. Az Előkészítő Bizottság javasolta. hogy a nyilatkozat első pontjaként szerepeljen a főiskola szenátusa által jóváhagyón koncepció ID. részének 2. pontja alapján a következő: A Pedagógiai Főiskola alapfeladata a Nemzetiségi Kultúrák Kara által a demokrácia. tolerancia és lojalitás szellemében biztosítani a) pedagógusok felsőfokú képzését az SZK kisebbségi alap- és középiskolái számára, b) kulturális és népművelő szakemberek főiskolai képzését, c) a két előző pontnak megfelelő tudományos kutatás fejlesztését Ennek nyilvánvaló következményeként a javaslat 2. pontja kimondta volna, bogy a kar diákjaivá, tanáraivá váljanak a főiskoláról a nemzetiségi iskolák számára meghirdetett szakok diákjai, illetve az őket oktató és a karra átlépni szándékozó tanárok. A miniszter megbízásából 1992-ben elkészült kari tervezet is ilyen diák- és tanárösszetétellel számolt a kar indulásakor, sőt a kar létrehozására a törvény alapján felhatalmazott főiskolai szenátus is ilyen alapokon hozta létre a kart 1993. február l-jén. Ennek ellenére a rektorhelyettes és a reláori megbízott visszautasították a készülő nyilatkozat 2. pontjának ilyen formában javasolt szövegét, és csak az alsó tagozatos tanítói szak diákjainak a karra történő áthelyezéséhez voltak hajlandók hozzájárulni. Ily módon ismét tanúbizonyságát adták annak, hogy a további három szlovák tanítási nyelvű karon történt szétszórtsága révén a magyar nyelven folyó szaktanárképzés fokozatos felszámolását kívánják elősegíteni. Ezen mit sem változtat az iskola vezetésének és a rektori megbízottnak az az átlátszó ötlete, hogy utólag (eredetileg ugyanis a Nemzetiségi Kultúrák Karára a főiskola egyetlen szakot sem hirdetett meg a jövő évre) bejelentsék a karon történelem-népművelő, zene-népművelő, rajz-népművelő szakok nyitását, annak cáfolatára, hogy a karon nem folyik szakképzés. Ezek a szakpárosítások nyilvánvalóan nem az olyannyira fontos sokrétű szaktanárképzést szolgálják. Ezzel kapcsolatban az április 2-án a nyitrai értelmiségi fórumon elfogadott tézisek közül idézzünk most fel néhányat (Új Szó, 1993. IV. 4.): „4. Mindaddig, amíg az önálló magyar felsőoktatási intézmény létre nein jön, a magyar pedagógusképzést Nyitrán, egyetlen kar keretében kell teljes mértékben biztosítani. 6. A magyar pedagógusképzés nem folyhat 3 (4) kar keretében, úgynevezett magyar tagozatokon, mivel ez az 1989 előtti jogilag tisztázatlan állapotot rekonstruálja, és kiszolgáltatja a magyar pedagógusképzést az egyes kar- és tanszékvezetők kénye-kedvének. 7. ...a magyar pedagógusképzésnek, súlyának megfelelően, egységes, autonóm szubjektumként kell szerepelnie a kar tervezetében és felépítésében " Az említett tézisekkel egyetért és támogatja a négy magyar politikai párt. illetve mozgalom.a Csemadok Országos Közgyűlése, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Közgyűlése és az Oktatási Tanács is. A rektori elképzelés támogatói szerint a Nemzetiségi Kultúrák Karán teljes magyar nyelvű tanárképzés nem folyna, csupán az alsótagozatos tanítók, népművelők, esetleg más kulturális szakemberek képzése. Ily módon nyilvánvalóvá vált, bogy a tanárképzést szolgáló tudományok túlnyomó többségét, amelyek tantárgyként jelennek meg az oktatás különböző szintjén, a karon művelni nem lehetne. Ennél fogva az ilyen kar egy jobb szakosító tanfolyam szintjére degradálódna, amelynek kevés esélye lesz egyetemi karrá akkreditálódni. A Nemzetiségi Kultúrák Karát ebben a formájában kirakatnak szánják, amelyet hazug ideológiákkal fűszerezve lebet Európa-szerte mutogatni. Ezek szerint nemzeti közösségünknek legyenek ugyan anyanyelven képzett népművelői, de ne legyenek anyanyelven képzett tanárai. E téves kari koncepció hatalmi eszközökkel történő erőszakos megvalósítása arra is jó, hogy ezáltal megosszák a magyarokat a főiskolán belül és kívül. Azok címére, akik úgy gondolják, hogy a kar bármilyen formában, a magyar tanárképzés túlnyomó többségének kizárásával történő beindítása után majd sikerül a tanárképzést is fokozatosan a kana átvinni, szolgáljon figyelmeztetésül az a tény, hogy a kar alapító levelét (statútumát), amely pontosan megszabja, kik tartoznak a karra, és milyen szakemberek képzését szervezheti a kar, a főiskola Akadémiai Szenátusa hagyja jóvá, ahol nem mutatkozik semmilyen megértés a magyar pedagógusképzés iránt. Ezenkívül ez a szenátus osztja szét az évi költségvetést az egyes karokon belül, és ily módon könnyen megakadályozható a karon bármely magyar kezdeményezés megvalósítása, amely a rektor vagy a szenátus elképzeléseivel ellentétes. Ezért olyan fontos számunkra, hogy a Nemzetiségi Kultúrák Kara indulásakor legyen ott a teljes magyar tanárképzés is. A magyar diákok és tanárok többsége aláírásokkal támogatja egy olyan kar létrehozását, amely magában foglalja a teljes magyar tanárképzést, és amelyre a magyar tanárok és diákok átléphetnek. Az ezzel ellentétes koncepció szerinti kart a főiskola vezetése és a rektori megbízott úgy igyekszik létrehozni, hogy a kiszemelt oktatók egy részét akaratuk ellenére, erőszakkal helyezteti át a kan-a, s e célból a megfélemlítés eszközeitől sem riad vissza. Ezenkívül a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán szaporodnak az egyéb magyarellenes megnyilvánulások is. Egyről már tudomást szerezhetett a közvélemény (Új Szó, 1993. XI. 26.). Az Akadémiai Szenátus december 14-ei ülésén a szenátus elnökének ösztönzése mellen magyarellenes rágalmak és fenyegetések hangzottak el. A szenátus egyik tagja a legfőbb ügyészhez fordult a magyar tanárok és diákok választott testületeinek kivizsgálása ügyében, amelyei valószínűleg a rektor és a szenátus elnöke is támogat, mivel eddig nem határolták el tőle magukat. A rektor elbocsátással fenyegette meg a magyar és a roma diákok és tanárok által megválasztott testület elnökét. Hol van itt a tolerancia, a megértés, a kisebbségek művelődésének segítése a főiskola vezetése és a szlovák többség részéről? Amint látható, lépten-nyomon megsértik a főiskolán az SZK Alkotmányának 34. rész (2) bekezdés a) és c) pontját, amely az anyanyelven történő művelődéshez és a nemzeti kisebbségeket érintő ügyek megtárgyalásában történő részvételhez való jogot mondja ki. Az Európa Tanács 1201/1993-as ajánlása alapján, amelynek 8. rész 2. bekezdése szerint a nemzeti kisebbségeknek joguk van a tanulásra és a művelődésre saját anyanyelvükön, s ugyanígy joguk van létrehozni és irányítani saját iskoláikat az állam érvényes jogi rendszere keretén belül, szerelnénk saját anyanyelvi tanító- és tanárképzőinket külső beavatkozás nélkül megalakítani. Ebben az ellenséges közegben a magyar nyelvű tanító- és tanárképzés fejlesztése, sőt a jelenlegi szinten tartása is nehezen elképzelhető. Ebből sürgősen le kell vonnunk a következtetéseket, amint azt megtette a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének III. Országos Közgyűlése is határozataiban: „Kritikusan értékeli a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán kialakult helyzetet, támogatja a négy párt, illetve mozgalom által egyeztetett álláspontot a magyar pedagógusképzéssel kapcsolatban. Felkéri a parlamenti pártok képviselőit, terjesszenek elő a parlament bizottságaiban egy magyar felsőoktatási intézmény létrehozására kidolgozott törvényjavaslatot." DOLNlK ERZSÉBET LÁSZLÓ BELA Talán voltak szép pillanataink Fülöp Antal: Piszkos ember Micsoda képtelenségekre képes az álmatlan ember! Azon morfondírozni például, mely könyvekből lehetne összerakni a Fábry Zoltán által számonkért vagy inkább áhitgatolt csehszlovákiai magyar regényt Ami merő képtelenség már önmagában is; az efféle excellencia a sivár elmélet spekulatív szülötte. (Mást ne mondjak: inkább hiányzik irodalmunkból egy igazi hazai dráma.) A csehszlovákiai-szlovákiai-kisebbségi avítt fogalomrendszerén túl egyébként is, milyen lehetne ez a kvintesszenciális párlata létünknek? Egyáltalán, milyen a mi létünk? Milyen volt? Mi az, bogy: mi? Kell-e kollektív regény? El lehet rágódni rajta reggelig, de minek. A sültrealista csípőből vágná a választ: a tipizálás modelljét ami. tudjuk, legalább száz éve korszerűtlen. Fülöp Antal regénye mégis (legalábbis a kötet borítóján) megkapta a kollektív címkét. A Piszkos ember a ..kudarcok regénye" - áll a fülszövegben, mintegy megelőlegezve az olvasónak az agyoncsócsált antihős archetípusát mely hőstípus vélhetően azonos a belénk szuggerált tipikussal. Hogy Both János, a regény főhőse (antihőse) mennyire tipikus. inkább az olvasóra bíznám, hiszen valószínű, bogy nem mindenki iszik Metationt aki pocsékul érzi magát ebben az életben, a Mi életünkben, az viszont sejthető (s nem csak T. S. F.liot óla), hogy valamennyiünknek ott a zsebében a nyitott borotva. Legfeljebb nem mindenki él a lehetőséggel. s kíván repülni oly erős vágyakozással, hogy a spejz polcán látja a sirályt amely lehet borotva vagy éppen Metánon egy kétdecis üvegben De hagyjuk a típust és a tipikust a bogarásznkra. s inkább szóljunk magáról a kötetről Mindenekelőtt a/ért, mert megérdemli Tizenhárom év hallgatás után (1980-ban jelent meg a Ked\rzó pillánál című elbeszéléskötete) jelentkezett ismét Flllöp Antal, mintha a kedvező pillanatra várt volna mostanáig. igazolva némiképp, hogy néha igencsak termékeny lehet a hallgatás érlelő vajúdása, a mindenáron való publikálás viszketegségéről való lemondás. A bosszú hallgatásoknak ugyanakkor megvan az a veszélyük, hogy a szakma leírja az embert mint aki „nem felelt meg az elvárásoknak". Véleményem szerint Fülöpöt nem fenyegeti ez a veszély, mert a Piszkos ember meghökkentően jó regény. Aki bízott Fülöp tehetségében, s várta az újrajelentkezését azt talán nem leple meg túlzottan, hiszen a novellistaként ismert író első kötete is jelezte, sokat tud az élettől, s belelát a rejtett zugokba is. A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá, a regény az „átkos" időkben aligha jelenhetett volna meg, lesújtó társadalomrajza miatt a hatalom szent szimbólumainak marólúggal való arcullöttyintéMéry Gábor fehéuU se okán sem. De végül megjelent, s kimagaslik a tavalyi könyvtermésből. Végre egy ízig-vérig életszagú, modem regény az Életünkről, s nem csupán kudarcainkról. Bár meglehet életünk kudarcok sorozata volL A kötet tulajdonképpen elbeszélésekből összeállított regény hiszen egyes fejezetei önálló életei is élhetnének, ha nem ugyan azok a főszereplők tűnnének föl s elő, olykor teret adva egy egy mellékes figurának (hullaszállítók, Kucmanné, Ördög Gergő), be-beúszik egy emlék, egy látszólag mellékes epizód hogy később mélyebb értelmet nyerjen, egy sztori a parkban egy szobor, Kucmanné macskái, Cinke-Lili törékeny-makacs ellenállása, egy elfuserált kirándulás keserű szájíze, egy overall, egy régi történet a vén kerítőnő férjéről. Ugrál, hullámzik az idő és a tér, mégis, mind egy és ugyanaz: Both János haldoklása a remények temetőjében. Végüí is valóban, kudarc-regény a Piszkos ember, mert maga az élet is kudarc, ahol „munkajog ..garantálja számunkra a mindennapi fúrási-faragásl meg ulána a félig elrohadt, ammónia- és kapcaillatú me lósöltözőkben az egyperatyi tün/fdést: vajon hova lehetett a reggeltől eltelt életünk?" Mi több, realista regénynek is tarthatnánk, ha a szerző nem élne a korszerű próza eszközeivel, idősíkokat váltogatva, már-már költői érzékletességgel ábrázolva egy-egy jelenetet ellentétpárokat mosva egymásba, feszítve egymás ellen, egymás kiegészítéséül. Mint amikor a „volt Könyvelő" holttestét tolják a tepsiben a szülészetről kivetülő fénynyalábban a havon, miközben Hodály a Szöszire gondol, s „befickósodik"... Mint amikor az óvodás gyerek utolsóként várja a spicces apját akit a többiek „piszkos embernek" hívnak... Aki gürizik látástól vakulásig, piszkosan, reménytelenül, s mikor a lelke elszáll, sirályként arra gondol: voltak szép pillanataim. De itt már talán elszorul a torkod, olvasó, s arra gondolsz, ez az, ez hiányzott a mi szégyenlős irodalmunkból eddig. Ez a könyörtelen ábrázolás, amelyet megemel az irónia, ám. szerencsére, nem annytra, mint azt a mindenható divat szeretné, épp csak módjával, bogy elviselhető legyen ez a -rohadt élet Mert erről szól FUlöp Antal regénye, olyan érzékletes nyelvvel és megjelenítéssel, hogy szinte belebotlik a szépségbe, mint egy nagy, sáros bakancsba. (Nap-Kalli

gram) KÖVESDI KÁROLY